Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én sem ismétlem meg a törvényjavaslat címét, mert valóban egy egyezménycsomag kihirdetése következik most. Csak azért, hogy oldjam a hangulatot, elgondoltam, amikor készültem erre a vezérszónoklatra, hogy az a jogászember, aki most készül szakdolgozatot írni, ha ennek az egyezménycsomagnak a történetéből írna, bizonyára csillagos ötöst kapna, mert egészen különleges mindaz a közjogi és nemzetközi jogi körülmény, ami odáig vezetett minket, hogy 2019. október 22-én tudunk egy 70 évvel ezelőtt megalkotott és aláírt egyezmény kihirdetéséről beszélni. Természetesen ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy az elmúlt 70 évben hazánk negligálta volna ezeket az egyezményeket, vagy ne igyekezett volna megfelelni a belső szabályainkban az egyezmény által megalkotott nemzetközi közlekedési jelzésekre vagy a közlekedés biztonságára vonatkozó szabályoknak, mindenesetre oly kalandos az útja, hogy ez egy gyönyörű csemege lehetne egy leendő jogász szakdolgozatának.

Azt gondolom, hogy ha már különösen egy ilyen érdekes közjogi történelem után beszélünk egy ilyen egyezményről, akkor nyugodtan beszélhetünk arról is, ami annak idején egy ilyen egyezmény létrehozatalát igényelte, és azóta ezeket az egyezményeket igyekeztek a mobilizáció, technológiai fejlődés miatt az adott mai viszonyokra módosítani, és az egyezmények is számtalan olyan elemet tartalmaznak, amelyek a későbbi fejlődés okán jöttek létre.

Ha felelős politikusok vagyunk, akkor egy ilyen egyezmény kihirdetésekor legalább a parlamentben nem baj, ha elhangzanak azok a különleges és sajnos sajnálatos viszonyok, amelyek Magyarországon a közúti közlekedésben akár a szabályok nem követése, akár az utak túlterheltsége miatt bizony mindennapjaink részesei, és amelyek, azt gondolom, hogy figyelemre méltóak, tehát nem baj, ha mi, képviselők a parlamentben megemlítjük ezeket a kérdéseket.

A mobilizációs fejlődés mindenképpen együtt járt egy erős társadalmi fejlődéssel. Polgáraink személyi életében a mobilizáció mind kapcsolatteremtés, kapcsolattartás, mind gazdasági fejlődés miatt egy rendkívül fontos tényező, ezt senki nem vitatja. Az viszont tény, és ezt Magyarország elmondhatja, és ezért is fontos, hogy a közlekedés szabályrendszerének gazdagsága minél inkább meglegyen, már csak a szabálykövetési igény miatt is, de tény, hogy Magyarországon a forgalom sűrűsége és a rendkívül szűk úthálózat a tranzitországunk jellege miatt rendkívül sok problémát okoz a közlekedésben.

Nem tudom, tudják-e képviselőtársaim, de 2020-ra várhatóan körülbelül 1 millió 900 ezer ember fogja az életét csak közúti baleset miatt elveszíteni. Ez azt jelenti, hogy a világon háborúra sincs szükség, mégis közel kétmillió ember az utakon hal meg. Ennek bizony az az oka, hogy bár rendkívül gazdag a szabályrendszer, rendkívül pontosan mutatja be például minden, most kihirdetendő egyezmény is a polgárokkal, a gyártókkal, a közlekedési hálózat fejlesztőivel szemben az elvárásokat, mégis olyan óriási a szabálykövetés elmaradása, és olyan mértékben alkalmatlan az úthálózat a rendkívül sűrű forgalom miatt a biztonságos kiszolgálásra, hogy ennek bizony ez a következménye.

(13.10)

Európában a közlekedés adja a GDP 10 százalékát. Ez rendkívül nagy szám, de azt is látni kell, hogy ennek a magas GDP-aránynak a 44 százalékát a közutakon termelik meg. Az elmúlt 30-40 évben természetesen fejlődtek az úthálózatok, de közel nem olyan mértékben, mint amilyet a gazdasági és személyi közlekedés ebben megkívánt volna.

