Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény célja egy mondatban megfogalmazva, hogy a törvény kreatív és rugalmas, versenyképes szaktudással bíró fiatalokat nevelő, vonzó szakképzési rendszer kialakítását célozza, amely illeszkedni tud a társadalmi folyamatokhoz, a nemzetgazdaság és a munkaerőpiac változó követelményeihez. Azt gondolom, hogy ez a cél valószínűleg minden egyes évben igaz lehet, amikor szakképzésről vagy oktatásról beszélünk, és aztán volt, aki úgy fogalmazott, hogy keresletvezéreltnek kell lennie a szakképzésnek. Ez egy rendkívül nehéz feladat.

Tehát mielőtt azt mondanám, hogy a kormány permanens reformban él a szakképzést illetően, hiszen ez most már talán a harmadik alkalom, amikor mindent átneveznek, fantasztikus reformot hirdetnek, és minden egyes ilyen alkalom tulajdonképpen beismerése annak, hogy az előző reform nem működött, és nem hozta meg a várt eredményeket; de mielőtt erről beszélnénk, ez a keresletvezérelt megközelítés valóban nehéz feladat, hiszen az automatizálás, a robotizáció okán számos olyan munkahely lesz, ami megszűnik, újak fognak létrejönni. Tehát azt kitalálni, hogy egy 3-5-10 éves távlatban mire lesz szükség, mire lesz szüksége a gazdaságnak, az függetlenül attól, hogy milyen kormány van, egészen biztosan nehéz feladat.

(23.00)

Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt  valamilyen felmérésben olvastam , hogy a magyar munkavállalók a munkaidejük 40 százalékában olyan tevékenységet folytatnak, ami automatizálható. Tehát egy jelentős mennyiségű munkaerő tud fölszabadulni, ha ezen a területen haladunk előre. Éppen ezért valószínűleg a rugalmasság és kreativitás, de alapvetően a rugalmasság az, ami egészen biztosan meghatározza ezeknek az embereknek az életét, és a felkészülésnek is ezt kell szolgálnia.

A rugalmassághoz természetesen szükség van az alapkészségek fejlesztésére, éppen a nyelvtudás, informatikai képességek fejlesztésére; ebbe az irányba azért elég sok visszalépés történt az elmúlt években. Amikor duális képzésről beszélünk, akkor nekem nagyon sokan azt a problémát vetik föl, hogy ez a gyakorlatorientált képzés jó, ha ez egyben egy ezt támogató vállalati kultúrával párosul, mert ma Magyarországon sok esetben ezeket a fiatalokat egyfajta koloncnak vagy púpnak tartják a különböző cégek. Magyarul, nemhogy hozzájárulna az ő képzésükhöz az, hogy egy-egy vállalatnál, akár kis- és középvállalatnál dolgozhatnak, hanem inkább visszautasítják, különösen a jól dolgozó vagy menő vagy minőséget vagy minőségi szolgáltatást nyújtó vagy termelő cégek, mert úgy érzik, hogy ez csak hátráltatja az ő tevékenységüket. Tehát magyarul, a támogató vállalati kultúra fejlesztésében is kellene valamit tenni ahhoz, hogy ez a duális képzés valóban hatékony legyen.

Én is említenék néhány problémát, az idő rövidsége miatt inkább csak taxatíve. Valóban mi is problémásnak látjuk a közalkalmazotti jogviszony elvesztését. Nem látom, hogy ez a béremelést miért akadályozná, viszont a biztonságérzetét egészen biztosan befolyásolja az ott dolgozóknak.

Azt sem pontosan értem, hogy a speciális szakiskolákat miért veszik ki a szakképzési intézmények köréből, hiszen a speciális oktatást igénylő, valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekek képzése gyógypedagógiai képzéssel párosítva, azt gondolom, nélkülözhetetlen, hogy ők is teljes életet tudjanak élni. Azt sem értem, hogy a szakszervezetek miért nem alapíthatnak ilyen iskolákat, hiszen ha az egyházak és mások alapíthatnak, legalábbis én ezt olvastam az anyagban, akkor az miért nem áll rendelkezésre.

Még egy érdekes kérdést vagy legalábbis számomra érdekes kérdést hadd vessek föl, amiről talán kevesebb szó esett eddig. Nem tudom, hogy mennyire ismeri államtitkár úr ezeket a statisztikákat, én most utánanéztem ennek, hogy a nők-férfiak tekintetében is van jelentős különbség a szakképzést illetően. Egyszerűen a nők hajlamosabbak olyan, kevésbé piacképes szakmákat választani, amivel utána az elhelyezkedésük is nehezebb és a fizetésük is alacsonyabb lesz. Magyarul, erre a két nem közötti különbségre vane valamilyen javaslatuk, megoldásuk? Hiszen ha itt már a szakképzésnél belekódoljuk a rendszerbe ezt az eltérést, akkor aztán később végigmegy az egész életükön keresztül az, hogy hátrányosabb helyzetben vannak a hölgyek, mint az urak. Magyarul, a nők-férfiak közötti esélyegyenlőség kérdésével is foglalkozni kellene egészen biztosan, ha reformokat akarnánk folytatni.

Tovább nem is mondom, hiszen még képviselőtársam, Gurmai Zita is hozzá fog szólni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)