Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1623. számon benyújtott törvényjavaslat azzal az egyszerű mondattal foglalható össze, hogy azon jogszabályok sorát folytatja, amelyek a magyar felsőoktatás autonómiáját erősítik, az egyetemek önrendelkezésének terét bővítik és ilyen értelemben a színvonalát, nemzetközi kapcsolatrendszerének szélesítését kívánják előmozdítani. Természetesen gyarapítja azon módosítások és változások körét is, amelyek elősegítik a digitalizációt.

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosítását milyen területeken érhetjük tetten? A legfontosabbakról egyébként államtitkár úr beszélt. Azt gondolom, hogy ezeket érdemes a maga tartalmában vizsgálni és ennek az egyetemekre gyakorolt hatásait megnézni. A legfontosabb mégiscsak az, hogy az autonómiát erősítik, hiszen azok az egyetemek, amelyek teljes megfelelést tanúsító akkreditációval rendelkeznek, és már jelenleg is rendelkeznek alapképzés-indítási jogosultsággal az érintett képzési területeken, automatikusan létesíthetnek mesterképzéseket. Ezek az intézmények számítanak egyébként kiemelt felsőoktatási intézménynek a javaslat szerint.

Lényegében ez egy olyan eljárás, egy olyan címhez kötött eljárás, ahol magát ezt a címet, hogy kiemelt felsőoktatási intézmény, a MAB minősítésétől teszi függővé. Tehát magyarán: ez egy teljesítmény- és minőségelvű megközelítés. Ugyanakkor jelentős mértékben csökkenti a mesterképzéssel kapcsolatos adminisztratív és eljárási terheket és a hozzákapcsolódó időtényezőt, úgyhogy mindenképpen egy jelentős könnyítés, illetve egy jóval gyorsabb reagálási lehetőséget is biztosít az egyetemeknek a piachoz kapcsolódó, megváltozott és gyorsan változó igényekhez kapcsolódóan.

(12.00)

A MAB természetesen a későbbiekben ezt ellenőrizni fogja, három éven belül ezeket meg kell tenni, tehát ilyen szempontból a minőségi kontroll továbbra is megmarad. De eljárási szempontból egyszerűen csak az OH-nál kell kezdeményezni, ez egy nagy könnyebbséget fog jelenteni.

A másik fontos változás, amiről szintén említést tett államtitkár úr, az idegen nyelv ismeretének a kérdése. Énszerintem nyugodtan elmondhatjuk, hogy az idő megérett erre a változásra, hiszen valamikor az a követelményrendszer, ami arról szólt, hogy nyelvvizsgához legyenek kötve a diplomák, egy olyan típusú, egyébként jogos felvetésből és igényből fakadt, hogy Magyarországon alacsony volt az idegennyelv-tudás mértéke, a középfokú oktatásban a nyelvórák száma viszonylag csekélynek volt mondható, és ezt a feladatkört még a jóval korábbi, jó 10-11 évvel ezelőtti változtatás gyakorlatilag a felsőoktatásra kívánta feltolni.

De az elmúlt esztendők vagy évtized során elmondhatjuk nyugodtan, hogy a közoktatásban az idegen nyelvi órák száma kedvezően változott, és ma már annyi rendelkezésre álló órakeret van, ami a kétszerese annak, ami átlagosan egy magánnyelviskolában egy idegen nyelv megtanítása során általában igénybe vétetik. Úgyhogy ebből a szempontból nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a középiskolából való kijövetel az esetek túlnyomó többségében ma már biztosíthatja elméleti és feltételrendszer szintjén, hogy a megfelelő nyelvi ismeretek birtokába kerüljenek a fiatalok, és a felsőoktatásban azt a szaknyelvet kell megtanítani nekik, ami az adott szakma műveléséhez lesz majd szükséges.

Ugyancsak fontos ebből a szempontból nyilván az az adminisztratív könnyebbség, hogy a nyelvvizsga letétele helyett lényegében a nyelvismeret lesz az érdekes. A piac egyébként mind a mai napig ezt így szokta kezelni, nem papírokat kérnek a munkavállalóktól, hanem gyakorlatilag akár egy elbeszélgetés során kiderül, hogy az illető tud az adott idegen nyelven, vagy éppen nem tud az adott idegen nyelven.

