Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Hát, miniszterelnök úr, én azt hittem, őszintén szólva, hogy sikerült kipihennie magát a nyáron, de hát hallva azt a sok sületlenséget, amit mondott, nem sikerült pihenni, pedig lett volna hol, hiszen, ugye, a 42 méteres luxusjachtot sikerült lecserélni egy 50 méteresre cirka 10 milliárd forintért. Látja, miniszterelnök úr, ez az, ami nőtt Magyarországon azóta, hogy mi nem találkoztunk, az önök luxusa, a jacht mérete meg a nép nyomora. És tudja, az a vérlázító, hogy minél szegényebbek a magyarok, önök csak azért is annál jobban rázzák a rongyot. Esküszöm, addig provokálják a népet, amíg bele nem szaladnak egy jókora pofonba! Jövőre meg fogják kapni! (Moraj a kormánypárti sorokból.  Kósa Lajos: Hű, de megijedtünk!)

Ön azt mondta itt, hogy ilyen sokan még nem dolgoztak Magyarországon, mint most. (Zaj.  Az elnök csenget.) Hát nézze, ezt az ókori rabszolgatartó társadalmak is elmondhatták magukról. A kérdés az, hogy meg tude élni a magyar a munka gyümölcséből, és az a helyzet  ezek az adatok , hogy jelenleg több mint 2 millió honfitársunk él a létminimum alatt. Egymillió melósnak minimálbérért kell dolgoznia. Egymillió nyugdíjasnak havi kevesebb mint százezerből kell kijönnie. Tudja maga egyáltalán, hogy mennyi a minimálnyugdíj? Tudja? Nem tudja. 28 500 forint, 13 éve változatlan, mint ahogy 13 éve változatlan a családi pótlék is, de az árak meg az egekben, miniszterelnök úr, az árak az egekben! És akkor ezek után önnek van bőr a képén óriásplakátokon ilyen mosolygós hangulatjellel megkérdezni a magyar embereket, hogy emeljüke a minimálbért. Emeljük, emberek? Nettó 111 ezerről nettó 133 ezer forintra?

Miniszterelnök úr, ön 2010 óta kétharmados felhatalmazással, korlátlan hatalommal, temérdek uniós forrással annyit tudott elérni, hogy a román minimálbér leelőzte a magyart (Dr. Brenner Koloman: Gratulálok!), és akkor ezek után azt kérdezi, hogy megemeljéke a magyar minimálbért? Hát, ha megdupláznánk is, kevés lenne! Ez lenne a kormányzóképesség? Ja, bocsánat, amikor tavaly év végén itt a papagájkommandónak, az államtitkár hölgyeknek meg uraknak milliós jutalmakat kellett adni, akkor nem kérdezősködtek, ugye? Akkor tudták maguktól is, hogy mit kell csinálni. Most meg nem tudják? Sőt, belehazudják a magyarok szemébe, hogy annyira pörög a magyar gazdaság, olyan jól teljesít itt minden, hogy jelenleg egy átlag magyar családnak 16 millió forint megtakarítása van önök szerint. Hol van ez a 16 millió forint, miniszterelnök úr? Hol? Ja, hogy Mészáros Lőrinc vigyáz rá? Ezt nem mondták. Merthogy a családoknál nincs, az egészen biztos, pedig megdolgoztak érte.

Amikor mi itt a válság alatt azt követeltük öntől, hogy adja már meg a 80 százalékos bértámogatást a bajba jutott vállalkozóknak  tudja, a hanyatló Nyugaton ezt megcsinálták, és működött. Itt a válság alatt kaptam a Londonba kényszerült magyar vállalkozóktól a leveleket, kérdeztem tőlük, hogy hogy megy a sorotok. És tudja, mit mondtak? Azt, hogy nézd, Péter, kicsit unatkozunk, mert most be kellett zárni a boltot, de a kormánytól kapunk bérkompenzációt, köszönjük szépen, jól vagyunk, lecseréltük az autót is. Na, az itthon ragadt magyar vállalkozóktól nem ilyen levelet kaptam ám, hanem olyanokat, hogy feléltük a családi tartalékot, erre tettük fel az életünket, erre a kis boltra, és most be kell zárnunk, el kell bocsátanunk a melósainkat, és nincs jövőkép, nem kapunk a kormánytól semmilyen bértámogatást. Követeltük önöktől, hogy emeljék már meg háromról kilenc hónapra az álláskeresésit, hogy aki elveszíti a munkáját, az találjon másikat. Követeltük önöktől, hogy így 13 év után duplázzuk már meg a családi pótlékot, 12 200 forint szorozva kettővel. Szerintem nem kértünk olyan sokat. Emlékszik, mit mondott rá? Azt, hogy nincs ingyenpénz, hogy azért a pénzért meg kell dolgozni. Igaza van önnek, tényleg nincs ingyenpénz. Azért a pénzért, ami ott van önnél meg a haverjainál meg a rokonainál, a magyaroknak kőkeményen meg kellett dolgozniuk. Ez tény.

