Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az embernek mindig az az érzése van, amikor elolvassa ezeket az új előterjesztéseket, ezeket a szabályokat, amelyekben rengeteg törvényt módosítanak  most is két tucat törvény módosításáról van szó , hogy a célokkal alapvetően egyet lehet érteni, hiszen mindannyiunknak ugyanaz a célja, minél több munkahelyet meg kell őrizni, ha lehet, újakat kell teremteni, és nem utolsósorban a 2020-as év a koronavírus-járvány okozta gazdasági hatások miatt több kihívással terhes év. Mögöttünk áll egy félévnyi tapasztalat, és mindenki okkal-joggal várja azt, hogy a kormányzó többség ezekből levon rengeteg tapasztalatot, esetleg átvesz az ellenzéktől, a szakszervezetektől, a szakmai szervezetektől javaslatokat, és ezek visszaköszönnek a javaslatban.

(15.00)

Ami miatt felemás érzése van az embernek, az az, hogy bizony néha visszaköszön, néha látjuk azt, hogy ezeket a javaslatokat megfontolják, ha nem is úgy, nem is abban a formában, de valahogyan megjelennek a jogszabályban, és mindig ott van egy olyan, amit így magamban úgy mondok, hogy az elleplezett jogügylet, amely megjelenik, és azért valakiket önök csak helyzetbe hoznak. Tehát valakiket úgymond csak felemelnek, akik önmaguktól nem feltétlenül élnének meg ezen a piacon, de most majd például a magán munkaerőpiaci közvetítők hozzá fognak jutni európai uniós forráshoz.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Na, de először nézzük, mi az, amiben egyetértünk! Abban egyet lehet érteni, hogy a munkaügyi felügyeletnek úgymond a mozgásterét a büntetésen kívül arra is kiterjesztik, hogy igen, akkor annak, akit szerződés, illetve megfelelő munkaviszony nélkül foglalkoztattak, őneki legalább arra az egy hónapra vagy az azt követő egy hónapra legyen befizetett járulékfizetési munkaviszonya, és erre tudja kötelezni a munkáltatót az ellenőr. Akkor legalább lesz neki társadalombiztosítása, hiszen ebben is önök olyan szabályokat hoztak, hogy akinek három hónapig nincsen társadalombiztosítása, az már nem kapja meg az ellátást, sőt már a sürgősségin sem kapja meg az ellátást. Így akkor legalább ezeket az eléggé lelketlen szabályokat valamelyest felülírják.

A csoportos létszámleépítésnél a munkaerőpiaci támogatási program miatt is módosították ezt a törvényt. Ez egy korábbi törvényben is benne volt, ahol hatályon kívül helyezték, és most újra visszakerül ebbe a jogszabályba. Igazság szerint egyet lehet vele érteni, csak az újdonság varázsát már régen elveszítette. Ilyen már volt korábban is. Most is lesz, csak most egy másik törvényben lesz. Igazság szerint nem tudom, hogy ettől lesze ez átláthatóbb vagy nem átláthatóbb.

