Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Én az államtitkár úrhoz egy kérdéssel szeretném kezdeni: van arra valamilyen körülbelüli számítás, vagy meg tudja mondani, hogy mekkora spórolást jelentene, tehát mekkora összeget jelentene az, hogy azokkal, akik ilyen áldozathibáztató módon veszélyes országban vannak, kifizettetjük azt, ha haza kell szállítani? Ez konkrétan mekkora összeget jelent? Ha el tudná mondani nekünk a gyengébbek kedvéért, hogy ez a külügyi költségvetésnek mekkora része százalékos arányban, az jó lenne, mert szerintem mutatná azt, hogy elképzelhető, hogy itt egy olyan dolgon spórol a kormány, aminek igazából nincs nagy anyagi jelentősége, és sokkal inkább a lakás-takarékpénztárnál is fölvetett öngondoskodás-jellegű érvelésből fakad, nem pedig abból, hogy azt gondolják, hogy spórolni kell az állampolgárok által befizetett adóval a külügyben. Én azt gondolom, hogy sok ilyen eset nem fordulhatott elő, kétlem, hogy ez egy gyakran előforduló dolog, és azt gondolom, hogy azért a magyar államnak az elsődleges feladata az, hogy a magyar állampolgárokat megvédje akkor is, ha mondjuk, felelőtlen módon egy veszélyes területre mentek. Ez az első, amit szeretnék kérdezni, és remélem, az államtitkár úr tud válaszolni, mert ez nagyban fogja befolyásolni a mi frakciónk szavazási magatartását a törvényről. A másik egy eddig kevésbé fölvetett pontja volt a törvénynek. Van az utazó nagykövetnek a pontos feladata, és az, hogy egy utazó nagykövet mit tehet, hogy tehet. Ez pontosításra került ebben a törvényben, ami alapvetően egy jó dolog, mert mindig jó, ha pontosabban tudjuk, hogy mit jelent, és egy kicsit egy ilyen mindent jelentő történet volt eddig. Ha megengedi, elnök úr, nem tudom, hogy ez a tárgyra tartozásnak mennyire felel meg, de egy kisebb adomát elmondanék: a legutolsó utazó nagykövet, akiről sokat hallhattunk, az a Heltai Péter volt, aki a Hungary Helps programot vezette, akinek a leváltása előtti utolsó diplomáciai aktusa az volt, itt az előbb elhangzott az előző napirendi pontban a déli nyitás fontossága, hogy elment Afrikába, majd egy Twitter-posztban kiírta, hogy most mentem vissza pár évszázadot, tehát ő például egy utazó nagykövet volt. Hogy ő pontosan mit csinált, miért, és pontosan miért került leváltásra, ez sem derült ki. Úgyhogy azt szeretném, ha ezt kicsit jobban pontosítanák, hogy minek van az utazó nagykövet, mit csinál, miért felel, milyen jellegű díjazásban részesül, hány lehet, mennyi lehet, mert ezek azért olyan költségek, aminek szerintem sok esetben több lehet a költségvonzata, mint annak, hogy iksz darab magyar állampolgár veszélyes helyekre megy, és utána ezt ki kell fizettetni.

Amúgy összességében az egészről azt szeretném mondani ezekkel a pályáztatásokkal és a nagyköveti rangok kiosztásának külön módjaival kapcsolatban, hogy azt gondolom, a nagyköveti pozíció azért is nagyon fontos, mert nemcsak a kormányt, hanem az országot képviselik külföldön. Én örülnék, és ez is egy tágabbra vezető dolog, ha a nagykövetek, illetve különböző nagykövetségi beosztottak nem azzal töltenék az idejüket, hogy olvasói leveleket írnak a magyar kormány politikáját bíráló külföldi lapokba; biztos vagyok benne, hogy más dolguk is lehetne, például a Külügyminisztérium által olyan nagyon fontosnak tartott külgazdaság fejlesztése is biztosan ilyen, vagy egyéb módon a magyar nemzet érdekképviselete. Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos arról beszélni, hogy hogyan választjuk ki a nagyköveteket, de arról is fontos beszélni, ahogy Molnár Gyula képviselőtársam bölcsen mondta, hogy mit csinálnak a nagykövetek majd akkor is, amikor már nem önök lesznek kormányon.

Én ennyit akartam nagyjából elmondani. Az előttem lévő ellenzéki képviselők által felvetett problematikákat nem fogom megismételni, és az államtitkár úr válaszától, illetve a beérkezett módosítóktól fog függni az, hogy a Lehet Más a Politika hogyan szavaz a törvényről. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)