Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr! Eljött megint az a pillanat, amikor nagyon sok mindenről tudunk beszélni, arról, hogy törvények sokaságát benyújtva egyszerre majdnem hatvan törvényt módosítani szándékoznak. Ebből az következik, hogy gyakorlatilag bármiről beszélhetünk, és önök ezt kénytelenek végighallgatni. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy úgy tűnik, önök bármit meg is csinálhatnak, és élnek ezzel a lehetőséggel. Azt hiszem, hogy nem fogok minden egyes eleméhez kapcsolódni, de néhány dolgot megismételnék abból, amit a kollégáim elmondtak. Ám vannak hangsúlyos területek, amikre, azt gondolom, hogy ki kell térni. Az első, amit általánosságban szeretnék megjegyezni, nem az, ami benne van, hanem az, ami nincs benne. Ma a parlament előtt már szerepelt, és képviselőtársam már beszélt a rokkantak helyzetéről és az ezzel kapcsolatban az önök által elkövetett alkotmányos mulasztásról, miközben itt lett volna a lehetőségük, s nemcsak arra, hogy a szabályozás ide bekerüljön, hanem hogy azt a kártérítést, ami egyébként nekik jár, legyenek szívesek betervezni a 2020-as költségvetésbe. Az önök 2011-ben elkövetett bűne és 2012-től hatályba lévő következménye, hogy emberek ezrei, tízezrei kerültek olyan helyzetbe, ami sokkal rosszabb lett, mint ami korábban volt.

Önök az elmúlt öt év alatt van, akinek milliós kárt okoztak azzal, hogy megvonták tőle az utazási kedvezményt, a bérlettámogatási lehetőséget, hogy a neki járó díjazást csökkentették. Ez mind-mind az önök lelkén szárad, és amikor március 31-én az Alkotmánybíróság szerint is lejárt már az önök bírósága által meghozott döntés alapján az ennek helyreállítására vonatkozó felhívás, önöknek törvényt kellett volna alkotni. Ezt továbbra sem teszik, hanem elsumákolják, és végignézik azt, hogy az emberek ilyen helyzetben vannak.

Az egyik nagyobb kör, amiről szeretnék szólni, az első, amit most szeretnék megemlíteni, hogy a salátatörvényben rejtett módon fizetőssé teszik a cégadatokhoz való hozzáférést. Igazán bájos a történet, hiszen pont ma egy fideszes hozzászóló néhány órával ezelőtt egy önkormányzatot, a zuglói önkormányzatot kárhoztatta azért, hogy nem férhetnek hozzá adatokhoz. Önök pedig most idejönnek, s hoznak egy törvényt arról, hogy hogyan dugják el azokat az adatokat, amelyekről úgy gondolják, hogy csak drága pénzért lehessen hozzájuk férni, ahelyett, hogy az átláthatóságot biztosítanák, és azokról a cégekről, amelyekről tudni kell, hogy milyen állapotban vannak, és nem súlyos ezrekért.

Az elmúlt időszakban számosan kimutatták, hogy volt, ahol milliós költségtérítést kértek azért, hogy adatokhoz hozzáférhessenek. Nem azokról szól a történet elsősorban, akikre ön hivatkozik, hogy ők üzletszerűen értékesítik az ebből származó adatokat, hanem önök azt a lehetőséget akarják megszüntetni, hogy például a százmilliárdos osztalékkifizetésre vonatkozó hírektől megszabaduljanak, és ne kelljen ezzel foglalkozni, hogy ez ne tűnjön fel másnak. Azt gondolom, hogy ez helytelen, s minden európai szabályozással szembemegy. Bár afelől nincs kétségem, hogy ha ezt egy kétharmados törvénybe beletették, akkor ezt mindenképpen el akarják fogadni, és meg is fogják tenni. Ettől még elfogadhatatlan az, amit csinálnak.

