Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszöntsem képviselőtársaimat az új őszi ülésszak kezdetén. Nagy öröm számomra mindig, amikor a kormányzat részéről olyan javaslatok terjesztődnek elő, amelyek egyértelműen a polgárok adminisztrációs terheit csökkentik, illetőleg olyan adminisztrációs automatizmusokat vezetnek be, amelyekkel biztos lehet a polgár abban, hogy ha esetleg nem figyelt is valamely névváltozása, okmányváltozása, személyiadat-változása kapcsán, a rendszer, az automatikus állami nyilvántartási rendszer ezt kezeli, gondozza, és nem kerül abba a helyzetbe, hogy esetleg egy figyelmetlenség vagy mulasztás számára a későbbiekben az élethelyzete elnehezítését szolgálja.

A kormány által benyújtott javaslat alapvetően a vezető engedélyek, a házassági jog kérdéseiben történő változások, az újszülöttek okmányellátása, illetőleg a halállal kapcsolatos adminisztrációs kényszer, illetőleg annak a nyilvántartási rendszerben való minél hatékonyabb adatnyilvántartást és adattovábbítást szolgálja. Ezen témák kapcsán a kormány kénytelen volt 20 törvény módosítását kezdeményezni, amelyet, gondoltam először, hogy felsorolok, de aztán mégsem, mert nem szeretném képviselőtársaimat untatni, mindenesetre az tény, hogy ez a törekvés helyénvaló volt, és szerintem a kormány maga lepődött meg azon, amikor maga ebbe a munkába belefogott, hogy milyen sok jogszabályt kell ahhoz módosítani, néha abszolút technikai kérdésekkel, hogy azt a célt, alapvetően a nyilvántartási adatbázisok összekötését meg tudja teremteni.

Ennek a törvényjavaslatnak, ahogy én láttam, azon túl, hogy a polgárok adminisztrációját csökkenteni kívánja, illetőleg az adatnyilvántartásokat egységesíteni, összeköthetővé tenni kívánta, azért alapvetően célja emellett a bűnüldözés hatékonyságának növelése. Ebben a törvényjavaslatban elég hosszan lehet olvasni az arcfelismerő rendszerek összekötéséről más nyilvántartási rendszerekhez. Nem gondolom, hogy olyan visszafogottnak kellene lennünk, és nem is nagyon értem, hogy a kormány miért nem tette meg indoklásában azt, hogy kifejezi, hogy bizony azért is törekvés a nyilvántartási rendszerek összekötése, a meglehetősen fejletté tett állami elektronikus nyilvántartások továbbfejlesztése és egymással való harmonizálása, hogy az arcfelismerő rendszer útján a bűnüldözés is hatékonyabb tudjon lenni. Nem kell ebben a kérdésben szerénynek lenni, minden magyar polgárnak az a célja, hogy ha bűncselekményeket követnek el, akkor a lehető legerőteljesebb technikai eszközrendszer álljon rendelkezésre ahhoz, hogy azonosítani lehessen.

Rendkívüli módon örülök neki, mert egy régi hiányt pótol az újszülöttek dokumentumokkal való ellátása. Ugyan ennek a folyamata nem most kezdődött el, de magam annak idején ügyvédként tapasztaltam, hogy bizony hogy csempésztek újszülötteket külföldre okmányok nélkül, azt előadva, hogy éppen az egyébként semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló férfi és nő kiviszi a határon. Tehát valóban azt gondolom, hogy ahogy egy újszülött megszületik, neki is legyen okmánya, még akkor is, ha valóban egy újszülött képe napról napra változik, ily módon gyakrabban kell cserélni, de mindenképpen fontos, hogy egy gyermeknek saját okmánya legyen.

Azt mindig elmondjuk, és amikor belügyminiszter úrral már nemegyszer egyeztettünk törvénymódosítási kérdésekről, mindig kiemeltem azt, hogy valóban fontos számunkra a különböző nyilvántartások összekötése. Fontos számunkra, hogy az adminisztrációs terhek csökkenjenek. Fontos számunkra, hogy olyan eszközök álljanak a bűnüldöző hatóság részére, amelyek valóban könnyebbé teszik a felderítést, de mindig-mindig hangsúlyoztuk, hogy ez soha nem mehet az egyén személyi integritásának kárára.

