A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen. Sajnos államtitkár úr nem nyugtatott meg, mert én azt gondolom, hogy a kormány egyetemes felelőssége az, hogy biztosítsa a pártatlan tájékoztatást. A közmédiát azért hívjuk köznek, közmédiának, hogy ne partikuláris célokat szolgáljon, hanem egyetemes célokat, és ebbe nyilvánvalóan az ellenzék is mindenképpen beletartozik.

De hogy legyek még egy kicsit konkrét is: a Médiatanács feltöltését önök akadályozzák, és nem teszik lehetővé azt, hogy a megüresedett helyre az ellenzék tudjon egy jelöltet betenni, mégpedig van ilyen jelölt, van egyezség ellenzéki oldalon, de önök még csak nem is tárgyalják ezt a kérdést. Ez elég nyilvánvalóvá teszi azt, hogy nem áll szándékukban az, hogy a közmédia úgy alakuljon át, hogy az valóban a közérdekeket szolgálja. Köszönöm szépen. (Bősz Anett tapsol.)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy év alatt a gázár 400 százalékkal, a villamos energia ára 80-100 százalékkal emelkedett a világpiacon. Ha a lakosságnak a piaci árakat kellene megfizetni, akkor havonta átlagosan 32 ezer forinttal nőne minden család rezsiszámlája. Bécsben és Berlinben háromszor magasabb a villany és a gáz ára, mint Budapesten, a svédeknél pedig nyolcszor akkora  jelentette ki az illetékes államtitkár egy minapi sajtótájékoztatón.

A bejelentés nyomán a kormányzati oldal nyilván azt várja mindenkitől, hogy legyünk nagyon hálásak, hogy megvéd bennünket ettől a nagy világpiaci áremelkedéstől. Ez egyébként részben helytálló is, így is van, mert valóban, az alacsony jövedelműeket meg kell védeni ezektől a hatásoktól, hiszen ők nem tudják kifizetni ezeket a megnövekedett számlákat.

Ugyanakkor viszont az a kérdés merül föl, hogy miért védi a kormányzat a magas jövedelműeket is, miért biztosít számukra igen alacsony áron energiát. Vajon az ő luxusfogyasztásukat, az úszómedencéik fűtését, a szaunájuk használatát miért támogatja a kormány? Miért nem alkalmaz valóságos sávos fogyasztási tarifát? A mai sávos rendszer nyilvánvalóan elégtelen ehhez, túl alacsonyan van a kedvezményes sáv, és nincs lényeges árkülönbség a sávok között.

Arra lenne szükség, hogy a magas energiafelhasználás sokkal drágább legyen, ezzel egyébként energiatakarékosságra is ösztönöznénk a felhasználókat, ugyanakkor viszont ez a valóban progresszív, sávos rendszer segítené, lényegesen segítené az energiaszegénységben élőket, hogy olcsón hozzá tudjanak jutni a normális életvitelükhöz feltétlenül szükséges minimális energiához.

(9.10)

Az államtitkár úr a sajtótájékoztatóján azt is bejelentette, hogy a naperőmű-kapacitásokat a következő években a háromszorosára kívánja növelni a kormány. Ez szintén egy nagyon pozitív, üdvözlendő terv, csak sajnos azt kell erről is megállapítani, hogy elkésett, hiszen a múlt évtized, az elmúlt évtized közepén kellett volna meghirdetni egy ilyen vagy ehhez hasonló programot, és akkor ma sokkal jobb helyzetben lehetnénk. Ugye, akkor, amikor a világpiaci energiaárak jelentős mértékben csökkentek, ennek egy részét érvényesítette a kormány a lakosság felé, a másik részét nem, de ugyanakkor nem is hagyta ott az energiaszolgáltató cégeknél, így ezek a cégek a rezsicsökkentés következtében mára olyan helyzetbe kerültek, olyan helyzetben vannak, amikor ők nem képesek arra, hogy egy valódi megújítást csináljanak, hogy a megújuló energiák frontján ténylegesen képesek legyenek arra a változásra, amit itt az államtitkár úr elmondott, hogy háromszoros bővülésre lenne szükség. Most, amikor a világpiaci árak drasztikusan emelkednek, akkor azt lehet látni, hogy egyre több energia- és távhőellátó cég kerül csődközeli állapotba.

Az energia világpiaci árának emelkedése egyébként más területeken is intenzíven kifejti hatását, elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorban. Itt az figyelhető meg, hogy a termékek árának drasztikus, 50-60 százalékos emelkedése valósult meg az elmúlt időszakban, éppen az energiaárak begyűrűzése következtében.

Ideje lenne tehát, hogy a kormány mihamarabb dolgozzon ki és vezessen be egy antiinflációs, stabilizációs politikát, mert különben nem tudjuk elkerülni a két számjegyű inflációt és annak tartós fennmaradását. Ma már nem lehet támaszkodni a világpiaci árak csökkenésére, mint 2010 után, ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy a világpiacon is fennmarad a magas infláció, sőt ehhez még társulhat a növekedési ütem lassulása, vagyis egy stagflációs időszak elé nézünk.

A Magyar Nemzeti Bank antiinflációs politikája, amely a kamatemelésben merül ki, édeskevés ide, sokkal inkább szükség lenne egy átfogó programra, egy olyan átfogó programra, amely egyfelől hathatósan tudná csökkenteni az aggregát keresletet, másfelől pedig hozzákezdhetne, hozzákezdene a szerkezetátalakításhoz, amely jótékony hatást gyakorolna mind az energiafelhasználásra, mind az energiaárakra. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban igen könnyű helyzetben vagyok, hiszen képviselőtársaim minden lényeges dolgot elmondtak ezzel kapcsolatban. Tehát a Párbeszéd is úgy gondolja, hogy a törvény elfogadhatatlan, és a kivételes kezelése pedig teljes egészében indokolatlan, tehát mi semmiképpen sem fogjuk ezt támogatni.

Azzal kapcsolatosan azért egyetlenegy megjegyzést hadd tegyek itt, hogy kormánypárti képviselőtársaim arról beszélnek, hogy a takarékszövetkezet, annak a 120 takarékszövetkezetnek a nagy része milyen nehéz helyzetben volt, és hogy a kormány micsoda nagy áldozatkész segítséget nyújtott ehhez az egész történethez. Szóval, ez egy eléggé álságos felfogása ennek a kérdésnek, hiszen arról van szó, hogy egy piacgazdaságban a piaci működésnek kell lenni meghatározó és alapvető jelentőségűnek, és majd a piac szelektálja ezt az egész dolgot.

