Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Három témakörről szeretnék beszélni. Az első: inkább csak a hangsúly végett én is hadd ismételjem meg, hogy az otthonápolási díjon lévők, az otthonápolást végzők helyzetét javítandó minden intézkedés jó. Tehát én azt tudom mondani, hogy a kormány olyan lépései, amelyek bármilyen módon is, de segítik azokat az embereket, akik otthon ápolják a családtagjaikat, az mindenféleképpen jó irány és az támogatandó. Bízunk benne, hogy azokat a javaslatokat is majd támogatják, amelyek esetleg ezt a kezdeményezést vagy ezt az irányt akarják még tökéletesebbé tenni.

De figyeltem Nacsa képviselő úr hozzászólását is, nagyon szakmai, szép mondatok hangzanak el. Én arra biztatnám a Fideszt, hogy ezen a területen is bátrabban lépjen. Tehát, ahogy Varju László már mondta, ha stadionépítésben ilyen bátran lépnek, nagyon sok pénzt költenek el rá, a focisták fizetésében bátran lépnek, nem bíbelődnek a nagyon mély szakmai magyarázatokkal, akkor szerintem ezen a területen is lehet bátrabban és nagyobbat lépni. És tudja mit, vigyék el azt a kreditet, hogy önök nagyobbat lépnek, mint a szocialista kormány! Legyenek önökre büszkébbek a magyarok és azok a családok, akik ilyen helyzetben vannak. Mondják azt, hogy ők önökre fognak szavazni, mert önök sokkal többet segítettek, mint a korábbi szocialista kormány, és higgye el, hogy ezen a területen ezen intézkedések miatt nem leszünk irigyek, és egyáltalán nem fogjuk sajnálni, hogy adott esetben emiatt elveszítjük azt a pár tízezer szavazót, mert önök sokkal komolyabb és nagyobb segítséget adnak. Ez azért is nagyon fontos, és talán azt érdemes hangsúlyozni, hogy szerintem se jó, ha különbséget teszünk a gyermeket nevelő vagy éppen egyéb más családtagját otthon ápoló között, ugyanis általában azt szokták mondani, hogy akik ilyen helyzetbe kerülnek, hogy valakinek otthon kell ápolnia valamelyik családtagját, az egyenlő tulajdonképpen az elszegényedéssel, hiszen számos olyan probléma adódik ebből az élethelyzetből, ami újabb és újabb konfliktusokat és gondokat jelent a család számára. Tehát éppen ezért én is egy kiemelt témakörnek tartom ezt.

És azt is hozzáteszem, hogy itt a civileket pont nem szabad vádolni sem azzal, hogy álcivilek, sem azzal, hogy pártpolitizálnak, hiszen bármilyen interjút adtak az érdekképviseleti civilek vagy a vezetőik, mindig kihangsúlyozták azt, hogy mi mindent tett a kormányzó vagy kormánypárti képviselő, mi mindent tett az ellenzéki képviselő, és tudatosan távol tartották magukat a pártpolitikától.

Egyébként erre volt egy jó példa, a Költségvetési bizottságban Varju László elnök úrral közösen, egységesen, és a fideszes többséggel egységesen döntöttünk amellett, hogy milyen módon, hogyan kezelünk különböző beadványokat ezzel a témakörrel kapcsolatban, tehát ez szerintem mindenféleképpen egy pozitív jel volt, hogy igenis létezhet akár pártpolitika felett álló témakör, amiben mindenki egyetért, és hajlandó a saját úgymond pártpolitikai érdekét háttérbe szorítani ezért. Na, ez az első téma.

A másik a hajléktalanság kérdése. Én nem pontosan értem, hogy ebben a tekintetben is miért ilyen bátortalan a kormány, hiszen látszatmódon próbálnak kezelni egy fontos, súlyos társadalmi problémát, és ezért nem értem, hogy államtitkár úrék miért nem használják azt, ami már a kezükben van. Én bevallom őszintén, mivel érdekelt a téma, elolvastam a nyáron a „Hajléktalanügyi teendők 2015; Utcától lakásig; Javaslatok a hajléktalan emberek ellátásának átalakítására”, ez egy 2015. augusztusi stratégia. „A szakértői dokumentum a Hajléktalanokért Közalapítvány által megvalósított, ’Az utcán élő hajléktalan személyek társadalmi visszailleszkedésének, sikeres munkaerő-piaci integrációjának megalapozása’” címmel egy TÁMOP-projekt keretében valósult meg; Széchenyi 2020, Magyarország Kormánya és a többi, és a többi.

