Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat hallottuk a mai vitán azt a fogalmat, hogy kerettörvény. Valójában mit is jelent ez? Ez egy biankó csekk, aminek nincs kitöltve gyakorlatilag egyetlen rubrikája sem, nem tudjuk az összeget, amit majd a magyar adófizetők fognak állni, és a magyar munkavállalók vagy munkanélküliek kínjával íródik, és azt sem tudjuk, hogy ez valójában kinek lesz címezve. Azt tudjuk, hogy valami ebben a sztoriban nem kerek. Azt látjuk, hogy Európa-szerte a kormányok felismerték azt, hogy elkerülhetetlenné vált a munkáltatók, a munkavállalók, valamint az álláskeresők intenzívebb támogatása, a munkaerőpiac igényeire való gyorsabb reagálás és a költségvetési és európai uniós források hatékonyabb felhasználása. És azt is tudjuk, látjuk, hogy emellett az állam egyik fontos feladata  hozzá kell hogy tegyem zárójelben magyar állampolgárként azt a szót, hogy „lenne” , hogy a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokkal segítse. Erre alapvetően jó lehetőséget is teremthetne az előttünk fekvő  ahogy az előbb is fogalmazott itt mindenki, és ahogy mondtam én is  kerettörvény.

A javaslat arról rendelkezik, hogy a foglalkoztatás elősegítése során a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illetik meg. Kérem, ez önmagában egy üdvözlendő dolog, azonban felettébb érdekes, hogy a javaslatból vagy kerettörvényből nem hámozható ki, hogy ezek valójában milyen többletjogosultságot is jelenthetnének önök szerint. Ugyan kimondja az előttünk fekvő tervezet, hogy az állami foglalkoztatási szerv a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokkal fogja segíteni, mint ahogy meghatározza azt is, hogy a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatást az állami foglalkoztatási szerv mellett csak a kormány rendeletében meghatározottak szerint nyilvántartásba vett szervezetek nyújthatnak. Ezek a szolgáltatások aztán a gazdaságvédelmi, foglalkoztatási alapból vagy  ami nálunk nagy sport  az európai uniós forrásból nyújthatók. Azonban számunkra az elfogadhatatlan, hogy a támogatások típusait  gondolok itt például a bértámogatásokra, járulékkedvezményekre és hasonló támogatási típusokra  és azok mértékét a törvény egyáltalán nem tartalmazza. Szemmel látható, hogy a kormány által meghatározott magánszervezeteknek hatalmas forrásokat kívánnak juttatni, nyilván azért, hogy majd ezek a magánszervezetek rendelkezzenek e felett a forrás felett, azonban a törvényjavaslat tapintatosan  hogy is szokták ezt önök mondani?  nem bontja ki az igazság minden részletét, sőt egyet sem ezzel kapcsolatosan, így ezek egyáltalán nem is ismertek. És félő, ahogy az előbb is megjegyeztem, hogy itt van a kutya elhantolva, itt van a sorok között elrejtve a törvényjavaslat valódi célja. Hiszen ott tartunk, hogy bármilyen, önök által előterjesztett törvényben az ember a sorok között megpróbálja megtalálni különben azt, hogy ez önöknek miért is fontos, mert sajnos nagy valószínűség szerint se a munkavállalók, se a munkáltatók nem fontosak önöknek, sokkal inkább a saját zsebük. Hiszen itt most nagyon nem kevés pénzről beszélünk, és tudjuk, hogy ha pénzszagot érez a kormány és annak tagjai, kérem szépen, hihetetlen leleményesek, és bármire képesek tudnak lenni.

A törvényjavaslat rögzíti a foglalkoztatásfelügyeleti hatóság meghatározását és a hatósági ellenőrzés hatáskörének alapvonalait azzal, hogy annak részletes kifejtését a végrehajtási kormányrendelet fogja majd tartalmazni. Ám meglehetősen furcsa, mi több, számomra elfogadhatatlan, hogy a hatóság elnevezését, főbb működési szabályait, például azt, hogy ki nevezi ki annak a vezetőjét, azt, hogy hogyan számoljon az majd be az Országgyűlésnek az éves tevékenységéről  személyesen vagy írásban jelentsen , ne a törvény szabályozza ebben az esetben. Értem, értjük mi, hogy a javaslat alapján foglalkoztatásfelügyeleti hatósági ellenőrzés kizárólag hivatalból indulhat, és például az ellenőrzött önmaga nem kérheti magát ezt az ellenőrzést. Azonban hiányzik a javaslatból annak a rögzítése és kimondása, hogy a hatóság köteles viszont úgy ellenőrizni, hogy a szükségesnél jobban ne zavarja meg a munkát, és a munkavállalókat csak rövid ideig vonja ki a feladataikból.

Emlékezhetünk, most is látjuk azt, hogy a párt ökle időnként a hatóság. Időnként megszállnak valakit, valamilyen céget, nyilván azzal a feltett szándékkal, hogy neki kárt okozzanak, esetleg a cégvezető úgy döntsön, hogy ezt a céget aztán majd el akarja adni a további vegzálások elkerülése végett, és tökéletesen működik ez a rendszer. Azonban ez így elfogadhatatlan.

