A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan mondattal kell kezdenem, ami nem először hangzik el, de azt hiszem, egy költségvetésnél ez fontos, hogy a számadatok mögött vannak eszmei szempontok és politikai törekvések. Ez nyilvánvaló, és ha erről szeretnénk beszélni, akkor ezzel kell kezdenünk.

A mi költségvetésünk, ami az asztalon van, egy rendezett, biztonságos társadalomban, illetve a magyar emberek létfeltételeinek a biztosításában gondolkodik, és mindezt egy olyan világban teszi, amelyben a nyugati civilizáció látványos válságtünetei mutatkoznak, amelynek biztos jele az a sok önsorsrontó intézkedés, aminek tanúi vagyunk.

Mi közösségekre épülő társadalomban gondolkodunk, ezt mutatja, hogy a legkisebb társadalomépítő közösséget, a családot megerősíteni szándékozunk ebben a nehéz helyzetben is, sőt támogatása a költségvetés tervezetében növekszik is, minden ellentétes megjegyzés ellenére. A családnak ugyanis a mi szemünkben nincs alternatívája. Ez a kis közösség nyújtja a legtöbbet az egyénnek is: a gyermeknek azzal, hogy lehetőséget ad, hogy egészséges felnőtté nevelődjön, a felnőttnek pedig, hogy itt találhat megértést, támogatást és biztonságot.

Napjainkban ez a kis közösség bizony eléggé sérülékeny, sokak szerint válságban is van. Mi úgy gondoljuk, és a tapasztalat is ezt mutatja, hogy nem az intézmény, a család intézménye van válságban, hanem a válság tüneteit az egyénekben kell keresnünk. Tény, hogy a család a társadalom és a politika, az állam részéről is támogatást igényel.

Ezek voltak talán röviden azok az eszmei szempontok, amelyek a számadatok mögött vannak, de ebből következnek a politikai szándékok is. Kettős a szándék: a családok megerősítése, illetve a demográfiai helyzet javítása. A számok ezt látványosan érzékeltetik, és bármennyire unalmasak is a számok, néhányat említenem kell, ettől nehéz eltekinteni.

2023-ban 3225 milliárd forint jut a családok támogatására, ez 450 milliárddal több, mint a 2022-es költségvetésben. Ha valaki most azt mondaná, hogy bezzeg az infláció ezt el is viszi, ki kell jelentenünk a valóságot, hogy a növekmény messze meghaladja az infláció mértékét. Még egy szép számot hadd mondjak: 2010-hez viszonyítva 2290 milliárddal több most a családok támogatása.

Ha megkérdeznék tőlem, hogy mik a családtámogatás legfontosabb elemei, akkor én első helyen az adókedvezményt említem, hiszen ez egy munkajövedelemhez kötött támogatás, ami társadalompolitikai szempontból egyértelműen pozitív, szemben a segélyjellegű támogatásokkal, amik viszont negatív hatást váltanak ki. Zárójelben megjegyzem: nem a krízishelyzetben adott segélyekről van szó, hanem az életvitel-szerűen felvett segélyekről.

Kiegészíteném egy másik adókedvezménnyel, a 25 év alattiak szja-mentességével, ez is egy lényeges támogatási elem. Végül az otthonteremtési programot is idesorolnám, hiszen ez a fiataloknak, az induló családoknak az egyik legfontosabb igénye. Egyetlen adatot engedjenek meg még a felsoroltakhoz, ami azt bizonyítja, hogy nemzetközi összehasonlításban is jelentős a magyar családtámogatási rendszer, ugyanis a GDP 5 százalékát teszi ki.

Ezután szólnom kell még egy területről, a környezet- és természetvédelemről is. Ha az eszmeiséget nézzük a költségvetési számok mögött, akkor elnézésüket kérem, de egy kicsit elméleti leszek, amikor azt mondom, hogy két megközelítése van ennek a kérdésnek, az egyik az antropocentrikus, a másik pedig az ökocentrikus. Mindkettőnek van egy radikális és egy mérsékelt változata. A radikális mindkét esetben vállalhatatlan, hiszen az egyik esetben azt jelenti, hogy az ember mindent megtehet a környezettel, a másik esetben úgy értelmezi a természet önértékét, hogy abból kihagyja az embert.

A keresztény gondolkodás a relatív antropocentrikus megközelítést vallja magáénak. Ez azt jelenti, hogy nem egy aktuális problémára adott alkalmi válaszban gondolkodunk, hanem egy alapvető emberi szemléletben és magatartásban, a teljes teremtett világ tiszteletében, amelyben az ember is benne van, sőt, mivel a világ egyetlen személyiséggel rendelkező teremtménye gazdája is ennek a világnak, hogy művelje és őrizze azt, őrizze meg mindentől, ami rongálhatja eredeti szépségét és épségét, még a saját mohóságától is, és művelje, vagyis alkotóképességével gazdagítsa azt.

Ez tehát az az eszmei alap röviden, ami a számok mögött van. A politikai törekvés fő iránya pedig az, hogy a közös uniós környezet- és természetvédelmi célokhoz csatlakozunk. Magyarország képes az elfogadott uniós klímacélokat megvalósítani.

