Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ne azt a zárszót mondjam el, amivel eredetileg készültem, mert Fazekas miniszter úr kiválóan összefoglalta a törvényjavaslat célját és értelmét, én méltatlan lennék miniszter úr után megismételni ezeket a gondolatokat, és inkább megpróbáljak a vitában elhangzottakra reflektálni, még akkor is, hogyha az elhangzott érvek és elhangzott mondatok nagyban hasonlítanak ahhoz, amit a plenáris vita során már lefolytattunk egymással, többek között Keresztes frakcióvezető úrral is.

Engedjék meg, hogy már csak a közös emlékezetünk érdekében, a jegyzőkönyv kedvéért is felhívjam arra a figyelmet, hogy érdekes ellenzéki magatartást folytat továbbra is Keresztes frakcióvezető úr, hiszen újfent több kormányzati hatáskört és kevesebb autonómiát kíván, részben az Országgyűlésnek akar kevesebb jogkört, részben pedig a felsőoktatási intézményeknek. Talán azt is kiírhatja a képviselő úr, hogy minden jogosítványt a kormánynak. Ez egy érdekes javaslat és érdekes felvetés, de mégis azt gondolom, hogy célszerűbb azt az irányt követni, amit a törvényjavaslatok generálisan tükröznek, amit a kormány az Országgyűlés elé behoz.

(19.10)

Arra is fel kell hívnom a figyelmet most már nem először, és bizonytalan vagyok benne, hogy frakcióvezető úr számára megfelelő módon fogom tudni elmagyarázni, mert többször kudarcot vallottam már… A törvényjavaslatot is többször próbáltam már értelmezni a frakcióvezető úr számára, ráadásul nem csak én tettem erre kísérletet, nemcsak a mai napon, hanem az előző parlamenti napok különböző politikai vitái során, hogy teljesen kamu, teljesen álhír, teljesen alaptalan felvetés, amit a frakcióvezető úr is rendszeresen harsog és mond, ahogyan többen a baloldali padsorokból, sajnos ő is beállt ebbe a baloldali kórusba, hogy itt valami kiszervezésről és privatizációról lenne szó. Tisztelt képviselő úr, ha megnézi a törvényjavaslatot, akkor teljesen világos és egyértelmű, hogy itt egy közfeladat-ellátással terhelt vagyon kerül átadásra egy közcélra létrehozott vagyonkezelő alapítvány számára. Itt semmifajta magánvagyon nem keletkezik, nem lehet ezt a vagyont bármire használni, nem lehet ezt a vagyont hazavinni, ahogy az ön politikai szövetségesei egyébként hazavitték az állami vagyont, nem lehet semmi másra használni, mint arra a közcélra, amelynek az elérése érdekében létrehozza az Országgyűlés ezt a vagyonkezelő közalapítványt.

Tehát még egyszer mondom: felesleges ilyen álhíreket terjeszteni egyrészt, képviselő úr, másrészt az érdemi vitát is ellehetetleníti, ha nem igaz vádakkal illetnek bennünket. Én nagyon szívesen folytatok önnel órákon keresztül politikai és szakmai vitát. Ezt rendszeresen meg is tesszük, van szerencsénk egymás témáival foglalkozni, és frakcióvezető úr jellemzően engem talál meg a különböző értékes hozzászólásaival és felvetéseivel. Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ezekre minden egyes alkalommal válaszolhatok. De csak akkor tudunk értelmes vitát folytatni, tisztelt frakcióvezető úr, ha tényekről beszélünk, és arról beszélünk, ami le van írva a jogszabályban. Ha nem arról beszélünk, hanem valami egészen másról, amit önnek valami összeesküvés-elméletként vagy  nem tudom  baloldali közös mantraként ismételgetnie kell  sajnálom, ha ez a feladata , akkor arról nem tudunk értelmes vitát folytatni, mert nem igaz dolgokról nem lehet értelmes vitát folytatni.

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, tisztelt frakcióvezető úr, hogy az a kérdés, amit ön az autonómia kapcsán felhozott, az egy izgalmas kérdés, és valóban összefüggésben van egyébként a kuratóriumok kérdésével. Nekem azonban meg kell erősítenem azt, amit Fazekas miniszter úr mondott, és amit már szintén többször próbáltunk önnek elmondani, hogy alapvetően e kuratóriumok létrejöttekor olyan emberek kerülnek be azokba, akik a helyi gazdaságnak, az akadémiai szférának és a közéletnek meghatározó tagjai. Nem pártpolitikai szempontok dominálnak, tisztelt képviselő úr. Tudom, hogy önöknél mindent a pártpolitika dominál, egész egyszerűen az ön pártjának a túlélését jelenti, hogy kettő vagy négy helyet tudnake megcsípni a következő választások során, de itt mégiscsak arról van szó, hogy ez nem politikai kérdés. Ez komolyabb kérdés, az egyetemeink jövője a magyar fiatalok jövőjét jelentik és a gyerekeink jövőjét jelenti, képviselő úr, hogy olyan egyetemeken tudnake tanulni a mi gyerekeink, amelyek felkészítik őket az életre, és amelyek valóban versenyképesek és nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Azt gondoljuk, hogy kutya kötelességünk, morális kötelezettségünk, nemzetstratégiai célunk, hogy a saját felsőoktatási intézményeinket, a magyar felsőoktatási intézményeket a lehető legjobban fejlesszük.

