Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mostanában nincs sok oka örömre annak, aki az egészségügy híreit vagy akár a saját egészségét vagy egészségi állapotát és annak a szélesebb kontextusát vizsgálja. Ugyanis napról napra jelennek meg azok a hírek, amelyek a magyar a statisztikákra alapozva általában nemzetközi szervezetek által mutatják, hogy a magyar egészségügy mégis hol áll viszonylatban, európai viszonylatban, és mennyire passzol az a kép, amit az emberek látnak, és amit a kormány az egészségügyről elmond. Hogy lássuk, évről évre sajnos megerősítést nyer, hogy a legutolsó helyen tanyáznak mindig a magyar egészségügy adatai, ha lehet ilyen képet vagy képletes szót használni hozzá. Nagyon világos és nagyon markáns az az elkülönülés, ami a nyugat-európai vagy akár a nyugat-európai átlag és a magyar teljesítmény között van. A másik probléma az, hogy folyamatosan nő az elmaradás, tehát nemhogy Magyarország ledolgozna valamit az elmaradásából, hanem egyre hátrébb kerül. S ami emblematikus és talán a legszembeötlőbb, hogy Magyarországon egyáltalán nem működnek azok a reformok, egyáltalán nem működik az a fejlesztés, amibe belefognak, sosincs véghez vive, mintha Magyarországon az egészségügy mostohagyereke lenne a mindenkori törvényhozásnak.

Fontos adat, s talán az egyik legfontosabb példa arra, hogy miként is áll a magyar ember és a magyarok egészségügye, hogy milyen hosszan élhetünk, és ezt milyen minőségben éljük meg. Az egyikre a mutató a születéskor várható élettartam. Ebben az OECD-átlagtól, tehát a fejlett gazdasággal rendelkező országok átlagától gyakorlatilag öt évvel vagyunk elmaradva, a születéskor várható átlag élettartam Magyarországon 75,9, azaz 76 év, de a férfiaknál még ennél is jelentősen alacsonyabb. A másik az egészségben eltöltött életévek a 65. év után, ez most még nagyjából a nyugdíjkorhatárral esik egybe.

Ebben még rosszabbul teljesítünk. A magyar embereknek a nyugdíj, illetve az aktív életük után a lehető legkevesebb adatik meg az egészséges életévekből számukra.

S egy újabb riasztó adat, ami talán az egyik legriasztóbb, az az elkerülhető halálozások kérdése. Magyarországon a legújabb kutatások szerint 38 ezren halnak meg évente úgy, hogy a halál elkerülhető lenne. Ezért lényegében az felelős, amit önök, tisztelt kormánypárti többség, tető alá hoztak egészségügyi ellátás címén. 38 ezer honfitársunk azért hal meg, mert az egészségügyben egyrészt kevés pénz van, kevés pénzt tesznek bele, másrészről az egészségügyi intézményeink teljesítménye egyszerűen nem csúcsosodik ki, egy lefojtott állapotban üzemelnek, amelynek a betegek isszák meg a kárát. Élenjárunk egyébként más halálozási okokban, a daganatos halálozási okokban. Mondhatjuk úgy, hogy mára magyar betegség lett a daganatos megbetegedés. Régebben mást tartottak annak, manapság ezt kell annak tekinteni.

(13.30)

De hogy mi áll mögötte? Tisztelt képviselőtársaim, nagyon világos: nem a magyar a legönpusztítóbb nemzet ezen a földkerekségen, mások is legalább hasonló rossz szokásokkal rendelkeznek, de a magyarok a legszerencsétlenebbek abban, hogy mindaz, amit ők szánnának az egészségügyre, az nem jut el az egészségügybe, nem jut el a háziorvoshoz, nem jut el a pénz a kórházhoz, és nem jut el ezáltal a betegekhez sem. Itt talán az egyik szembetűnő adat: a magyar állam, Magyarország költi az állami egészségügyre az egyik legkevesebbet, sőt az uniós átlagtól is elmaradott módon költünk rá, hasonló rosszul, mint az oktatásügyre, az egészségügy is a béka feneke alatt van.

Rosszul teljesítünk, ez a másik óriási probléma. A kórháziosztály-bezárások, amelyekre… (Dr. Rétvári Bence felnéz dr. Lukács László Györgyre:), igen, amelyekre önök most készülnek  örülök neki, hogy Rétvári Bence államtitkár úr is felkapta a fejét , az önök állami fenntartója ugyanis, úgy tűnik, arra készül, amit ön itt tagadott, arra készül, hogy bezárjon osztályokat, ezzel ellehetetlenítve például a kazincbarcikai kórházat, bezárna Mezőtúron szülészetet, sőt Tapolcáról vinne el aktív ellátást. Ön, államtitkár úr, azt mondta itt nekem körülbelül két héttel ezelőtt, hogy ilyenről szó sincs, és tervben sincs  ehhez képest most már világos, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ a magyar embereknek az esélyeit kívánja rontani.

Nem újult meg a háziorvosi ellátás sem, annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb szerepe ennek lenne. Négyszáz betöltetlen praxis van jelenleg Magyarországon, nagyjából egynegyed magyarországnyi terület az, ahol a betegek nem jutnak el a háziorvoshoz, és nem tudnak időben az alapellátásban igénybe venni szolgáltatást. De mondhatnánk a népegészségügynek az elmaradottságát, önök beszedik a népegészségügyi termékadót, amit egyébként helyesen szednek be, de nem az egészségügyre költik, sőt azt sem tudják megmondani, hova költik el az. Direkt azért fizették az emberek, hogy az egészségtelen ételek után megfizetett adóval az egészségügyet fejlesszük, azt segítsük, ehhez képest semmilyen program nem indult el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon világos a képlet, azt szokták mondani: kis pénz, kis foci, kis pénz, kis egészségügy  ezt még talán Orbán Viktor is megérti. Több pénzzel, több hozzáértéssel, több figyelemmel kell az egészségügyért cselekedni. Élhetünk, tisztelt államtitkár úr, tovább, sőt élhetünk egészségesebben is, de ehhez az önök segítségére lesz szükség. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a függetlenek soraiban.)