A második ilyen nagy csomag: ezt le tudjuk rövidíteni, mert Mesterházy képviselő úr az önkormányzati ügyekben már elmondta a véleményét. Már ketten is belebonyolódtak abba a történetbe, hogy az önkormányzatok eladósodását akadályozandó milyen szabályt hoznak, a másik oldalról pedig emlékeztettek arra, hogy mi volt itt régen. Kedves Hargitai képviselő úr, emlékezzen csak arra a vizsgálatra, amit Polt Péter akadályozott meg, amikor önök 24 olyan önkormányzatot adósítottak el fejenként darabjában sok milliárd forintért, ahol az önökhöz közel álló 12 százalékos jutalékot felvevő ember volt az önök barátja. Tehát az a tudatosság, amire itt utalt képviselőtársam, teljesen így volt, és csak azért nem zárták börtönbe a fél frakciójukat, noha ezt elkövették, mert Polt Péter ezt már akkor is megakadályozta, és nem hagyta ezt kivizsgálni ebben az időszakban. Én emlékszem arra az önkormányzati bizottsági ülésre is, amikor kifejezetten az volt a téma, hogy az önkormányzatok eladósodását hogyan lehetne akadályozni, hogyan lehetne ennek elébe menni. Önök voltak a legnagyobb szószólói annak, hogy ezt márpedig mindenáron hagyni kell, merthogy önök abból fizetik a béreket, ami egyébként nem volt igaz, de mindenesetre önök voltak azok, akik ennek a legnagyobb szószólói voltak. Most pedig előálltak  már korábban  azzal, hogy micsoda megmentői lettek az önkormányzatoknak.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök voltak azok, akik eladósították, sőt nemcsak forintban, hanem devizában adósították el, és jöttek létre ezek a tartozások. Tehát itt most önöknek erről beszélni egy olyan farizeus magatartás, ami inkább arról szól  s ezt már inkább államtitkár úrnak mondom , ami azt teszi, hogy az önkormányzatokat minél inkább pórázon akarják tartani.

Azt a lehetőséget akarják megszüntetni, ami a rendszerváltás egyik legfontosabb következménye volt, hogy ez az ország nemcsak a kormányból és az államból áll, hanem ennek az országnak vannak önkormányzatai, városai, vannak települések, falvak, községek, ahol az önkormányzás zajlik, s nemcsak települési szinten, hanem másutt is. Ehelyett önök mindent centralizálnak, és egyetlen államkincstári nyomógombbal szeretnek gazdálkodni. Én értem, hogy ez a legegyszerűbb, mint ahogy a bankoknál is általában úgy működik, hogy a sokszor tízmillió forintos hitel felvétele sok ügyfélnek sokkal többe kerül és sokkal nagyobb probléma, mint egynek odaadni százmilliárd forintot. Hát ez az, ami önöknek egyszerűbben megy, egy gombnyomással intézik, az önkormányzatokat pedig ellehetetlenítik, s nemcsak a kicsiket, hanem a nagyokat is egyre inkább az állam hatásköre alá vonják. Ezért az, amit önök javasolnak, elfogadhatatlan.

A harmadik témakör, amelyben ön, államtitkár úr elkezdte magyarázni, hogy hogyan nem fogják mégsem megszüntetni a nyugdíjasok szociális üdültetésének a lehetőségét. Én azért szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az a végjáték, amit most önök lejátszanak ebben a történetben, egy olyan évtizedekre visszamutató eseménysorozat vége, amire szeretném a figyelmét felhívni. Hetven éve volt ebben az országban olyan szándék, hogy az emberek  dolgozók és nyugdíjasok egyaránt  azért kaptak kevesebb fizetést, mert olyan szolgáltatásokat kaptak az államtól, ami az üdültetés, a bölcsődei és óvodai ellátás során járt nekik. Az elmúlt évtizedek alatt a rendszerváltást követően ez a helyzet úgy változott meg, hogy létrejött egy olyan alapítvány, amely kifejezetten a dolgozók és a nyugdíjasok számára biztosított lehetőséget. Ha visszaemlékszik rá, 365 ingatlan volt (Korózs Lajos: 369!)  369, mondja Korózs Lajos képviselőtársam , amelyik ezt a célt szolgálta.

Az önök jótékony működésének eredményeként ennek a végjátéka úgy zajlik le, hogy lényegében megszüntették ennek a lehetőségét, és most már azt mondják, hogy aki akar, az a piacon vegyen magának. Most szépségtapaszként nem azonnal szüntetik meg, hanem majd jövőre még valamennyi lesz az Üdülési Alapítványhoz kapcsolódó cégben, ahonnan majd igénybe lehet ilyet venni. Hát, tisztelt államtitkár úr, eddig sem bíztam önökben, ezután sem teszem. Azt gondolom, önök azt fogják tenni, hogy az Erzsébet-utalvány kibocsátását megszüntetik. Ezzel kapcsolatban, könyörgöm, ne hivatkozzanak Brüsszelbe, legalább ön ne, államtitkár úr. Az, hogy ott szemben a padsorokban ezt mondják, ez rendben van, ezt a dumát ott beveszik, és onnét meghallgatom, de ön aztán végképp ne hivatkozzon erre.

