Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden, kihasználva rektor úr jelenlétét és azt, hogy adott esetben válaszokra tehetünk szert konkrét kérdéseket illetően, amikre az általános vita kapcsán teljeskörűen nem sikerült, szeretnék arra szakmai magyarázatot kapni  és ez minden politikai felhangtól mentes kérdés önök felé , hogy ugye, 91,4 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, tehát egy elképesztő, mintegy 20 ezres bezuhanást tapasztalhattunk. Érdekes érvelés hangzott el ezt illetően, miszerint volt, aki demográfiai okokra vezette vissza a hallgatók számának elképesztő visszaesését. Magam a demográfia nagy hobbistájaként és a magyar családok gyarapodásának az egyik szolgájaként szeretném azért elutasítani ezt az érvet, hiszen szerencsére Magyarországon ekkora népesedési katasztrófa egyik évről a másik évre nem következik be. Viszont azt is látnunk kell, hogy mondjuk, az ELTE esetében a jelentkezők számának visszaesése egészen elhanyagolható, viszont, ha kicsit szélesebb perspektívában nézelődünk, akkor azt láthatjuk, hogy a Budapesti Gazdasági Egyetemre 1500-zal, a Pécsi Tudományegyetemre 1600-zal, Szegedre 1800-zal, Debrecenbe pedig 3000-rel kevesebb hallgató jelentkezett. Itt azért országon belüli megosztás tekintetében kellene magyarázatot találnunk arra, hogy ennek mégis mi lehet az oka. Nyilván multifaktoriális kérdéskörről van szó, számos probléma tarkítja ezt a rendszert. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt is, hogy az el nem hárított lakhatási kataklizma, lakhatási válság a felsőoktatásban hallgatókat ugyanúgy érinti. Tehát egy tipikus budapesti egyszobás lakhatás megoldása lassan megoldhatatlan problémává vált az oktatási költségek kigazdálkodása mellett, hiszen nagyon jó, hogy van, aki még államira tud járni, de azért levelezőn és mondjuk, joghallgatóként nagyon ritka az, akinek nem kell kifizetnie a képzés díját. Azt kell mondjam, hogy ha erre rakódnak az irreálisan magas lakhatási költségek, akkor nagyon sok család bizony lehetetlen helyzetben találja magát, vagy csak irreális áldozatok árán sikerül elérni azt, amit, mondjuk, a szülőnek nem sikerült a diploma képében megszereznie, de a gyermekének természetesen szeretné ezt minden további nélkül biztosítani.

Még egyszer mondom, nem feltétlenül a legnagyobb intézményeket féltem én ettől a jelenségtől, hanem azt látom, ahol 1500-zal, 1600-zal, 3000-rel csökken a jelentkezők száma, és ez a folyamat esetleg így marad ott, ahogy az iméntiekben elhangzott, a támogatás összege is várhatóan igazodni fog hosszú távon ehhez a jelenséghez, ami egy „még kisebbé válunk, még kisebbé válunk” rémképét festi fel. Én ezt nagyon szeretném elkerülni, és szeretném hangsúlyozni, hogy nem szabad politikai kérdésként tekinteni erre a rendszerre.

Mi a magunk részéről egy komplett lakhatási programot letettünk már, amely képes lenne hallgatók és felsőoktatásban részt vevők sorsán javítani  egy osztrák bérlakásrendszer mintájára letett, akár szociális pontrendszerrel súlyozott valamire gondolok. Erről a maga napirendjében majd a megfelelő szakmai vitákat persze le kell folytatni. Itt ezen a ponton arra kell szerintem magyarázatot keresnünk, hogy a jelentkezők számában bekövetkező elképesztő visszaesés milyen okokra vezethető vissza, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem egy okról fogunk itt beszélni, de abban is egészen biztos vagyok, hogy ez egy pártok felett álló kérdés, amit nekünk együttesen kellene megoldanunk.

Én az általános vita során megnyugtató válaszokat az összes elhangzott kérdésre sajnálatos módon nem kaptam, de parázslik bennem a remény, hogy ez itt, a részletes vita végén itt változni fog. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(19.10)