Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk fekszik egy csomag, amivel egy alapvetően elbarmolt, elrontott devizahiteles rendezés utótüneteit igyekszik kezelgetni a kormány, tehát egy aszpirint ad a haldoklónak gyakorlatilag, és én ennek az aszpirinnek az átadását támogatni fogom. (Nacsa Lőrinc és dr. Zsigmond Barna Pál felé fordulva:) Hiába vigyorognak kormánypárti képviselőtársaim, támogatni fogom ezt a javaslatot, de nagyon-nagyon messze áll ez attól, hogy bármiféle megoldást nyújtson a devizakárosultak, a hitelkárosultak számára, akiket önök, más korábbi kormányokkal megegyező módon, szervezetten engedtek kifosztani.Miről beszélünk? A Nemzeti Eszközkezelő tekintetében kinek próbál most a kormány további kedvezményt nyújtani, még egyszer mondom, általam támogatott módon? Olyan embereknek próbálja ezt a kedvezményt nyújtani, akik jellemzően felvettek 8-10 millió forintot, aztán érkezett a kereskedelmi bank, és pár év után ebből a 8-10 milliós tartozásból jó eséllyel 25-35 millió forint közötti tartozásösszeg lett a nem szélsőséges esetekben, tehát akkor, amikor a végrehajtó nem trükközött tetten érhető módon, és amikor semmilyen egyéb visszásságot nem találtunk. Ha ezt faluhelyen csinálnák, akkor uzsorázásért az ezt elkövetőt bizony elvinnék, a vádlottak padjára kerülne. Ha kereskedelmi bank csinálja, akkor ez nem történik meg, mert a magyar állam, a magyar közjegyzői kar, a politikai vezetés, a felügyelet és nagyon sok egyéb közület felelőssége tetten érhető egy brutális összejátszás képében. Hogy egy példát kiemeljek, a közjegyzők jó része a törvénynél fogva vállalja, hogy megvizsgálja azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek az általuk aláírt papír mögött állnak. No, most ilyen vizsgálat Magyarországon tudtommal, tudtunkkal nem történt. Iparszerűen történt a hitelfelvételeket követő papíraláírás, iparszerűen írtak alá olyan papírokat autóhitel-szerződések több mint 70 százalékánál, ahol nem szerepelt a konkrét tartozásösszeg mindkét érintett deviza nemében. Tehát olyan alapvető hiányosságokkal ment át a rendszeren ez az őrület, amire reagálni kellett volna az akkori felügyeletnek, politikai vezetésnek, mindenki másnak. Ez nem történt meg.

Ezeket az embereket utána a végrehajtók egy jó része úgy kezdte húzni-vonni, hogy az egy európai nemzetállamhoz egész egyszerűen méltatlan. Már térült követelések miatt követeltek újra és lakoltattak ki embereket, olyan is volt, hogy két végrehajtó banda zaklatta ugyanazt a magyar családot. Mi ezeket a történeteket idehoztuk önöknek a parlament elé. Közöny, apátia és az előzőhöz hasonló röhögcsélés, ez volt az önök reakciója. Hány alkalommal volt olyan, hogy itt elmondtam konkrétan egy miniszternek vagy egy kormánypárti vezetőnek, hogy ekkor és ekkor, itt és itt kilakoltatásra számítsanak, mi ott leszünk, mert civilek hívtak minket, és igyekszünk a jogszerűség medrébe visszaterelni a jogszerűtlen folyamatokat, és önökkel egyetlen árva alkalommal sem találkoztunk?! A benti röhögcsélés és a csordaszellem megy! Amikor kinn kéne lenni a terepen, akkor önök láthatatlanok, nincsenek ott, és asszisztáltak ahhoz a merénylethez, amely kapcsán most egy szépségtapaszt benyújtanak ide, amit, még egyszer mondom, én támogatni fogok, a frakciónk támogatni fog. De ne merészeljenek átfogó megoldásról beszélni ebben a Házban, mert stabilak, masszívak ezek a falak, a tető is, de ne merészeljék azt mondani, hogy önök átfogó módon kezelték a hitelkárosultak elképesztő kálváriáját, azt a katasztrofális helyzetet! Az önök által családok évének nevezett évben több mint ezer magyar családot dobtak ki a saját otthonából anélkül, hogy az elhelyezésükről bárki gondoskodott volna.