Ha az derül ki, és úgy áll a helyzet, hogy egy válságszituációban, illetve bizonyos társadalmi csoportok kerülnek veszélyhelyzetbe, olyan esetben természetesen az állam beavatkozhat, be is kell hogy avatkozzon, de akkor ezt kellőképpen normatív módon tegye meg, úgy, hogy biztosítsa azt, hogy mindenki számára ez a fajta segítség hozzáférhető legyen, és az egész folyamat teljes egészében áttekinthető legyen. Nos, az, ami itt az elmúlt nyolc esztendőben lezajlott, az igen messze van ettől. Tehát mi semmiképpen sem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Engedjék meg nekem még azt is, hogy a gazdasági helyzettel kapcsolatban mondjak néhány szót, mert Nacsa képviselő úr egyrészt engem is megszólított, másrészt pedig igen irritáló volt, amit ő mondott nekem mint makroközgazdásznak a jelenlegi gazdasági helyzetről. Kétségkívül igaz, hogy a második negyedévben 18 százalékkal, 17,7 százalékkal növekedett a GDP, de azért ehhez, azt gondolom, mindenképpen hozzátartozna az is, hogy ennek a növekedésnek mi volt az alapvető és meghatározó motorja. És ha ezt nézzük, akkor azt lehet látni, hogy ez bizony nem a piaci folyamatok felgyorsulásából következett, hanem sokkal inkább az állami kiadások csúcsra járatása következtében, ami egyébként a hiánymutatókban nagyon szépen jelentkezik, és jelentkezett már a korábbi időszakban is. És sajnos azt kell mondanom, ez majd később fog kiderülni, hogy ennek a kimutatott növekedésnek egy része csak látszólagos, hiszen az építőipar szárnyalása mögött egy jelentős részben nem valós teljesítmény van, hanem egy jelentős mértékű felülárazás, amit egyébként nem lehet az inflációval lekövetni, tehát nem lehet megfelelően deflálni.

Ami a magyar gazdaság valóságos helyzetére jellemző, hogy a magyar termelékenység fele vagy még fele sincs, mint az Európai Unió átlaga, és egy ilyen szituációban, ha a bérek emelkednek, akkor a béremelkedésnek az egyik következménye szükségképpen az lesz  mert nincs megfelelő termelékenység mögötte , hogy az inflációt fog gerjeszteni. És ha önök megnézik és áttekintik, hogy hogy néz ki a magyar infláció nemzetközi összehasonlításban, akkor azt láthatják, hogy a magyar infláció lényegesen meghaladja az Európai Unióban mért inflációt, és a következő időszakban még rosszabb helyzet várható e tekintetben.

Ugyanez egyébként nagyon jól látszik a forint árfolyamán is, hiszen ha össze akarjuk hasonlítani a dolgokat, akkor 2010 előtt 260 forint volt egy euró, most 360. Ha a 2008-as GDP-t dollárban megnézzük  a 2008-as GDP-t  és a 2020-as GDP-t szintén dollárban, akkor azt a meglepő eredményt kapjuk, hogy a 2020-as GDP alacsonyabb dollárban, mint amennyi a 2008-as volt. Csak úgy mellékesen, ennyit ér a magyar GDP.

Már képviselőtársaim említették, Z. Kárpát képviselő úr, hogy hogyan néz ki az adósság. 2010-hez képest az adósságállományunk nominálisan a duplájára emelkedett, kétszeresére nőtt, és erről már egyszer beszéltem, ki is számoltam, hogy míg ezt a beszédemet elmondom, az idő alatt legalább 3,5 millió forinttal emelkedik Magyarország adóssága. Tehát nagyon drága ez a kormány mindannyiunk számára.

A 2020-as zárszámadásból jól lehet látni azt, hogy a pénzforgalmi hiány a tavalyi esztendőben 11,3 százalék volt, de 8 százalék volt a maastrichti hiány is, az adósság/GDP hányados pedig 80,1 százalékra emelkedett föl, és az idei év végén biztos, hogy 80 százalék fölött lesz. Tehát azért ezek a számok nem azt mutatják, hogy Magyarország hasít, hanem sokkal inkább azt mutatják, hogy Magyarország csak úgy tudja fönntartani az adott status quót, hogy egyre többet és többet költ, illetve az egyensúlyt az inflációval és a leértékeléssel próbálja valamilyen módon megteremteni.

(11.30)

Sajnálatos módon a mi exportszektorunk, a magyar tulajdoni többségű vállalkozások exporttevékenysége továbbra is igen alacsony, rá vagyunk kényszerülve a külföldi tulajdoni többségű vállalkozások exportjára, ezért továbbra is megmarad, hogy Magyarország egy összeszerelő-üzem, illetve hogy a magyar gazdaság egy ilyen gyarmati gazdaság. Sajnálatos módon ez a rengeteg többletforrás, amely bevonásra került, főként európai uniós források, nem teremtették meg azokat az exportkapacitásokat, amelyekkel mi, mondjuk, high-tech iparágakba képesek lettünk volna vagy képesek lennénk a jövőben, a magyar tulajdoni többségű vállalkozások adni, mondjuk, az exportnak legalább egy meghatározó részét. Az exportunk 20 százalékát adják magyar tulajdoni többségű vállalkozások, és ezeknek is nagy része alapanyag, illetve nyersanyag, tehát igen kis, elenyésző mértékű az a termelés, amely a high-techbe tartozik.

