Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném idézni azt a gondolatot, amit önök utoljára megfogalmaztak a felsőoktatást érintően akkor, amikor még ellenzékben voltak. Ez a 2009-es európai parlamenti választási programjukban olvasható, idekapcsolódó gondolat, ami úgy szól, hogy a tudásnak elsődlegesen a hazai, anyagilag  alapvagyon és hozzárendelt működő tőke  és szellemileg  politikamentes kuratóriumok  független egyetemekre kell épülnie. Tehát amikor önök fölhatalmazást kértek 2010 előtt a magyar választóktól, akkor még önök elismerték, hogy politikamentes kuratóriumok irányában gondolkodnak abban az esetben, ha modellváltásra kerül a sor.

Ehhez képest mit csinálnak? Láthattuk, hogy az elmúlt időszakban a már úgynevezett modellváltás irányába taszított egyetemek esetében sorra nevezték ki konkrétan a kormánytagokat, sorra nevezték ki a fideszes pártpolitikusokat, illetve nevezték ki a Fideszhez közel álló embereket, volt politikusokat, volt tisztségviselőket, adott esetben önkormányzati embereket mind a kuratóriumba, mind pedig a felügyelőbizottságokba.

Az iménti vitában érdekes megnyilvánulásokat hallottam. Államtitkár úr, Varga Judit miniszter asszony kinevezése nem politikai döntés? Vagy Szijjártó Péter miniszter kinevezése szintén nem politikai döntés? Önök kormánytagokat neveztek ki egyetemeket fenntartó kuratóriumokba. Ez hogyan van? Tehát az önök bizalmát most élvezik nyilvánvalóan ezek a kormánytagok, de ha 2022-ben kormányváltásra kerül a sor, akkor ezek a jelenlegi kormánytagok érezni fogják azt, hogy ők már nem bírják az akkori kormány bizalmát? Akkor visszaadják a tisztségüket?

Megfogalmazódotte bármiféle elvárás azzal kapcsolatban az önök által most kinevezett kormánytagok, kormánypárti politikusok esetében, hogy egy kormányváltás esetén ők önként mondjanak le a kuratóriumi tisztségükről? Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés.

És mivel indokolja ezt a pálfordulást, tisztelt államtitkár úr, hogy önök 2009-ben, amikor még ellenzékben voltak, akkor egyértelműen, világosan a programjukban, a nyilvánosságra hozott programjukban megfogalmazták, hogy politikamentes kuratóriumokra van szükség.

És akkor említettem már, hogy a pécsi egyetem szenátusi döntése viszonylag transzparens, átlátható eljárásban történt. Miseta Attila rektor elmondta, hogy a szenátus bizonyos peremfeltételek meghatározása mellett támogatja a modellváltást. Ilyen feltételekként sorolta, hogy a szenátus részéről beleszólás a kuratórium szerkezetébe; ne örök életre válasszák a kurátorokat, és legyen visszahívási lehetőség. Hol vannak ezek a garanciák, tisztelt államtitkár úr?

Ön többször kifejezte, hogy az egyetemek autonómiáját fontosnak tartják, az egyetemi szenátusokat tisztelik. Hol vannak ezek a garanciák? Miért nem a szenátus által meghatározott módon és a szenátus által javasolt személyeket jelölik az egyetemek akár a pécsi egyetem, akár a többi egyetem kuratóriumába? Miért fideszes politikusokat jelölnek? Miért nem lehet az önök szándéka szerint visszahívni ezeket a pártpolitikusokat? Miért nem határoznak meg egy meghatározott időt, ameddig ezek a politikusok, ezek a személyek betölthetik a kuratóriumban a mostani tisztségüket?

Szintén visszakanyarodva a pécsi egyetemre: több rendezvény, az információhiány és az érdemi megbeszélések lehetőségének hiánya miatt több online rendezvény is megrendezésre került. Az egyiken több mint nyolcszáz fő vett részt: egyetemi dolgozók, egyetemi hallgatók vettek részt ezen a több órán át tartó online rendezvényen, ahol az egyetemi szenátus tagjai is felszólaltak, egyetemi oktatók.

(20.50)

Itt egy nyilvánvaló informális véleménynyilvánító szavazást tartottak a részt vevő egyetemi polgárok, és elsöprő többséggel utasították el az önök diktátumát. Ezt miért nem vették figyelembe?

Továbbmegyek. A Pécsi Tudományegyetemnek körülbelül 20 ezer hallgatója van. Azért itt is megjegyezném, hogy az önök nagyon erőteljesen idézőjelbe tett áldásos tevékenységének köszönhetően az önök tízéves, lassan 11 éves kormányzása alatt 10 500 fővel csökkent a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak a száma. Konkrétan tudom, hogy a megalázóan alacsony oktatói bérek miatt rengetegen hagyták el az egyetemi oktatói hivatást vagy a kutatói hivatást. Hasonlóképpen egyébként Pécs népességvesztéséhez hasonló arányú, hasonló mértékű az egyetem visszaesése ilyen szempontból, hogy látható, hogy tragikusan döbbenetes folyamat ez, hogy ilyen nagy mértékben csökkent az egyetemi hallgatók száma Pécsen. De mégis, ennek az egyetemnek óriási szerepe van mind a város, mind a régió életében. Az egyetemnek 7 ezer dolgozója van, közel 1900 oktatója, több ezer pécsi család megélhetését biztosítja az egyetem. Hosszan sorolhatnánk a különböző képzési központokat akár Kaposvár, Szombathely, Szekszárd, Zalaegerszeg esetében is. Tehát látható, hogy nemcsak az egyik legfontosabb vidéki, nemcsak az egyik legfontosabb magyar egyetemről van szó, de Pécs, Baranya és az egész régió életének egyik legfontosabb szereplőjéről, a legfontosabb gazdasági szereplőről és messze a legfontosabb foglalkoztatóról. A Pécsi Tudományegyetem éves költségvetése messze meghaladja a Pécs megyei jogú város önkormányzatának a költségvetését. Tehát itt nemcsak egy egyetemről beszélünk, hanem egy rendkívül fontos szereplőről, a város gazdasági életének, kulturális és tudományos életének a legfontosabb szereplőjéről.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amit önök csinálnak, az gyalázat. Néhány hét alatt egy diktátumot végigvertek a szenátuson, de még az így a szenátus által megfogalmazott kritériumokat is semmibe vették. Semmilyen módon nem biztosítják azokat az elvárt feltételeket, az elvárt garanciákat nem építették be a rendszerbe, amelyeket maguk az egyetemi döntéshozók is megfogalmaztak. Azt tudom mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy egy ilyen fontos intézmény, egy ilyen fontos vidéki tudományegyetem esetében semmilyen módon nem lehetett volna döntést hozni egy nagyon-nagyon széles körű társadalmi konszenzus nélkül. Ebben a kérdésben nem lehetett volna ilyen gyalázatos diktátumot végrehajtani, ilyen gyalázatos döntést hozni. Ebben a kérdésben csak olyan döntés, olyan lépés lehetett volna, amit nemcsak maga az egyetemi vezetés, hanem maga az érintett térség társadalma, az érintett térség döntéshozói és közéleti szereplői is elfogadnak. Köszönöm szépen, elnök úr.