Minden ilyenfajta rendszer kialakítása és működtetése erőteljes próbája annak, hogy beavatkozik-e az állam olyan személyi viszonyokba, ahol nincs helye. Átlépi-e azt a határt, ami akár egy polgár számára zaklató jellegű lehet? Vissza tud-e élni olyan, egyébként teljes mértékben személyi viszonyokat jelentő eseményekkel, amelyek bármilyen módon akár a személy hátrányára később felhasználhatóak? Így például a képmásának rögzítése után bárhol olyan helyen való hozzáférhetőség és megjelenítés, ami az egyén egyéni érdekeit szolgálja, és közösségi érdeket semmilyen módon nem szolgál.

(12.00)

Tehát ennek a jogszabály-módosításnak is majd az élet lesz a próbája, és azt reméljük, hogy minden, bevezetni kívánó intézkedés ezt csak gazdagítja.

Szeretnék még pár kérdést vagy pár gondolatot a halálozással kapcsolatos adminisztrációról elmondani. Üdvözlendők ezek a változtatási javaslatok, de én mindig az életből, a szakmai életemből hozom ide azokat a példákat, amelyekről szólok, amikor még további javaslatokat teszek. Ugyan valóban egy magyar állampolgár, ha külföldön hal meg, és csak magyar okmányai vannak, akkor nem kérdéses, hogy a külföldi hatóságok értesítik a magyar hatóságokat, és tulajdonképpen a halálozást követő eljárás, adminisztráció megy a maga törvényes útján. Viszont, miután egyre több honfitársunk él külföldön, egyre több honfitársunk külföldön otthont teremtett, sőt egyre több honfitársunknak más állampolgársága is van, nagyon sokszor fordul elő az, egyre gyakrabban fordul elő az, hogy külföldön elhunyt honfitársunk halálozásáról a külföldi hatóság azért nem értesíti a magyar hatóságot, mert vagy nem feladata, vagy van abban az országban állampolgársága a mi honfitársunknak, vagy van más országbeli állampolgársága, és a külföldi ország ahhoz fér hozzá, azokhoz az adatokhoz fér hozzá, és csak ott indul el ennek az eljárása. Ha ilyen módon Magyarországon született vagy magyarországi nyilvántartásban szereplő polgár külföldön elhunyt, és nem kap  hiszen nem szükséges  a magyar hatóság erről értesítést, de e honfitársunknak Magyarországon akár nyugdíja, akár bármilyen más vagyontárgya van, amely a hagyatéki eljárásra tartozik, akkor hosszú idő az, miután egyáltalán a magyar hatóságok értesítenek arról, hogy dolguk van egy haláleset utáni öröklés vagy bármifajta egyéb, alanyi jogon járó juttatások megszüntetésére, ezért azt kérem a magyar kormánytól, hogy találjon ki egy olyan rendszert  ma még valóban csak európai színtéren tudjuk ezt megvalósítani, mert az európai országokkal vannak olyan uniós, vagy ha nem uniós ország, kétoldalú megállapodások , alakítsanak ki egy olyan rendszert, hogy ha van külföldön elhunyt, más állampolgársággal bíró honfitársunknak olyan adata a személyi adatai között, amely utal arra, hogy ő Magyarországhoz köthető, akkor az ottani halálozás nyilvántartását automatikusan hazánknak is továbbítsák. Ezzel rendkívül sok jövőbeni problémától óvja meg a kormányzat mind a polgárokat, mind azokat a személyeket, akiknek esetleg ilyen elhunyt emberek jogviszonyával kapcsolatban valamifajta kötődése van, öröklésről nem is beszélve.

Úgyhogy valóban nem jellemző, hogy egy törvényjavaslat tárgyalása során javaslatokat teszünk, de ha már a kormány ilyen velősen és mélységében hozzányúlt ezen nyilvántartási rendszerek fejlesztéséhez, és kiemeli azokat a szempontokat, amelyeket ez szolgál, és különösen a halálozást követő magyar adminisztráció rendszerébe is hatékonyan belenyúl, akkor próbáljuk meg ezt a kérdést, persze nem könnyű, mert ki kell lépnünk Magyarország joghatóságán és a nemzetközi rendszereket, a kapcsolatainkat kell felhasználni arra, hogy esetlegesen egy ilyenfajta értesítési rendszer működjön, de mégis engedje meg a kormány képviselője, hogy ezt a javaslatot elé tárjam.

Egyébiránt, tekintettel arra, hogy ennek a javaslatnak is majd az élet lesz az igazolója, hogy megalapozott volt-e, és valóban úgy fog-e működni, ahogy az a javaslatból eredően látható, illetőleg a kormány képviselője ezt előadta előttünk, a Jobbik frakciója természetesen az igen szavazatával támogatni fogja ezt a javaslatot. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. További szép napot kívánok mindenkinek. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiból.)