(15.10)

Joggal vagyunk büszkék erre a képességünkre. Egy példát is mondanék: 1990 óta úgy nőtt a GDP, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátás csökkent 32 százalékkal, és az energia-felhasználás is 15 százalékkal. Még egy adat: az egy főre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátásban Magyarország a hatodik legjobb az Unióban. Ez mutatja azt, hogy ezen a területen is képesek vagyunk a reális követelmények elfogadására.

De végül engedjenek meg két megjegyzést: ahhoz, hogy 2050-re klímasemleges gazdasággal rendelkezzünk, 50 000 milliárd forintra lesz szükség. Ez támogatás nélkül nem megy. Másrészt a kibocsátáscsökkentés csak az atomenergia igénybevételével valósítható meg. Mindkét esetben találkozik a nagyívű terv és a realitás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nyugodtan mondhatom ki azt, hogy az előttünk fekvő módosítás egy jól sikerült munka. Mikor sikerült jól egy módosítás? Akkor, ha a törvény végrehajtása során felmerült problémákat kezeli. Nem kívánok az előttem szóló képviselőtársammal vitatkozni, de ezek kifejezetten gyakorlati kérdések, semmiféle ideológia nincs ebben.

Nézzük, mielőtt a konkrét kérdésekre térnék, hogy mi az a két sajátos helyzet, ami módosításra késztette a kormányt, és aminek a fenntartása folyamatos problémákat jelenthet! Az egyik az, hogy az egyházi jogi személy fenntartása által működtetett közcélú tevékenység egy állami vagy önkormányzati ingatlanban történik. Képzeljük el a helyzetet, amikor egy fejlesztést akarnak végrehajtani az intézményben, akkor olyan egyeztetési kötelezettségek vannak, amelyek ezt hátráltatják. Az ingatlanátadás kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy az egyházi jogi személy által működtetett közcélú intézmény gördülékenyen, jól tudjon működni. És az a tény, hogy ebben beépítve jelenik meg, hogy mindez az ingatlantulajdon-átadás addig érvényesül, amíg ez az intézmény működik, azt jelenti, hogy itt nem gazdagításról, az egyházak kivételezett helyzetének a növeléséről van szó, hanem arról van szó, hogy működjön jól az intézmény.

A másik sajátos helyzet, amit kezel ez az előterjesztés, az emlékhelyekkel kapcsolatos probléma. Akkor, ha egy egyházi jogi személy tulajdonában van az emlékhely  sok ilyen van, talán a legnagyobbat mondhatnám, Pannonhalma például , abban az esetben, természetesen nem az említett példa esetében, hanem valami más esetben, ha az említett szerzetesrend magyarországi tevékenysége megszűnik, akkor mi legyen ezzel az egyházi tulajdonban levő nemzeti emlékhellyel? Ez a módosítás éppen az emlékhely védelmében szól. Úgy is mondhatnánk, hogy nem az egyháznak kedvez, hanem az emlékhelynek.

De azért tegyük hozzá, hogy nemcsak két sajátos helyzetet kezel ez a módosítás, hanem három komoly értéket védelmez. Hogy melyek ezek az értékek? Elsőként valóban az egyházi jogi személy, aki egy közcélú intézményt tart fenn, működését segíti, tehát ez az össztársadalmat szolgáló tevékenység érdekében történik, ami egy komoly érték, és ami lényegében a közfeladat átvállalásának az érdekében történik.

A második, amit mint értéket véd, pontosan ennek a közfeladatnak, tehát már nem a fenntartónak, hanem a közfeladatnak a védelme, annak a biztonságos ellátása, és a harmadik pedig az előbb említett emlékhelyek védelme. Tehát ha azt mondjuk, hogy egyházakat érintő törvénymódosításról van szó, a legtöbb konkrét gyakorlati intézkedés nem az egyházak, hanem az össztársadalom, a közösség érdekében történik.

Ha megengedik, akkor rátérnék talán néhány részletkérdésre is. Az első és nagyon fontos kérdés az, amivel még az ellenzéki képviselőtársam is egyetért, hogy a hitéleti célra használt ingatlanok, amelyek eredetileg is erre a célra épültek, természetes, hogy egyházi tulajdonban kell hogy legyenek. Hogy is történt ez? Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelentett a kegyúri jog, építettek egy templomot, kápolnát, bármit, és Rákosi Mátyás idejében ezek megszűntek kegyúri jognak lenni, pontosabban: az államra szálltak. Azt hiszem, senkinek nem lehet kifogása, hogy ezeket az ingatlanokat a megfelelő hitéleti célt gyakorló egyházak tulajdonába kell adni.

Van egy másik kategória, amikor a közcélú tevékenységről, amit az előbb már próbáltam részletezni, van szó. Valóban itt arról van szó, hogy ha megszűnik annak az egyházi jogi személynek a tevékenysége, akkor mi legyen azzal a feladattal, amit átvállalt az egyház, és aminek a további biztosítását nekünk kötelességünk garantálni. Akkor, ahogy már többször említették, az egyház legmagasabb szintű szerve, mondhatnánk itt talán, az egyházi hatóság tulajdonába és rendelkezésébe kerül ez az ingatlan és az ingatlanon tevékenykedő intézmény, és ő kijelöl egy másik egyházi jogi személyt, aki azt folytassa.