Azt mi is látjuk, hogy hatástanulmányok nélkül kerül elénk ez a tervezet, mégpedig úgy, hogy azért lássuk be, a tavaszi időszak egyik legfontosabb, a gazdaságvédelmi tervek legfontosabb központja a munkahelyek megőrzése volt. Látjuk, hogy ebben csak véleményes sikereket lehetett elérni, statisztikában kimutatható sikereket lehetett elérni. Mi azt látjuk, hiba volt, hogy nem emelték meg az álláskeresési támogatásnak sem az összegét, és nem növelték meg annak az időtartamát az általunk javasolt legalább hat hónapra és legalább havonta százezer forintos összegre. Most látjuk, hogy ennek milyen hatása van, hogy ha már valaki idén tavasszal elveszítette a munkáját, az már most látszik, hogy ők már kifutottak az álláskeresési támogatásból. Megérkezett a vírusnak egy második hulláma, egy 2-2,5 hónapnyi nyugalmi időszak után megérkezett a vírus második hulláma, és ugyanúgy leállnak nagyjában-egészében ugyanazok az ágazatok, a turizmus, a vendéglátás, az idegenforgalom, a szórakoztatóipar teljes egészében leáll. Önök mégsem őrájuk költik a pénzt, mégsem őrájuk figyelnek jobban oda, még csak nem is az ágazatokra figyelnek oda, hanem ezt a forrásmennyiséget a rendelkezésére bocsátják egy munkaerőpiaci magánszektornak, magánközvetítő szektornak, aminek mi nem tudjuk, mi az értelme. Ezt valószínűleg sokkal jobban meg kell magyarázni annál, mint ahogyan itt most elegánsan elsiklottak e fölött a kérdés fölött. Ahhoz a pénzhez most majd ez a magán munkaerőpiaci közvetítő szektor hozzájut, európai uniós forráshoz ez a szektor hozzájut, ami mögött, ki tudom találni, hogy kiket fogunk majd megtalálni  hogyan szokták ezt önök mondani: nemzeti nagytőkésnek hívják, mi sokkal egyszerűbben ezt oligarchának hívjuk , tehát valamelyik oligarchát majd meg fogjuk találni ezek mögött a munkaerő-közvetítő cégek mögött, ők hozzáférnek ehhez a forráshoz. Hát, mondják meg, képviselőtársaim  és államtitkár úr is rendhagyó módon vegyen részt, kérem, a vitában , hogy miért nem azoknak az ágazatoknak adják közvetlenül a pénzt, amelyek bajban vannak, a turizmusnak, a vendéglátásnak, a szórakoztatóiparnak, amelyek leálltak, ahol esetleg megszakadtak a beszállítói láncok, és kénytelenek az ottani magyar kis- és középvállalkozók részmunkaidőben foglalkoztatni az embereket vagy éppen elbocsátani az embereket. Miért nem a cégek kapták közvetlenül ezt a pénzt, vagy éppen miért nem azok az emberek kapják közvetlenül a pénzt, akik már elveszítették a munkájukat?

Önök pontosan aznap szavazták le a mi erre vonatkozó javaslatunkat, amikor benyújtották ezt a törvényt. Igazság szerint, ha visszatérek oda, hogy a célokkal persze egyet lehet érteni, ki akarna mást, de amint megnézzük azt, hogy önök hogyan akarják elérni ezeket a célokat, abban a pillanatban ott látjuk a számunkra megmagyarázhatatlan olyan lépéseket, amelyekkel tudjuk, hogy megint valamelyik  most akkor szépen mondom  nemzeti nagytőkésnek ki fogják majd tömni a zsebét.

Nem volt elég? Nem volt elég az, hogy amikor Mészáros Lőrinc 17 milliárd forintot kapott, ugyanazzal a lendülettel elbocsátott 850 embert, és tette pokollá 850 család életét akkor, amikor nem lehetett sehol sem elhelyezkedni? Mészáros Lőrinc akkor is kaphatott 17,7 milliárd forintot, amikor minden más magyar vállalkozó csak akkor kaphatott pénzt, ha tovább foglalkoztatott. Most megint azok fognak pénzt kapni, akik majd magán munkaerőpiacon fogják kiközvetíteni ezeket az embereket vagy éppen átképezni.

Megmondom őszintén, ezzel nagyon nehéz egyetérteni. Persze ez megmagyarázza, hogy miért nincsen hatástanulmány. Ez megmagyarázza, hogy miért nincsen a szociális partnerekkel megfelelő vita. Ez megmagyarázza, hogy miért nincsen párbeszéd a szakszervezetekkel, a munkavállalói szervezetekkel miért nincsen megfelelő párbeszéd.

Azért, mert önök néhány pozitív vagy éppen pozitívnak tűnő, sokak számára elfogadható olyan intézkedés mellé gyorsan berakják valakinek a gazdasági érdekét, hogy azzal együtt meg lehessen szavaztatni a parlamentben, amit mi nem feltétlenül akarunk megszavazni. Nem azért, mert nem gondolunk azokra az emberekre  és ezt szeretném aláhúzni és kihangsúlyozni , nem azért, mert nem gondolunk azokra az emberekre, akiknek a vírushelyzet okozta intézkedések miatti gazdasági visszaesés most pokollá teszi az életét. Őrajtuk szeretnénk mi igazán segíteni, azokon a cégeken szeretnénk mi igazán segíteni. Közvetlenül nekik kellene megfinanszírozni azoknak az embereknek a bérét, legalább a 80 százalékát. A körülöttünk lévő összes ország odaadja azoknak a cégeknek, hogy tudják megőrizni az emberek munkahelyét, tudják megőrizni az emberek a saját fizetőképességüket, ne szakadjanak meg a beszállítói és a fizetési láncok sem, mindenki tudja kifizetni a saját életét. Miért nem közvetlenül adják a pénzt akár a cégeknek, akár az embereknek? Ez érthetetlen, alapvetően megmagyarázhatatlan.

