Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetbe kerül az ellenzéki képviselő, hogyha meg kívánja őrizni a szakmaiságát, és 2010 óta egyre nehezebb ezt a kihívást teljesíteni. Most megint egy olyan javaslat fekszik előttünk, ahol egyébként egy általam tisztelt szakember kell hogy most előterjesztőként vagy a kormány nevében védje azt, ami álláspontunk szerint védhetetlen. Neki nyilván más lesz erről az álláspontja.

De azt látom, hogy egy nagy törvényjavaslatban összehozni ingatlanokat, festményeket, sporttartozásokat és még a posta ügyét is, legalábbis érdekes műfaji kiterjesztése a salátatörvénynek, főleg egy olyan napon, amikor a parlamenti hangulat is inkább annak ágyaz meg, hogy különböző propagandisztikus kijelentések feszülnek egymásnak, és hitviták folynak. Hallottunk ma már itt olyan képtelenséget, miszerint a magyar népesedési helyzet pozitív irányba fordult volna. Sajnos nem így van.

De olyan ordas propagandahazugságok jönnek szembe egy fogyatkozó, sajnálatos módon az erejét veszítő országban, amelyek egészen elképesztőek. Képviselő asszony például a trendfordulóról egy olyan év után beszélt, amikor Nagykanizsa lakosságának megfelelő magyarral lettünk kevesebben, és amikor először elmondták ezt a hagymázas dolgot, ami sajnos nem igaz, bárcsak igaz lenne, ezt egy olyan hónapban tették, amikor egy hónap alatt Siklós lakosságának megfelelő magyart veszítettünk el.

És beszélnek egyébként olyan torzított statisztikák alapján, amelyeket egy kicsit mélyebben meg se kell vizsgálni, csak megkapirgálni, és képviselő asszony is rájön, hogy ha bemegy a MNB-hez, Matolcsy úrhoz, és a mostani születésszámokat kiterjeszti a jövő Magyarországára, akkor megkapja, hogy 30-40 év múlva egy hat és fél milliós ország leszünk a mostani születésszámok alapján. És ezt nem én mondom, hanem például az MNB szakértői műhelye.

Tehát nagyon nehéz visszajönni a nyugodt, higgadt szakmaiság talajára, amikor olyan kijelentések hangzanak el, amelyeket révülettel próbálnak védeni kormánypárti képviselőtársaim, de számokkal, tényekkel megvédeni nem tudják azokat. Most is azt látjuk, hogy különböző, gyönyörű szépen megfogalmazott célok mentén állami vagyonelemek átadása, mondhatnám csúnyábban: átjátszása zajlik, példának okáért egy olyan üdülőt újíthat fel Mészáros Lőrinc és csapata, amelyet egyébként az állam elajándékoz, és azt látjuk, hogy minden egyes úton-útfélen mintha a Trónok harcát néznénk.

(18.10)

Tehát a függönyök mögött, az ajtók mögött mindenhol szőke fürtök, kék szemek, egy Lannister mindenhol megjelenik. Ugyanezt csinálják önök: egy fideszes stróman, befektető, kivitelező jóbarát valahogy minden befektetés környékén előbb vagy utóbb megjelenik.

Azt látjuk az ilyen saláta típusú megoldásoknál, hogy ha államtitkár úr elénk áll azzal, hogy a beteg gyermekek érdekében bővíteni szeretne bizonyos kapacitást, és ehhez egy vagyonelemet át kell adni, szerintem minden épeszű magyar képviselő, főleg a nemzeti érzelműek ezt támogatják, én is támogatnám azonnal. A gond az, amivel önt is kellemetlen helyzetbe hozzák, hogy egy salátát kell elénk raknia, ahol keveredik a beteg gyermekek érdeke és Mészáros Lőrinc beruházása, vagy éppen az a gyermeküdültetési helyszín, ahol évek óta nem folyik gyermeküdültetés, de a kormányzat most erre hivatkozással akarja rendezni a terület sorsát.

Azt látom az utóbbi hónapokban, hogy Magyarország Kormánya elkezdett készülni a saját bukására. Ez önmagában még egy érthető reakció lenne, hiszen nagyon sok ilyen kormány van az európai politikai életben, minden kormányzás előbb-utóbb véget ér; gondolom, önök sem számítanak arra, hogy a világ végéig és az idők végezetéig tart majd a regnálásuk, de azt is látjuk, hogy az utóbbi hónapokban és egy-két évben egy IMF-hitel nagyságú terhelést foganatosítanak Magyarországon. Egy IMF-hitel nagyságrendű pénzösszeggel terhelik a magyar emberek kasszáját és a költségvetést. Hiszen, ha visszaemlékszünk az IMF-hitel összegeire, akkor azt látjuk, hogy a tartozás csúcsán nagyjából egy 3500 milliárd forintos tételről volt szó, egy olyan gazdaságpolitikai korszakban, aminek én egyáltalán nem vagyok rajongója.