Vagyis azt lehet mondani, és ebben egyébként igaza van Nacsa képviselőtársamnak, hogy én nagyon kritikus voltam 2010 előtt, hogy hogyan néz ki a magyar gazdaság, és így van, és szerintem jogosan voltam kritikus, és most is kritikus vagyok, mert valójában és a lényegét tekintve nem változott a magyar gazdaság helyzete, épp olyan fejletlen, és épp olyan erőteljesen ki van téve a nemzetközi gazdasági viszonyoknak, mint ahogy korábban volt. Tehát éppen időszerű lenne már az, hogy Magyarország végre egy valóban fenntartható növekedési pályára lépjen, mert a mai pálya sem az, mint ahogy a 2010 előtti pálya sem volt az. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én is azzal kezdem, amit megemlített már képviselőtársam, Harangozó Tamás az előzőekben, hogy itt reggel indulásként meghallgathattuk Varga Mihály pénzügyminiszter úr expozéját, és ha valaki egy kicsivel később kapcsolódott volna be ebbe a történetbe, és nem tudja, hogy a 2020-as költségvetési zárásról van szó, akkor azt hitte volna, hogy ez egy kampányrendezvényen elhangzott előadás, mert a pénzügyminiszter úr ilyen kampányjellegű dolgokat mondott el, és az ő negyvenperces előadásának kétharmad részében ilyen típusú dolgokról beszélt.

(11.10)

Sokat beszélt 2014 és 2019 között elért eredményekről, aztán a 2021-es és 2022-es tervekről, és nagyon-nagyon keveset beszélt a 2020-as esztendőről.

De amiket beszélt a megelőző, illetve a várható tendenciákról, ott is azért sok-sok probléma merült föl. Mert ha komolyan vesszük azt, amit miniszter úr mondott, hogy ma 4,7 millió fő dolgozik Magyarországon, és ha ezt a 2010-es adattal összevetjük, akkor azt kapjuk, hogy ez olyan 25 százalékos létszámnövekedést jelent, ami hát igen imponáló, de ha emellé odarakjuk a GDP növekedési ütemét 2010-hez képest, akkor is egy ilyen 25 százalékos nagyságot kapunk. Na most, ha a kettőt összevetjük, akkor azt láthatjuk, hogy ez alatt a tíz esztendő alatt a termelékenység Magyarországon egy fikarcnyit sem növekedett. Most ez tényleg jó? De valójában nem így van, szeretném megnyugtatni önöket, ugyanis a foglalkoztatottság nem növekedett ilyen mértékben. Ha azt reálisan számolnánk, akkor ennél jóval kisebb lenne, hiszen ha a teljes ledolgozott munkaórákat tekintjük, akkor például 2020-ban egyáltalán nem volt foglalkoztatásnövekedés, hanem csökkenés volt, bizony ez 8-9 százalékos csökkenés volt. Aztán, ha normálisan lenne elszámolva az, hogy a külföldi munkavállalókat hova is soroljuk be, akkor szintén más számokat kapnánk. Tehát a termelékenység nem ennyire gyászos, mint ami ebből az előadásból kitűnt.

A másik dolog, hogy Varga miniszter úr nagyon pozitívan beszélt arról, hogy a beruházási ráta milyen magas Magyarországon, hogy 27 százalék. Igen, ez kétségkívül így van, de ez egy extenzív gazdasági növekedésnek a fő szimptómája, és ha még azt is hozzátesszük, hogy a beruházások egy nagyon jelentős része állami beruházás, akkor nyilvánvalóan lehet látni azt, hogy egy mesterségesen felpumpált gazdaságról van szó. És sajnálatos módon nem a humán tőke irányába történtek a befektetések és nem a magas hozzáadottérték-tartalmú termelés irányába, hanem sokkal inkább az építőipar, az építőanyag-ipar az, amely egyértelművé teszi ezt az extenzív növekedést.

Miniszter úr beszélt még az adócsökkentésről, hogy mennyire jó, hogy milyen alacsony társasági adónk van. Ezt egyébként Nacsa képviselőtársam is megemlítette. Igen, ez egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarország egy elmaradott ország, amelyik a versenyképességét adócsökkentéssel próbálja fenntartani, és gyarmati sorban tartja egyébként az országot, hiszen azt a külföldi tőkét hívja ide, amelyiknek alacsony hozzáadottérték-tartalmú termelése van, amelyik nem a legfejlettebb technikát használja, alkalmazza, amelyik környezetszennyező, és ennek megfelelő gazdasági hátteret próbálunk biztosítani.

Nos, ami magát a zárszámadást illeti: az ellenzéki képviselőtársaim már nagyon sok mindent elmondtak, tehát megspórolhatok egy csomó időt e tekintetben, hogy nem ismétlem őket, és olyan dolgokról próbálok néhány szót ejteni, amelyek talán fontosak, és érdemes lesz akár még egyszer is említeni őket. Az első dolog az, ami egy visszatérő probléma természetesen, hogy 2020-ban sem sikerült a költségvetést megfelelően összeállítani és eltalálni. De nyilvánvalóan itt van egy mentsége a kormányzatnak, hiszen bejött egy gazdasági válság, és ez kétségkívül felborította az egész történetet. Ennek rovására sok mindent lehet írni, de azért, azt gondolom, hogy nem mindent. Tehát van azért ebben a történetben egy egészen új szál, egy egészen új jelenség is, amely új jelenség az, hogy az Orbán-kormány 2010 után igyekezett következetesen egy szigorú költségvetési politikát megvalósítani és végrehajtani, és ez kétségkívül egy nagyon pozitív elem volt a 2010 előtti időszakhoz képest. Tehát kevés pozitív dolgot lehetett elmondani a Fidesz-kormányról, de ez kétségkívül így volt. Ez 2020-ban azonban megtört, és 2020-21-ben bizony az Orbán-kormány átállt a fiskális alkoholizmusra, és egyáltalán nem tekinti és nem kezeli központi kérdésnek az államháztartási hiány kérdését.

