Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az energiastratégiával összefüggésben szeretnék néhány gondolatot megosztani. A magyar vidéknek, falvaknak, kistelepüléseknek a döntő hányada azokból a házakból áll, amelyek jó 50 évvel ezelőtt vagy némelyek még régebben hatalmas erőfeszítéssel családi házakként épültek, olyan módon, hogy akkor csak összefogással, csak családok teljes összefogásával jöhetett ez létre. Ezeknek a családoknak ez egy kitörési lehetőség volt a korábbi még rosszabb, sokkal nehezebb lakáskörülmények közül. Ezek a házak ezért  és ezt szeretném leszögezni  nem Kádár-kockák, hanem egy kornak, egy korszaknak olyan házai és lakóépületei, amelyek ma is azokat a családokat szolgálják, amelyek, meggyőződésem szerint, nem a felső tízezer és azok leszármazói közül valók, hanem a kétkezi emberek, azok, akik itt még mindig laknak és otthont találnak. Minden stratégia, amely az elkövetkező időben olyan változásokat igényel, ami az energia mostani lehetőségeinek valószínű beruházásokkal megváltoztatható formáját helyezi kilátásba, meggyőződésem szerint kelthet bizonyos aggodalmat. Amikor arról volt szó, hogy a fűtés-korszerűsítés van és a fűtés-korszerűsítés során kazáncserékre kerül sor, magam is elképedtem, hogy milyen árak jelentek meg a kazáncseréknél.

Azt gondolom, hogy a stratégia elkészítésénél  és ezért kértem szót  rendkívül nagy figyelemmel kell lenni arra a szempontra, mi az a teherbíró képesség, amely azokat a családokat fogja érinteni elsősorban, akik hasonló helyzetben vannak. Ott is meg kell majd oldani ezeket a problémákat.

Ezeknek a megoldásához biztosítani kell azokat a központi forrásokat is, amelyek ezeket lehetővé teszik.

Miért nem mondjuk azt, hogy akkor költözzenek majd modernebb helyre, menjenek onnan el. Azért, tisztelt Ház, mert lehet, hogy nagy boom van most az ingatlanpiacon, de ezeket az épületeket ez nem érinti, innen elmozdulni nem lehet. Aki itt született, itt él és valószínűleg itt fog élni még nagyon sok helyen az utód is, azoknak ez marad az otthona, ennek kell lenni kényelmes, jövőt szolgáló, biztonságos helynek.

Ezért a stratégia elkészítésénél, különösen akkor, amikor majd ezeket a stratégiákat már lebontjuk olyanfajta célokra, amelyeket már meg is kell majd valósítani… És csak egy egyszerű példát: nyílászárócserék nélkül ezek az épületek nem korszerűsíthetők. Ha valaki végigmegy a falvakon, tessék végigmenni Heves megye, Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár megye falvain, óriási erőfeszítéseket tesznek az ott élők, hogy ki legyen festve, hogy láthatóan az ő otthona barátságos, otthonos legyen, de arra már nincs pénz és lehetőség a többségénél, hogy a nyílászárókat is cserélje. Tehát azt gondolom, hogy majd a stratégiánál a kormánynak rendkívüli nagy figyelmet kell arra fordítania, hogy a lehetséges erőforrások itt is megjelenjenek, sőt, ha lehet, elsősorban itt jelenjenek meg.

A nagy célok nagyon szépek: csökkentsük a kibocsátást, és így tovább, ezek ismertek, ezeket is meg kell oldani, meg haladni kell, de azt gondolom, hogy most elsősorban azokat az embereket kell elérni, akik azt remélik, hogy majd ezek a változások az ő számukra egy jobb életkörülményt, egy korszerűbb életkörülményt hoznak. Ne felejtsük el, még egyszer elmondanám, mindaz a lakásállomány, amely ott van ezeken a településeken, ezek nem úgy épültek, hogy fölvettünk tízmillió forintos hitelt, hanem úgy épültek fel, hogy a rokonok, a barátok éveken keresztül építették és segítették.

Az épületek, higgyék el, kitűnő alapokra épültek, mert arra nagyon vigyáztak. Ezek még ötven év múlva vagy talán száz év múlva is ott állhatnak. Ezért nagyon fontos  és ezért kértem szót, még egyszer mondanám, ezért is jöttem be most , hogy a stratégia arról szóljon, hogy ezeknek az embereknek jövőt és lehetőséget biztosít. Egyébként pedig támogatom a javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)