Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, képviselőtársak. Még mielőtt belekezdenék, azért van itt valami, ami mellett én nem tudok elmenni szó nélkül. Ez amolyan becsületbeli ügy. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)

Van önöknél egy hosszú hajú ficsúr, úgy hívják, hogy Deutsch Tamás. (Dr. Rétvári Bence: Ficsúr!) Életében ha pár napot…

ELNÖK: Képviselő Úr! Mérsékelje magát! Ne sértegessen olyanokat sem, akik a teremben vannak, olyanokat meg pláne, akiknek nem áll módjában válaszolni, meg kikérni maguknak ezt. Hogy jön ön ehhez, hogy bárkit, egy európai parlamenti képviselőt így minősítsen?! (Z. Kárpát Dániel: Jaj, hagyjuk már!) Szedje össze magát, és kezdje újra, különben el fogom venni öntől a szót, előre figyelmeztetem. Elegem van a modortalanságaiból… (Jakab Péter: Megy az idő!) Visszaadom a szót, kezdheti elölről, mert nem sikerült az első kezdés. Próbálja meg még egyszer! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Parancsoljon! Kérem az órát újra visszaállítani. (Megtörténik.)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Örülök, hogy befejezte. Tehát köszönöm szépen akkor még egyszer a szót. Tehát ez az ember életében ha pár napot dolgozott a Parlament falain kívül, akkor lehet, hogy sokat mondok. Harminc éve élősködik a nemzet nyakán. (Balczó Zoltán: Jóképű fiatalember!)

És ez a fideszes úrigyerek most mégis arra vette a bátorságot az elmúlt napokban, hogy lényegében lepanelprolizzon mindenkit ebben az országban, aki nem nagy lábon él, mint önök, hanem egyszerűen, hétköznapi módon, akár egy panelben. Mit is mondott, várjunk csak, milyen szót használt? Azt, hogy: vérciki. Igen, ezt mondta a képviselő úr. Tudják, az a helyzet, hogy a mi szavazóinknak egy jelentős hányada bizony egyszerű módon él, hétköznapi módon, többnyire hónapról hónapra, és nem azért, mert nem dolgoznak tisztességesen, hanem pont azért, mert tisztességesen dolgoznak, egyszerű melósként, kisvállalkozóként, tanárként, ápolóként, segédmunkásként és a többi, és persze sokszor panelben élnek, merthogy ma Magyarországon, úgy tűnik, hogy a tisztességes munkának ennyi az értéke.

És mégis, a mi szavazóink százszor, ezerszer különb emberek, mint a Deutsch Tamás-féle fideszesek; ezerszer különb emberek, mint önök, mert tisztességesek, és dolgoznak, és nem harminc éve urizálnak, nem harminc éve zabálják nagy kanállal az életet, a közpénzt; nem kastélyban urizálnak; nem helikopterekkel repkednek; nem luxusjachton nyaralnak, ahogy azt önök teszik, azoknak a kisembereknek a pénzéből, teszem hozzá, akik még azért güriznek, hogy egyáltalán működőképes maradjon ez az ország. És akkor önöknek van bőr a képükön ezeket az embereket leprolizni, ezeket az embereket megalázni, csak azért, mert tisztességesen dolgoznak? (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Úgy van!   Dr. Lukács László György: Szégyen!  Dr. Völner Pál közbeszól.) Tanuljanak már egy kis tisztességet! Csak azért, mert valaki nem tud tanárként meg ápolóként Dubajba repkedni luxusnyaralásra, meg nem tud méregdrága sportautókat meg milliós karórákat venni?

Ismerkedjenek egy kicsit a magyar valósággal, arra kérem önöket, jó?! Lássák már, hogy 11 éve hova juttatták önök ezt az országot! Én emlékszem arra, amikor annak idején önök itt átverték a parlamenten a rabszolgatörvényt, akkor pont Deutsch Tamás mondta azt, hogy nincs ezzel a törvénnyel semmi gond, mert a magyar emberek örömmel túlóráznak. (Derültség a Jobbik padsoraiból.) Mondta ezt egy milliomos (Dr. Völner Pál: Na, ki?), akinek semmilyen teljesítménye nincs még ebben az életben. (Dr. Rétvári Bence: Ki?  Ki az?  Dr. Fónagy János: Neked bezzeg van!)

És az a helyzet, hogy önök leprolizzák azokat a kórházi dolgozókat, akik ma pont azért túlóráznak ebben az országban, képzeljék el, hogy az ország túl tudja élni ezt az egészet. Tisztességgel, szabadnap nélkül, rossz munkakörülmények között húzzák az igát, és őket is leprolizzák. Leprolizzák azokat a tanárokat, akiket önök visszazavartak a katedrára, védettség nélkül, hátha megfertőződnek. Leprolizták azokat is, akik önök miatt elveszítették az állásukat, a megélhetésüket, a vállalkozásukat, csak azért, mert önöknek százszor fontosabb volt Mé-száros Lőrinc megmentése meg a még meglévő állami vagyon privatizálása, mint az, hogy például megadják visszamenőlegesen a 80 százalékos bértámogatást a bajba jutott dolgozóknak, melósoknak, vállalkozóknak.

Bértámogatás helyett kínálnak kedvezményes hitelt a rászorulóknak. Hát, Orbán Viktor veje igénybe is vett belőle 3 milliárd forintot, ugye, a kis Tiborczka, a rászoruló milliárdos. (Derültség a Jobbik padsoraiból.) És akkor önök azt mondják, hogy Orbán Viktor környezete tisztességesen lett gazdag, tisztességesen lettek milliárdosok? Pont Deutsch Tamás hogy is mondta: a Fideszt támogató üzletemberek életvitelébe pofátlanság beleszólni, merthogy szerinte nekünk ehhez nincs semmi közünk. De, képviselőtársam, az a helyzet, hogy nagyon is sok közünk van hozzá. Nagyon is sok közünk van hozzá! Mert ezek a semmirekellők pontosan a szavazóink pénzéből rázzák a rongyot; a szavazóink pénzéből utazgatnak a Maldív-szigetekre; a szavazóink pénzéből vásárolnak gyémántgyűrűket meg kastélyokat, és közben önök a szavazóinkat prolizzák nagyképűen, mintha az ő szégyenük lenne az, hogy ez az ország idejutott. Nem, képviselőtársak, ez az önök szégyene.

Ez az önök szégyene! És ezt most már nemcsak én mondom, de lényegében az önök jóbarátja, a jegybankelnök is elismerte, hogy önök gyakorlatilag végighazudták az elmúlt tíz évet. Matolcsy György maga ismerte el, hogy az elmúlt tíz évben még Románia is sikeresebb ország volt, mint Magyarország  értik, Románia?! Úgy, hogy közben önöknek minden létező eszköz ott volt a kezükben, hogy ez az ország végre elinduljon fölfelé. És mégsem az életszínvonal nőtt, csak a korrupció meg az önök arca, a semmire.

Úgyhogy vegyenek vissza egy kicsit, ha kérhetem, jó?! Szerénység, elvtársak, szerénység! Deutsch Tamás pedig végre-valahára próbálja ki, milyen a Parlament falain kívül dolgozni, mert azért 55 évesen még mindig pályakezdőnek lenni, na, az valóban vérciki! (Taps a Jobbik padsoraiból.)