Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés tavaly október végén fogadta el a 2018 és 2030 közötti időszakra szóló és 2050-ig kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, és egyben előírta, hogy a kormány a stratégia elfogadását követő hat hónapon belül dolgozzon ki éghajlatváltozási cselekvési tervet. Azóta nyolc hónap telt el, de a cselekvési terv tartalmát még mindig nem ismerjük, holott az intézkedések pénzügyi fedezetét be kellene építeni a 2020. évi költségvetési tervezetbe. Ott azonban ilyen jogcím nem létezik, csak elvétve van egy-egy sor, amelyből talán ilyen célra is jut majd pár morzsa. Tehát megint elszalasztunk egy évet? Ez már csak azért is aggályos volna, mert a nemzeti éghajlatváltozási stratégia 2015. évi első benyújtásától számítva három évig húzták-halasztották az időt, annak az Országgyűlés általi megvitatását. Pedig e nélkül az értelmetlen és felelőtlen huzavona nélkül az első hároméves cselekvési terv már meg is valósulhatott volna, és most már a következő hároméves terv elfogadásáról és végrehajtásáról beszélhetnénk. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy különösen fontos ez a kérdés, mert idén februárban kormányhatározat született arról, hogy Palkovics miniszter úr koordinációjával a 2019. május 31-ei határidőre „Nemzeti fejlesztés 2030” címmel készüljön el a 2021 és 2027 közötti uniós támogatások felhasználására irányadó legmagasabb szintű nemzeti tervezési dokumentum tervezete. Hogy áll ennek a kidolgozása? És hogyan jelennek meg benne az éghajlatváltozási stratégia céljai? Hiszen bár a kormányhatározat melléklete 37 kidolgozandó tematikus tervet sorol fel, ezek között az éghajlatváltozás önálló, átfogó témaként egyáltalán nem szerepel. Csak erős jóindulattal tudjuk feltételezni, hogy a klímacélokat majd az egyes szektorális elemekbe integrálják, de itt újra visszajutunk a cselekvési tervhez, jobban mondva, annak hiányához, hiszen a nélkül a szükséges érdemi koordináció, felhatalmazás és forrás nélkül a tárcák se tudnak se tervezni, se a megvalósításon dolgozni. Pedig a klímaváltozás mára napjainknak a szerves része, elég, ha csak az utóbbi időszakban tapasztalt aszályra, majd rendkívüli csapadékmennyiségre gondolunk. És most még csak a nyár elején tartunk.

Becslések szerint Magyarország világviszonylatban is a klímaváltozás vesztese lehet. Csak a GDP éves vesztesége meghaladhatja az évi 1,5-2 százalékot hosszú távon.

Mégis, akkor mire várnak? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)