A munkaügyi bírság ebben a formában inkább durva fenyegetésnek, mint megalapozott törvényi keretnek tűnik, mivel a javaslat szintén nem határozza meg az egyes munkaügyi szabálysértési tényállásokat, és bizony-bizony nem tünteti fel a bírság tételeit sem. Gyakorlatilag ez egy kitalálás kérdéssorozata, annyit írnak a bírságra, amennyit csak gondolnak. Sajnos kijelenthetjük, hogy az utóbbi években végbement gazdasági és társadalmi változások, különösen a világjárvány, drámai hatást gyakoroltak a munka világára. Ezt nagyjából mindenki a saját bőrén érzi is. Mindezen változások negatívan hatottak a hagyományosan biztonságos és tisztességes munkaügyi kapcsolatokra.

Az elmúlt időszak erőfeszítései ellenére a be nem jelentett munkavégzés és az árnyékgazdaság jelensége komoly problémát okoz országunkban is. Miközben az árnyékgazdaság hátráltatja a társadalom fejlődési lehetőségeit, a be nem jelentett munka nagy valószínűséggel pénzügyi és szociális nehézségekkel küzdő, perifériára szorult új munkavállalói réteget fog teremteni. Mivel ennek az igen jelentős csoportnak sem valós bevallott jövedelme, sem társadalombiztosítása nem biztosított, így a be nem jelentett munkavállalók számára biztosan nehézséget fog jelenteni a család- és a jövőtervezés, hiszen ez a helyzet gátolja egyrészt a tartalékok képzését, másrészt az olyan alapszükségletek kielégítését, mint például a lakáshelyzet megoldása. És bizony ezek az emberek nem tudnak majd hozzájárulni a szociális biztonsági rendszerekhez, így azokból teljes egészében nem is részesülhetnek, és általában az ágazatban alacsonyabb béreket is kapnak. Látjuk azt, hogy például aki nincs bejelentve, lassacskán már nem tud bekerülni még a kórházba sem, ellátatlanul fog az út szélén állni. És ez nemcsak az egyéneket, hanem a bejelentett munkavállalók bérét is veszélyeztető fenyegetést jelenthet, akiknek az alacsonyabb fizetésekkel, illetve a zsebbe kifizetett feketejövedelmekkel kell majd versenyezniük.

(15.20)

Természetesen a Demokratikus Koalíció is egyetért a fekete- és szürkegazdaság kifehérítése, illetve a be nem jelentett (Nacsa Lőrinc: Bitcoin…) munkavállalók fokozott munkajogi védelme érdekében szükséges intézkedésekkel.

Álláspontunk szerint azonban a törvényjavaslat a jelenlegihez képest nem eredményez hatékonyabb munkaügyi ellenőrzést, és valójában valós segítséget sem nyújt az álláskeresőknek. Ha a kormány tehetetlenségében nem ilyen pótcselekvésekbe menekülne, akkor kidolgozna egy hatékony és konkrét támogatási programot a munkahelyek védelme, a vállalkozások megsegítése érdekében, a munkanélküliek számára pedig a jelenlegi 3 hónapról legalább 9 hónapra emelné az álláskeresési járadék időtartamát, és annak összegét is legalább 50 százalékkal meg kellene hogy emelje.

Vélhetően a kormány figyelmét is felkelthették különben az utóbbi időben azok a hírek, hogy van olyan álláskereső, aki 80 napja hiába várja, hogy utalják neki a munkanélküli-járadékot. Egy másik álláskereső majdnem 3 hónapot várt az első kifizetésre; a következőt már meg sem kapta, mint kiderült, azért, mert nem jelent meg személyesen a hivatalban. Amikor pedig bement, akkor közölték vele, hogy sorry, de az ügyintéző éppen nincsen bent.

A munkaügyi központok, a kormányhivatalok személyügyi állományának leterheltsége miatt emberek hónapokra ellátatlanul maradnak, rengeteg példát tudunk még erre felsorolni és felhozni. A törvényjavaslat ezt a problémát egyáltalán nem is érinti, és így ebből kifolyólag nem is orvosolja.

Aggályosnak tartjuk, hogy több tényleges és lényeges kérdés szabályozását is kormányrendeleti szintre utalja a javaslat; nem határozza meg a nyújtható támogatások típusait és mértékét, ahogy ezt az előbb is megfogalmaztam, de példátlan módon a hatóság elnevezését és főbb működési szabályait sem. Így ez nem más, mint egy biankó törvényjavaslat, melyet a kormány utólag majd rendeleti szinten úgy alakít, ahogy éppen kénye-kedve kívánja, ahogy neki tetszik, és ebben az esetben a parlamenti kontroll sem tud majd érvényesülni.

És engedjenek meg egy személyes megjegyzést ezzel kapcsolatban! Személyesen is megdöbbentőnek tartom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatból is visszaköszön a kormányfő militarista hajlama, az, hogy itt katonás rendről beszélünk, hatóságról beszélünk, büntetésekről beszélünk, holott ennek a rendszernek nem büntetnie kellene, hanem szolgáltatnia. Mint ahogy a kormánynak is nem a büntetésen kellene hogy járjon az esze, hanem azon, hogy hogyan teszi jobbá az emberek életét, hogy szolgáltat egy olyan keretet, amivel az emberek élete jobb lesz. Hát, ez az, amit mi hiányolunk ebből a törvényjavaslatból. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)