Itt önmagában egyébként maga a rendkívüli helyzet és a válság nem magyarázat erre az egész történetre. Hadd idézzem önöknek Orbán Viktor 2020 áprilisában adott interjúját, amikor már világos volt, hogy az Európai Unió nem ragaszkodik a 3 százalékos korláthoz, tehát ezt Brüsszel fölengedte. Ezek után Orbán Viktor úgy nyilatkozott, és most idézem őt: „Az, aki most ebben a helyzetben nyakló nélkül él azzal a lehetőséggel, hogy eladósodjon  mert a költségvetési hiány egy bikkfanyelven mondott szakzsargon vagy kifejezés, de ez magyarul azt jelenti, hogy eladósodni , aki szerintem most indokolatlanul vagy túl nagy léptékben kezd el adósodni, az néhány hónap múlva, amikor túl leszünk a válság első nagy hullámain, akkor fölakasztva találja magát, ott fogják egy dróton rángatni a hitelezők meg a spekulánsok.” Ő akkor még ezt mondta, és ehhez képest jött az a 2020. decemberi történet, amiről Varju képviselőtársam már beszélt, amikor kilapátolták vagy helikopterről szórták ki a pénzt hatalmas mértékben, mert azért emlékezzünk meg arról, hogy a pénzforgalmi hiány 2020-ban 11,3 százalék volt. Ilyenre történelmileg nem volt példa! És az adósság/GDP hányad is felemelkedett 80,1 százalékra, vagyis 15 százalékponttal emelkedett egy esztendő alatt! Ilyen egyébként az önök által gyakran emlegetett, már kormánypárti képviselők által gyakran visszaidézett és emlegetett Gyurcsány-kormány idejében sem volt. Tehát nekik hosszabb időre volt szükségük ahhoz, hogy ilyen nagyságrendű adósságnövekedést hozzanak létre. De ezt néhány hónap alatt az Orbán-kormány abszolválni tudta. Vagyis itt tulajdonképpen történt egy hatalmas nagy váltás, egy változás: az Európai Unió lekapcsolta a villanyokat, és ezt aztán az Orbán-kormány kihasználta, hogy azt csinál, amit akar.

Ezt az ÁSZ vezetője úgy interpretálta, hogy itt nem egy mentesítési záradék van, hanem egy felhatalmazó rendelkezés, és ezt a felhatalmazó rendelkezést a kormányzat kihasználta  és nagyon gyorsan kiszórt pénzeket, és az eladósodás útjára vezette újból az országot.

Egyébként ezt mutatja és ezt bizonyítja az is, hogy nem pusztán a válság miatti többletkiadásról van szó, mert ugye  és most idézem megint a kormányzati oldal sikerpropagandáját , 2021 második negyedévében 17,7 százalékos gazdasági növekedés valósult meg. Ebben a szituációban a harmadik negyedévben  mert ez a második negyedévre vonatkozik  vajon mi indokolta azt, hogy a kormányzat hatalmas mértékű hiteleket vett föl, és az amúgy ismét csökkenő pályán lévő adósság/GDP hányados fölugrott ismét 80 százalék fölé, és nagy valószínűséggel 80 százalék fölötti lesz az év végén is?

(11.20)

Nagy Márton, a miniszterelnök tanácsadója azt mondta, hogy a harmadik negyedévben a pénzforgalmi hiány valószínűleg 15 százalék lesz. 15 százalék! Ez eszméletlenül magas, tehát ez egyértelműen azt mutatja, hogy itt egy alapvető kormányzati filozófiai váltás indult be, vagyis a gyeplőt a lovak közé dobták, és nyilván az a megfontolás van most kormányzati oldalon, hogy ha ezekkel a jelentős mértékű kiadásokkal sikerül megfordítani a közhangulatot, és 2020-ban (sic!) nyerni tudunk, akkor majd utána a keserű pirulákat lenyeletjük a társadalommal, és egy nagy restrikció, egy nagy visszarendeződés fog majd történni, hiszen az egyensúlyt vissza kell állítani. Ha pedig nem, akkor ez tiszta nyereség, mert akkor az ellenzéket egy olyan kényszerpályára fogjuk helyezni, amelyen a saját gazdaságpolitikáját nem fogja tudni végrehajtani, hanem rákényszerül arra, hogy mindenekelőtt egyensúlyt próbáljon teremteni.

A képviselőtársaim sokat beszéltek már arról, hogy mire is költötték ezt a hatalmas mennyiségű többletpénzt, és itt valóban nem akarom ismételni őket, de nem családi pótlékra, nem munkahelyvédelemre, nem munkanélküli-segélyre vagy öregséginyugdíj-emelésre, nem szociális juttatásokra költötték, nem az önkormányzatoknak adtak, sőt az önkormányzatoktól 225 milliárdot vontak el, ugyanakkor az egyházakra, a sportrendezvényekre vagy a sportberuházásokra, Mészáros szállodáira, bélyegmúzeumra, ahogy erről már volt szó, a Corvinus Befektetési Zrt.-re, lélegeztetőgépek vásárlására, a Mathias Corvinus Collegiumra, szóval ilyen és ehhez hasonló dolgokra költötték ezeket a többletpénzeket, és sajnálatos módon ebből a legfontosabb gazdaságfejlesztési programok kimaradtak.

A költségvetés szerkezetéről is volt már szó, kollégáim beszéltek erről. Itt ugyanazt lehet látni, hogy nem változott a költségvetés szerkezete, ugyanazok a tendenciák is folytatódnak, mint a korábbi időszakban, tehát a kedvezményezett szektorok az állam működési funkciói, ahol ugyan kismértékű, de 2020-ban ugyancsak emelkedés volt, tehát részarányát tekintve növekedett 2019-hez képest. A gazdasági funkcióknál szintén további növekedést lehetett megfigyelni, bár itt is kismértékűt. Egyetlenegy kakukktojás van: az egészségügyre fordított összegeknek a részesedése, a részaránya most nem csökkent, hanem emelkedett, de nyilvánvalóan ez a Covid-járvánnyal összefüggésben értelmezhető. És továbbra is a vesztesek között van az oktatás és a jóléti funkciók, benne elsősorban a társadalombiztosítás, amelynek a részesedése, a részaránya továbbra is csökkent.

Mindezekből azokat a következtetéseket lehet levonni, hogy az adósság/GDP hányados ilyen drasztikus mértékű, 15 százalékpontos növekedése egy év alatt egy olyan jelenség, egy olyan dolog, ami bizonyosan hosszú időre, hosszú távra meghatározza a magyar gazdaság működését, hiszen ismét a magas adósság/GDP hányadosú országok közé kerültünk.

A másik igen jelentős eleme ennek a 2020-as esztendőnek pedig az, hogy sajnos bebizonyosodott az, hogy a magyar gazdaság valójában nem válságálló, és semmivel sem erősebb, mint volt 2008-ban vagy 2009-ben. Igaz ugyan, hogy csak 4,7 százalékos volt a visszaesés, ami kisebb, mint mondjuk, a 2008-2009-es válság időszakában, és az is igaz másik oldalról, hogy az Európai Unió átlagához képest valahol középen helyezkedik el, de ugyanakkor hozzá kell azt is tenni, hogy mindez úgy ment végbe, hogy hatalmas mennyiségű állami kiadásokat fordított a kormányzat arra, hogy ne legyen ilyen erőteljes a visszaesés, ami önmagában nem lett volna baj.

