Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt a pozitív hozzáállást, ami egy olyan törvényjavaslat-csomaggal kapcsolatban jelentkezett, és meg tudtuk élni már a részletes vita kapcsán és a folyamat során is, hiszen a felsőoktatási intézményrendszer Magyarország jövőjének egyik nagyon fontos kulcsa. Akkor, amikor egy modellváltási programról beszélünk, akkor egyrészt meg kell emlékezni arról, hogy milyen előzményei voltak. A legkomolyabb előzménye az a stratégiai anyag, amelyik a fokozatváltás révén vált ismertté, és a tekintetben számos lépés történt, a modellváltás tekintetében pedig a tavalyi évben a Corvinus Egyetem kapcsán zajlott le az első komoly modellváltás. Azzal együtt, hogy a Corvinus Egyetem már ezen az úton él és dolgozik, ki kell hangsúlyoznom, hogy a jelenlegi modellváltások eltérnek attól. Annyiban térnek el attól, hogy a Corvinus-modell egy kifejezetten magánegyetemi modell, a mostaniak nem azt a modellt követik, hanem ezekben az egyetemekben megmarad az állami szerepvállalás az  idézőjelben  megrendelőként fellépő képzésekkel kapcsolatban, állami ösztöndíjas hallgatók finanszírozása révén és sok minden más tekintetben. Az is egy fontos mérföldkő, hogy a nemzetköziesítés terén az egyik legnagyobb problémánkat most lebontjuk, hiszen a külföldi egyetemi tanárok alkalmazása Magyarországon akkreditációs értékkel most válik igazán lehetővé. A háromlábú finanszírozás ’22-től kerül bevezetésre, és azért ’22-től, mert ezt a törvényt az Országgyűlés még nem fogadta el, és a ’21-es költségvetés már benyújtásra került az Országgyűléshez, tehát a ’21-es költségvetésben nem tudtuk tervezni, de jól felfogott érdeke mindenkinek, hogy minél előbb, tehát ’22-től egy más típusú finanszírozási rendszerben fog az egész felsőoktatás működni. Ennek a három lába egyrészt szól az oktatási részről, ami nagyjából a mai finanszírozásnak megfelelő, szól egy infrastruktúra-fenntartásról, és szól egy tudományos normatíváról, tudományos támogatásról, amin belül külön meg fog jelenni mindaz, ami minőség, mindaz, ami teljesítmény, s mindaz, ami tudja azt az egyetemi létet biztosítani, ami a fejlődés záloga. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor a modellváltás folyamatán végigmegyünk, egy más szintű autonómia fog megjelenni a felsőoktatási rendszerben. Ha korábban az egyetemek állami fenntartását államosításnak nevezték, akkor most ez egy államtalanítási lépés, úgy, hogy az a köldökzsinór, ami a finanszírozást jelenti, az megmarad, sőt erősödik.

Nagyon köszönöm Keresztes képviselő úrnak a gondolatait és a felvetését. Remélem, hogy meg fogok tudni válaszolni minden felvetett gondolatra. Mindig kritika éri az előterjesztőket az egyeztetések hiánya vagy kevés, elégtelen volta miatt. Nem tudom, hogy voltame már olyan egyeztetésen, amikor mindenki azzal a megelégedéssel távozik, hogy az tökéletes volt, és mindenben megegyeztünk. Nyilvánvaló, egy olyan bonyolult ügyben, mint a modellváltás, nem tud teljes megegyezés lenni, ugyanakkor abban mindenki egyetértett, hogy más szintre kell emelni az egyetemek autonómiáját. Abban mindenki egyetértett, hogy azoktól a kötöttségektől kicsit mentesebben, fellazulva tudjanak továbbmenni az intézmények, mint ami jelenleg van, gondolok itt az államháztartási törvénytől kezdve a vagyontörvényre, a közbeszerzési kötöttségekre. Ez az új rendszer ezt az egész problémakört egy más, könnyebben kezelhető dimenzióba emeli. A konzultációk tehát nem maradtak el, sok konzultáció volt, természetesen a szakszervezeteknek saját döntési lehetősége volt, hogy milyeneken vettek részt.