Ugyanezt az életszerű, pragmatikus megközelítést látjuk a PhD-képzéshez kapcsolódó nyelvi követelményeknél. Eddig az volt, hogy két idegen nyelvnek kell a PhD-hez kapcsolódóan a delikvensek szempontjából rendelkezésre állnia, két idegen nyelv ismerete szükséges, most a doktori iskolákra lesz bízva az, hogy mit kérnek, és azt hogyan kérik. Ez megint csak az egyetemek belső autonómiáját növeli, és praktikusabb. Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a különböző tudományterületeken más és más nyelvismereti igényekkel találkozhatunk. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az orvosi, a műszaki, a természettudományi vagy épp az informatikai területeken alapvetően az angol az, ami meghatároz mindent. Ellenben a humán tudományoknál jó néhány területen  ilyen a nyelvtudomány, a történettudomány, az ókortudomány, a filológia vagy akár az irodalomtudomány  jóval több nyelv ismerete is szóba kerülhet, tehát értelemszerűen a kívánalmakhoz és a szükségletekhez kell igazítani, gyakorlati követelményhez igazodik.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok és az egyházi fenntartók által fenntartott egyetemek esetében az oktatók és kutatók foglalkoztatására vonatkozóan van egy jelentős változás: a 70 éves korhatár eltöröltetik. Csak szeretném megjegyezni, hogy ennek a lépésnek egy olyan logikája mindenképpen van, ami már korábban egy más jogszabályból következik, nevezetesen, hogy az egészségügyi ellátásban, az orvosi, egészségügyi ellátás területén ezt a korlátot már korábban eltöröltük, és ma Magyarországon az orvosképzéssel foglalkozó egyetemek mindegyike ebbe a körbe tartozik, közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek, tehát értelemszerűen itt az egészségügyi ellátást és az oktatást  pláne a klinikák esetében, ahol a kettő összekapcsolódik  hozza szinkronba.

Ugyancsak életszerű és abszolút pragmatikus az, hogy a Kossuth-díj a művészeti felsőoktatásban teljesíti és kiváltja az egyetemi tanári kinevezés feltételeit, aki ilyenben részesül, Magyarországon ez az egyik legmagasabb; szerintem ez teljesen érthető, helyénvaló, de fontos hangsúlyozni, hogy ez a művészeti felsőoktatásban igaz.

A pedagógusellátottság javítását és elősegítését szolgálhatja az a 29. §, amely arról szól, hogy ha a hallgató az alapképzési szakjának megfelelő tanárszakon résztanulmányokat folytat, szabadon választható tárgyak mennyiségére vonatkozó korlátozást nem kell alkalmazni. Magyarán, ez arról szól, hogy tanári modulokat, krediteket már az alapképzésben is fel lehet venni, és ezek nem fogják a hallgató számára az államiösztöníjas-kereteket és -időkorlátokat csökkenteni.

Az oklevélről, oklevélmellékletekről, végbizonyítványokról, mikrotanúsítványokról is szólt államtitkár úr, amelyeket elektronikus másolatban is ki kell adni. Itt annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy a felsőoktatás digitalizációjának előmozdítása, az ügymenet meggyorsítása, könnyítése szempontjából ez tökéletesen érthető. Itt azonban fontos megjegyeznünk azt, hogy e területen biztos hogy szükség lesz informatikai fejlesztésekre, nem is kevésre, időben is, és mennyiségileg is, ugyanis a felsőoktatási intézmények tanulmányi rendszerei között jelenleg nincs kommunikáció vagy interfész, kizárólag a FIR felé történik kétirányú kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi keretek között az egyik intézmény a másiknak a különböző tanúsítványokat, dokumentumokat nem tudja közvetlenül átadni, ez csak úgy történik vagy történhet, ha mondjuk, a mikrotanúsítványt kiállítják a Neptunban, akkor egy hivatali kapun keresztül azt hitelesíteni kell, és annak megfelelően kell majd eljuttatni. Most nem megyek bele a részletekbe, csak azt akarom mondani, hogy itt biztos, hogy szükség van majd fejlesztésre, ami azt is jelenti, hogy a törvénynek ezt a részét a hatályba léptetés szempontjából időben úgy kell majd kalkulálni, hogy ez a fejlesztési szükségletekhez kapcsolódó idő rendelkezésre álljon.