És akkor itt jön egy olyan kérdés, amit egy konkrét példával lehetne érzékeltetni. Mi van akkor, ha azon a településen nem születik elég gyermek, és ez az intézmény nem tud tovább működni, oktatási intézményről lévén szó, hanem ezt be kell zárni? Akkor az van, hogy átszáll a tulajdonjog, visszaszáll arra, akitől származik, állami vagy önkormányzati tulajdonba. Ez azt jelenti, hogy az ingatlanjuttatás mindaddig tart, amíg a tevékenység folytatódik. Tehát még egyszer hangsúlyozom, itt nem az egyházak gazdagításáról, hanem a közfeladat ellátásának biztosításáról van szó. Természetesen ez érvényes az új feladatátadásokra is.

Akkor térjünk rá a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítására, ami éppen az emlékhelyekkel kapcsolatos. Azt már hallottuk, hogy itt egy terminológiai változtatás is történik: a „magyar emlékpont”, hiszen a „nemzeti emlékpont” kifejezés a három kategóriáját az emlékhelyeknek talán összetéveszthetővé tenné, ezért volt erre szükség. Kimondja ez a törvénymódosítás, hogy az ellenőrzés során  hiszen az emlékhelyek állapotáról, karbantartásáról, működéséről szóló törvény az ellenőrzést is magában foglalja, egyházi tulajdon esetében természetes  be kell vonni az egyházi hatóságot ebbe az ellenőrzésbe.

Lényeges kérdés az elidegenítés kérdése. Általánosságban nem támogatja ez a módosítás a nemzeti emlékhelyek elidegenítését. Ha mégis valami miatt erre szükség lenne, akkor miniszteri engedélyhez kötött. Azt hiszem, hogy ez is egy biztosítékot jelent, és az is, hogy magyar tulajdonban kell hagyni. Mi van akkor, ha az előbb említett eset ebben az esetben is érvényes, vagyis ha az egyházi jogi személy nem tud tovább működni valamilyen ok miatt? Akkor itt is az egyházi hatóságra száll a fenntartás kötelezettsége, aki aztán intézkedik a maga módján.

Úgy gondolom, hogy ezek a módosítások, ahogy az előbb már említettem, ideológiamentesek, közcélokat szolgálnak, és ilyen értelemben igaz az első mondatom, hogy ez egy jól sikerült módosítás, mindenkinek javaslom a megszavazását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy képviselő napirend előtt akar szólni, akkor megnézi, hogy a házszabály mire ad neki lehetőséget. Arra, hogy országos jelentőségű, rendkívüli ügyben szólaljon meg.

Amikor megnézzük a közéletben szereplő kérdéseket  hiszen azok a rendkívüliek általában , akkor furcsa módon azt látjuk, hogy mindegyiknek van külpolitikai hatása és kapcsolata. Ilyen a nemzeti konzultáció is. Mit tudunk erről mondani? A konzultáció a legdemokratikusabb eszköz, hiszen a választások között megkérdezi a polgárokat, mi a véleménye egy-egy kérdésről. Különösen jelentős ez akkor, amikor a demokrácia sok veszélyben van, veszély fenyegeti például a választásokat egy külső beavatkozástól, amikor jelentős összeget adnak egyik politikai erőnek, hogy ennek segítségével nyerje meg a választást. A magyar élet olyan színes, hogy erre is találunk példát Magyarországon.

De nemcsak ilyen jellegű veszély fenyegeti a demokráciát, hanem akkor, amikor a három formája közül  szociáldemokrácia, kereszténydemokrácia, liberális  kettőt el akarnak törölni, és vannak, akik csak egynek, a liberális demokráciának a kizárólagosságát hirdetik, ez pedig a szabadság veszélyeztetése.

Miről is szól a konzultáció? A háborúnak egy sajátosságáról. A háborúról pedig az a véleményünk, hogy elkerülendő, hiszen ártatlan embereknek a szenvedését és halálát okozza. Nekünk nem szabad a háborúba beavatkozni fegyverszállítással és más eszközökkel, viszont az áldozatok megsegítése kötelességünk; akkor is, ha menekültek, és akkor is, ha a saját hazájukban támogatásra szorulnak.

Mi a véleményünk az orosz-ukrán háborúról? Talán nem ismeretlen önök előtt az a tény, hogy ez a nagyhatalmak háborúja. A XX. századi magyar történelem azt tanítja nekünk, hogy a nagyhatalmak háborújába nem jó beleavatkozni, mert annak súlyos következményei vannak.

Ez a konzultáció a szankciókról szól, amiről elmondhatjuk, hogy hatékony eszköz, ha jól célzott. Azonban az uniós szankciók elhibázottak, azért, mert nekünk ártottak. Olyanok, mint egy bumeráng, hiszen energiaválságot, magas inflációt, gazdasági válságot okoztak, aminek vannak olyan következményei, amik már a társadalom egészére hatnak: munkanélküliség, életszínvonal-csökkenés, és a többi. Miért van ez? Azért, mert akinek szüksége van az energiahordozókra, az ne szankcionálja azt, akitől azt az energiahordozót kapja.