Mondja ön itt a rádióban  ugye, hetente egyszer bemegy a Kossuthra, ott egy félórát beszélget saját magával , múltkor azt mondja, hogy önt megérintette a válság, mert ön bérből és fizetésből él. Ezt most komolyan gondolja? Hát ön 30 évvel ezelőtt beült ide, a parlamentbe, és azóta olyan jól csinálja, olyan jól ül, hogy az elmúlt hét évben az ön családja 15 milliárd forinttal lett gazdagabb. Az ember oszt, szoroz. Tudja, mennyi ez? Havi 180 millió! Tehát akkor jól értem, az Orbán famíliánál havi 180 millió forint a bér és a fizetés? Jól gondolom, ugye? Szerintem meg ennyi pénzért nem lehet megdolgozni. Ellopni el lehet, úgyhogy ön tényleg bérből és fizetésből él, a magyarokéból. Itt a magyar emberek Európa-rekorder adókat fizetnek. Itt mindenki adózik a munka után, adózik a benzin után, tök jók az utak, látjuk, adózik az élelmiszer után. Ha valaki bemegy a Coopba, a legcsóróbb is fizeti a 27 százalékos áfát. De hova tűnik ez a rengeteg pénz, miniszterelnök úr? Hol van? Mert én azt láttam, most is elmondta, hogy ön nyáron bement a Magyar Nemzeti Bankba, és megtekintette az ország aranytartalékát, csak, tudja, nekem azon nyomban a magánnyugdíjpénztári megtakarítás jutott az eszembe, azt is megtekintette, aztán el is tűnt az egész, mind a 3000 milliárd (Moraj és derültség a kormánypárti sorokból.), mint ahogy elvették a lakáskasszát, elvették a szolgálati nyugdíjat, elvették a kafetériát, valakitől a túlórapénzt, a másiktól a szabadnapot. De eljutottunk oda, hogy önök lehallgatják az emberek telefonját? Betörnek a telefonjainkba? Nézegetik, olvasgatják az sms-einket, a leveleinket? Hát ki a csuda engedte be önöket a magánéletünkbe? Kicsoda? A hálószobámba nem akar véletlen bejönni a Szájer Józsi? Nem akar bejönni? (Derültség a Jobbik soraiból.) Erről nem lesz népszavazás?

Miniszterelnök úr, lehet itt népszavazgatni, meg lehet itt mindenről nemzeti konzultálgatni, csak ettől itt még senkinek nem lesz jobb az élete. Senkinek! Ön is tudja, én is tudom, a magyar állam az Európai Unió egyik legdrágábban működő állama, piszok sokba kerül. A kérdés csak az, hogy mit ad az embereknek a pénzükért cserébe. Jólétet? Egy frászt! Én látom, hogy persze, van 70 milliárdos vadászati kiállítás meg 150 milliárdos atlétikai stadion, meg 500 milliárdért akarnak kínai egyetemet, meg 1700 milliárdért Budapest-Belgrád vasútvonalat kínai hitelből  persze, hogy drágán működik ez az állam. De hol van a jólét, amiről szólnia kéne az életnek? Az hol van? A magyar ember onnan tudja, hogy jól él, hogy kiírják neki a plakátra. Ausztriában körberöhögnek bennünket, ott a pénztárcán érzik a jólétet, nem a plakátokról. Itt meg ha valaki nem találja a 16 millió forintját, akkor kiírjuk neki a plakátra, hogy Magyarország jobban teljesít, ne felejtsd el?

Nem fogjuk elfelejteni, de semmit sem! Nem fogjuk elfelejteni, hogy kik tették tönkre ezt az országot. Nem fogjuk elfelejteni, hogy kik vették el a földeket (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Akikkel együtt vagytok!), a gyárakat (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy együtt ti! Ott vannak a haverjaitok!), az egyetemeket, az egészségügyet (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ott vagytok velük együtt!), kik vették el az iskoláinkat, az autópályáinkat, kik vették el az életünket és a hazánkat. És nem fogunk elfelejteni törleszteni sem! És higgye el, higgye el, nekem nem fog megremegni a kezem akkor, amikor majd önt bilincsbe kell verni (Moraj és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Jaj!), mert én önnel ellentétben nem voltam részese az elmúlt 30 évnek. Én senkinek, senkinek nem vagyok a lekötelezettje. Velem a magyarok nem a múltat fogják építeni (Moraj a kormánypárti padsorokból.  Szászfalvi László: Majom! Majom vagy! Húzzál ki innen!), hanem a jövőt, egy olyan országot, ahol mindenki csak annyit kap, amennyit megérdemel, de azt meg is fogja kapni. Fizessenek meg a tolvajok! (Szászfalvi László: Ki vagy te, Jakab? Majom!) Jólétet minden magyarnak! (Dr. Brenner Koloman: Úgy van!- Taps a Jobbik padsoraiban.)