A baj az, hogy ezek a kiadások elsődlegesen és elsősorban egy adott gazdasági struktúra, egy adott gazdasági szerkezet konzerválását hozták elő vagy konzerválását folytatták, vagyis azt, hogy ezeket a hatalmas mennyiségű pénzeket  és maga a válság, mert minden gazdasági válság egyben lehetőség is, lehetőség arra, hogy komoly szerkezetváltás, szerkezetátalakulás történjen meg a gazdaságban  az Orbán-kormány egyáltalán nem használta föl, elégette azokat a pénzeket, azokat az európai uniós forrásokat és költségvetési forrásokat, amelyeket egyébként lehetett volna fordítani arra, hogy valódi szerkezetváltozás menjen végbe Magyarországon; hogy elinduljon a modernizáció; hogy a high-tech iparágakba fektessenek be pénzeket; hogy a negyedik ipari forradalom vívmányait kezdjük el bevezetni; hogy a tönkrement, a turizmusban, a vendéglátásban és más területeken tönkrement kisvállalkozások új vállalkozásokba tudjanak kezdeni, mégpedig olyan vállalkozásokba, amelyek a világgazdasági tendenciáknak megfelelően egy új munkamegosztási rendbe majd be tudnak kapcsolódni.

Hát, ezekből semmi nem valósult meg, semmi nem történt meg, hiszen a 2020-as esztendőben is az egész gazdasági növekedésnek vagy a gazdasági visszaesés mérséklésének a fő motorja az építőipar és az építőanyag-ipar volt, és azok a hagyományos szektorok, amelyeknek az exporttevékenysége és az exporttermelése igen alacsony, és továbbra is rá vagyunk kényszerülve arra, hogy az export túlnyomó többségét és zömét a külföldi tulajdonosi többségű vállalkozások állítsák elő, ami nyilvánvalóan egy jelentős kiszolgáltatottságot jelent.

Tehát ezt a válságidőszakot, amely lehetőséget is biztosított volna, a kormány nem arra használta, amire kellett volna, hanem sokkal inkább arra, hogy a saját NER rendszerét próbálta meg valamilyen módon többletforráshoz juttatni annak érdekében, hogy ők jól túl tudjanak lépni ezen a válságon. És egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy vajon az országnak, Magyarországnak, a magyar gazdaságnak a hosszú távú kilátásai és egyáltalán az elmaradott helyzetből való kilépése egyáltalán megvalósulhate vagy sem, vagy lesze rá bármilyen lehetőség.

Azt gondolom, hogy ez egy bűnös mulasztás e vonatkozásban, e tekintetben, és nagyon úgy látszik, hogy a 2021-es esztendőben is ugyanez a történet folytatódik, vagyis nincs igazából perspektíva a magyar gazdaság előtt, továbbra is marad az összeszerelő-üzem és a félgyarmati sors.

Ebben a kontextusban a Párbeszéd nem tudja támogatni és nem tudja elfogadni ezt az előterjesztést, tehát mi nem támogatjuk ezt a költségvetési zárszámadást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A versenyképesség alatt a gazdaság hosszú távú teljesítményét meghatározó tényezők összességének színvonalát értjük, amelyek kiterjednek többek között a termelékenységre, az emberi erőforrás mennyiségére és minőségére, a technikai haladásra, a szabályozói környezetre, a vállalkozói attitűdre, a finanszírozási lehetőségekre, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóságra  olvashatjuk a Magyar Nemzeti Bank múlt héten megjelent versenyképességi jelentésében.

Az MNB jelentése két dimenzióban vizsgálja a magyar gazdaság e területen elért eredményeit, egyfelől az Európai Unió és a V3-as országok eredményeivel való összevetésben, másfelől pedig a megelőző évekhez viszonyítva. A versenyképesség szempontjából kiemelt fontosságú két terület: az egyik a tudásalapú társadalom, a másik pedig a kutatás-fejlesztés és innováció. Nos, ezeken a területeken igen nagy a lemaradásunk mind az Európai Unió átlagához, mind a V3-országokhoz képest, és sajnálatos módon az elmúlt évekhez képest sem sikerült érdemi javulást elérni ezeken a területeken Magyarországon.

(9.10)

A Magyar Nemzeti Bank által két évvel ezelőtt összeállított  talán önök is emlékeznek rá, hiszen beszéltünk róla itt a Házban is  330 pontos versenyképességi program, amely egyébként egy igen kiváló program volt, többek között azt a célt is megfogalmazta, hogy a termelékenység éves növekedési üteme érje el a 7 százalékot. Ez a cél messze nem teljesült az elmúlt időszakban, nemhogy felzárkóznánk a termelékenység vonatkozásában az Európai Unióhoz, hanem sokkal inkább lemaradunk. A termelékenység 2020-ban az EU-országok átlagában 42 euró/óra volt  ez vásárlóerő-paritáson érthető , ezzel pariban Magyarországon 28 euró volt, vagyis mindössze csak kétharmada az európai uniós átlagnak; de ha megnézzük a V3-országokat, a V3-országok átlaga is 30 euró, vagyis ők is fölöttünk vannak, tehát elég jelentős a lemaradásunk.

További célkitűzés volt, hogy a K+F kiadások érjék el a GDP 2 százalékát. Hát, ezt sem sikerült teljesíteni, maradtunk 1,5 százalékon, miközben mindenféle fölösleges dolgokra akadt pénz a költségvetésben, a Budapest-Belgrád vasútvonaltól a Fudan Egyetem budapesti campusáig bezárólag.

Ugyancsak elvárásként fogalmazódott meg az, hogy az egészségben eltöltött várható élettartam Magyarországon érje el a 64 évet. Nem szükséges önöknek itt és most bizonygatnom, hogy milyen messze vagyunk ettől a céltól, de nem pusztán az a probléma, hogy messze vagyunk, hanem az, hogy az elmúlt években nem történt érdemi változás és érdemi felzárkózás ezen a területen.