Alacsonyak a felsőoktatási bérek. Azt gondolom, vannak tények, amivel nem lehet vitatkozni. Sokkal jobb lenne, ha más számokról, más dimenziókról beszélnénk, ezzel együtt az elmúlt időszakban egy 27 százalékos, három évre széthúzott béremelés zajlott le. Több anyagot készítettünk a mostani helyzetre a további béremelések tekintetében, viszont az biztos, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, akkor ’21-től egy 15 százalékos béremelés lesz, és ’22-től ismételten egy 15 százalékos béremelés lesz ennek értelmében.

Az elvonások. Soha nem öröm egy államtitkárnak, amikor a szektorában elvonásra kerül sor, ugyanakkor egy ismeretlen kis biológiai tényező átírta az életünket. Ez a vírus olyan helyzetet teremtett, legalábbis az elején, amikor még nem tudtuk, mi lesz a kimenetele. Nem volt öröm látni a szektort érintő elvonás mértékét, ugyanakkor ebben az eltelt időszakban már az eredeti 23 milliárdból 8,6-ot sikerült visszahozni, és abban bízunk, hogy mindaz, ami gazdaságélénkítő csomagként a köztudatba bekerült, azon keresztül az intézményeink olyan teljesítményeket tudnak felmutatni, hogy minden elvont forrás vissza tud kerülni hozzájuk. Ezért nekünk még sokat kell dolgozni, de ha egyetlen fillérrel többet tudunk a szektornak visszaszerezni, akkor már megérte.

Konkrét számként elhangzott a Pécsi Tudományegyetem. Valóban, ha én jól emlékszem, ez 3,6 milliárdról szólt, ezt 1,9-re sikerült a mai napig mérsékelni, és dolgozunk azon, hogy ez tovább mérséklődjön. Köszönöm még egyszer a gondolatokat, a problémakezelést és a pozitív hozzáállást.

Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak is nagyon köszönöm a felvetett gondolatokat. Igen, az idén valamivel több mint 20 ezerrel kevesebb jelentkező van a felsőoktatásban. Ennek természetesen több olvasata lehet, számos oka van, én leginkább az emelt szintű érettségihez kötném. Az emelt szintű érettségi most jelent meg először felvételi szempontként. Egyébként ott volt mellette a középfokú nyelvvizsga ügye is, azt korábban sikerült megoldani, hogy kikerült a feltételrendszerből. Az emelt szintű érettségi egyik oldalról természetesen egy nagyobb teljesítményt igényel, másik oldalról egyfajta szűrést is. Azt gondolom, hogy azok a fiatalok, akik nem tudnak egy emelt szintű érettségit felmutatni vagy olyan tudást felmutatni, azok még nem is érettek arra, hogy a felsőoktatási rendszerben sikerrel szerepeljenek és tanuljanak.

(19.20)

Nyilvánvaló, hogy nagy különbségek vannak az egyes intézmények között, különösen a vidékieknél. Sőt, ezen belül még differenciáltan jelentkeznek bizonyos szakok, olyanok is, amelyeket egyébként erősíteni akarunk. A pótfelvételi szabályozásának módosításával szeretnénk ezt az ellentmondást, amennyire csak lehet, orvosolni. Nem érdeke, a rendszernek különösen nem, de a kormánynak sem, hogy a felsőoktatásban kevesebb hallgató legyen, főleg azért sem, mert hiszen a több diplomásra szükség van. Ezt a gondolkodást talán megfelelő módon alá tudja támasztani az a tény, hogy hosszú évek óta először tudtunk egy olyan lépést megtenni, ami az úgynevezett beragadt diplomák kapcsán felhalmozódó problémát oldott meg. Ha a Bologna-rendszer bevezetéséhez számítom, akkor ez 75 ezer egykori diákot érint, ha pedig a követelményrendszer bevezetésének az időpontját, 1993-at veszem, akkor 120 ezer polgártársunkat érinti. S ebbe még belevettük azt is, ami most a vírushelyzetben egy félelem volt, hogy a vírushelyzet, az oktatási program átalakítása, a vizsgáztatási nehézségek az aktuálisan végző felvételizőket hátrányosan érintenék, tehát az ebben a periódusban jelentkezők tekintetében is egy komoly lehetőséget és engedményt jelent, azt gondolom, mindannyiunk érdekében.

Összefoglalva: szeretném megköszönni mindenkinek azt a pozitív gondolkodást, amely ezt a törvényjavaslatot követte. Köszönöm az építő kritikákat, amelyek legalább olyan fontosak, mint az a szakmai munka, amivel ez készült. Köszönöm szépen a figyelmüket, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)