Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ha már megszólíttattam, valóban különbséget kell tenni az intézményi vagy egyáltalán a fejlesztési hitelek és a működtetési hitelek között.

Sajnos az olló úgy nyílt szét a 2000-es évek vége felé, hogy jelentőssé vált a működtetési hitelek felvétele, és egyre kevesebben jutottak hozzá ahhoz, hogy fejlesztési hiteleket vegyenek fel, tekintettel arra, hogy ebben több dolog játszott közre. Az egyik, hogy volt illetményalap-emelés, amit végre kellett hajtani. Ehhez nem kapott fedezetet az önkormányzati rendszer a szocialista kormányok alatt. Volt egy másik: az intézményi normatív támogatás, amely sok esetben  akkor még jó néhány intézmény az önkormányzatoknál volt  azt jelentette, hogy 30, 40, van, amikor 100 százalékot kellett hozzátenni, mert annyira alulfinanszírozott volt az intézményrendszer, és ebből adódóan a bevételeket  ez általában a városokra volt jellemző  át kellett konvertálni működtetésre, és nem a fejlesztés világában jelentek meg. És ha fejleszteni akartak, akkor hitelt kellett hogy felvegyenek, mert a működés elvitte a normál bevételeket.

Tisztelt Képviselőtársak! Ebből az következett, amiről beszéltem: 1368 milliárd forint. Persze, nőtt a vagyon, Kósa Lajos beszélt róla, de ennek jelentős része nem forgalomképes vagyon volt, mert utak épültek, parkok épültek, az intézmények fejlesztése történt meg jó néhány esetben, és akkor uniós forrásokról még nem is beszéltem, ami azért 2004 után megnyílt. Ha jól emlékszem, talán Dobrev Klára vezette azt a fejlesztési ügynökséget, amelyik egyébként ezeket a pénzeket elosztotta; akkor, annak idején az önkormányzati világban is voltak regionális fejlesztési ügynökségek, és azok fölött volt egy csúcsszerv, amelyik gyakorlatilag irányító hatóságként működött.

Ebből következik az, hogy 2010 után szükség volt ezektől az önkormányzati terhektől megszabadítani az önkormányzatokat, mert lassan működésképtelenné vált a rendszer. Ez egy jelentős teherlevétel volt a vállukról, gyakorlatilag rendbe tette a gazdasági önállóságukat.

Emellett volt a második lépés, hogy egyszerűen olyan különbségek voltak az országban, amiket addig nem kezelt a rendszer, hogy voltak intézmények, iskolák kisfalvakban, amiket alig tudtak fenntartani; voltak közepes településeken is intézmények, amiket alig tudtak fenntartani, tekintettel arra, hogy a korfa is úgy alakult, hogy a gyermekszületési kedv által egyszerűen csökkent a gyermekek létszáma és a normatív finanszírozás alapján a fejkvóta  mindenki így hívta, így kapták a finanszírozást. És ahol kevés gyermek volt, ott kevésbé kaptak hozzá pénzt. Ilyenkor kellett az önkormányzatnak, adott esetben a fejlesztési pénzek terhére, intézményi működtetésbe beforgatni a bevételeket.

A kistelepüléseknél pedig valóban nagyon kevés vagyon volt, hiszen emlékezzünk talán a Tocsik-perre: az önkormányzati törvény 1990-ben úgy adta meg a belterületi föld utáni részvények értékét, hogy ha az önkormányzatok összefogtak volna, akkor 25 százaléknyi részvénypakettjük lett volna, amikkel a cégeknél a háromnegyedes döntésekbe beleszólhattak volna. De a Bokros-csomag idején mindenki eladta, mert ebből finanszíroztak különböző ügyeket. És ez odavezetett, hogy ez a fejlesztésekre fordítható bevételi oldal  néhány önkormányzatot kivéve  gyakorlatilag elszállt, és innentől kezdve lejtmenet volt.