Itt üt vissza az, hogy az Orbán-kormány az elmúlt 12 esztendőben egészségügyre és oktatásra igen keveset költött, úgy tekintett ezekre a tárcákra, mint spórkasszára, ahonnan mindig ki lehet venni pénzt, ha miniszterelnök urunknak éppen valamilyen új hobbija keletkezik. Hát, nem, ezt nem lehet büntetlenül megtenni! A humán tőke minősége erősen függ attól, hogy mennyit költünk oktatásra és egészségügyre. A jó minőségű humán tőke nélkül pedig nem lehet versenyképességet javítani. Apropó, ha az egészségügynél tartunk, az egyik friss hír, hogy a pécsi gyermekonkológia krónikus ápolóhiányban szenved. Természetesen nagyjából bármelyik más vidéki városra és bármelyik osztályra el lehetne ezt mondani, hát, így állunk most.

Az Orbán-kormány azonban csak mennyiségi növekedésben tud gondolkodni: minél több beton, építőipari tevékenység, szakképzetlen munka bevonása, annál jobban élünk  gondolják az illetékesek. De, kedves kormányoldali képviselőtársaim, ez a gazdaságpolitika egyszer már megbukott a 80-as években. Persze értem én egyébként, hogy miért ragaszkodnak önök ehhez, hát, nyilván azért, mert az önök által létrehozott nemzeti burzsoázia, a NER ezen a gazdasági bázison épül fel, és ez támogatja az önök politikai rendszerét. Ezért aztán a feladatunk nagyon egyszerű: ha versenyképes gazdaságot akarunk megteremteni, akkor meg kell szabadulnunk a Fidesz-kormánytól és az általa létrehozott NER-vállalkozóktól. (Nacsa Lőrinc: Hogyne!) Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Rögtön elnézést szeretnék kérni önöktől, hogy kicsit ismételni fogom azt, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam az előbb már elmondott, de rá vagyok kényszerülve, hiszen nem tudok eltérni attól az anyagtól, amit írásban beadtunk. Tehát a gyenge forintról lesz szó.

Én kevés ügyben értek egyet Orbán Viktorral, de azt én is elismerem, hogy abban igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy a gyengébb forint  s most őt idézem  egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak. Valóban, ahogy a miniszterelnök úr is kifejtette, a forint gyengülése tulajdonképpen azt jelenti  s megint őt idézem , hogy ellopják a pénzt az emberek zsebéből.

Államtitkár úr az előző válaszban arra utalt, hogy a dollár erősödése miatt gyengül a forint, és ez az alapvető oka a forintgyengülésnek, és ez ellen mi nem tudunk semmit sem tenni. Azonban a helyzet nem így áll, ugyanis a forint alapvetően azért gyengül, mert a kormányzat már 2018 óta egy nagyon agresszív élénkítő gazdaságpolitikát folytat, amelynek eredményeképpen most már 80 százalék fölött van az adósság/GDP hányados, 8 százalékos az államháztartási hiány és rekordmagasságú az infláció. Márpedig ha az infláció rekordmagasságú, akkor ebből következik az is, hogy ez kikényszeríti a leértékelést, mert ha nem történik meg a leértékelődés, akkor az nyilván az export jövedelmezőségét és a versenyképességet gyengíti. Tehát ez alapvetően a kormány hibás politikájának a következménye.

Hogy a kormány miért ennyire felelőtlen, arra nyilván nem fogok választ kapni, de azt azért megkérdezném, hogy miért nem próbálja kárpótolni az embereket. A tőlünk nyugatra lévő országokban a kormányok komoly szociális támogatásokat nyújtottak az állampolgáraiknak, nálunk azonban immár 11 éve nem emeli a családi pótlékot, az öregségi nyugdíjat, a köztisztviselői bértábla illetményalapját, és még lehetne sorolni.

Ez alapján azt kérdezem önöktől, hogy mit tervez tenni a kormány, milyen intézkedésekkel tervez reagálni a kormány a rekordgyenge forintra, hogyan akarja kárpótolni az infláció veszteseit, akiknek ellehetetlenül a megélhetésük. Köszönöm szépen.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, nem tudom elfogadni az államtitkár úr válaszát, azért, mert nem válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket föltettem. Ugyanis a kérdés nem arról szólt, hogy általánosságban mire költ vagy hogy sok pénzt költ el a kormányzat, hanem arról, hogy miért nem a rászoruló embereknek nyújt támogatást, vagyis a szociális támogatásokat kérdőjeleztem meg.

Egyébként pedig az ő érvelése hibás volt, hiszen ez az élénkítő gazdaságpolitika nem tartható fenn, hiszen már most is látható, hogy egy erőteljes ikerdeficit van kibontakozóban, és a következő években biztos, hogy erőteljes visszafogást kell foganatosítani, bármilyen kormány is lesz. Egyébként a magas gazdasági növekedés önmagában nem indokolt, illetve nem lehet azzal védekezni, hiszen 2000 és 2006 között is magas volt a gazdaság növekedési üteme, de ugyanakkor az is fenntarthatatlan volt, mint ahogy a mostani is. Köszönöm szépen.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban Pécsett többen is megkerestek engem munkanélküliségi problémáikkal, és erre reflektálva írásbeli kérdéssel fordultam az önök minisztériumához, hogy mit szándékozik a kormány tenni annak érdekében, hogy a munkanélküliség csökkenjen Baranyában. Hát, a szokásos kioktatást kaptam válasz helyett, illetve a visszafelé mutogatást.

A tények azok, hogy Magyarországon jelenleg a munkanélküliségi ráta 3,9 százalék. Persze, erről lehetne vitákat rendezni, hogy valóban ennyie, de ezt a mai KSH mellett nyilvánvalóan nem tudjuk kitisztázni, majd talán valamikor később, de ehhez képest Baranya megyében 5,1 százalék a munkanélküliségi ráta, tehát lényegesen magasabb, és így országos szinten csak a középmezőny végére fér fel ez a térség. A KSH július-szeptemberi foglalkoztatási rátára vonatkozó adatsora szerint Baranya megyében a 15 és 64 év közöttiek mindössze 67,6 százaléka tartozik a foglalkoztatottak közé; ezzel egyébként Baranya megye a Dunántúlon a második legrosszabb helyezést érte el a megyék között.

