Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A benyújtott határozati javaslatok nagyon fontos célt tűznek ki, nevezetesen azt, hogy a következő évben országos szinten, nemzeti szinten emlékezzünk meg két jelentős személyiségről. Az egyik Jókai Mór, aki az irodalomban alkotott maradandó életművet, a másik pedig Klebelsberg Kunó oktatáspolitikus, tudományszervező és a magyar túlélés egyik fontos alkotó, hozzáadott értéket adó szereplője volt a ’18-as háború után.

Jókai Mór hosszú életének a jelentősége az volt, hogy tudta követni és ábrázolni a XIX. század társadalmi, történelmi, sokszor gazdasági folyamatait is, amelynek következtében sokunk, akik korábban kezdtük az általános iskolát, meg tudtuk ismerni azt a magyar valóságot, amit Jókai nagyon pontos jellemábrázolással, hazafiúi öntudattal, politikusi érzékenységgel, de optimista, jó derűvel ábrázolt.

(17.00)

Számunkra Jókai egyet jelent a magyar történelem, a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb alkotójával, annak tekintjük, és nagyon fontos, hogy most, a XXI. század elején minél többen megismerjék életművét, minél többen újra a gondolatisága, az optimizmusa felé forduljanak, és a felé a világ felé, amelyben a becsület, a tisztesség és a politikai ellenfelek megbecsülése, illetve a jellemábrázolások sokszínűségén keresztül az emberi gyengeségek is kellő kifejezést nyertek még.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy nagyon hasznos lesz az emlékév ebből a szempontból is, hogy újra megtaláljuk az ősforrást, a magyar irodalmat, amely nyelvünk ékességét, nyelvünk tisztaságát és gondolataink gazdagságát közvetíti a XXI. században élők felé is.

A másik jeles személyiségről, Klebelsberg Kunóról sok minden elhangzott. Engedjék meg, hogy én egy személyesnek mondott és mondható élményt osszak meg ennek az évfordulónak, ennek az emlékévnek az igazoltságára! Régebbi munkahelyemen sokat beszélgettem egy tapasztalt, idős mérnökkel, aki a Völgység egyik elemi iskolájából, a palatáblás korszakból, osztatlan osztályból került a műszaki egyetemre, és végezte el annak a megfelelő szakát, és kiváló mérnökként tudományos célzattal és a gyakorlatban is tudott dolgozni, és mindig szeretettel gondolt iskolájára, arra, hogy ő annak a szegény szőlősgazdának a gyermekeként, munkás-paraszt szülők gyermekeként milyen messzire tudott eljutni, köszönhetően annak az iskolarendszernek, annak az oktatási rendszernek, amely nemcsak az adatokból, az épületekből állt, hanem abból, hogy a lelkekre is odafigyelt.

Mindezt Klebelsberg Kunónak köszönhetjük, és köszönjük azt is, hogy oktatási intézményeket, oktatási hagyományokat, egyetemeket mentett meg az utókor számára azzal, hogy amikor a trianoni békediktátum után magyar egyetemek, például a kolozsvári átkerült Szegedre, új tudományos központokat hozott létre, és abban gondolkozott, hogy minden magyarnak joga van a tudáshoz, minden magyarnak joga van ahhoz, és lehetőséget kell neki biztosítani arra, hogy a tudás forrásához hozzájusson, és ez adja a magyar nemzet továbbélésének a lehetőségét. Ha ezt az üzenetet tudja követni  márpedig remélhetőleg igen, és biztos vagyok benne, hogy tudja követni  az emlékév eseménysorozata, akkor úgy gondolom, hogy a parlamentben meghozott határozaton túl sokkal jelentősebb lesz az az üzenet, amit 2025-ben át tudunk adni utódainknak, át tudunk adni gyermekeinknek, a diákoknak és a magyar nemzetnek. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt messzemenőkig támogatja a két határozati javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)