Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután előttem a szakmai, politikai érveket az ellenzéki képviselők felsorolták, s nem is venném a bátorságot ahhoz  mint nem az oktatás szakpolitikusa , hogy e vonatkozásban szóljak e javaslatcsomaghoz hozzá, hanem kifejezetten jogi és politikai szempontból, nem szakpolitikai, hanem politikai szempontból.Ezek a javaslatok azt tartalmazzák, hogy a kormányt az Országgyűlés felszólítja arra, hogy hozzon létre közalapítványokat, és ezeket az egyetemeket gyakorlatilag ezen közalapítványok útján működtesse tovább. Ebben a hat javaslatban meghatározza az Országgyűlés a kormány számára, hogy az alapítás után a miniszternek kell kinevezni a kurátorokat. Ez a javaslat határozza meg azt, hogy az alapítványoknak, amelyek majd ezután alakulnak meg, át kell adni tulajdonába mindazokat a vagyontárgyakat, mind ingatlanokat, mind ingóságokat, amelyeket az egyetem a működéséhez használ.

Először a vagyoni kérdésekkel kezdeném. Tekintettel arra, hogy ebben a javaslatcsomagban egyáltalán nem látszik az, hogy ezen alapítványok működése valóban elválik az állami költségvetés finanszírozásától, egy teljesen más koncepció, mint a Corvinus Egyetem volt, ezért ma álláspontom szerint sokkal, de sokkal nehezebbé teszi az alapítvány működését és működtetését az a tény, hogy már most átadja az állami vagyont az alapítványoknak tulajdonba. Nagyon régóta használt és bevált módszer az, hogyha egy szervezetet az állam létrehoz, az állam szervezetétől független intézményrendszerben működteti, és az állami vagyont a továbbiakban nem tulajdonként kezeli az az adott szervezet, hanem vagyonkezelési szerződéssel.

Jelen esetben, miután ezen egyetemek finanszírozásában egyáltalán nem látszik elválasztás az állami költségvetéstől, sőt azonnal egy óriási terhet ró az egyetemekre, vagyis az alapítványokra a vagyonnal való gazdálkodás, amihez még forrásaik, eszközrendszerük és személyzeti állományuk sincs, ezért azt gondolom, hogy ezt, ha már mindenáron a kormányzat ezen egyetemeket alapítványi módon akarja a jövőben működtetni, én mindenképpen két lépcsőben tettem volna. Először nézzük meg, hogy a működés során képeseke önállóan tulajdonosként vagyongazdálkodni, és aztán majd ha az látható, hogy a finanszírozás is stabil, és némileg elkezd elválni valamennyire az állami költségvetéstől, azaz piaci alapokon is forrást tud gyűjteni, és megbirkózik a tulajdonosi vagyongazdálkodással, akkor ezt a későbbiekben meg lehetett volna tenni. Rendkívüli módon korainak tartom, és nagyon veszélyesnek.

Természetesen az előző javaslat során elhangzott a Házban ellenzéki képviselő részéről, hogy tulajdonképpen innentől kezdve ezzel a vagyonnal vissza lehet élni. Ebben igaza van, mert az alapítvány kuratóriuma dönt el ezek után mindent, az államnak annyiban van beleszólása, hogy alapító, de a vagyongazdálkodásban döntéseket innentől kezdve a magyar állam képviselője egyáltalán nem hozhat. Tehát valóban lehet ezzel a vagyontömeggel akár úgy is bánni, hogy kikerül még az alapítvány érdekköréből a vagyon vagy a vagyon egy része.

A másik fontos elem pedig a kurátorok kérdése. Alapvetően hiányzik ebből a javaslatból az, hogy a miniszter határozott vagy határozatlan időre nevezi ki a kuratórium tagjait. Ez azért fontos, mert ha az Országgyűlés arra hatalmazza fel a kormányt vagy szólítja fel a kormányt, hogy alapítványokat, közalapítványokat hozzon létre, és azt is kimondja, hogy a miniszter jelöli ki a kuratórium tagjait, sőt az elnököt ő választja, akkor a minimumelvárás az lett volna, hogy ebben a javaslatban az is szerepeljen, hogy határozott vagy határozatlan időre. Aki a jogban, különösen a társadalmi szervezetek vagy civil szervezetek jogában nem olyan jártas, nem tudja, hogy ez miért is ennyire fontos kérdés. Azért ennyire fontos kérdés, mert lehet, hogy furcsán hangzik sokuk számára, Magyarországon alapítvány kurátorát nem lehet visszahívni. Valóban, benne van a jogszabályban egy olyan lehetőség, hogy abban az esetben lehet a kuratórium tagját visszahívni, ha a tevékenysége kifejezetten az alapítvány céljainak megvalósítását veszélyezteti, ilyet lehetetlen Magyarországon bizonyítani. Nem volt még olyan az alapítványok bírósági eljárásában, hogy a kurátor halála vagy lemondása nélkül ilyen jogalapon kurátort vissza lehessen hívni.

Ha határozatlan időre nevezik ki, mert hiszen innentől kezdve a miniszternek lesz ez joga, akkor egy rendkívüli komoly és nehéz helyzet áll elő, tekintettel arra, hogy az alapítványok kuratóriumi tagjainak számát a jogszabály nem határozza meg maximumként, minimumként van némi utalás a három főre, de ez alól is kivétel van, egyfős kuratórium is lehet.

