A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy nyomatékkal szögezzük le a következőt: azok a tárgyalások, amelyek az Európai Unió és a magyar kormány, Magyarország között folynak, két szempont szerint érvényesülnek a kormány akarata és a parlamenti többség akarata szerint. Az egyik egyértelműen, hogy csak Magyarország érdekei, elsődleges érdekei érvényesülhetnek a tárgyalás során. Ezen nem lépett túl és nem léphet túl a kormány, nyilvánvalóan ezek között a keretek között kell maradni. Másrészről, és ez egy alapvető kérdés, ezek a tárgyalások nem sérthetik Magyarország szuverenitását. Mindkettő érvényesült.

Mindezzel kapcsolatban azonban nyomatékkal szögezzük le: érthetetlen számomra hosszú-hosszú évtizedek után is, hogy miért követi az ellenzék azt a szerencsétlen álláspontot, hogy álláspontja szerint bármi, ami esetleg a kormánynak kellemetlen, nem jó, rossz, az a számukra esetleg jó.

(15.30)

Ez soha nem érvényesül. A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy azok a politikai erők, amelyek efféle játékot folytatnak, mindig veszítenek; egyértelműen, hiszen egyértelmű az is, hogy az ország érdeke mi ebben a kérdésben. Azok a törvényjavaslatok, amelyek idekerültek, és ami most itt előttünk fekszik, egyetlenegy sem sérti a magyar érdeket, nem sérti a szuverenitásunkat, de egyértelműen szolgálja azt a megállapodást, amelyre Magyarországnak kétségtelenül szüksége van, mint ahogy minden magyar állampolgárnak szüksége van, az ellenzékinek is. Az ellenzéki állampolgárok ugyanazon érdekek mentén kell hogy érvényesítsék akaratukat, mint amint teszik a kormánypárti oldalon.

Tisztelt Ház! Le kell szögezni, hogy azok az apró kérdések, amelyek most például a képviselői vagyonbevallás körül fölmerülnek, egészen érthetetlenek a számomra. Nincs ebben semmiféle torzulás, semmiféle változtatás, ami kellemetlen lenne akár az országnak, akár a képviselőknek. Egyértelmű az, hogy ezek a bevallások meggyőződésem szerint nem elsődlegesen azt szolgálják, azt a célt szolgálják, hogy a korrupciót szorítsuk vissza. Nem! Ezek elsődlegesen azt a célt szolgálják, hogy a képviselők világos és tiszta képpel álljanak, a lehető leginkább világos képpel állhassanak az ország színe elé és a választóik színe elé.

Ilyen formában tehát ebben én semmiféle olyan változtatást nem érzékelek, amely bármiféle meghátrálást jelentett volna egy korábbi törvényjavaslattal kapcsolatban, mindkettő szolgálta volna ezt az érdeket és célt, az alkalmazáson múlik kétségtelenül sok minden.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, itt lenne az ideje, hogy az ellenzék átgondolja a saját álláspontját, és az elkövetkezendő időben az Európai Unión belül, azt kell mondanom, azok a nagyon-nagyon rosszízű felszólalások, megszólalások, amelyek kifejezetten hátráltatni igyekeznek egy egyezség létrejöttét, meggyőződésem szerint el kell hogy maradjanak.

Be kell fejezni; meggyőződésem az is, azt a fajta destruktív magatartást, amely mindent, ami ennek az országnak jó, érdemes ellenezni, mert hátha mégis haszon származik belőle. Még egyszer szeretném leszögezni: soha ebből az álláspontból haszon sem az ellenzékre, de különösen Magyarországra nem származhat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Szögezzük le: a Fidesz-kormány, a fideszes parlamenti többség támogatja mind Svédország, mind pedig Finnország csatlakozását a NATO-hoz, tegyük hozzá, alapos megfontolás után. Ez az alapos megfontolás az, ami teljes mértékben hiányzik az ellenzék részéről. Értetlenül állok az előtt az önfeladás előtt, amely alapjában véve azt sem mérlegelte, hogy vajon ez a fajta csatlakozás csak előnyöket jelent vagy újabb kockázatokat.

Több történelmi példát lehet hozni, amikor azért nem kötöttünk szövetséget annak idején, amikor a Monarchia szerves részei voltunk, mert az a veszély megnövekedését jelentette volna, és a potenciális előnyök nem egyenlítették ki legalább egymást. Kötelessége ugyanis az államnak arra törekedni, hogy a veszélyforrások ne növekedjenek. Arról van szó, tisztelt Ház, hogy amikor egy erő csatlakozik egy szövetséghez, annak az erőnek is megvannak a maga sajátos érdekei, és ezek a sajátos érdekek nem ütközhetnek a magyar érdekkel. Ezt mérlegelni, és azt kifogásolni, hogy ezt a mérlegelést megtettük, megtesszük, ez teljesen észszerűtlen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Törökország sem azért ellenzi Svédország csatlakozását, mert ott mindenféle lázító erők vannak, hanem mert kerülni akar minden további konfliktust az orosz birodalommal. Történelmi tapasztalatai vannak, Törökország minden háborút elveszített egy kivételével, a krími háborút kivéve egy kivételével minden háborúból vesztesként került ki; ő mérlegel. Mi nem ezt mérlegeltük. Azt kellett mérlegelnünk: nő a védelmünk, nem nő vagy csökken? Végül is arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy nőni fog a védelmünk azzal a katonai erővel, ami ott van, azzal a feltételezéssel, hogy továbbra is megtartjuk, hogy a NATO egy védelmi erő. Aki ezzel ellentétesen gondolkodik, és abban gondolkodik, hogy a megnövekedett erő valami támadó erő is lehet, azt kell mondanom, az nem az ország érdekében gondolkodik.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ez a vita ilyen értelemben már lezárható. Világos, egyértelmű; ha a többség úgy dönt, hogy az ország érdekében áll ezt a fajta bővítést végrehajtani, akkor nincs értelme olyan támadó hadjáratot folytatni a kormány ellen, amelynek most a tanúi vagyunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)