Ugyanez a helyzet az elektronikus aláírással és időbélyegzővel történő ellátásra vonatkozó kitételnél is, merthogy jelenleg a Neptun-rendszer ezt nem tudja teljesíteni, tehát itt ezekre szükség van.

A 35. § abszolút egy aktuális, a napi történésekre reflektáló változtatás: az ukrajnai háborúra reagál. Ez a változtatás azt veszi figyelembe, hogy számos hallgató, aki Ukrajnából érkezett és Magyarországon maradt, szeretne bekapcsolódni a felsőoktatási képzésbe, hogy tanulmányait folytatni tudja. Az ő helyzetükben hoz könnyítést, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a képzés egyharmadát a magyar felsőoktatási intézményben kell teljesítenie ahhoz, hogy oklevelet lehessen kiállítani. Itt lényegében egy könnyítést hoz be ebbe a rendszerbe.

A felnőttképzésre vonatkozóan, ami új, és szerintem megint csak előremutató és fontos, hogy a Foglalkoztatási Alap igénybe vehető lesz a jövőben a felnőttképzésre vonatkozóan is. Ez azért különösen fontos, mert Magyarországon a felnőttképzés mértéke, nagyságrendje elmarad az európai uniós átlagtól, márpedig a gyorsan változó munkaerőpiaci helyzet ennek az aránynak a növelését igényelné.

A felsőoktatási intézményeknek a törvénytervezet az eddigiekhez képest jóval nagyobb szerepet szán a felnőttképzésben. Én azt gondolom, ez megint csak az időközben bekövetkezett gazdasági és munkaerőpiaci változásoknak egy leképezése és arra való reagálás.

Az elismerési törvény, tehát a külföldi bizonyítványok, oklevelek elismerésére vonatkozó törvényi változtatás kifejezetten az egészségügy terén jelent könnyítést, az egészségügy humán erőforrásainak érdekében tartalmaz könnyítéseket, ez lényegében a magyarországi foglalkoztatásuk megkönnyítését szolgálja.

Ugyancsak könnyítés és másik oldalon pedig a hazai felsőoktatás nemzetköziesítését szolgáló elem az, hogy a 8. §-ban, ami a felsőoktatási mobilitást is elő kívánja segíteni, a hazai oklevelekkel azonos jogi hatályt biztosít az Európai Felsőoktatási Térséghez csatlakozó állam oklevelei esetében és a továbbtanulás szempontjából.

(12.10)

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy külön blokkot kap a törvényjavaslatban, külön kell tárgyalni, mert néhány olyan kérdést akar itt rendezni, ami feszítő, aktuális, ám a jelenlegi jogszabályi keretek ezt nem teszik lehetővé. Az egyik ilyen fontos dolog, hogy atipikus munkakörök is vannak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, olyan atipikus foglalkozási munkakörök, amelyek más egyetemeken nincsenek, és ezek az esetek többségében olyanok, amelyek alapvetően gyakorlati tapasztalattal, tudással vannak felvértezve, ilyen embereket igényelnek, és nem feltétlenül tudományos fokozattal együtt járó követelményeket. Gondoljunk arra, hogy mind a katonai, mind a rendőri képzés során vannak kifejezetten gyakorlati, kiképzési feladatok.

Ugyancsak az egyetem sajátosságából fakad az, hogy a nemzetköziesítés érdekében fontos azt szabályozni, hogy hogyan lehet bevonni közalkalmazotti jogviszonyba olyan oktatókat, akik egyébként nemzetbiztonsági szempontból is vizsgálandók. A törvény azt írná elő, hogy abban az esetben, ha nemzetbiztonsági ellenőrzéshez nem kötött a munkakör, akkor a közalkalmazotti jogviszony létesítésének nem feltétele a magyar állampolgárság; ez megint csak számos külföldi tudásnak és tapasztalatnak a bevonását teszi lehetővé, és egyúttal megjelenne a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez kötötten egy újabb, magasabb vezetői poszt, a nemzetközi főigazgató.

A törvény megteremti a tanév rugalmas és az aktuális helyzethez igazodó értelmezését is. Gondoljunk csak arra, hogy erre már szükség volt akkor, amikor a Covid-járvánnyal kellett szembesülnünk. Számos egyetem oly módon tudta a képzésének a zavartalanságát megőrizni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy a tanév hosszát kellő rugalmassággal értelmezte. Ez a lehetőség most a törvénytervezetben is megjelenik.

Úgyhogy tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)