Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Nemzeti Eszközkezelőt illető bármely vitát igen nehéz érzelmek nélkül lefolytatni, legyen szó általános vagy részletes vitáról, hiszen itt nem vonalkódokról van szó egy költségvetési tervezésben, hanem valódi emberekről, érző lényekről. Mi már nagyon sok vitát lefolytattunk itt a Házban azt illetően, hogy ennek a kálváriának milyen háttere volt. A felelősöket is megtaláltuk. Nyilván itt az üléspont alapvetően befolyásolja az álláspontot ezekben a kérdésekben. Általában 2001-ig szoktuk visszavezetni a folyamatábrát, amikor is az egyoldalú szerződésmódosítások intézményesültek Magyarországon.

Nem azt akarom mondani, hogy az akkori Fidesz-kormány direkt kiengedte volna a szellemet a palackból. Tudtán kívül tette mindezt szerintem, sőt az akkori Fidesz-kormány gazdasági teljesítménye az én szememben egy tisztelt és imponáló folyamatábrát mutat a mostanihoz képest, de azt mindenképp el kell hogy mondjam, hogy az akkori folyamatok megágyaztak annak a katasztrófának, ami aztán a balliberális kormányzások alatt bekövetkezett. És bár figyelmeztetett svájci jegybank, figyelmeztetett nagyon sok mindenki Magyarországon kívülről, tehát leadták ide az idézőjeles füstjeleket, mégsem lépett senki, majd pedig 2010 után még mindig lett volna egy korrekciós lehetőség, de ezt követően egy sajátos kiegyezésnek lehettünk szemtanúi bankok, Magyarország Kormánya, felügyeleti rendszer, végrehajtók, illetve közjegyzők között. Tehát egy intézményesített kifosztó mechanizmus jött létre, ahol az úgynevezett hiteleket már nem a felvétel napjának árfolyamán forintosították, hanem egy piaci árfolyamon, a különbözetet gyakorlatilag profitként elkönyvelhették az érintett kereskedelmi bankok. Márpedig ezt a különbözetet vissza kellett volna szolgáltatni a magyar emberek számára.

Mivel ez nem történt meg, érdemes az okokat megvizsgálni, de a Nemzeti Eszközkezelő tekintetében kicsit szigorúbbnak kell lennem, mint ami elhangzott itt a felvezető során. Kettő kérdés ugyanis hiányzik az elemzésből. Nagyon örülök annak, hogy visszavásárolhatják ezek az emberek az amúgy orvul elvett ingatlanjukat. Az egyik kérdésem az, hogy mi lesz az Nemzeti Eszközkezelővel. Ennek a leállítása, amiről már volt szó ebben a Házban, és kormánypárti vezetők megemlítették, hogy ez az intézmény tulajdonképpen kifut, valóban kifut-e, illetve nem gondolják-e, hogy szükség lenne rá. Én úgy gondolom, hogy érdemes lenne nyitva hagyni bizonyos kapukat. A másik nagyon fontos kérdés pedig egyértelműen az, hogy hogyan jöhetett be ebbe a rendszerbe az érintett kereskedelmi bank engedélye.

Nagyon sok kilakoltatáson járunk, nagyon sok ügyféllel találkozunk fogadóórán, és bár nem tudunk jogi segítségnyújtó csapatot működtetni, erőforrások híján sem, meg talán nem is mi vagyunk erre felhatalmazva leginkább, de igyekszünk összekötni az érintett feleket. Rengeteg olyan problémás esettel találkoztunk, amikor a Nemzeti Eszközkezelő adott esetben még szóba állt volna az ügyféllel, viszont van egy pluszfaktor. A hitelező kereskedelmi banknak, intézetnek engedélyezni kell ezt az ügyletet, és hosszú évek problémái vezethetők vissza arra, hogy nagyon sok esetben az engedély vagy nem született meg, vagy egész egyszerűen az ügyfél nem tudott kommunikálni a Nemzeti Eszközkezelő intézményével.

