Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jeles kezdeményezés fekszik most előttünk, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy 1989 decemberében Romániában magyarok és románok vállt vállnak vetve álltak ki a szabadság és a zsarnoki Ceauşescu-diktatúra megdöntése mellett. Fiatalok és idősek, hívők és nem hívők, magyarok, románok, németek védelmezték testükkel a fiatal Tőkés Lászlót, Temesvár református lelkipásztorát, akit a diktatúra erőszakszervezetei el akartak hurcolni lakásából. Bátor kiállásuk valóban példaértékű, egyúttal érdemes arra, hogy minderről határozat formájában is megemlékezzen a magyar Országgyűlés. Ugyanakkor a javaslat szövege kapcsán van némi hiányérzetünk, ezért három módosító indítványt fogunk benyújtani. Reméljük, hogy ezek fognak találkozni az önök támogatásával.

Elsőként arra fogunk javaslatot tenni, hogy a jelen határozati javaslat ne csupán a románokról és a magyarokról emlékezzen meg, hanem Románia minden nemzetiségéről, hiszen a magyarokon és a románokon kívül németek, szerbek vagy éppen cigányok is szép számmal vettek részt a forradalomban és a Ceauşescu-rendszer megdöntésében. Ezt már csak azért is fontosnak tartanánk a szövegbe beemelni, mivel Temesvárt a történelmi hagyomány szerint  ahogy arra Pánczél Károly képviselőtársam is utalt  négy nemzetiség alkotja, a román, a magyar, a német és a szerb.

A második módosítónk egy olyan kiegészítés, amely utal arra, hogy a határozati javaslat elfogadásával az Országgyűlés támogatja megemlékezések, konferenciák szervezését, szakmai és szépirodalmi művek, valamint audiovizuális anyagok megvalósítását. Ez véleményünk szerint az évforduló közelsége ellenére is szükséges és lehetséges.

Harmadrészt a határozati javaslat nagyon helyesen utal a nagy reményekkel kecsegtető román-magyar együttműködésre, amely alapja lehetett volna egy új Románia megteremtésének. Egy olyan új Románia megteremtésének, amely elismeri államalkotó nemzetiségeit, őket nemzetbiztonsági kockázat helyett szövetségesként kezeli, Magyarországra pedig fenyegetés helyett stratégiai partnerként, összekötő kapocsként tekint. 1989 decemberében egy olyan Romániában reménykedtünk, ahol lehet értelmes párbeszédet folytatni a székelyföldi vagy az érmelléki autonómiáról, ahol szabadon lehet tanulni minden magyarnak az anyanyelvén az óvodától az egyetemekig, ahol lehet szabadon használni nemzeti lobogóinkat és címereinket, és ahol a magyar vállalkozók ugyanolyan eséllyel indulhatnak, mint román vagy bármilyen más nemzetiségű versenytársaik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nagyon sok Romániában élő magyar honfitársunk, de románok és más nemzetiségű állampolgárok is bánják, hogy a temesvári folyamatok csupán néhány hónapot éltek meg. 1990 márciusában ugyanis a román állambiztonság, a Securitate a politikai elit beleegyezésével és segítségével véres pogromot provokált Marosvásárhelyen, aminek következtében magyarok ezrei hagyták el Erdélyt, tovább gyöngítve az ott élő magyar közösségeket. A fekete március lelki sebeit a mai napig nem sikerült begyógyítanunk, ennek hegeit a mai napig magán hordozza az erdélyi magyarság. Egy félmondat erejéig talán erre is utalhatnánk a határozati javaslatban.

Már csak azért is lenne ennek létjogosultsága, mivel három évtizeddel a kommunista diktatúra összeomlása után ma újból fennáll a veszélye az etnikai alapú összecsapásoknak keleti szomszédságunkban. Elég csak az úzvölgyi katonatemető elleni barbár támadásra gondolni, ahol felheccelt soviniszták román titkosszolgálati támogatással indítottak rohamot a védőláncot alkotó békés magyarok ellen. Nem véletlen, hogy az úzvölgyi események kapcsán az erdélyi magyarok körében egyre többen a fekete március megismétlődésétől tartottak, és sajnos nagyon úgy fest, hogy az új román kormány sem igazán partner a helyi magyarság számára sérelmes ügyek mihamarabbi megoldásában.

Mindent összevetve: fontosnak tartjuk a határozati javaslat alapvető pozitív üzenetét a magyar-román párbeszédről, de legalább ennyire fontosnak tartjuk azt, hogy kifejezzük sajnálatunkat, hogy a 30 évvel ezelőtti együttműködés útjára a mai napig nem tudtunk visszatalálni. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy ha egyetértenek vele, támogassák módosító indítványainkat, mint ahogy mi is nyitottak vagyunk az önök módosító javaslataira. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)