Ön pontosan tudja, hogy a nemzeti üdülési csekk mire szolgált, mi volt a célja. Az, hogy most egyébként átalakították, és ennek következtében az, amit önök rosszul csináltak  hozzáteszem: ugyanúgy, mint ahogy említettem a rokkantellátásnál, ugyanúgy rosszul csinálták , ez vált nyilvánvalóvá mindenkinek, és nemcsak az embereknek tűnt ez fel, nemcsak ők lettek kisemmizve, százezrek, nemcsak a rokkantellátásból, nemcsak az üdülési lehetőségből, hanem egyébként ez még az európai szabályoknak sem felel meg.

(19.30)

Hát, ezen most mit csodálkoznak? Hogy mára minden ilyen ingatlan, ami egyébként ebben volt, Mészáros Lőrinc tulajdona lett, és neki ez már nem áll érdekében, mert helyette más nagy ívű koncepcióban kell mindezt majd ellátni, és ebbe a nyugdíjasok meg nem férnek bele, nem az, hogy nem csodálkozom, de ebben a kategóriában önök nem tudnak, azt hiszem, gondolkodni, mert valóban csak arról szól a történet, hogy hogyan lehet azokat az embereket, akik önökhöz közel állnak, vagy akikről úgy gondolják, hogy a jobban élők közé tartoznak, és a többiekkel pedig nem foglalkozva, őket kiszolgáltatottan ott hagyni igenis az út szélén, mert önök nem tesznek mást, ezt csinálják.

A negyedik témakörben szeretném megemlíteni az otthonápolás ügyét. Itt elfogadom azt, amit államtitkár úr mondott, hogy más jogszabályokban megfogalmazottakat hajtanak végre és építik be. De államtitkár úr, ha már belekerült ebbe a csapdába, akkor azért hadd mondjam el, hogy ezzel a javaslattal annak a 33 ezer embernek, akiknek önök nem akartak segíteni, akiket ugyanúgy ott hagytak, az ő helyzetük nem változott semmit sem. Tehát, ha valami jót akarnak tenni, akkor nemcsak az önök által megtett, 17 ezer embert érintő kezdeményezéssel kell foglalkozni  azt hiszem, érti, amit szeretnék mondani , hanem igenis arról is gondoskodni kell; de persze valószínűleg hiába mondom én ezt, hiszen nem az a probléma, hogy önök ne értenék, hogy miről van szó, hanem az a probléma, hogy önök nem akarják megoldani. Önöknek minden más ennél fontosabb, de az otthonápolásban lévőket, akik egyébként nemcsak gyerekeket, hanem felnőtteket, apjukat, anyjukat, édesanyjukat, édesapjukat gondozzák, kiszorítják ebből a történetből, azok munkáját nem ismerik el, holott, ahogy látja ön is, az otthonápolás munka, és ezt pedig jogszabályban kellene elismerni.

Mivel az előbb itt, azt hiszem, hogy több minden volt  a négy legfontosabb témakört, azt gondolom, érintettem , még néhánnyal hadd foglalkozzam. Azon túlmenően, hogy mint salátatörvény mennyire áttekinthetetlen, az egy másik része a történetnek, de foglalkozzunk a törvényjavaslat 16. §-ával, a módosított szociális törvény 73. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a 16 éves korú betegek helyett már a 12 éves korú pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek bekerüljenek a felnőtteket ellátó intézményrendszerbe. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Kevés a gyerek.) Államtitkár úr, a Jóisten áldja meg magukat, hogy képzelik ezt? Hogyan gondolják ezt, hogy ezeket a gyerekeket oda be lehet tenni? Azért, mert egyébként képtelenek arra, hogy megoldjanak egy helyzetet? Stadionok helyett inkább építsenek olyat, ami ellátja, és ezeknek a gyerekeknek a gyógyulásra lehetőséget ad! Legalább a gyerekekre vigyázzanak! Ha erre nem képesek, akkor erre mondom: na, tessék lemondani, államtitkár úr! Ha önnek ezt fel kellett vállalni, és ezt nyugodt szívvel vállalja úgy, mint ahogy egy évvel ezelőtt  emlékszik rá, hogy hogy kikelt itt magából , ha ezt egyébként a lelkiismerete, az akkori gondolkodásával most ezt nyugodt szívvel beterjeszti, akkor most mondom magának, hogy nyugodtan mondjon le, mert ez elfogadhatatlan, hogy ilyet csinálnak. Ezt nem lehet csinálni gyerekekkel!