Számosan maradtak ki álláspontom szerint önhibájukon kívül ebből az intézményből, és még most is, napjainkban is találkozunk olyan ügyfelekkel, akik egyfajta átmeneti levegővételként tekintenének az eszközkezelőre, ha akár most vagy holnap befogadná őket ez az intézmény. Éppen ezért én teszek egy kapcsolódó javaslatot: Magyarország Kormánya biztosítson legalább egy néhány milliárd forintos keretet jövőbeni ügyfelek számára, mert én úgy látom, hogy teljes a tanácstalanság és a zavar a túloldalon az eszközkezelőt illetően.

Hosszú évekig úgy emlegették ezt az intézményt, mint Magyarország legnagyobb bérlakásprogramját. Engem különösen irritált ez a kormánypárti megjegyzés, miszerint az eszközkezelő bármiféle bérlakásprogramként lenne értelmezhető, hiszen elvette orvul emberek ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát, majd visszabéreltették az érintettekkel a saját tulajdonukat. Ezt azért bérlakásrendszernek nevezni legalábbis erős, egy demokráciában mindenképpen. Ezt követően pedig azt láttuk, hogy valóban egy kedvezményes árfolyamon visszavásárolhatják ezek az emberek az ingatlanjukat, de most mintha kifutni látszana a rendszer.

Még egyszer mondom: örömmel látnám azt, hogyha az érintett polgárok, amíg nem rendeződik a helyzetük, továbbra is szert tehetnének egy hasonló lehetőségre, de az, hogy az érintett kereskedelmi bank engedélyétől tették itt függővé azt, hogy bárki egyáltalán bekerülhessen ebbe a szisztémába, visszaélések tárházát rejti magában.

Akkor lennék elégedett a kormány teljesítményével, nem is csak akkor, ha bocsánatot kérne a károsultaktól, mert ez érzelmi kérdés. Leginkább akkor, ha felmondaná az EBRD-paktumot. (Dr. Orbán Balázs nemet int.) Államtitkár úr, lehet, hogy joggal ingatja a fejét, de akkor javítson ki engem: szükség van önök szerint az EBRD-vel egy paktumra? Tudom, hogy ki a felelős, de a gesztikulációra is figyelek, és érdekelne a válasz, hogy önök szerint vane szükség arra, hogy Magyarország Kormánya az EBRD-vel fenntartsa azt a megállapodást, paktumot, amelyben vállalta, hogy további terhet ezekre az érintett bankokra nem rak az ügyfelek helyzetének rendezése érdekében.

Azt mondom, hogy ez egy olyan bilincs és béklyó, amire nincsen szüksége Magyarországnak. Mondják fel ezt a paktumot, engedjék el 2015 februárját ilyen értelemben, és kössenek egy új szövetséget az érintettekkel, a károsultakkal. Az, hogy az eszközkezelő tekintetében itt mi bizonyos könnyítéseket foganatosítunk, a világ legtermészetesebb dolga. Ebben nem hiszem, hogy vita gerjedne közöttünk.

Az viszont látszik, hogy még mindig rekordszámú kilakoltatás zajlott az előző esztendőben. Lehet, hogy néhány százalékkal alacsonyabb számú, mint az egy évvel korábbi időszakban, de mivel itt több ezer családról beszélünk és adott esetben tízezernyi emberről, alacsonynak ez a szám semmiképpen nem nevezhető. És attól félek, hogy a kilakoltatási moratórium lejártával ezek a bajok újrakezdődnek, újra kulminálnak majd, és nagyon nem szeretném, ha jövő tavasszal megint kilakoltatási eseményekre riasztanák azokat az ellenzéki képviselőket, akik persze elmennek oda, igyekeznek egyfajta lelki segítségnyújtást adni, és a kamerákkal el tudják érni, hogy a végrehajtó bandák további jogsértéseket ne foganatosítsanak, de azért intézményes szinten nem hiszem, hogy ez a mi dolgunk, feladatunk lenne. Én lelkiismereti parancsnak engedelmeskedve minden ilyen helyszínen megjelenek, ahol csak fizikailag lehetséges, de úgy gondolom, hogy itt Magyarország Kormányánál vannak azok a különböző lehetőségek, kasszakulcsok és jogosítványok, amelyek alapján minden érintettnek segíthetne. Ezt várjuk tehát el önöktől továbbra is, rendületlenül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)