Ezt azért is fontosnak tartottam ezen egyezmények kihirdetésekor jelezni, hogy bár szabályaink gyönyörűek, most újra ratifikálunk egy már annak idején Magyarországon kihirdetett és hatályon kívül helyezett egyezménycsomagot, de ez mindössze csak szabályok sokasága. Ehhez oda kell tennie magának a politikának, a gazdasági életnek és a személyeknek magukat, hogy értelme legyen egyáltalán annak, hogy nemzetközi színtéren a közlekedés szabályait, a közlekedési jelzéseket szabályozzák akkor, ha annak a társadalomban nincs a megfelelő elfogadó és támogató jellege.

Nagyon fontosnak tartom, ha már erről a kérdésről itt beszélünk, megemlíteni azt, ami a Jobbiknak és egyébként, azt gondolom, felelős politikusnak eleve hitvallása kellene hogy legyen, ez pedig az, hogy a közúti teherszállítás nagy részét a vasútra ráterelni. Svájc meg tudta tenni, és hozzá hasonlóan Magyarország is kicsi ország, tranzitország. Minden egyes alkalmat meg fogunk ragadni arra, amikor közlekedési kérdésben bármilyen aspektusból tárgyalunk itt, a parlamentben, hogy elmondjuk, ha ez a tendencia, ez a törekvés nem kezdődik el, akkor Magyarországon mind az utak állapota, mind az emberi életek veszélyeztetettsége, mind a gazdaságban a közlekedés által fejlesztett gazdasági fejlődés, de az utak romlása miatti infrastrukturális veszteségek olyan mértékben aránytalanok lesznek már egymáshoz, hogy bizony nem hozza a közlekedés azt a GDP-t, amit ma még európai színtéren ki tudunk mutatni.

Ma Magyarországon rendelkezésre áll mind belvízen, mind vasúti hálózatban mindaz a kapacitás, amire az országunkon áthaladó kamionokat rá lehet vezetni. Ha a magyar kormány valóban fejlődést óhajt, ha a magyar kormány azt mondja, hogy mindig keres új területeket, amelyen a gazdasági fejlődés garantálható lenne, akkor nemcsak a senkinek nem való Budapest-Belgrád vasúthálózatot építené valami irdatlan pénzből, hanem annak a pénznek a törekedét csak a belvízi és a vasúti kamionszállításra, -terelésre költené, akkor Magyarország egyrészről környezetvédelmi szempontból, másrészről a polgárok biztonsága szempontjából, harmadrészről pedig érdemi és valódi gazdasági fejlődést tudna kimutatni kizárólagosan ezzel a területtel.

Azt kérem a tisztelt kormány képviselőitől és a kormánypárti képviselőktől is, hogy beszéljenek erről a kérdésről. Ez a kérdés semmiképpen nem fogja senki üzletét rontani, sehol nem tud semmilyen módon bármilyen érdeket veszélyeztetni, viszont Magyarországon olyan mértékben emelné a magyar emberek, a közúti közlekedés, a gazdaság biztonsága és ezeknek a szakterületeknek a fejlődését, hogy a jövőre nézve nemcsak arányában, hanem nominális mértékében és érdemben is fel tudná mutatni azt a fejlődést, amit kíván az ország.

Hozzá kívánok még valamit tenni. Minden ilyen egyezmény, amint látják, a Jobbik frakciója részéről nyitottságot és támogatást eredményez. Ez a jövőben is így lesz. De tegyük már meg azt, hogy ha nemzetközi színtéren ilyen tisztességesen, korrekten és Magyarország nemzetközi viszonyban való együttműködését kifejezzük, akkor a belső viszonyainkban is legalább ilyen felelősségteljesen, legalább ilyen szabatosan, legalább ilyen korrekten és legalább ennyire a fejlődés útjába helyezzék a kormányzás útját. Köszönöm figyelmüket. Szép napot kívánok mindannyiuknak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)