Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/13480. törvényjavaslat a projektértékelő jogviszonyok vonatkozásában tartalmaz módosító javaslatot. Az első téma, amelyet ez a javaslat tartalmaz, arról szól, hogy alapítványi formába rendeztek több felsőoktatási intézményt az utóbbi időben, és az ilyen jellegű projektértékelő jogviszonyok létesítése vonatkozásában ezért azoknak a személyeknek, akik az alapítványi működésben lévő egyetemeken valamifajta tudományos vagy oktatói tevékenységet végeznek, az ő vonatkozásukban ne legyen összeférhetetlen az, hogy az ilyen projektértékelő tevékenységekben részt vesznek.Én addig üdvözlöm ezt a kérdést, amíg valóban a magas színvonalú értékelés a célja, és tényleg mindazok a szakemberek részt vesznek benne, akik tudásukkal azért szolgálni tudják a hatékony felhasználást. Azért azt hadd mondjam, hogy az elmúlt években  és vélhetően államtitkár úr még túl fiatal ahhoz, hogy erre emlékezzék , az utóbbi években nagyon sok olyan elemzés látott napvilágot, amely azt mutatta be, hogy az európai uniós támogatások felhasználása rendkívül hatékonytalan volt az országban; egyszerűen nem lehet megmutatni, nem a nominális értékben hozzáadott értéket, hanem töredékében növelte, tehát a nominálisan odaadott összeg töredékében növelte azt az értéket, amit az országban új értékként elő kellett volna állítani. Nem tudtak 30 százalékosnál nagyobb hatékonyságot kimutatni.

Németország második világháború után kapott Marshall-segélye, amely kölcsön volt, egy 50 milliós országot állított talpra Európában a második világháború után. És értékében ugyanez az összeg megérkezett 2019 végéig az országunkba, és nem tudunk megmutatni belőle járdákon, pár magánüzemen, szökőkutakon, amik nem működnek, térkövek tömegén, amelyeken senki nem jár, különböző kistelepülések cicomáin át több előállított új értéket.

(13.40)

Nagyon hatékonytalan volt a felhasználás. Természetesen én magam üdvözlöm, ha a jövőre nézve ez nem így lesz, de azért tegye már meg a kormányzat, és hangsúlyozom, nem államtitkár úrnak mondom, hiszen ő ezt egyedül nem tudná megcsinálni, hogy akkor legalább e hatékonyságnövelő munka keretében az OLAF-jelentéseket alaposan tanulmányozza át, és legyen már jogkövetkezménye a pazarlóan vagy nem az adott projektre elhasznált összegek visszafizetése érdekében a kormányzati munkában. Természetesen tudom, hogy a bal- és jobboldali kormányok e vonatkozásban egymásra mutogatnak, tekintettel arra, hogy az Európai Unióból támogatást nemcsak 2004 óta kapunk, hanem még azelőtt is, hogy EU-tagok lettünk, és a szocialista kormányok alatt is kaptunk az Európai Unióból vissza nem térítendő támogatásokat, amelyeket így-úgy felhasználtak, de hogy őszinte legyek, engem nem az egymásra mutogatás érdekel.

Engem az érdekel, hogy ha már a kormányzat akár egy ilyen törvényjavaslat vonatkozásában megemlíti az európai uniós források hatékony felhasználásának igényét és erre a szakemberek biztosítását, akkor tegye már meg, pont a jövőbeni ilyenfajta problémák elkerülése érdekében, hogy a múlttal is foglalkozik.

Higgyék el, a társadalomban rendkívül visszás az, hogy emberek sokasága látja polgártársainknak és szervezeteknek indokolatlan támogatását és azoknak az elképesztően pazarlóan való felhasználását. Ez igenis társadalmi elégedetlenséget generál. Csak egy példát mondok önöknek. Az egyik vidéki irodámtól pár házra van egy tipikusan Kádár-kocka épület, ez a klasszikus. Ki van rakva az ablakában, mert nem tud mit tenni, öt évig ki kell rakni, hogy arra a Kádár-kockára 44 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kapott egy cég, amely ebbe az épületbe van bejelentve. El nem tudják képzelni, hogy ez mennyire visszás. Egyszerűen fogta magát valaki és a saját családi háza felújítására ennyit felvett. Az egész családi ház nem ér annyit, mint amennyi az uniós támogatás. Most gondolják meg!

Tehát ha a Parlament épületében nagyon helyesen, teljesen egységesen mindenki, aki itt van, kormánypárti, ellenzéki képviselő azt mondjuk, hogy az európai uniós támogatások felhasználása legyen minél hatékonyabb, sőt idehoz a kormány tisztviselője egy javaslatot, amelynek a kezdő mondata is erről szól, mindenki ezt szeretné, ezt üdvözölné, akkor tegyük meg már azt, hogy ez ne csak szavak szintjén jelenjen meg, ne csak a jövőre nézve beszéljünk róla, hanem mutassa meg azt is a kormányzat, hogy akár belföldi, akár külföldi hatóság által megállapított, nem tisztességes felhasználás vonatkozásában legyen jogkövetkezmény. Ezeknek együtt kell járnia, kéz a kézben kell járnia. Ha a minisztérium ezt a szándékot megfogalmazza, akkor fogja szépen a kezét az ügyészségnek vagy annak, aki erre rendeltetett és együtt menjenek azon az úton, hogy én, barátom, a jövőt építem, hogy ez tisztességes legyen, te meg szépen tárd fel a múlt csirkefogóságait, mert így senki nem fogja nekünk elhinni, hogy a szándékaink tisztességesek és egyenesek.

