Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt azzal kezdeném, mint egykor újságíróként több magyar film sajtófőnöke, hogy nagyon boldogít, ha a magyar filmek sikeresek, nagyon büszke vagyok a magyar film sikereire, bármilyen díjat, fesztiválgyőzelmet szereznek, vagy közönségdíjat nyernek el, ez nálam független attól, hogy melyik kormány van éppen hatalmon. Ha önök vannak hatalmon, a Saul fia akkor is győz, ha ’81-ben a Mephisto győzött, akkor, most nem mondom ki, hogy ki volt éppen a miniszterelnök, akkor is voltak nemzetközi díjaink, és természetesen minden kormány idejére esett fontos nemzetközi filmdíj. Ez számomra mindig büszkeséget jelent. Amit fontosnak tartok az ügyben leszögezni, ami itt módosításként megjelenik, az az, hogy én természetesen annak is híve vagyok, hogy minél több magyar film készüljön. Látok néhány aránytalanságot a magyar filmművészet környékén, például azt lehet látni, hogy nem minden film kapja meg azt a fajta médianyilvánosságot vagy moziban megjelenési lehetőséget, amit esetleg megérdemelne. Én látom azt is természetesen, hogy vannak közönségfilmek, és vannak művészfilmek, de azt gondolom, hogy a művészfilmek marketingjének támogatása szerintem kiemelt jelentőségű lenne, hogy minél többen lássák ezeket a filmeket is, és ne csak úgy értesüljenek a magyarok arról, hogy ezek a filmek egyáltalán vannak, ha esetleg belebotlanak az interneten vagy bármiféle híradásban arról, hogy éppen díjat nyert valakinek a filmje. Neveket nyilván nem szeretnék ez ügyben mondani, mert akkor ezzel azt is jelezném, hogy azt a filmet szerintem kevesebben látták annál, mint ahány nézőt valójában megérdemelt volna, és nem szeretnék senkit ez ügyben kellemetlen helyzetbe hozni, csak a jelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet.

A másik, hogy azzal is egyet tudok érteni, hogy legyenek tévéfilmek. Számomra régi vágy volt, hogy megjelenjenek elsősorban kortárs magyar művek a médianyilvánosságban és a televízió képernyőjén. Én ezt rendkívül fontosnak tartom; ha volt előnye az előző rendszernek, a ’89 előtti rendszernek, az például az volt, hogy a televízióban rendszeresen lehetett látni tévéfilmeket, és szerintem ez egy fontos és számomra szimpatikus történet lenne.

Ugyanakkor azt is szeretném jelezni, hogy az a része, hogy hogyan lesznek ezek finanszírozva, valóban felvet számos kérdést. Például az egy probléma, hogy ezeket a pénzeket egyelőre még nem látni, hogy milyen összegek, nem látni, hogy kik fogják ezeket pontosan felügyelni, illetve, ha a hírközlési hatóság kap egy ilyenfajta jogosítványt, az számomra is azt jelenti, ha kizárólag ők felügyelik ezt, és ők osztogatják ezeket a pénzeket, hogy itt bizony egyértelmű politikai üzenetről van szó, itt a kormány álláspontjának kell mindenképpen megjelenni.

Én azt gondolom, hogy a kultúrát és ezen belül a filmgyártást vagy a filmművészetet érdemes lenne kivenni ebből a zsákból, és azt a lehetőséget megteremteni, hogy ne csak a kormány emberei üljenek ott egy ilyen történetben, és ne csak azok az emberek képviseljék, mondjuk, szavazati joggal a saját világnézetüket, akik a Fideszhez közel álló vagy éppen aktuális nézeteihez közel álló nézetrendszert képviselik. Szerintem fontos lenne másképpen gondolkodó művészeket is bevonni ebbe a munkába. Urambocsá, azt is meg merném kockáztatni, hogy az Országgyűlésben megjelenő pártok vagy a Kulturális bizottsága az Országgyűlésnek valamilyen módon képviseltethesse magát egy ilyen testületben. Szerintem ez fontos lenne, és azt gondolom, hogy ez méltányos is lenne, és megnyugtató lenne mindazok számára, akik a magyar filmipart működtetik és arra hivatottak, hogy Magyarország számára filmsikereket hozzanak.

Tehát azt várjuk ettől a javaslattól, hogy a mecenatúra része legyen rendbe téve, legyen polarizálva, hogy mely pártok és milyen módon, illetve másképp gondolkodók, mint ahogy a Fidesz gondolkodik, kik tudnak ebben részt venni.

(9.20)

Ennek a nyilvánosságát mi rendkívül fontosnak tartjuk és azt is, hogy ezek a pénzek ne arra szolgáljanak, hogy újabb és újabb fideszes körök kapjanak megbízásokat művészeti alkotások vagy programszerű alkotások létrehozására, hanem arra nyújtson lehetőséget mindenki számára, hogy szélesebb körbe eljussanak ezek az információk, és minél több nemzetközi elismerés jusson a magyar filmművészetnek. Sokkal jobb ennek együtt örülni, ha van ilyen, mint az, hogy valakik döngessék a mellüket, mások pedig úgy érezzék, hogy ki vannak rekesztve esetleg egy közös sikerből.

Ami a kiskorúak filmes alkalmazását illeti, én is egyszerűen csak azzal tudnék egyetérteni, hogy meg kell kérdezni a szülőt, nem kell folyton a gyámhatósághoz szaladni. Többnyire azért a gyerekeknek vannak szüleik, ezek a kiskorúak többnyire a szüleikkel élnek, nyilván van telefon, e-mail, szerződéstervezet és így tovább, különböző pontokkal ezt meg lehetne erősíteni, és ha az alkalmazásukban lehetnek ilyen lehetőségek, akkor szerintem egyszerűbbé válna.

Ami pedig itt külön előkerült, a nándorfehérvári csatáról készülő film, őszintén bízom Szász Jánosban, akit egy nagyszerű rendezőnek tartok, több fesztiváldíjat is hozott már Magyarországnak. Az ő interjúi az ügyben megnyugtatnak engem, hogy ez nemcsak nagyszabású, hanem egy értékes alkotás lesz, éppen Hunyadi János személyiségét állítva a középpontba  ő erről beszélt az interjúiban , úgyhogy ezt a filmet is, mint az összes többit, nagy érdeklődéssel fogom várni, és nagyon drukkolok, hogy ez a film is sikeres legyen.

Végezetül azt szeretném még jelezni, hogy a magyar film számomra rendkívül fontos. Azt szeretném, ha más egyéb ügyei is rendeződnének a film körüli vitáknak, például rendszeresen visszatérnének a filmszemlék. Ezek fontos seregszemléi voltak a magyar filmiparnak, hogy ne egy-egy mozi premierje kapcsán találkozzon egymással néző és közönség. Én éveken keresztül házigazdája voltam ezeknek a filmszemléknek, és ez nemcsak azért volt jó, mert abban az évben adott összes magyar filmet láttam egyszerre három nap alatt, hanem lehetett látni, hogy a közönség és a szakma egymásra találása szempontjából ezek nagyon hasznosak voltak. Szeretném, ha ezeket vissza lehetne hozni.

Végezetül, a film ne pénzmosoda legyen, ne politikai akciók gyülekezete legyen, ne kormánypropaganda legyen, hanem az egyetemes magyar kultúrát szolgálja! Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP padsoraiból.)