Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt években itt a parlamentben, tisztelt képviselő úr, önnek hétszer lett volna arra lehetősége, hogy saját szavazatával is támogassa, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentse az Országgyűlés. Ön itt arról beszélt, hogy különböző alapvető fogyasztási cikkeknek, amelyeket a nyugdíjasok megvesznek, mennyi az ára. Ön ebből a hétből, emlékeim szerint, négyszer be se jött, egyszer nyomott talán „nem” gombot és kétszer tartózkodást vagy fordítva, de egyszer sem támogatta azt, hogy az alapvető élelmiszerek áfája csökkenjen. Ellenben államtitkárként része volt annak a kormánynak, amely tizenötször emelte meg a rezsi árát, ott valahogy mindig ezt ön támogatta, és elvett egyhavi nyugdíjat a magyar nyugdíjasoktól; ez ellen sem ellenkezett, tisztelt képviselő úr. Utána pár évvel feláll, és azt mondja, hogy miért nem magasabbak a nyugdíjak, miért nem alacsonyabbak a megélhetés költségei. Ha esetleg ön támogatta volna az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését, ha esetleg ön ellenezte volna az egyhavi nyugdíj elvételét, ha esetleg ön ellenezte volna azt, hogy tizenötször megemeljék a nyugdíjasok számára is a rezsi árát, talán sokan kedvezőbb helyzetben lennének.De nézzük azt a számot, amivel ön is bűvészkedik, tisztelt képviselő úr, és amivel képviselőtársai is itt az elmúlt hetekben már bűvészkedtek! Többféle mutató van, amelyeket a nyugdíjasok jövedelmi helyzetével kapcsolatban nemzetközi téren is használnak. Amit ön idézett, az a mediánjövedelem és a nyugdíjak viszonya. Itt arról van szó, hogy Magyarországon a jövedelmek valóban nagyon meredeken emelkednek felfelé. Nem arról van szó, hogy a nyugdíjak csökkennének, hiszen a nyugdíjak emelkedtek. Ön nem egyebet állított, ön azt mondta, hogy lényegében 97 ezer forintból jobb megélni, mint 134 ezer forintból. Az átlagnyugdíj 2010-ben 97 ezer forint volt, ez most már 134 ezer forintot ér el több mint 33 százalékos emelkedés mellett, és ön azt mondja, hogy 97 ezerből könnyebb megélni, mint 134 ezerből. Tehát: ez a mutató nem azt mutatja, amit ön mondott, hogy nő vagy csökken a szegénység a nyugdíjasok körében, hanem azt, hogy a mediánjövedelemhez képest milyen a nyugdíjak aránya.

Ön azt mondta, milyen jó lenne, ha az lenne az arány, mint Németországban. Ön azt mondja, hogy túl magas a 10 százalékos szegénységnek kitett szint a mediánjövedelemhez képest. Németországban ez 18,2 százalék. Ön a német modellt követné, ahol 18,2 százalék az a szint, ami Magyarországon 10 százalék. Hangsúlyozom, hogy ez nem a szegénységre vonatkozik, hanem ez elsősorban a jövedelmekre vonatkozik, és a most emelkedő jövedelmek a jövőben pedig magasabb nyugdíjakat eredményeznek, tehát több lesz a következő években nyugdíjba menők nyugdíja.

Ami viszont valóban a szegénységgel kapcsolatos mutató, az az, hogy a 65 év felettiek között mennyi az úgynevezett deprivációs ráta, tehát mennyien vannak a nélkülözésnek kitéve, ki nem tud lecserélni egy mosógépet, ha elromlik, ki az, aki nem tud kétnaponta húsételt venni, kinek nincsen pénze nyaralásra, kinek nincsen pénze lakbérre vagy rezsire. Ha ezt nézzük, 2010-ben 16,2 százalék volt a nyugdíjasok körében ez az arány, most 5,6 százalék, tehát a nélkülözésnek harmadannyian vannak kitéve.

Ha pedig a teljes csoportot nézi, tisztelt képviselő úr, az ön által említett szempontot is és a másik kettő, nélkülözéssel kapcsolatos szempontot, tehát azok számát, akik bármilyen nélkülözésnek vannak kitéve vagy bármilyen szegénységi kockázatnak vannak kitéve, az is harmadával csökkent Magyarországon az idősek körében, 21,3 százalékról 14,9 százalékra, tisztelt képviselő úr; pontosan azért, mert nemcsak megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét az elmúlt években, hanem 10 százalékban emeltük is, és úgy teljesít a magyar gazdaság, hogy most már nyugdíjprémiumot is tudunk fizetni a nyugdíjasoknak, minden évben egyre emelkedő mértékű nyugdíjprémiumot. És tudtunk Erzsébet-utalványt is adni háromszor a nyugdíjasoknak, és tudtunk 9 ezer forintos rezsiutalványt is adni. Érti, képviselő úr? Nem rezsit emeltünk, hanem rezsiutalványt adtunk a magyar nyugdíjasoknak (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ez a különbség az önök és a mi politikánk között. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)