A kérdés számomra az, hogy Magyarország hogyan kezeli ezeket a szankciókat. Ma már elhangzott ellenzéki részről, hogy itt a szankciókat Magyarország megszavazta. Mit tudunk mondani erről? Magyarországnak egy keskeny ösvényen kell haladnia, hiszen az uniós közösség tagja vagyunk, ha nem tudjuk a rossz döntést megváltoztatni, a közösség arra kötelez minket, hogy elfogadjuk, de mindaddig csak, amíg nem sért nemzeti érdekeket. És ez a keskeny ösvény másik oldala. Hogyan tettük azt, hogy megvédjük a nemzeti érdeket? Kivételeket harcoltunk ki; gondoljunk csak az olajra, a gázra, és reményeim szerint az atomenergiára is.

Végül is adjunk választ arra, hogy miért van szükség a konzultációra. Egyrészt azért, hogy a kormány a válaszokban megfogalmazott véleményt tudja képviselni, másrészt, hogy hatékonyan tudja ezt megtenni azzal, hogy nagy társadalmi támogatottság áll mögötte. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.20)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott és annak az ellenkezője is. Én megpróbálom két percben a magam gondolatait a lényegről megfogalmazni, egy kicsit elvonatkoztatva talán a konkrét részletektől.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kettős felelősség terheli az embert, amikor ennek a világnak a szépségét és gazdagságát meg akarja őrizni.

(0.30)

Ugyanakkor a gazdasági szempontokat  az ember alkotókészségével együtt , a társadalmi jólétet is szolgálni akarja. Egy kormányzatnak ezt a két felelősséget egyensúlyba kell hozni, mert akkor tudja megtenni azt, amit a polgárok megkívánnak. Tehát egyszerre gazdasági kérdés, és egyszerre környezetvédelmi kérdés, amiről szó van.

A gazdasági kérdés részben, ahogy el is hangzott, az elektromos autók kényszerét jelenti, jelenti a versenyképességünk biztosítását, de talán nem veszik rossz néven, ha számomra a környezetvédelmi fontosabb, és érthető az emberek aggodalma, már csak azért is, mert a termelési és a fogyasztási kényszer sok esetben a környezetet rombolja.

De talán ez a szempont, amit már sokszor említettek, a törvényeink szigora és a hatóságnak a lelkiismeretessége az egyetlen szempont, ami ezt a kérdést megoldja, és úgy tűnik, hogy ez biztosítva van. Már csak azért is, mert háromlépcsős engedélyezési folyamat van a tervezésnél, a kivitelezésnél és a működtetésnél egyaránt. És ha megnézzük azt, amit itt a konkrét példánál már többen felsoroltak, és hadd említsem meg azt, hogy Kósa Lajos szavai és bizonyításai ezt alátámasztják, azt mutatja, hogy ebben az esetben is a hatóság megfelelő szigorral járt el. Tehát ez az egyensúly, ami ebben a két kérdésben megjelenik, két felelősségben, az biztosítva látszik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A válságok korát éljük, és most nemcsak a tartós, például a nyugati világ társadalmi válságára gondolok vagy az Uniónak a világgazdaságban és kereskedelemben betöltött szerepére, versenyképességének fokozatos gyengülésére, hanem az orosz-ukrán háború hatásaira is. Ez Európában gazdasági és energiaválságot okozott, és ilyen helyzetben fontos az az alapvető követelmény, hogy megvédjük a munkahelyeket, hiszen ez biztosít méltó megélhetést a családoknak. Örömmel hallgattuk a hírt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2023 februárjában 4 millió 691 ezer ember dolgozott, ami 26 ezerrel több, mint egy évvel ezelőtt.

(13.00)

Ugyanakkor a munkanélküliségi ráta 4 százalék volt, ami alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga, hiszen az másfélszer ekkora.

Természetesen az átlagkereset is fontos a megélhetés szempontjából. Januárban a bruttó átlagkereset 16,1 százalékkal, a nettó átlagkereset 16 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbi átlagnál. Ez bruttóban 73 ezer forint, nettóban 50 ezer forint emelkedést jelent.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek biztató és pozitív hírek, éppen ezért érdekel minket az, hogy miként biztosítja a kormány a munkahelyek megvédését és az új munkahelyek megteremtését Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van, aki pillantást vet a költségvetésre, és ebben csupán a számok üres halmazát látja  kétségtelen ilyenkor ez a világ legunalmasabb olvasmánya. De ha úgy nézi a költségvetést, hogy ez a számokkal megírt kormányterv, kormányprogram, akkor egészen másképp, izgalmas olvasmánynak látja. Ez mindenképpen egy kormányzatnak a szempontjait, eszmei és gyakorlati terveit tükrözi.

Ha megengedik, én három példával szeretném érzékeltetni azt, hogy hogyan gondolkodik a kormányzat a közösségekről  hiszen az ember közösségi lény , először természetesen a családpolitikáról.

Meglepő állítás talán, hogy a kormánynak van családpolitikája (Varju László: Hol?!), azoknak meglepő, akik látják a világban működő különböző kormányoknak a tevékenységét. Ma Magyarországon van családpolitika. Ennek két része van: az egyik maga a támogatás, a másik pedig az a törekvés, hogy a családnak mint intézménynek a megerősítését és tekintélyének a helyreállítását szolgálja, és ez társadalompolitikai cél is. A családban a kormányzat a társadalom legkisebb természetes közösségét látja, a nemzet jövőjének a biztosítását. Ezért stratégiai kérdés a családtámogatás.

Tiszteletre méltó eredmény az, hogy a kormányzat nehéz gazdasági helyzetben is igyekszik kiemelt célnak tekinteni a családtámogatást.