Én akkor nyugodtam meg, amikor az IMF-hitelt végre kinőttük, elengedtük, és az ország megszabadult ettől. De álmomban, sőt rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy a Fidesz-KDNP egy IMF-hitel nagyságú terhet zúdít a magyar emberek nyakába, mert ha összeadok négy tételt, pontosan ez a nagyságrend és összeg jön ki. A négy tétel közül az első az orosz hátterű mega paksi hitel. A második a Budapest-Belgrád című őrület kínai hátterű hitellel. A harmadik a kínai egyetem ügye, ahol szintén maga a hitelkeret is több mint 450 milliárdra rúg, plusz még az az idézőjeles zsebpénz, amit Magyarország Kormánya beletett. És ha hozzátesszük még az alapítványokba átjátszott vagyonelemek értékét, a négy tényezőből nagyságrendileg a korábbi IMF-hitel összege jön ki.

És hogy miért adja létjogosultságát az IMF-hitel összegével való összehasonlítás, mind a négy tétel hosszú távon a magyar adófizetők zsebéből húzza ki ezeket az összegeket, az átjátszott vagyonelemek tekintetében kimutatható módon elérnek egy olyan helyzetet, hogy tisztelet a kivételnek, de többnyire fideszes összetételű kuratóriumok fogják elbírálni a sorsát olyan vagyonelemeknek, amelyeket most a nemzeti vagyonról szóló törvény értelmében mi, országgyűlési képviselők is elvileg  hangsúlyozom, elvileg  ellenőrizhetünk. Ez megváltozik, és a kuratóriumok összetétele is úgy módosulhat, hogy ha kiesik egy fideszes pártkatona, akkor saját maga a kuratórium jelölheti majd ki azt a pótharcost, aki szintén vélhetőleg a kormánypártiakhoz lojális módon fogja ezen vagyonelemek felügyeletét ellátni, nem megakadályozva azt, hogy a vagyonelemek kijátszása magánzsebekbe megtörténjen.

Önmagában nem az alapítványi forma ellen vagyunk, mondjuk, egy egyetem esetében sem, hiszen piacpárti közgazdászként egyértelműen úgy gondolkodom, hogy műfaji kérdés az, hogy milyen formában működik, az legyen hatékony. Azzal van bajom, ahogy önök csinálják mindezt. Önmagában nem egy nemzetközi hitelre alapított infrastrukturális beruházással van baj, mert épeszű nemzetgazdaság normálisan működő tőkét beenged az országába akkor, ha ez a közteherviselés alapján áll. A Budapest-Belgrád őrült beruházás tekintetében, több száz év alatt sem megtérülő beruházás tekintetében nem látjuk ezeket a megtérülési számításokat. A kínai egyetem esetében még könnyebb a dolgunk, hiszen maguk kormánypárti szakértők deklarálták azt, hogy kínai vendégmunkásokkal, magyar adófizetők pénzéből, külföldi egyetemet fognak emelni Magyarországon, amelyről önök mondták el, a saját szakértőik, hogy a Corvinusról és más, egyébként elitnek szánt egyetemek elől képesek elszívni még a hallgatókat is, hiszen a hallgatói létszám korlátos, korlátozott. Azt látjuk, hogy ezen folyamatok ellenére teszik ezt a kártételt a nemzetgazdasággal a piacon.

Összességében tehát nem túlzás kijelenteni, az IMF-hitel brutális összegét megközelítő terhelést foganatosít a Fidesz-KDNP a magyar emberek pénztárcájának a terhére, és teszi mindezt egy nemzeti sziruppal leöntve, de ennek a gazdaságpolitikának nemzeti érdekképviselethez köze nincsen, hacsak nem arról van szó, hogy elfelejtették definiálni, hogy melyik nemzet érdekeit képviselik, hiszen a kínaiak egészen biztosan nagyon örülnek ezeknek a befektetéseknek.

Mi, az önök jobboldali ellenzékeként, keresztényszociális érzékenységgel megáldva, vigyázni fogunk a magyar emberek pénztárcájára, és egyáltalán nem fenyegetőzés, amit mondok: az őrületet vissza fogjuk csinálni, meg fogjuk védeni önöktől a magyar embereket. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)