Ezért mindent meg kell tennünk. Jobb modellt, jobb intézményi struktúrát kell kialakítani, ahol hatékonyabban, szabadabban tudnak dolgozni, és a szükséges forrásokat is mellé kell tenni. Mi ezt tesszük, képviselő úr. Sok száz, sok ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrást adunk az intézményeknek, és annak meg örülünk, hogy olyan struktúrában fogják ezt végrehajtani, ahol ez a pénz a lehető leghatékonyabban tud hasznosulni. Mindezt egy olyan kuratórium fenntartói támogatásával, dinamizálásával  szükség van ezeknek az intézményeknek a dinamizálására , amely érdekelt abban, hogy ez az intézmény ott, helyben sikeres legyen, hogy ez az intézmény ott, helyben a helyi kiválóságot elősegítse, hogy ez ott, helyben a helyi gazdaságnak, a közéletnek, a kulturális életnek, a különböző humán szolgáltatásoknak egy valós központjává váljon. Mi ezt szeretnénk.

Ön pécsi. Azt szeretnénk, ha a pécsi egyetem sokkal sikeresebb lenne, sokkal eredményesebb lenne, és ezért minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, még akkor is, ha ön ellenzi. Akkor is segíteni fogjuk a pécsi egyetemet, ha ön nem veszi figyelembe egyébként a pécsi szenátus döntését. Akkor is segíteni fogjuk a pécsi egyetemet, ha ön nem fogja fel azt, hogy az egyetemet segíteni kell abban, hogy a lehető leghatékonyabban tudjon működni és a legeredményesebb tudja a magyar fiatalokat felkészíteni a munkaerőpiacra vagy akár a tudományos életre is.

Másrészt, ha konkrét nevekről beszélünk, képviselő úr, ön mindenhol pártpolitikát lát. Én ezt értem, de az, hogy Veres Pál, Miskolc baloldali polgármestere, akit ön segített hatalomra… (Dr. Keresztes László Lóránt ingatja a fejét.) Az LMP támogatta a polgármestert. Nem támogatta? Azt mondja, hogy nem támogatta Miskolc baloldali polgármesterét? Csak mert akkor más mozit nézünk, képviselő úr. Az önök polgármestere bekerül a Miskolci Egyetem kuratóriumába. Ez mióta a mi pártpolitikai célunk, hogy egyébként baloldali polgármesterek bekerüljenek? Nem lehet, nem ez alapján vizsgáljuk a kuratóriumokat. Vagy Szili Katalin. Szili Katalint sem lehet jobboldali elhajlással vádolni, tisztelt képviselő úr. Nem hiszem, ha megnézi Szili Katalin önéletrajzát, akkor azt látná, hogy ő mondjuk, a Fidesznek lett volna valaha is a tagja. Tehát, képviselő úr, álhírekkel, álmondatokkal vitát folytatni nem tudunk, mert a tények nem támasztják alá, amit ön mond, hanem azt támasztják alá, amit mi mondunk. De lehetne mondani Csányi Sándort. Csányi Sándor mióta fideszes politikus? Nem értem, tisztelt képviselő úr, sem a személyi, sem az elméleti hátterét annak, amit ön a kuratóriumok kapcsán állít.

Szintén nem értem az autonómia kapcsán, hogy miért csökkenne az autonómiája a felsőoktatási intézményeknek, és miért ne növekedne. Képviselő úr, eddig is a fenntartó döntött jó pár olyan kérdésben, amit ön kritizál. A fenntartó eddig a kormány volt. Ön me-gint azt mondja, hogy több kormányzati döntésre van szükség és kevesebb autonómiára. Ezt mondja. Mi pedig azt mondjuk, hogy az intézményeket fel kell szabadítani a bürokratikus előírások alól, és ehhez tesszük meg a pénzügyi autonómia növelését. Szabadabban fognak működni, nem az államháztartás alá fognak tartozni, ezt talán még ön sem tagadhatja. Szervezeti autonómiáról is beszélhetünk. Képviselő úr, ha szabadabban kialakíthatják, hogy milyen módon tudnak ők helyben hatékonyan működni, lehet, hogy máshogy kell a pécsi egyetemnek működni, mint a debreceninek, nem? Vagy akár a Nyíregyházi Egyetemnek, vagy a győri egyetemnek. Lehet, hogy másképp kell működni, és ha a szervezeti autonómiával más modelleket találhatnak ki és máshogy működhetnek, az szabadabb működést tesz lehetővé, képviselő úr.

