Felszólalás adatai

Mint említettem, a kereszténydemokrata frakcióból három képviselőtársammal terjesztettük elő a törvényjavaslatunkat. A törvényjavaslatunk a január 1-jén hatályba lépő alaptörvényünk I) cikkének (4) bekezdésén alapszik. Az alaptörvény hivatkozott rendelkezése mondja ki azt, hogy a címer és a zászló használatának részletes szabályait, valamint az állami kitüntetéseket sarkalatos törvény határozza meg. Tulajdonképpen ez adja azt az apropót is, hogy úgy ítéltük meg, hogy ennek a törvénynek mindenféleképpen meg kell születnie december 31. napjáig, és ezért is jöttünk most a Ház elé.

Nagy általánosságban szeretném előrebocsátani, hogy különösen a zászló, a címer használatával kapcsolatban és a meglévő kitüntetésekkel kapcsolatban is igyekeztünk a hatályban lévő jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve, nem sok változtatással ezeket beemelni az új törvényjavaslatunkba, és az új törvényjavaslatot csak a január 1-jétől újraélesztett, illetve újonnan megalakított kitüntetésekkel bővítve terjesztettük elő.

Alapvetően a törvényjavaslatunk két nagy fejezetből áll. Az egyik a címer és a zászló használatával kapcsolatos kérdéskör, amely az 1995-ben elfogadott, ma hatályban lévő, Magyarország jelképeiről szóló törvénynek a szövegét veszi át nagy részben, bizonyos eltérésekkel. Az eltérések a címer használatával kapcsolatban: például sarkalatos eltérés az, hogy a most előterjesztett törvényjavaslatunk pontosan meghatározza a köztársasági elnök úr által használt címert, a két angyallal tartott módon, és a miniszterelnök által használt címert, ami cserfaággal és olajággal van övezve. Ezen kívül tulajdonképpen a hatályos rendet és a hatályos rendelkezéseket tartja meg.

Ugyanez vonatkozik a zászlóval kapcsolatos eljárásra is, a zászlóval kapcsolatos rendelkezésekre is, és hasonló a szabályozás arra vonatkozóan is, hogy a címer és a zászló együttes használata milyen körülmények között és milyen körben megengedett és foganatosítható.

A címer használatánál van még egy lényeges kérdés, ami gondot okoz, és ezzel kapcsolatban már a képviselőcsoportunk terjesztett is be módosító indítványt.

(15.10)

Nevezetesen arról van szó, hogy az önkormányzatok által készített és bevezetett címerekkel kapcsolatban úgy ítéljük meg, hogy kell egy tudományos alapon nyugvó és szakértői tanács által létrehozott szervezet, amely ezeket a címereket valamilyen tudományos alapon mégiscsak elfogadhatóbb módon rendezné. Ezzel kapcsolatban egy módosító indítvány már be is lett nyújtva a törvényjavaslatunkhoz.

A következő lényeges fejezete ennek a törvényjavaslatnak a kitüntetésekkel foglalkozó rész. Először is szeretném előrebocsátani azt, hogy csak az állami kitüntetéseket rendezik ebben a törvényjavaslatban, aminek a lényeges kérdése az - ami számtalan helyen felmerült -, hogy ez hatályon kívül helyezné a Kossuth-díjat és a Széchenyi-díjat is. Erről szó sincs, a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról az 1990. évi XII. törvényünk rendelkezik, és ez a tudomány és a kultúra területén adományozható két díj változatlanul az 1990. évi XII. törvény alapján kerül majd a jövőben is kiosztásra.

Itt van egy kodifikációs probléma, de ezt a későbbiek során majd koherenciazavar keretében fogjuk tudni rendezni. Pont ezzel a kérdéskörrel kapcsolatos az a hibánk - amit elnézést, észleltem, de mivel mi nem terjesztettünk elő módosító indítványt, ezért én nem terjesztettem be -, hogy a Kossuth-díj, Széchenyi-díj eljárásai arra az 1991. évi XXXI. törvényre vannak bízva, amelyet viszont hatályon kívül helyezünk. Tehát úgy néz ki, mintha a Kossuth-díjjal és a Széchenyi-díjjal kapcsolatos eljárás szabályozása így rendezetlenné válna; ezt koherenciazavar folytán ki fogjuk igazítani.

