Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásról, valamint a foglalkoztatásfelügyeletről szóló törvényjavaslatot, amit benyújtott a kormány, tárgyaljuk most. A korábbi években az általános és világszintű gazdasági konjunktúra itthon is érzékeltette hatását: nőtt a gazdaság, nőttek a bérek, és nőtt a foglalkoztatás is. Eközben a munkáltatókkal szemben egyértelműen előnyben részesítette a kormány a munkaadókat, és sajnos azt látjuk, hogy a munkavállalók védelme teljesen háttérbe szorult. Pontosan emlékszünk azokra a törvényekre, amelyek esetenként egészen kiszolgáltatott helyzetbe hozták a munkavállalókat.

Csakhogy most van egy világjárvány, annak is a kellős közepén vagyunk; a gazdasági fellendülésnek vége, a magyar csoda is eddig tartott természetesen. A valós gondok és problémák megjelenésekor a kormány a legtöbb területen hárít, és a felelősséget próbálja áttolni hol az önkormányzatokra, hol magukra a magyar állampolgárokra. Bizonyos területeken azonban kénytelen cselekedni, és hála a jóistennek, ez ennek a cselekvésnek a nulladik lépése, még csak első lépésnek sem nevezném, hiszen ahogy államtitkár úr is elmondta, ez egy kerettörvény, és gyakorlatilag a részletekről az égegyadta világon nem tudunk semmit.

Az elmúlt hónapokban a kommunikáció szintjén az állam elbagatellizálta a vírus foglalkoztatásra gyakorolt hatását. Orbán Viktor még április elején magabiztosan kijelentette: annyi munkahelyet fogunk teremteni, amennyit a vírus elpusztít. Szeptemberben pedig, szintén elégedetten, azt nyilatkozta, hogy ezt a vállalást sikerült teljesíteni. Kérem tisztelt miniszterelnök urat, hogy olvasson KSH-adatokat, mert azok megmutatják, hogy az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél augusztusban 60 ezerrel dolgoztak kevesebben, mint januárban, ráadásul szeptemberben további 32 ezerrel csökkent a hazai foglalkoztatottak száma augusztushoz képest. És Müller Cecília véleménye szerint, és azt gondolom, hogy ebben őneki igaza van, a járvány még csak felszállóágban van. Azt is hozzá kell tennem, hogy nem vizsgálta senki az öt főnél kevesebbet foglalkoztató cégek, kisvállalkozások helyzetét, amik sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, sokkal kevésbé tűrik ezeket a gazdasági válságból eredő következményeket, úgyhogy azt gondolom, egyértelmű, hogy a foglalkoztatás terén rendkívül nagy problémák vannak hazánkban.

A törvényjavaslatról összességében azt gondolom, azt mindenféleképpen el kell mondani, hogy a benyújtása üdvös, hogy a kormány végre észrevette, hogy ebben az országban vannak munkavállalók; észrevette, hogy vannak gondok, és a foglalkoztatást segíteni kell. Sajnos azt kell hozzátennem, hogy későn, és a törvény tartalma alapján rendkívül kis hatásfokkal gondolja ezeket a problémákat orvosolni a kormány; illetve hozzá kell tenni, mint ahogy nem veszi komolyan a magyar parlamentarizmust, így majd csak a kormányrendeletek szövegéből fog kiderülni, hogy mit is ér ez a törvény.

A kormány kiemelt célja a jogszerű foglalkoztatás elősegítése, a gazdaság további fehérítése, jelentette be Bodó Sándor, az Innovációs és Technológiai Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ennek megfelelően a foglalkoztatók végre kötelesek lesznek a jogszerűtlenül foglalkoztatott munkavállalóikat visszamenőlegesen legalább egy hónapra a mindenkori minimálbér mértékére bejelenteni a NAV-nál. Azt gondolom, hogy ez egyszerre egy óriási lépés, hogy végre valaki ezt észrevette, másrészt pedig azt kell mondanom, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ez rendkívül kevés.

Képzeljük csak el azt az élethelyzetet, amikor a cég a maga gazdasági erőfölényével visszaélve gyakorlatilag fekete- vagy szürkemunkára kényszeríti a munkavállalót, majd jön a munkaügyi ellenőrzés, és egy hónapra a minimálbér összegére teszi kötelezővé a bejelentést. Igen, ez előrelépés, mert eddig ez sem volt, ugyanakkor lássuk be… Tételezzük föl, ez egy elképzelt eset, hogy egy ilyen munkáltató, mondjuk, nyolc éven keresztül foglalkoztatott szürkén vagy feketén munkavállalót. Ennek a munkavállalónak a nyugdíjjáruléka, az egészségbiztosítása nyolc éven keresztül elveszett, és ezt sajnos ez a törvény ebben a formájában, amennyit most látunk belőle, egyáltalán nem kezeli.