Munkáltatói autonómiát is ismerünk. Az is növekedni fog, tisztelt képviselő úr. A munkáltatói autonómia messzemenőkig növekedni fog. Elszakadunk a rugalmatlan központi szabályozástól, és egy rugalmasabb szabályozás jön létre, amely lehetővé teszi, hogy a világ vezető oktatóit, tudósait, kutatóit bevonjuk a magyar felsőoktatásba, és ők képezhessék a magyar fiatalokat. Képviselő úr, ne akarja ezt elvenni a magyar felsőoktatási intézményektől! Bár ezt most éppen nem említette, de gyakran emlegetni szokták a kutatási és az oktatási autonómia kérdését, itt meg teljesen egyértelmű és világos a helyzet. Van egy Alaptörvényünk, tisztelt képviselő úr. Az Alaptörvény világosan kimondja, hogy a felsőoktatási intézmények kutatási és oktatási autonómiával rendelkeznek.

Tehát mindazok a felvetések, amelyeket ön mondott, teljesen alaptalanok, és ezért abban bízom, hogy legalább most, a vita végén sikerül eloszlatnom az önben felgyülemlett rengeteg indulatot, kételyt, és sikerül meggyőznöm arról, hogy ha már nekem nem is akar hinni, bár azt remélem, hogy minden kérdésére sikerül válaszolnom, akkor legalább higgyen azoknak az intézményeknek, akik akarják ezt a változtatást és akarják ezt a módosítást.

Tisztelt Képviselő Úr! Felvetett a felsőoktatás kapcsán olyan kérdéseket, hogy miért nem történt eddig ez meg, és miért most történik meg. Erre is Fazekas miniszter úr szerintem nagyon kiváló választ adott.

(19.20)

Én ezt csak néhány apró mondattal egészíteném ki. Képviselő úr, nem gondolja azt, hogy szégyenletes dolog ezt rajtunk számonkérni egy olyan frakcióból, amelyik most azért dolgozik, kimondva, vállalva, teljesen büszkén a mellére tűzve, hogy Gyurcsány Ferencet és az ő politikai körét segítse vissza a hatalomba? (Dr. Keresztes László Lóránt: Ez nem így van!) Képviselő úr, ha mástól nem hallja, akkor tőlem hallja meg, ön azért dolgozik, hogy azok jöjjenek vissza a felsőoktatás irányába. Ön ezért dolgozik. Ne haragudjon, ön egy kis párt tagja. (Dr. Keresztes László Lóránt: Nem kisebb, mint a KDNP!) Azok fognak visszajönni a hatalomba. Ezért dolgozik ön személyesen nap mint nap, ezért ül itt most a parlamentben. Azért vitatkozik velünk, hogy azok jöjjenek vissza a hatalomba, akik bevezették a tandíjat a magyar felsőoktatásban, akik PPP-konstrukciókkal adósították el a magyar felsőoktatási intézményeket, ami az intézményeknek nem volt jó, a mai napig nyögjük, egyébként a vállalkozóknak a másik oldalon meg jó volt. Azokat akarja visszasegíteni, akik elvettek egyhavi bért a felsőoktatásban dolgozóktól is.

Hát, képviselő úr, ezek után bennünket számonkérni?! Még akkor is, ha abban egyetértünk önnel, hogy bár jelentősen emeltük a felsőoktatásban dolgozók bérét, jelentősen emeltük a doktoranduszok ösztöndíját, de ez még nem elég. Tőlem olyat nem fog hallani, hogy ez elég. Szeretnénk többet adni, többet emelni, még több forrást a rendelkezésükre bocsátani. Ezt segíti a modellváltás. Ez fogja lehetővé tenni azt, hogy jobb fizetéseket tudjunk adni, több pénzt tudjunk odajuttatni, és lehetőség szerint minél inkább be tudjanak kapcsolódni az ipari kutatásba is, a gazdaságba is, amivel pedig hosszú távon is biztos megélhetést kap az intézmény is és az ott dolgozó oktató, kutató kollégák is.

Képviselő úr, éppen ezért az a kérésem, hogy ne bennünket támadjon, hanem lássa be, hogy jobb, ha a mi politikánkat támogatja, jobb, ha támogatja ezt a változtatást. Jobb, ha segíti az intézmények autonómiájának az erősödését, mint ha azért küzd, hogy a baloldalt  ezt a teljesen bukott baloldalt, a felsőoktatásban teljesen lejáratódott baloldalt, amelyik ott ártott és ott rontott a magyar felsőoktatásnak, ahol csak tudott, hol szándékosan, hol hozzá nem értésből  segítse vissza a hatalomba.

Éppen ezért arra kérem, képviselő úr, hogy támogassa ezt a törvényjavaslatot, és biztassa arra a frakcióját, s mintegy utolsó próbálkozásként a baloldali frakciótársait is próbálja meggyőzni, hogy ők is támogassák ezt a módosítást, hiszen ez segít a magyar felsőoktatási intézményeknek, és segít a magyar fiataloknak. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)