Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország 2018. évi központi költségvetésének a végrehajtása alapvetően egy pozitív képet fest az ország gazdasági helyzetéről, és erről beszélt jobbikos képviselőtársam is, mint ahogy fideszes képviselőtársam is, de mi azt látjuk, és éppen ezért számos kisebbségi véleményt is megfogalmaztunk a Gazdasági bizottságtól kezdve nagyon sok más bizottság keretén belül, hogy ezeknek a kedvező makrogazdasági mutatóknak a hasznából nem megfelelően részesedik az ország. Úgy is mondhatnám, hogy a kiváltságos kevesek erőn felül részesednek belőle, vagy csak kizárólag ők részesülnek ebből, és azok a tömegek, akiknek inkább szükségük lenne a nagyobb segítségre, adott esetben nagyobb állami gondoskodásra is, azok bizony sokkal kisebb mértékben részesülnek ezekből a pozitívumokból.Mire gondolok? Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy a jóléti kiadások aránya a GDP-hez mérten csökkent ezeknek a számoknak a tükrében, ami nagyon kellemetlenül érinti az egészségügyet, az oktatást vagy éppen a szociális szektort. Vannak olyan területek, amelyek jóval több forrást kaptak, ilyen adott esetben a sport, a kultúra vagy éppen az egyházak támogatása, amik közül, lehetne azt mondani, hogy van számos pozitív irány, és adott esetben helyes, ha ezen területek is nagyobb forrást kapnak, de mégiscsak valamifajta prioritást mindig tükröz a költségvetés, az adott kormány által elkészített költségvetés, és bizony, látható módon ez a költségvetés nem tükrözi azt a prioritást, ami a magyar emberek számára üdvözítő volna.

Mi azt mondtuk, azt kértük, több módosító javaslatot is megfogalmaztunk, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra területére több pénzt kellene költeni, hiszen nem lehet nem észrevenni azt, hogy milyen problémák és gondok vannak az egészségügyben. Nincs olyan nap, hogy ne olvasnánk valamilyen cikket arról, hogy milyen problémákkal, nehézségekkel szembesül az egészségügy, hogy mit kell adott esetben a betegeknek és az egészségügyben dolgozóknak elviselniük a napi munkavégzésük mentén. Tehát éppen ezért mi azt mondjuk, hogy ez a költségvetés sem volt megfelelő prioritások alapján összeállítva.

Én úgy látom, és abban hiszünk, hogy eléggé torz vagy úgy is mondhatnám, hogy perverz társadalompolitika vagy társadalompolitikai célok azok, amelyek mentén ezt a költségvetést összeállították, hiszen valóban úgy tűnik, mintha önök úgy gondolkodnának, hogy a gazdagoktól majd a jólét lecsorog a szegényebb társadalmi rétegek irányába. Ilyen társadalompolitika még a világon sehol nem működött, sehol nem hozta meg a gyümölcsét. Miniszterelnök úr előszeretettel hivatkozik arra, hogy ő nem irigy a jómódú emberekre, mert az a teljesítményt fejezi ki, ha valaki gazdagabb, akkor az többet is tett le az asztalra, hallottunk ilyen érvelést is ebben a Házban, és tulajdonképpen aki sokkal többet dolgozik, sokkal többet teljesít, teljesen normális, hogy kapjon több fizetést, legyen nagyobb vagyona, és Lázár Jánostól is megtudtuk azt, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.

Ha ez így lenne egyébként, ahogy önök mondják, akkor az egy nagyon igazságos társadalom lenne, de pontosan tudjuk, hogy különösen Magyarországon egészen biztosan nem úgy van, hogy aki többet keres, az garantáltan többet is dolgozik, vagy éppen nagyobb a teljesítménye is, vagy nagyobb a társadalmi hasznossága is. Vannak olyan gázszerelők természetesen, akik egészen fantasztikusan teljesítenek, ezért egészen fantasztikusan gyarapodnak is. Mai hír, hogy Mészáros Lőrinc vagyona elérte a kétmilliárd dollárt, ami egy fantasztikus eredmény, és valószínűleg azt a sikersztorit, azt a tudást, ami Mészáros Lőrincben felhalmozódott, egészen biztosan oktatni fogják a Corvinus Egyetemen, hiszen ha valaki ennyire sikeres és üstökösként feltörő gazdasági menedzser és szakértő, akkor katedrát neki azon az egyetemen, ahol államtitkár úr is és én magam is végeztem. De valószínűleg sokkal inkább a kapcsolati háló lehet ennek a sikernek a letéteményese, nem pedig a gazdasági teljesítmény, vagy nem az a munka, amit a nemzet gázszerelője letett az asztalra, hogy ennél a konkrét példánál maradjak.

