Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALLA MIHÁLY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. „Legyen hát célod: Istennek dicsőség, / Magadnak munka. Az egyén szabad / Érvényre hozni mind, mi benne van. / Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”  Hatodik, római szín, Péter apostol gondolatai.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Madách Imre 1823. január 20-án született Alsósztregován, alig három héttel később, mint a költőóriás Petőfi Sándor. Fő műve Az ember tragédiája, továbbá politikai tevékenysége a különböző társadalmi rendszerek politikai, kultúrpolitikai irányzatainak visszatérően meghatározó eleme. Nógrád vármegye szülötteként, régi családból származva mélyen kötődött szülőföldjéhez, magyarságához. Irodalmi munkássága mellett polihisztorként beleásta magát a nyelvek, a nyelvészet, az irodalom, a természettudományok, a filozófia, a történelem és az eszmetörténetek világába. Ismerte a történelmi korokat és a korabeli filozófiai irányzatokat, és alkotott így maradandót. Hat nyelvet sajátított el, és egyetemista éveiben vívott, úszott, zongorázni tanult, és aktív társadalmi életet élt.

Mindezek mellett a reformkori közéletben is fontos szerepet vállalt. Beteges fizikuma miatt ugyan nem tudott fegyveresen részt venni a nemzet küzdelmében 1848-49 idején, de segítette a Nemzetőrség szervezését. A forradalom és szabadságharc tükröződik vissza a Mózes című drámájában. A szabadságharc leverése után több szabadságharcost is bújtatott otthonában, emiatt, ahogy képviselőtársam is mondta, egy év vizsgálati fogságba került.

Kortársai és pályatársai között Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János és Tompa Mihály mind olyan nevek, akik nagy formátumú személyiségei a magyar irodalomnak és a magyar kultúrtörténetnek. Verseket, drámákat, szatírákat írt, melyekben a mívességre törekedett. Bár az olvasmányain keresztül bejárta a régmúlt időket, bejárta a világot, mégis a családi birtokon, Alsósztregován és a csesztvei kúriájukban érezte igazán jól magát. Az előbbiben, az „oroszlánbarlangban” születtek híres művei, köztük Az ember tragédiája.

Tragédiájában Madách úgy vet fel magyar, nemzeti sorskérdéseket, hogy eközben mégis mindenkihez aktuálisan tud szólni, éljen bárhol és bármikor a világban. Feltehetjük a kérdést, hogy a ma emberének mit mutat meg Az ember tragédiája, mely korszakot látja bele a mai, XXI. századi világba. Újabb kérdésekhez és értelmezésekhez jutunk olvasása közben: a hatodik, római szín, ahol az erkölcsi züllés válik úrrá, vagy a tizenegyedik, londoni szín, ahol a tudomány és az ipar fejlődése minden értéket fölülír, vagy a tizenkettedik, falanszter szín, ahol a ,,mindenki egyenlő” utópisztikus mítosza és a materialista tudomány emberfelettisége gúzsba köti a tehetséget, vagy a tizennegyedik színben az eszkimóvilág, ahol a természet győz az ember felett?

És hol vagyunk mi, a ma embere az ádámi útkeresésben? Megtalálhatjuke mi magunk a helyes irányt és egyensúlyt ebben a sok szempontból értékvesztett világban, ahol háború dúl és válságok sújtják közösségeinket? Mindenki végiggondolhatja magában. Ahogy az alig két hónapja elhunyt Andor Csaba Madách-kutató írta: „Ám éppen azért, mert oly sok az értelmezés, s nyilván jóval több, mint amennyit a szöveg megenged, talán érdemes magát a művet is tüzetesebben szemügyre vennünk. Elvileg elképzelhető volna, hogy minden lényeges kérdésre megszületett már a helyes válasz, s elegendő, ha jó helyre nyúlunk, mert újat mondani már úgysem lehet. Ám Az ember tragédiájánál, úgy gondolom, még nagyon messze vagyunk ettől.” Talán ezért is elmondható, hogy Madách egyetemes gondolatai ma is érvényesek.

Tisztelt Ház! Az ember tragédiája halhatatlanná tette őt a magyar és az egyetemes irodalomban, egyben a mű tükrözi életének ars poeticáját is: a „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” örök érvényű, megrendíthetetlen igazsága a hit és a remény erejét adja mindennapjainkhoz. Hagyatékot hagyott ezzel ránk, és nekünk ezt a hagyatékot alázattal ápolnunk és őriznünk kell. Ezért fontos ez a főhajtás is a tisztelet jegyében Madách szűkebb világában, Nógrád megyében, és mi ezért kezdeményeztük a 2023-ban esedékes Madách-bicentenárium méltó megünneplését.

Nekünk, Nógrád megyeieknek identitáskérdés a Mikszáth-örökség mellett Madách kulturális öröksége. Csesztve, Balassagyarmat, Csécse vagy a felvidéki Alsósztregova települések, egyáltalán Nógrád vármegye helyi kulturális közösségi élete elképzelhetetlen a Madách-kultusz nélkül. Ezért nekünk, előterjesztőknek fontos, hogy országos szintre emelkedjen ez az év és a róla való megemlékezés. A Madách-örökség Nógrád megyén túl az ország jelenlegi határait is átlépi, súlya és értéke össznemzeti, és mivel negyven nyelvre lefordították a tragédiát, úgy gondolom, ezért európai és egyetemes érték is egyben.

Bízunk benne, hogy büszkén és méltón tudjuk ünnepelni Madách születésének 200. évfordulóját. Kérem képviselőtársaimat, a határozati javaslatunkat támogassák, hogy a Ház elfogadhassa. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)