Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy ez is egy ilyen rendkívüli felszólalás legyen, most nem úgy, mint egy ellenzéki politikus, hanem mint egy egészségügyi dolgozó, aki több mint húsz évet töltött az egészségügyi rendszerben, számot adunk, számot vetünk az elmúlt időszakról, és megnézzük, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő időkben.Ha össze akarjuk hasonlítani a szocialista kormányt és a Fidesz-kormányt az egészségügy területén, akkor sajnos azt kell hogy mondjuk, hogy az egyiknek mostohagyermeke volt, a másik meg még nem érzi, hogy az övé ez a gyermek. A szocialista kormány idején volt egy olyan úgynevezett működési privatizáció, amelynek kapcsán kis kórházakat kiadtak üzemeltetni kft.-knek, köztük Tapolcát, mondjuk, Körmendet, és vehetnénk, mondjuk, Eger városának a kórházát is. Az egyik a MediSyst Kft., a másik a HospInvest Kft. Ez volt az első tőrdöfés ebbe az egészségügyi rendszerbe.

Aztán jött a 2010-es váltás. A Fidesz-kormány két évig gondolkodott azon, hogy mit kezdjen ezzel az egészségügyi rendszerrel, majd 2012-ben egy Semmelweis-terv 2.0-t tett le az asztalra. A kisvárosi kórházakat kistérségi kórházzá avanzsálta, ezt gazdasági szempontokkal támasztotta alá. De ha megnézzük jelenleg  és most visszaérkezünk a jelenbe , megnézzük a jelenben, hogy a Magyar Államkincstár honlapján fellelhető adatok szerint a kórházak adósságállománya hogyan csökkent az elmúlt időszakban, sajnos nem tudjuk elmondani, hogy csökkent. Ugyanúgy fennáll ezeknek a kis kórházaknak az adósságállománya, mint régen.

Nézzük meg, hasonlítsuk össze a munkaerőhiányt, a munkaerő-elvándorlást vagy éppen a szakképzést, a munkaerőképzést itt Magyarországon a szocialisták alatt, és nézzük meg a Fidesz-kormány alatt! Elmondható, és ez nagy igazság, hogy a szocialista kormányzat alatt a munkaerő-elvándorlás nem volt annyira jellemző, mert még nem voltunk tagjai az Uniónak, nem nézegettek külföldre, bár csábította őket a magasabb kereseti lehetőség. Majd jött a Kánaán, külföldre mehettek az orvosaink, a szakápolóink. Sajnos azt kell hogy mondjam, ez a tendencia jelen pillanatban sem állt meg. Az elmúlt pár hétben részese lehettem egy bizonyítványosztásnak, ahol OKJ-s végzett ápolók vehették át a bizonyítványaikat. Azt kell hogy mondjam, sajnos 50 százalékuk kért europassos bizonyítványt, ami annak az ékes bizonyítéka, hogy ők bizony nem Magyarországon, hanem Ausztriában, vagy mondjuk, Németországban képzelik el a jövőjüket.

Nézzük a várólistát! Várólista volt, van, de bízom benne, hogy nem lesz. Azt kell hogy mondjam, ez nem is várólista, ez már az úgynevezett kivárhatatlan lista. Sajnos ez okozza azt a tényt, hogy az állami szektor és a magánszektor, egymástól elszívó erővel rendelkező két egészségügyi szektor, inkább a magánszektor oldalára billen, hiszen egyre több magyar beteg veszi igénybe a magánellátási rendszert. Azt kell hogy mondjam, sajnos ma Magyarországon kialakult a szegények és a gazdagok ellátási rendszere. Minél drágább finanszírozású egy magánegészségügyi ellátórendszer és egy diagnosztikai eljárás, annál kevesebb ember tudja ezt ma Magyarországon igénybe venni.

Nézzük meg, és engedjék meg, hogy egy orvos által elmondott nagy igazságot mondjak itt a Ház falai között. Azt mondta egy általam nagyra becsült és nagyra tisztelt belgyógyász főorvos, hogy Lajos, addig, amíg a betegség diagnózisát nem mondjuk ki, nem írjuk le, nem mondjuk el a tüneteit, addig kezelési tervet nem tudunk rá készíteni. Ezt a diagnózist az egészségügyi rendszerről, azt gondolom, a leghatékonyabban a kórházigazgatók tudnák megtenni. De mit tud tenni az a kórházigazgató, aki mellé  főleg kis kórházakban  gazdasági igazgatói pozícióba bukott pártpolitikusokat és olyan, a gazdasági életben már megbukott embereket tesznek, akik politikailag ellehetetlenítik az ő nyilatkozataikat, hiszen a kórházigazgatók tudják a legjobban, hogy mitől romlik és romlott ez az egészségügyi rendszer.

Azt kérem az ágazat politikai szereplőitől, hogy mentesítsék ezeket az igazgatókat ez alól a teher alól. Oldják le ezt a béklyót a kórházigazgatókról, és igenis hadd mondják el, hogy mi a problémája az egészségügynek. Azt gondolom, ez jó lesz a politikának, jó lesz az egészségügynek, de legfőképpen a legjobb lesz a benne dolgozóknak és a betegeknek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)