Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy helyesen tettük, amikor öt ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd és a Momentum képviselői kezdeményeztük ezt a vitanapot, mert bár arról sajnos keveset tudtunk meg, hogy hogyan halad ma a stratégia végrehajtása, keveset tudtunk meg arról, hogy milyen lépéseket tervez a kormány ezen a téren, legalább azt megtudtuk, hogy az önök számára a gyermekek ügye is csak sima kampánytéma, csak arról szól, hogy hogyan lehet az ellenzéki oldalt valamilyen módon negatív színben feltüntetni, és hogyan lehet meglehetősen üres szólamokat elpufogtatni.

(19.50)

Mégiscsak az a helyzet, hogy többet beszéltek ebben a vitában a 2010 előtti időkről, mint az önök kormányzásáról, és többet beszéltek az önök kormányzásáról, mint amit arról beszéltek, hogy mit terveznek. Márpedig a stratégia legfontosabb értelme éppen az lenne, hogy előrefelé megmondja azt, hogy milyen elképzeléseik vannak.

A helyzetet persze értem, hiszen a kormány ma abban a helyzetben van, hogy költségvetést sem mer a parlament elé terjeszteni, mert nyilvánvaló módon elvesztették a kontrollt a folyamatok fölött mind gazdasági, mind társadalmi értelemben, de az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az önök hibája, és nem a magyar gyermekeké, akik megérdemelnék, hogy egyébként legyen egyfajta előremutató gondolkodás.

Sajnos a vitanap abból a szempontból nem volt sikeres, hogy nem vezetett egyfajta konszenzus felé. Nem látom értelmét annak, hogy egyenként próbáljak válaszolni az önök 2010 előtti vélt hibákra vagy valós problémákra utaló hozzászólásaira, egyszerűen ma már nem ez a kérdés. Nem az a fontos kérdés, hogy mi volt 2010 előtt, hanem az, hogy mi van most, és hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva a magyar gyerekekkel, hiszen itt ilyen távlatban kellene gondolkozni.

Egyetlen dologra szeretnék csak reagálni, erre is elsősorban azért, mert nem az akkori kormányzásunkat szeretném védeni  ez egy másik alkalom lehetne, meg hát, úgyis elmondjuk mindannyian erről a véleményünket , hanem azokat a szakembereket, akik dolgoztak ebben a programban. Önök azt mondják, hogy megalkotta az Országgyűlés 2007-ben ezt a programot, és utána semmi nem történt. Majd utána eljön például Sztojka képviselő úr, és három olyan programot  az Útravaló-programot, a „Biztos kezdet” programot és a Tanoda-programot  említ, amelyet egyébként ebben az időszakban indítottunk el és kezdtünk el az akkori uniós támogatási időszakban.

Én örülök, ha úgy van, hogy ezt önök jobban csinálják, bár én azért emlékszem arra, hogy mindegyik programban voltak többéves, hosszú fennakadások, amikor nem voltak képesek továbbvinni szakszerűen ezeket a programokat, de azt gondolom, hogy ha folytatták őket, ez is jó hír és örvendetes.

És tudják, miért születtek annak idején olyan ellenőrző bizottsági jelentések, amelyeket itt képviselőtársunk idézett? Azért, mert akkor civilek és szakemberek ültek a Monitoring Bizottságban, amelyet 2010 után sürgősen feltöltöttek kormányzati tisztviselőkkel, és jelentősen csökkentették a Monitoring Bizottság feladatát. Például a kormány elé kerülő jelentéseket a Monitoring Bizottság ma nem is látja. Tehát ha még akartak volna, akkor sem tudnának beszámolni arról, hogy hogy halad a program végrehajtása, hiszen megszüntettek minden olyan monitoringot és ellenőrzést, amely efölött van. Önöknek ez is csak egy propagandaterület, nem érdemi változást akarnak.

Összefoglalva tehát azt tudjuk elmondani, hogy a mai vitából kétfajta fontos kép bontakozott ki, a kép kétfajta fontos vetülete. Az egyik az, amiről sokat beszéltünk, hogy mindazok ellenére a gazdasági folyamatok ellenére, amelyekre önök olyan büszkén hivatkoznak, valójában a szegénységben élő gyerekek helyzete nem javult érdemben, nem számíthatnak több kormányzati támogatásra.

Egy mondatban én is hadd utaljak az adókedvezményügyre! Tudják, a legszegényebb családoknak nem volt szükségük adókedvezményre a mi kormányunk idején, mert a mi időnkben a minimálbér nem volt adómentes. Önök azt a pénzt adják vissza családi adókedvezményként, amit elvesznek egyébként a minimálbér megadóztatásával pont a legszegényebb, legnehezebb helyzetben lévő családoktól.

Szóval, az a helyzet, hogy az derült ki, hogy egyrészt ez a helyzet nem javult érdemben. De aki járja ezt az országot, aki nemcsak kormányzati jelentésekből tájékozódik, hanem legalább a sajtót elolvassa, vagy hozzánk hasonlóan jár az ország különböző részein és beszél az emberekkel, akkor az tudja, hogy ma is rendkívül sok probléma van.

Még szomorúbb, vagy talán legalább ennyire szomorú az, hogy az is kiderült ebből a vitanapból, hogy a kormány nem hajlandó szembenézni a valósággal, nem hajlandó szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek ezt a területet jellemzik, márpedig a szembenézés, az igazság kimondása szükséges lenne ahhoz, hogy megoldásokat találjunk. Úgy tűnik, hogy erre a kormány, ez a kormány sajnos nem képes. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)