Örülünk, hogy a kormány végre belátja, hogy a feketemunka még mindig nagy probléma Magyarországon. Fantasztikus, hogy rendezni kívánják végre a munkából élők jogviszonyát. Örül ennek az intézkedésnek majd sok munkavállaló, akiket eddig sok éven át megalázó módon kihasználtak, és feketén foglalkoztattak. A kérdés csak az, hogy miért várt ezzel eddig a kormány. Az LMP számos alkalommal nyújtott be módosító javaslatokat a költségvetések tárgyalásakor a felügyelet erősítésére. Ezeket önök, kivétel nélkül, minden alkalommal elutasították, és ennek az okát, azt gondolom, hogy önöknek kell majd egyszer indokolniuk.

A törvényjavaslat másik fő célja az adminisztrációs terhek csökkentése, a támogatási igények benyújtásának egyszerűsítése, valamint a munkához jutás, a munkahelykeresés és -megtartás, továbbá a megfelelő képzettségű munkához jutás elősegítése. Azt gondolom, hogy nem kell ehhez magyarázatot fűzni, ez úgy helyes, ahogy van. Ugyanakkor azt gondolom, hogy én sem tudok elmenni szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy 2020 a járvány éve.

(15.30)

Gyakorlatilag ebben az évben a járvány és annak minden hatása, a gazdasági hatások is, a mindennapjaink részévé váltak. Több szektorban szinte napok, hetek alatt mentek tönkre vállalkozások, ennek következtében már akkor, amikor elkezdődött a járvány, sokan vesztették el az állásukat. Az LMP már ekkor jelezte, hogy ha a kormány nem tesz azonnali és átfogó, minden szektorra kiterjedő és radikális lépéseket, még többen fogják elveszíteni az állásukat. Már akkor követeltük, hogy a kormány kiemelten támogassa a multikkal szemben a magyar kkv-kat pénzinjekcióval, könnyített hitelekkel, járulékcsökkentéssel, kértük többek között a bértámogatás bevezetését, javasoltuk a távolléti díj fizetését azoknak a dolgozóknak, akiknek otthon kell maradniuk a gyerekükkel, és végül, de nem utolsósorban a kegyetlenül rövid ideig folyósított álláskeresési járadék összegének növelését és folyósításának meghosszabbítását.

A kormány azonban nagyon sokáig késlekedett a megfelelő lépések meghozatalával, annak ellenére késlekedtek, hogy Gulyás Gergely már márciusban azt mondta, hogy százezres munkanélküliségre számítanak, a kérdés csak az, hogy hány százezresre. Ennek fényében végképp érthetetlen, hogy miközben a kormány több száz, esetenként több ezer milliárd forintot szór el felesleges beruházásokra, ilyen a Budapest-Belgrád vasútvonal, Paks II., a Liget-projekt vagy a MotoGP-pálya építése, közben csak nagy nehezen jut forrás valódi gazdaságvédelemre. Így a kormány által az ország történetének legnagyobb válságkezelési programja valójában megkésett, túlbonyolított és kevés volt.

A kormány tehát vagy nem akart érdemben segíteni a magyar munkavállalókon, vagy alaposan elszámolta magát. Ezt mutatja, hogy április végén Orbán Viktor a parlamentben bevallotta, hogy munkavédelem terén nincs B-terve, a munkanélküli-támogatás három hónapos idejét nem hosszabbítja meg, összegét nem növeli, mivel legkésőbb a támogatás idejének lejártakor mindenki talál munkát magának. De ha mégsem, majd kap az államtól. Ugye, ez hangzott el a parlamentben. Azt gondolom, az idő tökéletesen igazolta, hogy ez az állítás nem állja ki az igazság próbáját.

A kormány kijelentései alapján tízezer-milliárd forint áll rendelkezésre a járvány és a válság leküzdésére. A kormány 2800 milliárd forintot már fel is használt a megfelelő forrásokból, ám, igen pazarlóan, százmilliárdok mentek el a multik, illetve az autóipar támogatására és a baráti luxusszállodák megsegítésére. Az LMP szerint a forrásokat nem megfelelő módon költötte el a kormány, és ezért összeállítottunk egy válságkezelő csomagot, meghatározva az egyes lépések költségét is. A járvány leküzdésére, a gazdasági és szociális válság enyhítésére legalább 3000 milliárd forintot kell fordítani. Az LMP hat pontban határozta meg, hogy mik a rövid távon elengedhetetlen lépések. 400 milliárd forintból ingyenes tesztelést kell biztosítani mindenkinek, és állami jövedelempótlást kell adni a karanténba kerülőknek, hogy a járvány eluralkodását és az egészségügyi rendszer túlterhelését megelőzzük. Nem működik az állam, ha egy járvány idején a védekezés költségeit a vétlen fertőzöttekkel fizettetik ki. Ahhoz, hogy az állam a karanténba kerülőket megsegíthesse, a tb- és a táppénzszabályok átalakítására lenne szükség, ne kerüljön senki az utcára betegség miatt, ne omoljon össze a családok költségvetése. Azt gondolom, abban talán a kormánypárti képviselőkkel sincs vita közöttünk, hogy a gazdaság alapja a család, a dolgozó ember. Tehát azt gondoljuk és azt képviseltük eddig is, hogy a dolgozó embereket kell megsegíteni egy ilyen válságos helyzetben, és erről sajnos fájóan elfeledkezett a kormány.