Arra még szeretnék visszaérni, ami az adatokra vonatkozik és a nyilvántartásra, mert az adatnyílvántartásokban történő változtatási szándékuk annyira követhetetlen, hogy nem egy helyen szerepel ez, hanem szanaszét van mindenütt. Ez nagyjából, azt kell mondjam, olyan, mint Piszkos Fred, biztos, hogy kavarja. Még ha én nem is értem meg, hogy mi történik, az egész biztos, hogy itt valami történik, és lehet, hogy holnapután fogok csak rájönni, hogy mit művelnek e tekintetben, de a törvényjavaslat 23. §-ával módosított személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról, kódokról szóló törvénnyel kapcsolatban érdemes lenne végiggondolni, hogy az adatvédelmi hivatal láttae ezt a törvényjavaslatot, mert azt hiszem, hogy nekik is fel kellene ébredni e tekintetben.

Úgy tűnik, hogy az intézményfenntartásban, az egyházi ellátásban mintha a végére értek volna annak, amit szeretnének. Ez most nekem egy kicsit meglepő, mert azzal, hogy a 26. §-ban már mennek abba az irányba, sőt képviselőtársam is utalt rá, hogy már nem mindent akarnak átadni, hanem ehelyett ebben már visszafogottabban viselkednek. Azt gondolom, hogy az eddigi tobzódás is már törvénytelen volt, hiszen önök hozzájárultak ahhoz és végignézték azt, hogy olyan településen, ahol egyetlen intézmény, egyetlen iskola volt, ott is hozzájárultak ahhoz, hogy egyébként az felekezeti fenntartásba kerüljön, és ez effektíve törvénytelen. (Dr. Völner Pál: A szülők is hozzájárultak.) De mivel azt a szabályozást fogadták el, hogy lényegében az iskola így tudott fennmaradni, éppen önök által vagy önök miatt, nem csoda, hogy ezt az utat választották az iskolák. Már csak azzal a problémával kellett volna szembenézni vagy kellene önöknek szembenézni, hogy azokkal az állampolgárokkal, akiket belekényszerítettek lehetetlen helyzetbe ismét, hogyan tudnak elszámolni. Remélem, soha nem fognak magukra szavazni ezután sem.

Ezzel az újabb alapítvánnyal tényleg érdemes azért foglalkozni néhány szót abból a megközelítésből is, amit Mesterházy Attila képviselő úr mondott, de az egészségügyről szóló törvény kiegészül az új, kormány által létrehozott alapítvánnyal. Itt nyilvánvaló, hogy egy olyan magánosítás zajlik, aminél egyébként, ha a célt még értjük is, de hogy ezt miért nem tudják megoldani saját keretek között, ez nagyjából olyan, mint az ügyvédi irodáknak kiszervezett ötletelés meg anyaggyártás, éppen ezért azt gondolom, hogy ugyanúgy elfogadhatatlan ebben a körben.

A cégnyilvántartásra vonatkozó rendelkezések  mint ahogy mondtam, ebben a törvényben a 44. §-tól  költségvetéssel való kapcsolata nehezen mutatható ki, bonyolult mindaz, amit önök leírnak, de a szándék benne van, és éppen ezért megkapta feladatul, hogy ezt a szabályt itt el kell fogadtatni, és ide beletették más olyan helyett, aminek egyébként meg igazából itt lett volna a helye.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ne haragudjon meg rám, ha volt ennek olyan személyes része is, ami emlékezteti önt arra, hogy a múlt évben mi volt fontos önnek, akkor most azt mondom, hogy ebben az évben is legyen az, és kérem szépen, hogy fontolja meg, és két dologgal mindenképpen foglalkozzon, az otthonápolókkal, az ő munkájuk elismerésével. Kettő: gyerekeket ne kényszerítsenek felnőttintézménybe ezzel a szabályozással, amit be akarnak hozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)