És azért egy dolgot ismerjünk el: Dócs képviselő úr mondta, hogy mindig rosszabb, még rosszabb, még rosszabb volt. Én 90-ben kezdtem a polgármesterséget, én azt tudom mondani, hogy az MDF-kormány alatt egészen jó volt az önkormányzati finanszírozottság. Akkor nem voltak extra pénzek fejlesztési oldalról, mert volt címzett és céltámogatás, amelyek évi 50 milliárd forint nagyságrendet képviseltek, többet nem. Ennél ma jóval több fejlesztési lehetőség van, ha önmagában csak azt nézzük, hogy a „Magyar falu” program 2019-22 között, a falusi CSOK-ot is idevéve ezermilliárd forintot adott a kistelepülések számára. És emellett volt még a belügyminisztériumi támogatási rendszer, emellett volt az agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendszer, tehát fejlesztési oldalról volt lehetőség. Én egyetértek abban, hogy a működtetés nagyon csekély, és ez a kicsiknek okoz igazából nehézséget.

És ha csőd van, jelenleg egyébként négy településen zajlik csődeljárás  (Kézzel mutatja:) négy , ennél jóval több volt 2010 előtt. Tehát nem egy hatalmas nagy rendszert szabályozunk, hanem ez a törvény a technikai részeket kívánja szabályozni, újragondolni, hiszen ez az egész törvény szinte csak erről szól. Tehát jó néhány pontban fel volt sorolva, és valójában nem az önkormányzati önállóság csorbítását szeretné, hanem ezeknek az ügyeknek valamilyen formában történő megoldását. Mindenhol van egyébként a csődbiztosnak lehetősége  remélem, jól mondom az új terminus technicust , mert például vannak csődben lévő önkormányzatok, ahol még mindig fizetnek tiszteletdíjat.

Ez nem egy nagy mozgástér! Vagy át lehet nézni adott esetben a szociális támogatási rendszert; át lehet nézni más olyan alapokat, amiket létrehoznak, még a kicsik is, különböző helyi társadalmi csoportok segítésére. Nyilván, ha ezt visszavágják, akkor adott esetben elnehezül ez a társadalmi réteg is, amelyiknél visszavágják a szabályozás alapján a támogatási lehetőségeket  de hogy jutottak oda? Annak van, kell hogy legyen felelőse.

És Kósa Lajos ezért utalt arra, hogy gondoljuk végig, hogy miért finanszírozzuk még azokat, akik egyébként csődbe vitték a települést, lehet, hogy önhibájukon kívül, azért ezt nehezen gondolnám 20 év polgármesterség után, mert ebben mindig benne van valakinek a keze, aki csődbe viszi a helyi települést. Azért mondtam ezt az extrém példát a kétperces hozzászólásomban, Bakonszeget, mert sörfőzdét építettek, hogy majd az hozza a pénzt, és arra költötték az összes felesleges pénzüket.

Volt olyan önkormányzat is, az Állami Számvevőszék vizsgálatakor derült ki, hogy gyémántokat vásároltak, és a tartalék pénzt az önkormányzat hivatalában trezorban, gyémántban tárolták, csak éppen az volt a probléma, hogy lement a világpiaci ára, és buktak rajta akkorát, mint Rottenbiller Csepelen  ez a helyzet.

De visszatérve a törvényre, és nem is húznám az időt, és nem akarom itt végigmondani, hogy kinek a hibája, mikor mi volt, mert mindannyian benne éltünk, tudjuk, Gy. Németh Erzsébet is, jómagam is, Kósa Lajos is, és nem ebbe az irányba vinném ezt el, hanem inkább azzal fejezném be a mondandómat, hogy szerintem ez a törvény jó néhány olyan technikai megoldást tartalmaz, ami segíti az önkormányzatot ennek a megoldásában, ha valamelyikük idejut. És ebben vállal részt bizonyos tekintetben maga az állam, és ebben kell hogy részt vállaljon maga az önkormányzat is, akkor jutunk ezzel előbbre.

Azt gondolom, ezért mindenképpen támogatandó ez a törvény; lehet cizellálni, lehet rajta javítani, megvan rá a lehetőségünk. Majd az elnök úr megmondja, hogy meddig lehet módosító javaslatokat benyújtani, és akkor ennek alapján szerintem egy jó törvényt lehet hozni, hiszen gondoljunk bele, csaknem három évtizede hoztuk meg az alaptörvényt ebben a vonatkozásban, mármint a kérdés alapját szabályozó törvényt, és ehhez érdemben valójában nem nyúltunk hozzá. Itt a lehetőség, nyúljunk hozzá, támogassuk! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)