(13.10)

Ennek a támogatásnak van egy általános és egy sajátos rendszere. Az általános, amikor mindenki kap a családtámogatásból. Ezek közül én kiemelném az adókedvezményt, ami tulajdonképpen olyan társadalompolitikai célt is szolgál, amely a munkaalapú társadalom kiépítésére törekszik, hiszen munkajövedelemhez köti ezt a támogatást.

Van azonban egy olyan eleme a családtámogatásnak, amit sajátosnak kell neveznünk, hiszen különböző típusú családoknak ad támogatást, és most, ebben az időszakban ennek a kiművelése, a finomhangolásnak az időszaka van. Azt látjuk még emellett, hogy különböző ágazatokkal van kölcsönhatásban a családpolitika, gondoljunk csak arra, hogy a rezsicsökkentés minden családnak fontos, vagy az utazási kedvezmények, s a többi. Ha azt nézzük  és egy számot azért engedjenek meg , hogy a 2010-es támogatási összeg mennyi volt, ahhoz képest ennek három és félszerese a mai támogatás. 3300 milliárd forint jut erre a területre.

A családok után érdemes mint közösségről a nemzetről beszélni. A nagyívű nemzetegyesítésnek az eddigi eredményeit most is sikerül megtartani, és azt a rendszerszintű programot vagy programokat folytatni, amik elkezdődtek. Természetes, hogy ezek elsősorban a határon túli nemzetrészeknek a kulturális és társadalmi-gazdasági támogatását jelentik.

Néhányat említek: a Határtalanul! program az anyaországi fiataloknak ad lehetőséget, hogy találkozzanak a határon túli fiatalokkal, a Kőrösi Csoma-program vagy a Petőfi Sándor-program a szórványban élőknek a kulturális identitását erősíti, a gazdaságfejlesztési programok pedig a Kárpát-medencei magyarságnak a szülőföldön maradását segítik elő. Ha megnézzük a Bethlen Gábor Alapon keresztül történő támogatásokat, ’23-ban 32 milliárd forint volt az előirányzat, ’24-ben 64 milliárdra emelkedett.

Itt egy egészen különleges témáról is szeretnék két-három mondatot szólni. Úgy gondolom, és talán ezzel egyet is értenek, hogy a nemzetpolitikának egy nagyon fontos része az emlékezetpolitika. Ez egy olyan területe a politikai életnek, amely akár a különböző pártok képviselői között is megteremtheti a nemzeti egységet. Hiszen igaz, hogy minden politikai csoportosulásnak megvannak a maga emlékezetpolitikai elképzelései, de mégis nagyon sok olyan személy, történés vagy helyszín van az emlékezetpolitikában, amiket közösen ünnepelünk, hiszen az irodalomnak, a történelmünknek a képviselői, azok a nagy személyiségek közösen tisztelt emberek.

De ugyanígy, és most egy konkrét példát mondanék, gondoljunk csak a mohácsi csatára mint történelmünk egy szomorú, de mégiscsak nagy eseményére, ami kettévágta ezeréves történelmünket. Közeledik az 500 éves évforduló, 2026, aminek most folyik az előkészítése, és említsük meg, hogy a kormányzat máris megadta a jelentős támogatást ennek az előkészületnek a finanszírozására.

Itt hadd tegyek egy megjegyzést zárójelben: mi szomorúan nézünk Mohácsra, de azért ne felejtsük el, hogy ott, Mohács közvetlen közelében, Nagyharsányban volt egy másik ütközet 1687-ben, ahol közép-európai összefogás eredményeképpen magyar, cseh, lengyel, horvát, szerb katonák némi nyugati segítséggel győzelmet arattak a muszlim behatolással szemben, tehát a török uralomnak a megszüntetéséért.

Térjünk vissza a jelenbe! Harmadikként említeném a civil szervezeteket mint közösséget. Itt 54 535 szervezetről, alapítványról, egyesületről van szó. Ezek természetesen valódi civil szervezetek, nem direkt politikai célokat szolgálnak, és az ő támogatásuk emelkedő, hiszen amíg 2010-ben 144 milliárd forint volt, ’24-ben 503 milliárd lesz.

És akkor említsük meg azokat a támogatási formákat, amikre itt sor kerül! A Nemzeti Együttműködési Alap ad erre lehetőséget, de itt is vannak, ugyanúgy, mint a családtámogatásnál, sajátos igényű támogatások, gondolok a Falusi Civil Alapra, a Városi Civil Alapra, és természetesen érvényesül a határon túli civil szervezetek támogatása is. Ez a civil közösségi szolgáltatóközpontok segítségével történik, az ingyenes szolgáltatások és a számukra szervezett programok a már említett nemzetegyesítési célt is szolgálják.

Egészében véve azt kell mondanunk a költségvetésről, hogy valóban igyekszik  és sikeresen  biztonságot teremteni az egész nemzet számára, természetesen azoknak az elért eredményeknek a biztosítására, amit az elmúlt években tettünk, hogy azoknak a társadalmi csoportoknak és rétegeknek, amelyeknek az életformája az elmúlt években megváltozott, javult, ezt a költségvetés segítségével tartani tudjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy általános érvényű megjegyzéssel! A szociálpolitika feladata az, hogy felkeltse az önerőt, akiben lehet, és gondoskodjon azokról, akik gondoskodásra szorulnak. Ennek a gondolatnak az értelme és hatása kell hogy érvényesüljön a köznevelésben is.