(12.40)

A kormány érdemi munkát nem végez és érdemi intézkedéseket nem tesz annak érdekében, hogy Dél-Dunántúlon a munkanélküliség csökkenjen, a járványhelyzet ezt még csak igen felerősítette, és mindössze csak látszatintézkedéseket lehetett látni.

Jelenleg Baranyában az álláskeresők száma 13 521 fő. Azt szeretném kérni öntől államtitkár úr, tájékoztasson arról, hogy a kormány mit tervez a megye munkanélküliszámának csökkentésére. Köszönöm szépen.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! 42 éves egyetemi tanári munkaviszony után és immár három éve professor emeritusként azt gondolom, hogy van jogalapom arra, hogy a sztrájkoló tanárok mellett kiálljak, és szót emeljek az érdekükben.

Igen, a sztrájk alapjog. Egy jogállamban, egy demokráciában mindenkit megillet a sztrájkjog, de úgy látszik, hogy az Orbán-kormány ezt semmiképpen sem akarja elfogadni és betartani, és lépésről lépésre számolja fel ezeket a demokratikus intézményeket. Én kiállok a sztrájkoló tanárok mellett, és támogatni fogom őket március 16-án, amikorra országos sztrájkot hirdettek.

De miért is sztrájkolnak a tanárok? Nem pusztán azért, mert magasabb fizetést szeretnének kapni, bár gyalázatos az a bér, amit ők kapnak, és több ezer betöltetlen állás is van. Nem is politikai indíttatásból, ahogy ezt önök próbálnák beállítani, hanem pusztán azért, mert végezni szeretnék a munkájukat. A munkájukat, amelyre föltették az életüket, azt, hogy tanítsák a fiatalokat. Tanítani, az egy csodálatos, nagyszerű dolog, higgyék el nekem, 45 év tapasztalatából mondhatom. De ha nincsenek meg a tárgyi feltételek, nincsenek meg az eszközök hozzá, nincsen meg a tanszabadság és nincs elég anyagi forrás, akkor ezt nem tudják megtenni, akkor ők nem tudnak kiművelt emberfőket adni a hazának.

Az elmúlt esztendőkben 2010 után a Fidesz-kormányok módszeresen építették le az oktatást, mondván, hogy nincs rá pénz. Pedig lett volna rá pénz, de az volt a célja az Orbán-kormánynak, hogy az oktatási rendszert sorvasszák el, azért, mert az a rendszer, amit Orbán kiépített, egy félfeudális gyarmati rendszer, abban nincs szükség kimunkált és kiművelt emberfőkre, hanem szolgákra, jobbágyokra van szükség, akik engedelmesen végzik a monoton rabszolgamunkát a multinacionális cégek összeszerelő üzemeiben betanított munkásként, vagy Mészáros Lőrinc szállodáiban robotolnak.

A pedagógusok azért sztrájkolnak, mert tudást akarnak adni a gyermekeknek, mégpedig olyan sokoldalú tudást, amellyel bárhol, az élet bármely területén meg tudják állni a helyüket. De akinek tudása van, azt nem lehet könnyen igába hajtani, azt nem lehet becsapni, manipulálni. Tehát ezek a túlképzett emberek, akiket ezek az elhivatott pedagógusok próbálnak nevelni, ezek veszélyesek a Fideszre, a Fidesz tekintélyuralmi, autokratikus rendszerére. No, ezért van az, hogy önök nem adnak pénzt az oktatásra, és ezért van az, hogy önök nem engedik a pedagógusokat sztrájkolni.

Ideilleszkedik egy másik, tegnapi történet. A tegnapi nap folyamán harminc NAV-os és tucatnyi rendőr megszállta az Oltalom Karitatív Egyesület székhelyét, és onnan aktákat vittek el, mondván, hogy az egyesület és annak vezetője, Iványi Gábor költségvetési csalást követett el. Pedig csak annyi történt, annyi volt a bűne Iványi Gábornak, hogy a kormány nem fizette ki a nekik jogosan járó 12 milliárd forintot, amit az Alkotmánybíróság meg is ítélt, és persze az, hogy bírálni merészelte őfelségét. Márpedig a feudalizmusban az uralkodó személye szent és sérthetetlen. Tehát őt bírálni semmiképpen sem lehet.

Van még ennél lejjebb, kedves képviselőtársaim? Azt gondolom, hogy nincsen. Én nemcsak a pedagógusok, hanem Iványi Gábor mellett is kiállok, és remélem egyébként, hogy egyre többen és többen állnak ki, és egyre többen és többen veszik észre, hogy ez a rendszer nem tartható fenn, ez nem előre, hanem visszafelé, a kétszáz évvel ezelőtti feudalizmusba visz vissza. Reméljük, hogy április 3-án önöket le tudjuk váltani, és önök a megérdemelt helyükön, a történelem szemétdombján fogják végezni. Köszönöm szépen.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mellár Tamás képviselő urat illeti a szó.

(17.30)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Pár nappal ezelőtt 400 forintot kellett adni egy euróért. A februári infláció 8,3 százalék volt, az élelmiszerek ennél magasabb, 10-15 százalékos mértékben emelkedtek. A szakértők szerint még nem értük el az infláció csúcsát, az valahol 9 és 10 százalék környékén lesz majd a következő hónapokban. A költségvetésünk februárra elköltötte az éves hiánynak majdnem a felét. Mindeközben az egy főre jutó fogyasztásban az Európai Unióban az utolsó előtti helyen állunk, egyedül Bulgária az, amelyik mögöttünk van. Tessék mondani, ez a Varga miniszter úr által megálmodott fideszes válságkezelési program, vagy lesz még ennél rosszabb is?

Önök az elmúlt 12 esztendőben óriási mennyiségű európai uniós pénzt használtak föl, ennek nagyságrendjét azzal lehetne a legjobban érzékeltetni, hogy arányaiban ez kétszer akkora, mint a második világháború utáni Marshall-segély. És ehhez képest egyébként egy olyan extenzív gazdasági növekedést produkáltak, amely egy gyenge, sérülékeny gazdaságot produkált, egy lufigazdaságot, ami a válság idején kipukkadt.