(Földi Lászlót a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Csak szavak, szavak, szavak, mindig csak beszélünk, csak mondjuk, és nagyon kevés dolgot lát a társadalom azokból a szép elvekből és célokból, amelyeket megfogalmazunk. Arról nem beszélve, és hadd hangsúlyozzam ki ezt leginkább, hogy én nagyon-nagyon nem szeretem magyar polgárként, és most nem képviselőként beszélek, hogy rendszeresen az Európai Unióban az én hazámat úgy aposztrofálják, úgy beszélnek róla, úgy minősítik európai uniós vezetők, sokszor polgárok, hogy az én hazám az Európai Unió polgárainak közös pénzét pazarlóan vagy nem hatékonyan használja fel. Sértő, minden egyes polgárra nézve sértő! Mert mi, az egyszerű emberek hogy gazdálkodunk? Úgy gazdálkodunk, hogy annyiból, ami van, és abból hozzuk ki a legtöbbet, amit lehet, mint egyén.

Vagyunk egy országnak polgárai, akik elképesztő mennyiségű pénzt, minimum 23 000 milliárd forintot összehozunk adóban azért, hogy finanszírozzuk az államot, az állam pedig lazán lemond arról, hogy következménye legyen, amikor az európai uniós polgárok közös pénzét valaki nem tisztességesen, nem helyénvalóan használja fel, elnéz mellette, nem foglalkozik vele. Azt már nem is idézem, hogy a legfőbb ügyész úr rendre azt mondja, hogy nem találtunk bűncselekményre utaló jelet. Jó, akkor arra ne! Na de ha a hatékonyság szemlélet egy kormányzatban, a valós felhasználás cél egy kormányzatnak, azért azt legalább meg lehet állapítani, hogy nem arra használta fel vagy nem úgy használta fel, legalább polgári jogi módon követeljük tőlük vissza. Ha csak kettő ilyen per lenne, higgyék el, olyan visszatartó ereje lenne mindazoknál, akik uniós pénzeket használnak fel, hogy csuda! Nem kell börtönbe menni, csak kérjék tőlük vissza!

Még egyet hadd mondjak az európai uniós támogatások vonatkozásában, mert van még egy kis időm, és mert ma sem értem. Az egyszerű polgári jogi viszonyok között egyre gyakrabban van az a fajta szerződéses szemlélet, hogy ha egy cég köt komoly értékre szerződést, akár kivitelezésre, akár szállításra, akár valami új dolog előállítására, akár kutatásra és annak eredményére, akkor rendre megkövetelik tőle vagy egy magánszemély kezességvállalását, aki teljes vagyonával felel azért, ha ott valami nem helyénvalón történik, hogy helytálljon, vagy szépen bevezetik a bankgarancia intézményét. Mert a bank, az aztán érvényesíteni fogja a jogait, annak erős, profi, jó befolyással bíró szervezete van, amely meg fogja szerezni azt a helytállási összeget, amiért neki meg kellett tennie. De az, kérem szépen, hogy az európai uniós támogatások felhasználása során rendre olyan vállalatok vannak közreműködőként, akik eltűnnek, amikor befejeződik a projekt, mintha ott sem lettek volna soha!

Az előbbi törvényjavaslat miről szólt? Fogyasztóvédelemről. Ez miről szól? Az európai uniós források hatékony felhasználásáról. Akkor egyet tessenek mondani: technikailag, jogi támogatással miért nem segítjük elő azt, hogy ezekben ne legyenek negatív folyamatok, hogy ezekkel ne lehessen visszaélni? Mert ne csak jogot adjunk, ne csak jogszabályokat adjunk, rakjuk hozzá szépen azokat az eljárásrendeket, amelyek biztosítják, hogy ezek az elvek, amelyekről államtitkár úr, kormánypárti képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim és én beszélünk…

Annyira nem hiszi el már emberek sokasága, hogy amit mi itt a parlamentben elmondunk, célokként megfogalmazunk, azt komolyan is gondoljuk. Ezzel egyformák a kormánypárti és ellenzéki képviselők. Azért nem, mert a szép szavak után nem látják a mindennapokban a megvalósulást. Azt gondolom, hogy ebben a hátralévő másfél évben a kormányzatnak elsődlegesen az a feladata, hogy elhitesse az emberekkel, hogy nemcsak gondolják, hogy jobb, hanem mindenkinek ténylegesen is jobb. És hogy ne lássanak igazságtalan folyamatokat, ne lássanak álszent tevékenységeket, ne lássanak szemfényvesztést, ne másról szóljon a dolog, mint amiről a kormány beszél, ne az legyen, hogy mindenkinek csak a hiszékenységét és a bizalmát használják fel, hanem érezhessék az emberek, hogy amiről mi itt beszélünk, amit a kormány idehoz, majd elvisz magával a mindennapokban végrehajtani, az valóban úgy is van, ahogy azt ígéri, ahogy szól róla, ahogy elvileg a szándékait kifejezi.

Nagyon örülök, hogy egy fiatal államtitkár ül itt, reményem szerint még annyira tiszta, még nem rontották el, még van hite, és talán ez erőt ad neki ahhoz, hogy ne csak a szavak, hanem a tettek szintjén is mindaz megvalósuljon, amiről itt a Házban mind a kormány képviselői, mind a képviselők beszélnek. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)