Tehát itt van egy olyan dokumentáció, egy olyan stratégia, amit nem a szocialista kormány idején írtak, nem mi finanszíroztuk, semmi köze hozzá a szocialistáknak, egyszerűen a hozzáértő emberek megírták, majdnem 50 oldalban, az úgynevezett hajléktalanügyi stratégiát, amiben egyszerűen, csak így, ha végignézi, államtitkár úr, a tartalomjegyzéket, le van írva, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy a hajléktalanoknak tudjunk segíteni.

És mondjuk, ebből a stratégiából világosan látszik az, hogy ez egy komplex kérdés; hogy ez egyáltalán nem büntetőjogi kérdés; hogy nem lehet ezt a kérdést kriminalizációval megoldani. Lehet azt mondani, hogy biztos vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy nem tetszik nekik, ha valaki éppen az utcán él vagy ott fekszik, vagy adott esetben még félhetnek is néha tőle az emberek  értem, hogy erre próbálnak önök alapozni , de azért arra is alapozzanak, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége segíteni akar a hajléktalanokon, tehát van hozzá egy pozitív támogatás az emberek részéről, hogy valós megoldást adjanak erre a kérdésre.

Ebben a stratégiai dokumentumban  még egyszer mondom, ez majdnem 50 oldalas anyag  a 3. fejezetnek az a címe, hogy „A hajléktalanság kezelését, csökkentését szolgáló további teendők”, és ebben olyan megfogalmazások vagy alpontok vannak, mind például „Új ellátási forma  a „Szociális lakásotthon’”, vagy „Új szabályozók  a ’Biztonságos bérlet’ rendszere”, vagy „Új pénzügyi ösztönzők  a bérbeadást ösztönző adók”, „Új szervezeti forma  a ’Szociális lakásügynökség’”, „Önkormányzati bérlakások”, ez a 3.3.8. pont, „Új védőháló  a magáncsőd eljárás bevezetése” és a többi.

Tehát, államtitkár úr, ott van a kormány kezében egy stratégiai dokumentum. Én elolvastam, nem vagyok a téma szakértője, de laikusként annyit mondhatok, hogy abszolút racionális és megvalósítható programpontokat fogalmaz meg. Olyan szakemberek dolgoztak ezen az anyagon  a neveiket ismerem korábbi időszakomból fakadóan , akik valóban hozzáértői ennek a témakörnek.

(12.20)

Én pusztán csak azt kérném államtitkár úrtól, hogy a saját maguk által támogatott, finanszírozott, fölkért szakértők véleményét vegyék figyelembe; ne az ellenzék véleményét, lehet ránk legyinteni. De azoknak a szakembereknek a véleményére ne legyintsenek, akik önöknek dolgoznak, vagy az önök támogatásával dolgoznak, mert igenis ők valóban jó stratégiai dokumentumot tettek le az asztalra. Magyarul, ne a látszatmegoldást, hanem a valós megoldást válasszák. Nem véletlen, hogy ennek a dokumentumnak a címe, államtitkár úr, az, hogy az utcától a lakásig. Tehát nem a börtönig, hanem az utcától a lakásig, és ez egy fontos különbség, bármennyire is az önök számára ez nem jelent jelentős különbséget.

A harmadik téma az álcivilek. Állandóan azt hallom, hogy itt mindenki álcivil. Aki bármilyen véleményt fogalmaz meg, esetleg kritikusan áll a kormányhoz, az álcivil. Így lehet a legkönnyebben aláásni a fideszes szavazók körében ezeknek a civileknek a tekintélyét. Én az önök helyében inkább odafigyelnék ezeknek a civileknek a mondataira. Én sokkal inkább álcivilnek tartom például a CÖF-öt, amelyik félmilliárd forintot kap közgondolkodás fejlesztésére, és annyira transzparensen működik. Egyáltalán, hogy tudjuk, hogy ennyit kapott, azért külön pereskedni kellett. Most azért kell külön pereskedni, hogy egyáltalán tudjuk, milyen tevékenységre költötték el ezeket a forrásokat. Bevallom őszintén, hogy én ezeket a civil szervezeteket, mint amilyen például a CÖF, sokkal inkább polgári öntevékeny csoportnak szoktam hívni, rövidítve PÖCS-nek. S azt gondolom, a munkájuk is olyan, mint amilyen a nevük. Polgári öntevékeny csoportként működnek, tehát tulajdonképpen PÖCS-ök. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)