Egészen elképesztő példák jönnek szembe. Értem én, hogy valamennyire mindannyian véleménybuborékban vagyunk, én is, mindannyian, hiszen a saját frakciónk, politikai közösségünk, szimpatizánsi körünk álláspontja, Facebook-kommentjei, véleményei rajzanak vissza felénk, ezek vannak többségben, és sokszor ez bizony a valóságérzékelést torzíthatja, ha nem figyelünk. De a hitelkárosultak kálváriája egy viszonylag egyszerű matematikával megfogható képlet. Van a bajban lévő családok száma, a megtörtént kilakoltatások száma, és igen, ahogy képviselőtársaim említették, a családjukból kiragadott gyermekek száma, itt vita van közöttünk, hiszen a konkrét adatok kevéssé tetten érhetők. Ezen számok alapján én azt mondom, hogy amíg százával, ezrével évente előfordulnak ilyen események, addig egyetlen kormány sem mondhatja azt, hogy ő ezt a problémát rendezte.

Elmondom, hogy az én elképzeléseim szerint hogyan lehetne rendezni ezt az egészet. Először is, meg kellene fogni a bűnözőket, akik kifosztották a magyar embereket és annyi vádlottak padját ácsolni, hogy mindannyian elférjenek oda, mert most nem férnének el egy átlagos méretű tárgyalóteremben. Aztán ezeket az úgynevezett hiteleket megfogni, a felvétel napjának árfolyamán forintosítani, kizárva az összes pénzügyi szemfényvesztést és csalást ebből a rendszerből.

(11.10)

Ha felvételkori árfolyamon forintosítottunk, akkor pedig meg lehet vizsgálni, hogy a károsultak adott esetben mennyivel többet fizettek vissza az indokoltnál, mint ami valós, igazi piaci folyamatok, tisztességes klíma mellett indokolt lett volna, s ezután elkezdhetünk vitatkozni, hölgyeim és uraim, arról a kártérítésről, ami az érintett polgároknak jár, nem pedig a nemzeti eszközkezelős szépségtapaszt beállítani egy óriási vívmányként, mert nem az.

Egy fontos lépés, amit egyébként támogatok, hogy később az eszközkezelőhöz csatlakozott személyek számára is a visszavásárlási lehetőség megnyíljon. De értelmezzék a szót, ezek az emberek vissza kell hogy vásárolják azt a saját ingatlanukat, amit nagyon sok esetben nem létező, manipulált, trükközött, szabálytalanságokkal tarkított, állítólagos tartozások miatt vesztettek el olyan végrehajtói visszaélések mellett, amit csak az önök végrehajtói rendszere tudott engedni, mert egy normális európai országban ilyen nem fordulhatott volna elő, és való igaz, átfogó lakhatási válságot kell kezelni.

Benyújtottam a múlt héten, emlékeim szerint, egy javaslatot a parlament elé arról, hogy azonnal rendeljék el a kilakoltatási moratóriumot. Ezt a kormány tudja, jellemzően saját hatáskörében megtenni, ellenzéki képviselők kevéssé. Az a tiszteletteljes kérésem, hogy támogassák ezt a javaslatot, mert látszik, hogy óriási vita van közöttünk a megoldás mikéntjét illetően, de amíg mi vitatkozunk, magyar családokat dobnak az utcára most is, ezekben az időkben is.

Üdvözlöm az ellenzék fővárosi javaslatát, ami arról szól, hogy egy elhelyezés nélküli kilakoltatásokra vonatkozó tilalmat akar bevezetni, ugyanakkor ne hallgassuk el a teljes igazságot, ez egyáltalán nem vonatkozik a hitelkárosultak széles bázisára. Nagyon helyesen, az önkormányzati lakások tekintetében igyekszik valamifajta gátat szabni az őrületnek, és én ezt támogatom, de nem várható tőle teljes körű megoldás, mert az egész országot érintő, rendszerszintű, itt közösen elfogadott megoldás tudja csak elejét venni annak, hogy a devizahiteles ügyekből eredő tartozások miatt emberek tömegeit lakoltassák ki. Ez márpedig egy szociális katasztrófahelyzet. Ezt eltagadni, ezzel kapcsolatban azt mondani egy eszközkezelős, kozmetikai jellegű javaslatnál, hogy ez rendszerszintű megoldást ad, egyszerű nettó hazugság, és az a kérésem, hogy ehhez ne asszisztáljanak kormánypárti képviselőtársaim.