A hátrányos helyzetnek sok oka lehet. Természetesen az egyik az etnikai, a roma közösség helyzete; de van regionális, például hátrányos helyzetű térségek, a családi  ott jelenik meg a munkanélküliség , a nagycsaládi helyzet, és van a fogyatékosság, de sorolhatnánk tovább. Tehát amikor azt mondjuk, hogy hátrányos helyzetű gyerekek, akkor ez egy nagyon sokszínű közösséget jelent.

Magyarország eddig is nagy figyelmet fordított a hátrányos helyzetű családok és gyermekek felzárkóztatására, és engedjenek meg néhány pozitív példát! Útravaló-ösztöndíjprogram: a szociális rászorultság alapján kerülhet valaki ebbe a körbe. Évente 10 ezer tanuló, illetve hallgató kap ösztöndíjat; ez 2,8 milliárd forintos program. A „Biztos kezdet” gyermekházak, amelyek fenntartói önkormányzatok, egyházi és civil szervezetek; itt 1,8 milliárd forint a támogatás.

Ismerjük a tanodákat, ahol tanítási idő után 183 tanodában tanulhatnak a gyerekek; itt már 3 milliárd forintos a költségvetési támogatás. Két másik olyan programot is említenék, ami nagyon fontos és hatékony a hátrányos helyzetű gyerekek számára. A roma szakkollégiumok rendszere, ezek egyházi szakkollégiumok: 11 ilyen működik az országban, és néhány év alatt a középiskolából odakerült és utána a felsőoktatásban részt vevő roma gyerekek közül immár ötszázan diplomát is szereztek.

És végül a „Felzárkózó települések” programja. Ez is egyházi program, illetve egyházias civil szervezet, a máltaiak programja, és ennek a sajátossága, éppen a hatékonyságát bizonyító vagy szolgáló jellegzetessége az, hogy jelenléten alapuló programról van szó, tehát ott lakik a hátrányos helyzetű családok között az a szociális munkás, aki különböző tevékenységekben, kríziskezelésben, egészségügyi szolgáltatásban, foglalkoztatási segítségben, lakhatási problémák megoldásában, de mindenekelőtt közösségfejlesztésben dolgozik.

Ezek olyan fontos programok, amik szerepelnek, és ezek támogatása  egyetértve az uniós irányelvekkel  megjelenik olyan programban, aminek a tartalma nagyon szép, szemben a nevével, mert ezek nehezen megjegyezhető nevek  emberi erőforrás fejlesztési operatív program plusz, illetve a már említett Magyarország helyreállítási és ellenállóképességi terve.

Nem szeretném ismertetni azt a törvényjavaslatot, amit már több részletben elmondtak az előttem szólók. A lényege persze az, hogy ahol a közigazgatási egységben, vagyis a településen több általános iskola működik, és ha ott a települési átlagtól 20 százalékban eltérő  később 15 százalékban eltérő  hátrányos helyzetű tanulók aránya megjelenik, akkor a következő évben csökkentett támogatást kap.

(15.20)

Tehát éppen ez az, ami ebben a törvényben, ennek az előterjesztésében aktuális, hogy nem csupán előírja a feladatot, hanem ahogy az Unió kérte is, ezt megfelelő szankciókkal biztosítja is.

Én egy dolgot azért hadd javasoljak így befejezésképpen! Próbáljuk meg higgadtan, mindenféle ideológiai düh nélkül kezelni ezeket a problémákat, mert akkor az egyensúlyt könnyebben meg tudjuk teremteni, hiszen elhangzó igények vannak. Például a tehetséggondozást is összhangba kell hozni a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásával. Nyilvánvaló, ez egy olyan pedagógiai feladat, amit a pedagógusoknak kell megoldani, mint ahogy végső soron a felzárkóztatás is nagyrészt a pedagógusoktól függ és nem feltétlenül csupán a rendszertől.

Ez a törvénytervezet alkalmas arra, hogy egy problémát kezeljen, és ezért mi is azt javasoljuk minden képviselőtársunknak, hogy szavazza meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Államtitkár Asszony! A biztonság az ország és a magyar családok számára is alapvetően fontos szempont, nemcsak a közbiztonság vagy a megélhetés biztonsága, de az energiabiztonság is.

Október 15-én megkezdődött a fűtési szezon. Magyarország megfelelően felkészült a hidegebb hónapokban megnövekedő energiaigények biztonságos kiszolgálására. Az energiaigény és -biztonság mellett nagyon fontos szempont a rezsiköltségek csökkentése, illetve alacsony szinten tartása. Ennek köszönhetően a magyar háztartások Európában a legalacsonyabb áram- és gázárat fizetik. Gondoljunk arra, hogy Európa több országában négyszeres-ötszörös, akár hatszoros árat is fizetnek földgázért és villamos energiáért! Meg kell említenünk, hogy az Energiaügyi Minisztérium a közelmúltban országos szinten egységesítette a nettó gázdíjakat, amelyeket a legalacsonyabb szinten számolt el. Ennek köszönhetően az elosztói területek többségénél kismértékben még csökkentek is az átlagfogyasztásig fizetendő rezsivédett földgázárak, sőt a távfűtéssel ellátott háztartások díjai is változatlanok maradtak.