(19.00)

Tudjuk jól, és nem akarok senkit megsérteni, de azért az látható a Fidesz világában, hogy még a rendkívül nagy tudású és tekintéllyel bíró szakembereknél is gyakran látunk elsősorban politikai hűséget és másodsorban a szakmai hitelesség képviseletét. A jelenlévők természetesen mindig kivételek. Általában ez úgy nyilvánul meg, hogy nem mondanak nemet, legfeljebb tartózkodnak a megnyilatkozástól, de tudjuk jól, hogy aki hallgat, az sokszor a bűnben részes. Ennek azért van jelentősége, mert abban az esetben, hogy ha bármikor is egy politikai váltás történik, amire egy demokráciában azért szokott lenni esély, és mondjuk, a kurátorok nem szakmai alapon és nem meghatározott tisztségből érkezően jönnek, hanem egyszerűen csak határozatlan időre kinevezettek, és mondjuk, egy új kormányzat szeretne az egyetemi autonómia megsértése nélkül valamifajta koncepciót váltani, valamifajta oktatási mechanizmust vagy rendszertípusú változtatást megvalósítani, és mondjuk, azok a kurátorok, akiket az előző kormány minisztere nevezett ki, ellenállnak, az alapítónak, az állam képviselőjének nincs más módja, mint az, hogy feltölti további kurátorokkal a kuratóriumot, mert hiszen arra joga van, hogy további tagokat delegáljon, és ezáltal már akár 15-20 fős kuratórium is lehet azért, hogy esetleg azokat az indokolt változtatásokat meg tudják valósítani, és ne akadályozzák a korábbi, esetleg elvhű kurátorok ennek a változásnak a megvalósítását. Rendkívül kellemetlen, hogy ha egy határozatlan időre kinevezik ezeket a kurátorokat, akkor tulajdonképpen vagy a halálukra játszanak, vagy arra, hogy feltölti további tagokkal egy új kormányzat ezeket a kuratóriumokat.

Még egy nagyon fontos szempont, ez pedig az, hogy a határozatlan és határozott kitétel hiánya mellett rendkívüli módon, persze most lehet, hogy egy picit az oktatáspolitika területére áttévedek, de talán mégsem, mert én azt mondom, hogy különösen egy ilyen nagy változás esetén, amint mondta képviselőtársam is, igenis ezekben a kuratóriumokban azok az emberek legyenek, akik majd működtetni fogják az egyetemet, illetőleg azok, akik az egyetemi finanszírozásban, mondjuk, a kormány részéről részt vesznek, illetőleg legyen benne a hallgatói jogokat képviselő vagy a hallgatói érdekeket képviselő személy, legyen benne az oktatói gárda érdekeit képviselő személy. Tehát én például azt várnám el, és ezt bizony törvényi szinten kell szabályozni, ezt nem lehet megúszni, hogy ne csak az legyen a javaslatban, hogy a miniszter kinevez akárhányat, mert még a kurátorok száma sincs a javaslatban leírva. Nem gondolom egyébként, hogy egy ilyen esetben majd a miniszter a közalapítvány alapításakor ő maga fogja eldönteni, hogy hány kurátor lesz, és azok egyébként milyen szakmai vagy milyen társadalmi körből valók.

Ebbe a javaslatba bele kell írni a határozatlan vagy a határozott időt, azt, hogy hány fős kuratórium, és hogy a kuratórium tagjai kicsodák, a mindenkori elnök, a mindenkori kancellár, a mindenkori hallgatói önkormányzat vezetője, a mindenkori oktatói szervezet vezetője, a mindenkori finanszírozó vagy támogató minisztérium delegáltja. Tehát meg kellene határozni ezeket a pozíciókat. És tudják, miért kell meghatározni? Mert ha például azt mondja  csak egy példát mondok , hogy a mindenkori oktatói érdekképviselet vezetője a kuratórium tagja, akkor ezzel én már egy határozott időt is meghatároztam, pedig időintervallumot nem határoztam meg, mert az azt jelenti, hogy az az adott személy addig foglalja el a kuratóriumi tagságát, amíg azt a pozíciót betölti, amit előírtam a szabályrendszerben. Ezáltal, ha már nem is mondta ki a határozott időt, de a pozíció megjelölésével már a személy határozottságát viszont meghatározta. Úgyhogy nagy tisztelettel, ha már a kormányzat ragaszkodik ehhez a fajta új szervezeti rendszerhez az egyetemeknél, tegye már meg, hogy egy olyan javaslatot nyújt be, amely sem a jelent, sem a jövőt nem teszi nehézkessé ezeknek az alapítványoknak a működtetésében.

Én tudom, hogy talán ebben a minisztériumban ennyire nem is figyeltek azokra a jogi körülményekre, amelyek nehezíthetik ezeknek az alapítványoknak a működését, úgyhogy nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, tolmácsolja a döntéshozóknak és a kodifikátoroknak ezeket a felvetéseket, mert így ebben a formában ezeknek az alapítványoknak a működése rendkívül sok nehézséget és annál több vitát fog generálni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)