Miért mondom ezt? Hát, tessék megnézni, az elmúlt napokban a térségünkben a legnagyobb mértékben a forint romlott. Ennél jobban csak az orosz rubel romlott. Aztán a legjelentősebben a tőzsdeindex Magyarországon, a budapesti tőzsdeindex romlott a térségben, ennél rosszabb mértékben az orosz tőzsdeindex romlott. Úgy tűnik egyébként, hogy a nemzetközi befektetők pontosan tudják, hogy Putyinnak ki is a stratégiai szövetségese, mert így árazták be, és természetesen az infláció is az egyik legmagasabb nálunk.

Ezért azt szeretném kérdezni, hogy vane a kormánynak komolyan vehető antiinflációs politikája, és ha van, akkor ezt miért titkolja, miért nem vezeti be, mert abszolút ideje lenne ennek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyetértek Tállai államtitkár úrral abban, hogy valóban, Magyarország kis, nyitott ország, ez kétségkívül így van, de Csehország is kis, nyitott ország és Románia is kis, nyitott ország, tehát ez az érvelés ide most nem jön, és őket nem érintette ilyen erőteljesen ez a válság.

Szóval, az infláció Magyarországon már nem hónapok, hanem évek óta magas és az egyik legmagasabb, és ehhez képest önök mégsem vezettek be egy antiinflációs gazdaságpolitikát. Önök egy túlfűtött gazdaságot működtettek mindeddig, és most már egyébként abszolút szükséges lenne az, hogy nemcsak egy antiinflációs politikát kellene elindítani önöknek, hanem egy általános válságkezelő programot, egy olyan válságkezelő programot, amely mind a monetáris, mind a fiskális politikára is egyértelműen fókuszálna. És ezt próbáltam megkérdezni öntől, hogy vajon, ha van ilyen politika, akkor miért nem kezdték már el ezt alkalmazni. Kérem, próbáljon esetleg erre is válaszolni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a parlamenti ciklus utolsó napján mondom az első napirend utáni beszédemet (Balczó Zoltán: Soha nem késő!  Derültség az ellenzék soraiban.); reményeim szerint nem az utolsó parlamenti beszédem lesz ez, ezt majd még meglátjuk, de a reményem nagyon erőteljes. (Szabó Timea közbeszól és tapsol.)

A Pécsi Tudományegyetemről szeretnék mondani néhány mondatot, néhány szót, különös tekintettel a modellváltás utáni időszakra. Ez azért is fontos Pécs szempontjából, mert Pécsett az a helyzet, hogy a városnak az egyik legnagyobb foglalkoztatója a Pécsi Tudományegyetem, tehát hogy mi lesz az egyetemmel, az nagyon-nagyon fontos a város jövője szempontjából is. És, ugye, azért aktuális a kérdés, merthogy szeptembertől ez a modellváltás elindult, ami alatt valójában egyébként egy privatizációt kell érteni, egy olyan privatizációt, amelyből azonban az állam semmilyen bevételt nem tudott szerezni, és mégis, ugye, alapítványi formába kiszervezte, és ugyanakkor pedig a költségvetésnek továbbra is finanszíroznia kell az egyetemet.

De Palkovics miniszter úr azzal próbált bennünket vigasztalni, hogy azt mondta, hogy de legalább az egyetemek önállóak lesznek, mert a kuratóriumok fognak majd dönteni a legfontosabb kérdésekben, azonban ha valaki megnézi a Pécsi Tudományegyetemnek a kuratóriumát, akkor azt látja, hogy annak az elnöke Bódis József államtitkár úr, szóval elég nehezen lehet elképzelni, hogy akkor hogy lesz itt meg az államtól való függetlenség, és hát három olyan kuratóriumi tag is van, akiknek nincsen egyetlenegy publikációjuk sem, tehát megint csak nehezen lehet elképzelni, hogy hogy tudnak ők majd tudományos kérdésekben valóban döntéseket hozni. Én több alkalommal is kezdeményeztem nyilvános vitát Pécsett, hogy beszéljünk erről a nagyon-nagyon fontos kérdésről, és kértem az egyetem vezetését is és a kuratóriumot is, hogy üljünk le, és beszéljük meg ezeket a nagyon fontos kérdéseket, hiszen ezek nyilvánvalóan mindenkit érdekelnek és érintenek is.

Amikor a választókörzetemben jártam, akkor ugyanezt érzékeltem, hogy az emberek számára is mennyire fontos az egyetem, hiszen valóban meghatározó jelentőségű, ugye, három szempontból is, hiszen Pécsnek egy regionális központnak kell lennie, amely regionális központnak egy tudásközpontnak is kell lennie, amelyet nyilvánvalóan az egyetem kell hogy adjon. Aztán a kis- és középvállalkozások fejlesztése kiemelten fontos, hiszen Pécs viszonylag elmaradott iparilag, itt inkubátorházakra, start-up programokra lenne szükség, amelyekben az egyetem nagyon sokat tudna segíteni, és természetesen az innováció tekintetében és az innováció vonatkozásában is nagyon erőteljesen lehetne támaszkodni különösen a műszaki karra és nyilván az orvosi karra és a mi karunkra, a közgazdasági karra.

És, ugye, ezzel eljutottam oda, hogy az elmúlt időszakban én 42 esztendőt dolgoztam egyetemi tanárként, egyetemi oktatóként, és már három éve vagyok professor emeritus, és ennek nagy részét a Pécsi Tudományegyetemen töltöttem el, tehát az én szívem a Pécsi Tudományegyetemért dobog. És nem lehet tudni, hogy mit hoz pontosan a jövő, de én elkötelezett vagyok, hogy bármikor is, bárhogyan is, de mindenképpen azon fogok dolgozni, hogy a Pécsi Tudományegyetem egy felfelé menő pályára kerüljön, és teljes egészében egyetértek képviselőtársammal, Keresztes László Lóránttal, hogy ez csak akkor valósítható meg, hogyha vissza tudjuk állítani az egyetem autonómiáját. Ezért fogunk harcba szállni a következő időszakban.

És a másik nagyon fontos cél, amit szintén kitűztem, hogy a Pécsi Tudományegyetem játsszon jelentős, meghatározó szerepet a város életében, mert Pécs csak akkor fogja tudni betölteni ezt a tudományos és kulturális centrum szerepét, hogyha az egyetemmel karöltve működik, de egy olyan egyetemmel, amely valóban egy felfelé menő pályán tud lenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.  Dr. Vadai Ágnes: Hajrá, Tamás!  Szabó Timea közbeszól.)

(20.10)