Tudják önök is nagyon jól, hogy mekkora problémáról beszélünk, önöket is megkeresik ezek az emberek fogadóórán, e-maileken keresztül, és nem fogják elhinni, amikor azt mondják, hogy önök elszámoltatták a bankokat, mert ez nem igaz. Szimpla, nettó hazugság, azért, mert a banki ágazati különadót önök nem hajlandók visszaemelni az eredeti szintre, a hitelintézeti járadékot nem hajlandók visszavezetni, és folyamatosan keresik az érintett pénzintézetek kényét-kedvét még olyan pénzügyi időszakokban is, amikor 600 milliárd forint fölötti a nettó elért profitjuk, és amit zsebre tudnak tenni egy olyan politikai, gazdasági és szabályozási környezetben, ahol ezek a rekordok nem feltétlen jelentkezhetnének, ha az érintettek, tehát az ügyfelek egy része nem lett volna kifosztás áldozata. Éppen ezért kérem önöket, hogy az átfogó lakhatási válság kezelésén is gondolkozzanak el.

Mi támogatjuk ezt a javaslatot, de szeretnénk látni egy Airbnb-t szabályozó csomagot, egy új társasházi törvényt, ahol az együttélés feltételeit kicsit újrakódolja, definiálja az a Magyarország, amelynek ez az érintett törvénye leragadt 20 évvel ezelőtt, amikor még nem volt Airbnb, nem voltak közösségimédiás megoldások, és a közösségi oldalakon sem lehetett lakhatási kérdéseket megoldani. Hiányzik egy átfogó panelprogram harmadsorban, hiszen számtalan honfitársunk vagy kényszerűen, vagy választása folytán ilyen környezetben él, s átfogó programmal nem találkozhat. Hiányzik az előtakarékossági rész, hiszen az ltp-k állami támogatását ez a kormányzat kinyírta, tehát egy átlagos magyar fiatal ma igen nehezen tud lakás célra takarékoskodni, és a CSOK tekintetében is azért bőven lenne még itt módosítanivaló. Jellemzően a hitelek felől én a támogatások irányába módosítanám ezt a rendszert, de ha ezt így csomagként tudjuk megfogni és egészként kezelni, akkor tudjuk elkerülni, hogy a Nemzeti Eszközkezelőhöz hasonló konstrukciókra egyáltalán szükség legyen.

S azt is szeretném elmondani önöknek, hogy persze, mi támogatjuk ezt a javaslatot, mi sem természetesebb, de ha bármikor ezt valódi megoldásnak kívánják beállítani, akkor velünk találkoznak, itt leszünk, számíthatnak a vitákra. Ez önöket nem fogja megijeszteni, ugyanakkor az igazi férfipróba szerintem az, hogy a jogszerűtlen kilakoltatásokon valaki megjelenik-e, avagy sem.

Tehát az a tiszteletteljes kérésem, hogy a következő ilyen eseményekre kísérjenek el bennünket, menjünk oda együtt, s ha bármely kormánypárti képviselőtársat atrocitás érné, én fogom megvédeni ettől, mert ha valaki ott van a terepen, és igyekszik segíteni, azt becsülni kell, csak végre jussunk el oda, hogy a magyar parlament szereplői közül mindenkit érdekel az, amiről vitatkozunk, és megnézi a két saját szemével a terepen.

Ugyanolyan a fontos a határt védő kerítés megtekintése és a migrációs krízis között élni, ott nagyon sok személyes tapasztalatot szereztünk, ez is szolgálta azt, hogy itt helyesen tudjunk döntéseket hozni, gombot nyomni, de ugyanígy igenis elvárható az, hogy egy budapesti vagy egy Pest megyei helyszínen minden most itt ülő képviselő egyszer a tiszteletét tegye, és meggyőződjön arról, hogy jogszerűtlen folyamatokat tűr meg a jelenlegi jogrendszer. Ez tarthatatlan, ez nem maradhat így, ez egy katasztrófahelyzet, amihez egyikünk sem asszisztálhat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)