Mindebből kiderül, hogy a rezsivédelem működik. De hozzá kell tennünk a másik szempontot is, hiszen ez is fontos: az ellátás biztonságát a téli hónapokban a betárolt jelentős mennyiségű, 6,3 milliárd köbméteres gázkészlet garantálja, és a hosszú távú szerződések szerinti szállítások is folyamatosak. Mindezek, úgy érzem, a magyar lakosságnak, az ország egészének biztonságát szolgálják, ezért érvényes az a kérdésem, amely a címben is szerepelt, hogy a fenntartható, hosszú távú energiabiztonság valóban biztosítotte a kormány adatai és szempontjai szerint. Erre várom az államtitkár asszony válaszát. (Taps a kormánypárti oldalon.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Államtitkár asszony egy átfogó képet mutatott az energiabiztonságunkról, és ezzel két szempontot igazolt, ami miatt elfogadom a választ. Az egyik szempont az, hogy az ország energiabiztonsága továbbra is biztosított legyen. A másik pedig, hogy a magyar háztartások rezsiköltsége ne emelkedjen. Ez a válasz, amit államtitkár asszony adott, ezt a két szempontot igazolja, ezért fogadom el ezt a választ. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! November 10-én az emelt összegű nyugdíjak megérkeztek két és fél millió nyugdíjashoz, ezzel egyidejűleg kapták meg azt a kiegészítő nyugdíjemelést is, amelyről a nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevételével döntött a kormány. Ezek a juttatások valóban nagy segítséget nyújtanak az inflációs helyzetben élő nyugdíjasoknak. Ezzel a kormányzat teljesítette azt a vállalását, hogy a nyugdíjak értékét az inflációs környezet ellenére sem hagyja veszni, sőt megtörtént a bejelentés, hogy januárban emelésre kerül sor, februárban pedig érkezik a 13. havi nyugdíj szintén emelt összegben.

Itt kell egy pillanatra megállnom, és általában a nyugdíjrendszerről néhány szót szólni. Ez egy biztosítási alapon működő rendszer, mindenki annak arányában kap nyugdíjat, amennyit aktív korában az alapba befizetett. Természetesen a mindenkori kormányzatnak megvan a lehetősége arra, hogy a nyugdíjak karbantartását elvégezze, befolyásolja azok értékét  ez már nem mindig a törvényi kötelezettség, hanem saját döntés alapján történik. Ez történt most is, és tulajdonképpen régebben volt, de azért érdemes a figyelmet felhívni rá: 1999-ben, az első Orbán-kormány idején a kormány differenciált nyugdíjemelést valósított meg, ezzel egyfajta szociális szempontot érvényesített, a kis nyugdíjak lemaradását próbálta pótolni.

Amikor arról beszélünk, hogy minden kormányzatnak megvan a szerepe, akkor bizony emlékeztetnünk kell arra is, hogy 2010 előtt szintén közbelépett a kormányzat, de nem a segítséggel, hanem a nyugdíjasok helyzetének rontásával. Nemcsak a 13. havi nyugdíjat vették el, hanem befagyasztották, és ezzel hagyták elértéktelenedni a nyugdíjakat. A gáz és az áram árát a többszörösére emelték, és gyakorlatilag elszegényítették idős honfitársainkat. Nemcsak a kifizetéssel, hanem gazdasági intézkedésekkel is lehet tehát a nyugdíjasok helyzetét vagy javítani, vagy rontani.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, mit jelent a polgári kormány számára az idősek megbecsülése. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Amit az államtitkár úr felsorolt, az válasz a kérdésemre, hogy mit jelent a kormány számára az idősek megbecsülése, ezért fogadom el a választ, és hozzátenném még azt, hogy nem csak a 13. havi nyugdíj visszaállítása; az öt alkalommal fizetett nyugdíjprémium, a rezsicsökkentés maga és különböző gazdasági eszközök is segítik a nyugdíjasok életét.

Most egy apróságra hadd hívjam fel befejezésképpen a figyelmet, a Gondosóra-programra! Ez eddig 300 ezer idős embernek nyújtott segítséget, méghozzá az azonnali segítséghez jutás lehetőségét, és ez az idős emberek számára egy fontos szempont. Köszönöm szépen a válaszát, ismét mondom, elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.00)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénymódosítás nem egy nagyívű politikai víziónak a törvényben való megjelenítése, hanem egy olyan módosítás, amit a gyakorlat követel meg, technikai finomhangolású változtatások vannak benne, több törvényt módosít. Én kettőt emelnék csak ki, és engedjék meg, hogy a módosításnál maradjak, és nem politikai, pártpolitikai jellegű megjegyzéseket teszek.

Egy uniós irányelvi rendelkezésről van szó, az államtitkár úr már említette. Ez azért fontos, mert egy olyan úti okmánynak a megváltoztatásáról szól, aminek a határidő-módosítása is bekerült a törvénybe. Tehát ’25-ben várható az új úti okmányok elkészülése, ezért ez a határidő a régi okmányok felhasználását is módosítja, tehát ’25. december 12-éig kell.