Éppen ezért mi elfogadhatatlannak tartottuk a ’18-as költségvetést. Továbbra is ugyanez a véleményünk, akkor is, amikor már a beteljesülése után elemezhetjük annak hatásait és eredményeit, és azt látjuk, hogy ez a költségvetés bizony súlyosbította azt a helyzetet, ami korábban is kialakult. Tehát nem került jobb helyzetbe az egészségügy, nem került jobb helyzetbe az oktatás, és nem került jobb helyzetbe a szociális terület sem, sem az ott dolgozók megbecsülése szempontjából, sem pedig a munkakörülmények vagy az infrastrukturális kérdések tekintetében.

Márpedig azt gondoljuk, egy költségvetést az minősíti, hogy milyen társadalompolitikai célokat kíván elérni, és ezek a társadalompolitikai célok, amiket kitűztek, ezek bizony elfogadhatatlanok számunkra. Ez az álláspontunk nem változott a vita folyamán sohasem, igazából ebben látható módon egy kibékíthetetlen véleménykülönbség van a konzervatív oldal és a progresszív baloldali politika között. Mi a gazdaságpolitikára sokkal inkább eszközként tekintünk, egy olyan eszközként, amelyre azért van szükség, hogy a társadalompolitikai célokat elérjük, hogy a közszolgáltatásokat fejleszteni tudjuk, és a közszolgáltatások fejlesztése pont azért fontos, mert ezáltal válnak adott esetben az adók például vagy a járulékok befektetéssé egy állampolgár, egy adófizető állampolgár részéről, nem pedig egy kínlódás vagy egy kötelező befizetendő adó egyszerű tényeként.

Éppen ezért mi továbbra is ugyanazt a véleményt tartjuk, mint amit korábban számtalanszor elmondtunk, hogy ez a költségvetés nem szolgálta a nemzeti érdeket, nem szolgálta a magyar emberek széles tömegeinek az érdekét, mert nem helyes társadalompolitikai célokat tűzött ki, ezért nem is tudta azokat pozitív módon beteljesíteni. Másik oldalról pedig a korrupció folyamatosan eluralta ezt a költségvetést is, mint ahogy az azt megelőző költségvetéseket is, és e nélkül a korrupció nélkül egyébként a magyar költségvetés még jobb helyzetben lehetne, és még több forrást lehetne a helyes és jó gazdaságpolitikai célokra elkölteni.

(20.10)

Sajnos azt látjuk, hogy ez a 2019-es költségvetés szempontjából sem változott. Azt gondolom, hogy ezt a mostani beszédemet majd egy év múlva, mikor a ’19-es költségvetést fogjuk értékelni bármilyen formában, akkor sajnos ugyanúgy el lehet mondani, és még a szikráját sem látjuk annak, hogy önök megértenék, elfogadnák azt, hogy van igenis probléma és gond az egészségügyben, van probléma és gond az oktatásban, a szociális területen vagy éppen a nyugdíjasok ellátása területén.

Önök mindig, ma is hivatkozott a miniszterelnök arra, hogy a nyugdíjaknak megőrizték az értékét, csak hát az a probléma, hogy a köztársasági elnök fizetését például nem olyan mértékben emelik, mint ahogy a nyugdíjakat emelik, pedig érdemes lenne esetleg megfontolni a köztársasági elnök esetében is az ilyen típusú béremelést, vagy megfordítani, mert azzal a magyar nyugdíjasok is jobban járnának. (Az elnök csenget.) Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps az MSZP soraiból.)