Persze értem azt, hogy mindig a 2008-as válságkezelésből indulnak ki. Mindig vissza lehet nyúlni ahhoz, hogy mi volt 12 évvel ezelőtt. El kell önöket valamelyest keserítenem. Szerintem azokat, akik ma elveszítik a munkájukat, vagy éppen ma jár le a 90 napos álláskeresési támogatásuk, nem feltétlenül érdekli, hogy mi volt 12 évvel ezelőtt. Őket az érdekli, hogy mi lesz holnap, meg mi lesz holnapután, és bizony várnak a döntéshozóktól segítséget, én azt gondolom. Másfelől más helyzetben vagyunk, mint 2008-ban voltunk. 2008-ban nem volt egy lélegzetvételnyi szünet, ahol eltelt a nyár, 2-2,5 hónap, amikor nyugodtan lehetett volna értékelni a tavaszi intézkedések, rendelkezések hatásait, nyugodtan végig lehetett volna gondolni, hogy abból mi az, amit érdemes fenntartani, mi az, amit érdemes továbbfejleszteni, és abból prognózisokra, következtetésekre valamilyen szinten jutni, és felkészülni arra, amiről mindannyian tudtuk, hogy elkerülhetetlen. Persze mindenki remélte a szívével, hogy nem fog bekövetkezni, de mindenki tudta az agyával, hogy be fog következni, és lesz a vírusnak második hulláma, megint meg kell védeni a munkahelyeket, megint meg kell védeni az embereket. Ebben vannak pozitív előrelépések, de sajnos megint belekerül egy olyan magánszektor, belekerül egy olyan magánszereplő, amelyik majd valamiért  tudjuk, hogy miért, jó sok pénzért  el fogja látni azt a feladatot, amiről mindannyian tudjuk, hogy nem így kellene. Közvetlenül az embereknek, közvetlenül a cégeknek kellene adni ezeket a pénzeket. Ezért leszünk nagyon kíváncsiak a rendeletre, államtitkár úr, hiszen lássuk be, hogy ha ön is elmondja sokszor, hogy ez egy kerettörvény, mi is látjuk, hogy ez az, de ha ezt a kerettörvényt rendeletekkel töltik meg tartalommal, akkor nekünk, a parlamentnek az ellenőrző szerepe csökken, nem kicsit, hanem nagyon.

(15.10)

Ezért mi pontosan szeretnénk majd azt látni, hogy mik vannak ezekben a rendeletekben, és nyilvánvalóan meg fogjuk majd tenni mi is a megfelelő javaslatainkat, hogy hogyan lehet korszerű, hatékony és átlátható rendszert kiépíteni, munkahelyeket megőrizni és esetlegesen újakat teremteni.

Még egy utolsó gondolat Nacsa képviselőtársamra reagálva, a családtámogatási rendszerről. Az önök családtámogatási rendszere alapvetően támogatott hitelekre és adókedvezményekre épül. Most sok százezren veszítették el a munkahelyüket, közel 200 ezren vannak azok, akik most már semmilyen jövedelmet nem kapnak. Elveszítették a munkahelyüket, lejárt a 90 napos álláskeresési támogatás, ők sem a támogatott hitelt nem tudják majd fizetni, sem az adókedvezményt nem tudják majd igénybe venni. Én azt gondolom, hogy ezen érdemes elgondolkodni, amikor a családokat anyagi és lakhatási biztonságban kívánják tartani, érdemes ebben időnként hallgatni azokra a javaslatokra, amelyeket mi megteszünk és ezután is meg fogunk tenni. Az álláskeresési támogatást tessék megemelni legalább hat hónapos időszakra, de ha lehet, akkor kilenc hónapos időszakra, és ne lehessen százezer forintnál ennek a havi összege alacsonyabb! Mi azt gondoljuk, hogy közvetlenül a cégeknek kell adni 180 ezer forintig a munkabérnek a 80 százalékát, hogy ki tudják fizetni a munkavállalóikat, nem pedig lélegeztetőgépen tartva, egy új magánszektort létrehozva, közvetítőkön keresztül eljuttatni hozzájuk a pénzt. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)