Egy másik, egészen konkrét módosító javaslat az előbb említett Hungary Helps programról szól. Meg kell védenem persze ezt a programot, hiszen az a célja, hogy a világ legüldözöttebb vallásának képviselőit segítse meg. Ettől a céltól soha nem tért el ez a program, függetlenül attól, hogy melyik országban milyen programot és fejlesztést vagy bármi mást támogatott. Itt egy olyan előzetes nyilatkozattétel bevezetéséről van szó, amely az adomány odaítélése előtt vált kötelezővé, mint ahogy általában az állami támogatásnál ez megszokott.

Én úgy gondolom, hogy ez  maradva a módosításnak a célkitűzésénél  a gyakorlat által megkövetelt módosításokat vezeti be, és ezért egyértelműen támogatandó, és természetesen a frakciónk is meg fogja szavazni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk fekszik egy gazdasági együttműködésről szóló megállapodás, amit egy hónappal ezelőtt írtak alá, és most ennek kihirdetéséről tárgyalunk. Három szereplője van ennek az előterjesztésnek, maga a partner, a megállapodás és végül a sokat emlegetett zászlóshajóprojekt. Az, hogy az Egyesült Arab Emírségek mint partner megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel rendelkezik mind gazdasági, mind politikai téren, az nyilvánvaló, hiszen a gazdagsága jól látható, a politikai tekintélyét pedig a térségben betöltött szerepe adja, hiszen mindig a megoldások, a béke irányába működnek.

A jelenlegi megállapodás ráépül egy eddigi kapcsolatrendszerre, ami  ahogy már elhangzott  évi egymilliárd dollárt tesz ki. Három területet tudnék kiemelni, az élelmiszeripart, az informatikát és a digitális iparágak területét. De a megállapodás a továbblépésről is szól, mind az ipar, mind a kereskedelempiac területén, különösen idegenforgalom, logisztika, élelmiszer-biztonság, általában a mezőgazdaság területén.

Ha megengedik, a leglényegesebb kérdésről magáról, erről a zászlóshajóprojektről is szólnék, hiszen a rákosrendezői állomás területének vegyes célú ingatlanfejlesztése nagy vitát váltott ki. Látjuk, hogy a magyar állam vállalja az infrastruktúra-fejlesztési projektet, míg a partner pedig az ingatlan beruházásait, és ez 5 milliárd euró értékű óriásberuházás lesz.

Mi ennek a haszna Budapest számára? Hogy egy elhanyagolt környék megújítását jelenti, egy új budapesti városrész kialakulását, ami egyúttal lendületet ad Budapest fejlődésének, és ez turisztikai, gazdasági, üzleti és sport jellegű funkciókat jelent.

Úgy gondolom, nekem mint kereszténydemokratának talán egy sajátos szempontot kell kiemelni, ami éppen a vitákban elhangzó véleményeknek az összegzését jelenti, ez a sajátos szempont pedig az egyensúlynak a megteremtése. Úgy is mondhatnám, egy olyan kötőszó érvényesítése, ami így hangzik: nem csak, hanem is.

Nézzük a városkép területét! Természetes az, és mindnyájan így gondoljuk, hogy a történelmi városrészt meg kell őrizni, karban kell tartani és biztosítani az idegenforgalom, illetve a budapestiek számára. De ugyanakkor egyensúlyt kell teremteni a korszerű fejlesztések és a történelmi városrész között. És ha már itt a konkrét területről van szó, nem látom azt a képességet a budapesti vezetésnél, hogy képes lenne egy olyan nagy ívű beruházás megvalósítására, amiről most szó van.

Nézzék, ha a Parlament mellett vagy netán a Bazilika mellett egy magasház épülne, akkor én lennék az első, aki tiltakozik ez ellen. De itt arról van szó, hogy a teljes budapesti városképbe egy olyan területen, amiről szó van, beleillik az a fejlesztés, ami előtt állunk.

Aztán nézzünk egy másik területet, ami inkább jobboldalról érkező kritika, a szuverenitásvédelem területe! A nemzetközi kapcsolatok mind gazdasági, mind kulturális téren fontosak, és ezt nem lehet mellőzni, egy nemzetközi közösségbe való tartozás elengedhetetlen. Ismerjük a magyar állam szuverenitási intézkedéseit emellett, és a kettő egyensúlyát meg kell teremtenünk.

Végül: mi a helyzet a szociális területtel? Gyakran elhangzó vád az, hogy bérlakásokat kellene építeni. Hát erre megvan a lehetőség sok más területen, tehát ez nem zárja ki azt, hogy itt egy, a megállapodásban említett fejlesztés történjen. Tehát a gazdasági, piaci jellegű befektetések és a szociális ellátás, illetve a lakhatási feltételek biztosítása közötti egyensúlyt is meg lehet és meg is kell teremteni. Tehát nem a vagy-vagy, hanem az együtt megvalósítása fontos. Ez egy olyan szemlélet, amit ebben az esetben is alkalmazni kell.

Ha még egyszer a rákosrendezői rozsdaövezet felszámolására vetünk egy pillantást: ez egy valóban hipermodern városrész lesz, és azért az előbb említett, államtitkár úr által felsorolt előnyök megvalósítását sem lehet figyelmen kívül hagyni, a vasúti és tömegközlekedés jelentős javulását egy olyan területen, ahol eddig ez hiányt szenvedett.

Mindezeket figyelembe véve a KDNP-frakció támogatja és meg fogja szavazni az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Azbej Tristan tapsol.)