200 milliárd forintot kell arra fordítani, hogy az álláskeresési járadékot kilenc hónapra emeljük, és annak összegét is megemeljük. Ez ügyben már törvényjavaslatot is nyújtottunk be, egyébként hozzáteszem, szinte az összes ellenzéki párttal együtt. Százezrek vesztették el a munkájukat, és Orbán Viktor megszegett ígérete ellenére a kormány nem gondoskodott mindenkinek új munkáról. Bérkiegészítési programot kellett volna indítania a kormánynak, ezúttal, mondjuk, teljes körű eléréssel. Ez 300 milliárd forintot igényel. A kormány munkahelyek megőrzéséről beszél, miközben az Európai Unióban egyedüliként megszüntette a munkabér-támogatási programot, ezzel munkahelyek százezreit sodorva veszélybe. Az újraindított bértámogatási rendszerben ne legyen alsó korlát, tehát a teljes bevételüket vesztett vállalkozások munkavállalói is megkaphassák. Ezen túl akkor is kaphassa meg a korábbi bérének egy részét a munkavállaló, ha ideiglenesen más szektorban, például a mezőgazdaságban, a szociális vagy egészségügyi ágazatban kénytelen munkát vállalni.

Fontos, hogy ne csak az orvosok fizetését emeljük, hanem az extraterhelésnek kitett egészségügyi, szociális dolgozók, valamint az oktatásban dolgozók bérét is. Ezen túl a mentőszolgálatot, a háziorvosi, a védőnői és más rendszereket is meg kell erősíteni, ugyanakkor béremelés kell az óvodai, az alapfokú oktatási és felsőoktatási rendszerekben, a járványhelyzet okozta nehézségekre is tekintettel a pedagógusi munkát és nevelést-oktatást közvetlenül segítők körében is. Ez mindösszesen 700 milliárd forintba került volna a kormánynak, ha meglépi.

Szintén elengedhetetlen az alapvető élelmiszerek áfájának 5 százalékra csökkentése és az ellátási láncok rövidítése, hogy az élelem ne legyen luxus a válságban, és ez megoldható mindösszesen 270 milliárd forintból. Az élelem nem lehet luxus, az egészséges és megfizethető élelmiszer a válságban kritikusan fontos, ezért kell az alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni, nem elég, ha naponta elmondja valaki a kamerába, hogy egy családban mindennap meg kell enni fejenként négy darab almát.

Az ötödik ponton túl szükséges egy hatodik is, mely több kisebb, de annál fontosabb elemet tartalmaz. A közmunkaprogramokat 100 milliárd forintból össze kell kötni képzési programokkal. 10 milliárd forint kell arra a célra, hogy azok a gyerekek, akik eddig főként iskolában, óvodában jutottak ételhez, a járvány idején is megkapják a kellő ellátást. A veszélyeztetett korban levő pedagógusok online tanítási infrastruktúrájának megteremtése, internet-hozzájárulás, eszköz-hozzájárulás, digitális módszertani továbbképzés, adott esetben egyébként a diákok teljes körű eszközellátottsága is megvalósítható mintegy 50-70 milliárd forintból.

A kapcsolati, családon belüli erőszak csökkentésére, megakadályozására 100 milliárdot kellene költeni, a 13. havi nyugdíj első heti részletére szánt 77 milliárd forintot azonnal meg kellene kapniuk a nyugdíjasoknak ebben a kritikus gazdasági helyzetben. 22 milliárd forintot kell fordítani az otthongondozási díj emelésére a minimálbérhez igazítással. 200 milliárdból az idősotthonok férőhelyeit kell bővíteni és szolgáltatási színvonalukat jelentősen emelni. Ugyanígy a támogatói szolgálatok bővítése, kapacitásnövelése is fontos ügy, erre 43 milliárd forintos költség kellene. A kulturális szférában a járványhelyzethez igazodó online szolgáltatások kiépítésére a tárlatvezetéstől a színházi előadásokon át a koncertekig, ennek a technikai háttérnek a képzéstámogatására 30 milliárd forintot lehetett volna eddig fordítani. Sajnos ezeket nem tette meg a kormányzat, ugyanakkor, azt gondoljuk, ez a törvényjavaslat akár egy kezdő lépése is lehet ennek az iránynak, és hogy mi lesz ebből, azt valószínűleg csak a jövő fogja megválaszolni számunkra.

Ebben a formájában a Lehet Más a Politika tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot, feltéve, hogy lesz ennek folytatása, és a kormányrendeletek nem valami hátsó szándékot fognak majd megfogalmazni megjelenésükkor. Köszönöm szépen. (Dr. Varga-Damm Andrea tapsol.)