Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, jól ismert mindannyiunk számára ez a törvényjavaslat, jól ismert ez a problémakör és az a gyalázatos mulasztás, ami a rendszerváltás óta fennáll. Azt is mondhatjuk egyébként, ha már a rendszerváltást említjük, hogy tulajdonképpen addig, amíg ez a kérdés nincs megfelelően, megnyugtatóan rendezve, addig a rendszerváltást nem is tekinthetjük befejezettnek, tehát addig semmiképpen nem mondhatjuk azt, hogy lezárult a rendszerváltás.Nyugodtan mondhatjuk most már az elmúlt évek vitái vagy a vitákkal kapcsolatos próbálkozások kapcsán, hogy ez egyben a Fidesz-KDNP egyik legnagyobb szégyene is, ami itt történik, az, hogy ezt a javaslatot immár huszadik alkalommal nyújtotta be az LMP frakciója, illetve huszadik alkalommal tettünk kíséreltet arra, hogy ez tárgysorozatba kerüljön, és érdemben a plenáris ülésen, illetve bizottsági szinten vitát tudjunk folytatni róla. Ez azt is jelenti, hogy a magát egykor antikommunistaként meghatározó Fidesz-KDNP-szövetség eddig 19 alkalommal érdemi vita nélkül vagy saját alternatív javaslatok nélkül utasította el egyáltalán ennek a kérdésnek még az érdemi megvitatását is. Tehát elmondhatjuk, hogy önök már megtagadtak mindent, tisztelt képviselőtársaim, amit egykor képviseltek, mindent elfelejtettek, amit soha nem szabadott volna elfelejteni, és mindenkinek megbocsátottak, akinek soha nem lehetett volna megbocsátani.

Nyilván legyünk igazságosak: a rendszerváltás óta regnáló valamennyi kormányt, valamennyi kormányzó többséget terheli a felelősség, de én úgy gondolom, az önök felelőssége hatványozottan nagyobb, tekintettel arra, hogy önök mindig antikommunistaként határozták meg magukat, és a retorikájukból mindig az következett, hogy egy ilyen javaslatot támogatniuk kellett volna, egy ilyen javaslattal önöknek kellett volna előhozakodni, és erre elég világos ígéretet is tettek. 2009-ben, emlékezhetnek még, Deutsch Tamás EP-képviselő nagyon világosan megfogalmazta, hogy a polgári kormány első feladatai között lesz az állambiztonsági múlt feltárása, az ügynökakták nyilvánosságra hozatala. Majd 2010-ben konkrétan meg is fogalmaztak egy másfél éves vállalást, ami szintén erre vonatkozott, majd ezt nem teljesítették. Ezt követően Schiffer András, az LMP frakcióvezetője nyújtott be egy erre vonatkozó javaslatot. Ezt utána jó néhányszor megismételte a képviselő úr, majd ezt követően mindenki, aki őt követte ezen a pozíción az LMP-ben, és így már ez az alkalom, mondhatjuk úgy, hogy jubileumi, huszadik alkalom, hogy megpróbálkozunk azzal, hogy egyáltalán erről a kérdésről vitát lehessen folytatni.

Ismétlem, önök egyetlen egy alkalommal sem próbálkoztak azzal, hogy saját javaslatot benyújtsanak; igazából látszatmegoldásokat terjesztettek elő, és ezzel próbálták ezt a kérdést a szőnyeg alá söpörni, nyilvánvalóan azért, mert azok, akik érintettek, már beépítettek az önök soraiba, így alapvetően önöknek a legfontosabb, hogy ezt a múltat takargassák, takargassák azokat a személyeket, akik érintettek voltak az állambiztonság rendszerének, elnyomó gépezetének a fenntartásában.

És hogy miről is szól ez a javaslat? Annak ellenére mondom el én ezt néhány szóban, hogy nyilván önök ezt olvasták, és az elmúlt években már nagyon sokszor szembesülhettek vele. Nyilván a legfontosabb eleme ennek a javaslatnak az állambiztonsági múlt feltárása, az aktanyilvánosság biztosítása, természetesen kiegészítve a folyamatos internetes publikációval.

A javaslat biztosítaná a tudományos kutatás lehetőségét. Nagyon-nagyon fontos, hogy ez a javaslat kötelezné a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy a rendszerváltás óta közhatalmi funkciót betöltöttekről készítsen egy nagyon részletes elemzést, és mutassa be, hogy azok, akik eddig valamiféle közhatalmi funkciót láttak el, érintettek voltake adott esetben, és ha érintettek voltak, milyen pozíciót láttak el, és milyen kormányok, milyen rezsimek alatt a rendszerváltás óta.

(18.40)

S mondhatjuk, hogy a legfontosabb eleme  amely szintén egy nagyon komoly mulasztásnak a megoldása lenne  az, hogy a javaslat indítványozza, hogy azok, akik érintettek voltak az állambiztonsági elnyomó gépezetek fenntartásában, azok irányításában, kizárásra kerüljenek ezekből a bizonyos közhatalmi funkciókból. Nyilván a legfontosabb az, hogy miniszterelnök, miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár, országgyűlési képviselő, polgármester  és még sorolhatnám  a javaslat értelmében nem lehetne az, akinek köze volt az elnyomó rezsim ilyen módon történő fenntartásához.

Nyilván illúzióink nincsenek, alig van néhány fideszes vagy KDNP-s képviselő az Országgyűlésben, és láthatóan a telefonjukkal vannak sokkal inkább elfoglalva, mint hogy érdemben, mondjuk, megnyomnák a gombot, és megpróbálnának legalább vitatkozni ezzel a javaslattal. Én nem is azt kérem önöktől, hogy értsenek ezzel egyet így, ahogy van ez a javaslat; én azt kérem önöktől, hogy legyenek bátrak, holnap a szavazatukkal támogassák, hogy erről a javaslatról elindulhasson egy vita. Én csak azt ígérhetem, hogy mi  és én azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőtársaim  aktívan és a kellő alázattal fogunk részt venni ebben a vitában, és nyitottak leszünk minden, valóban jobbító javaslatra.

Én azt gondolom, hogy ez a huszadik alkalom is talán megadhatja a lehetőséget arra, hogy végre egy kicsit megmozduljon az állóvíz a problémakör kapcsán, elinduljon egy érdemi vita, és egy olyan javaslat kerülhessen az Országgyűlés elé, amely ezt a döbbenetes és egészen gyalázatos mulasztást végre rendezi. Én azt gondolom, hogy a kommunista diktatúra áldozatainak az emléke mindenképpen megér annyit, és fontos is őmiattuk, a tisztelet miatt ezt a javaslatot el kell fogadni, napirendre kell venni, és rendezni kell ezt a nagyon-nagyon komoly, rendszerváltás óta fennálló problémát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)