Állami kitüntetéseink közül változatlanul marad a Köztársasági Érdemrend és a Köztársasági Érdemkereszt, változatlanul megmarad a Corvin-lánc. Szeretném felhívni a Corvin-lánccal kapcsolatban a figyelmet, hogy a Corvin-lánc életre hívása nem a jelen törvénnyel történik, hanem 2001-ben lett megalapítva, s 2001 óta ez egy hatályban lévő rendelkezés, az 1991. évi XXXI. törvényben már ez szerepel, természetesen a későbbiek során került beszavazásra. Itt a Corvin-lánc is a tudománnyal kapcsolatos kérdéskör. Ezt tessék felfogni úgy, hogy a Corvin-lánccal létrehoz Magyarország egy olyan tudományos testületet - lévén, hogy kötött számú testület lesz -, hogy 15 ember rendelkezhet a Corvin-lánccal, aki a Corvin-láncot elfogadja, és aki a testületi munkában való részvételt vállalja, és egészen addig, ameddig a Corvin-lánc birtokosa, aktívan fog részt venni a munkában. Ebből adódóan a Corvin-lánccal rendelkezők száma nem haladhatja meg a 15 főt, és még egy olyan rendelkezése is van a törvénynek, amely a testület homogén tevékenységét és jó együttműködését van hivatva alátámasztani, hogy a Corvin-láncra jelölni csak olyan személyt lehet, akit a testület hivatalban lévő tagjai is elfogadnak.

Tisztelettel, viszonylag nagy érdeklődésre tartott igényt a sajtó szempontjából a most ismét életre hívott Szent István-rend. A Szent István-rend történetével kapcsolatban nagyon röviden annyit szeretnék elmondani, hogy mi ragaszkodunk ahhoz - tudom, hogy ezzel ellentétes, a szocialista képviselő asszony által jegyzett módosító indítvány van beterjesztve, elolvastam -, hogy a törvény tartalmazza azt, hogy az 1764. május 5-én Mária Terézia által alapított Szent István-rend jogfolytonos rendjéről van szó. Azért tartjuk rendkívül fontosnak ezt, mert ez mindig a magyar cél érdekében kiadott rend volt. Annak ellenére, hogy a Habsburg-ház alapította, és a Habsburg-ház adományozta, soha nem használta a Habsburg-ház sem birodalmi célra, kizárólag minden esetben Magyarország érdekében és a magyar eredmények honorálására használták fel a díjat.

A díj 1918-ig jogfolytonosan működött, 1918-tól 1938-ig nyugvó állapotban volt, jóllehet nem helyezték a rendelkezést hatályon kívül, de az akkori államfő nem gyakorolta az adományozás jogát. Az 1938-as Szent István-év változtatta meg e tekintetben az álláspontját, és egypár ember részesült ebben. Tudom azt, hogy személyében támadva vannak az 1938 és 1944 között kitüntetettek, de tessék meggondolni, hogy bárkit is kitüntettek abban az időben, mindig Magyarország érdekében tett kimagasló teljesítményért kapták ezeket a díjakat. Ha belegondolnak, bármelyik kitüntetett mögött meg lehet találni ezt az indokot. Eddig a Szent István-rendet mintegy 1800 ember kapta meg. Azt hiszem, ez egy olyan jogfolytonos és Magyarországon magyar érdekben született rend, aminek az újraélesztése feltétlenül indokolt.

Tisztelettel, szeretnék még egy kérdéskörről beszélni. A kodifikációs munka elkészítésénél hosszas vita folyt arról, hogy a Kossuth-díjnál, az állami díjaknál a ma hatályos eljárási szabályok ismerik a díjak visszavonásának a lehetőségét. Azt is el kell mondanom, hogy egyetlen alkalommal sem használták, egyetlen alkalommal sem került erre sor a legjobb tudomásom szerint. (Farkas Gergely: '52-ben visszavonták a Kossuth-díjat!) Mi szándékosan hagytuk ki ennek az eljárási lehetőségét ebből a törvényből, meg kell találni azt a megoldást, ami ténylegesen a helyes eljárást biztosítja. Úgy ítéltük meg, hogy az az adminisztratív úton való lehetőség tulajdonképpen parttalan vitákat és értelmetlen oda-visszavágásokat eredményezhet.

A kitüntetések sorában még van egy olyan kérdéskör, ami nem szerepel a mi törvényjavaslatunkban, de feltétlenül szót kell ejtsek róla: ez a Nagy Imre-díj. A Nagy Imre-díjat 2002-ben alapították, és az 1991. évi XXXI. törvénybe került besorolásra a hatályos szövege szerint, és ennek lényeges odaítélési alapja a békés rendszerváltozással és a belső béke kialakításával való tevékenységért való jutalmazás. Úgy ítéltük meg, hogy az elfogadásától napjainkig terjedő időben azok, akik erre a díjra érdemesek voltak, mindannyian megkapták, és meg is kaphatták teljes joggal, és nem szeretnénk ezeket a kiadott kitüntetéseket értéktelenné tenni, devalválni azáltal, hogy most különböző mondvacsinált indokokkal ezt a díjat fenntartva, a továbbiakban is kiadásra kerüljön.

(15.20)

Ez az egyetlen és leglényegesebb magyarázata annak, hogy tulajdonképpen a kitüntetések közül ezt a kitüntetést töröltük.

Tisztelt Országgyűlés! Én kérem, hogy szíveskedjenek a törvényjavaslatunkat megvitatni, a szükséges és az önök által jónak tartott módosító indítványaikat terjesszék elő, vitassuk meg a kérdést, és reményeim szerint ezt a Ház túlnyomó többséggel el fogja tudni fogadni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)