Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint ezt már képviselőtársaim is ismertették, itt egy szokásos vegyes felvágottról van szó, ahol három, egymástól lényegesen eltérő témájú, lényegesen eltérő tartalmú, kidolgozottságú és lényegesen eltérő célú javaslat van egymáshoz hozzáfűzve. Éppen ezért a törvényjavaslatról a Demokratikus Koalíció általános véleménye az, hogy „igen  nem  talán”, annak következtében, hogy a törvényjavaslat különböző részeihez más-más viszonyt kell kialakítanunk.Az első rész, amelyik a Széchenyi-díjasok járadékáról rendelkezik, ez lényegét tekintve rendben van. Néhány kérdés merül fel ott a megfogalmazás, az Akadémia szerepe és különösen a források garantálása szempontjából. Ott nem egészen világosan látjuk azt  különös tekintettel a kormánynak arra az áldásos tevékenységére, amelyik szűkítené és ellenőrizni kívánja az Akadémia forrásait , hogy az itteni garanciák kellő biztosítékot jelentenek arra, hogy a továbbiakban egy emelt, nyilván egy emelkedő, automatikusan indexált összegről van szó, és ez később is mindig rendelkezésre áll-e. Akár hihetnénk is a kormány becsületszavának, csak az nem sokat ér, így aztán itt némi kételyeink vannak. De a lényeget tekintve ezzel a szabályozással egyetértünk.

Hogy lefele haladjunk az egyetértésünk szintjének kifejezésével, jóval problémásabbnak látjuk, de még mindig nem elfogadhatatlannak a törvényjavaslat végét; azt a részét, amelyik a felsőoktatásitörvény-módosítással, innovációval kapcsolatos részeket tartalmazza. Speciel a digitális környezetek  bocsánat, nem így fogalmaz pontosan a törvényjavaslat , digitális oktatási környezetek törvénybe emelése, ez nekem személyesen is nagy szakmai öröm, és van még számos egyéb rendelkezés benne. Egy picit úgy érezzük ugyanakkor, hogy ezek a szabályok nincsenek teljes koherenciában a felsőoktatási törvény egészével és szemléletével.

Egyszerre kívánják gúzsba kötni a kancellárokon keresztül és a finanszírozásra vonatkozó szabályokon keresztül a felsőoktatást, és közben azt mondani neki, hogy menj és szárnyalj. Ez egyes intézmények számára jelent valódi lehetőséget, különösen a műszaki felsőoktatásban, és mindenképpen üdvözlendő, ugyanakkor más intézmények számára mi elég problémásnak látjuk.

Nagyon egyszerűen megoldható lenne ez a kérdés: ha a kormány ezt egy jó iránynak tartja, akkor nem ilyen néhány, viszonylag rövid törvényjavaslatban kéne ezt rendezni, hanem a felsőoktatás működését, ahhoz a szabályokat egészében kellene áttekinteni, hogy annak érdekében egy olyan általános szabályozás jöjjön létre, amelyik nemcsak egyik-másik egyetemnek vagy intézménynek jó, hanem a felsőoktatás egésze számára tesz lehetővé egy olyan rugalmas működést  ahogy képviselő úr ezt egyébként mondta, sőt miniszter úr is, és ezzel mi egyetértünk , olyan rugalmas működést, ahol minden intézmény számára olyan szabályok vannak, amelyek egyébként az ő képzési területéhez, működéséhez, méretéhez is igazodnak. Még egyszer mondom, itt alapvető irányban nem látunk problémát, koherenciaproblémákat látunk elsősorban.

Végül a szakképzés területén látjuk a legnagyobb gondokat. Egyszerűen érthetetlen a kancellárok bevezetésére irányuló törekvés. Hiszen a felsőoktatásban legalább értjük, erről már beszéltem ma, például ki akartak nevezni egy olyan kormányzati felügyelőt, akinek elég hatásköre van ahhoz, hogy átgázoljon a tudományos egyetemi autonómián, pénzügyileg, szakmailag, esetleg politikailag is kézben tartsa az intézményeket. Na de mi a szándék a szakképzéssel? Azt mondják, odakerül egy menedzser típusú vezető. Drága képviselőtársaim, drága miniszter úr, hát akkor mi a főigazgató? Ugye, van egy szakképzési centrum, ott már nem végez pedagógiai vezetőmunkát a főigazgató, az ő dolga lenne az, hogy menedzselje az egész szakképzési centrumot. Egyébként meg vissza kéne adni a jogosítványokat az egyes szakképző intézmények vezetőinek, hogy szakmailag vezessék a saját intézményüket. De ugye, ez nem történik meg, ehelyett a főigazgató és a gazdasági igazgató mellé bekerül újabb elemként a kancellár, szokás szerint ő kap meg minden érdemi jogkört, és kialakul egy olyan vezetési szerkezet, ahol majd így hárman menedzselnek. Hát, ha valami nem működik, akkor az biztos nem működik, ha egy ilyen menedzser típusú feladatot osztott hatáskörben akarnak elláttatni az intézményekben.

Ennek, őszintén szólva, semmi értelme nincsen, hacsak nem élünk azzal a gyanúperrel, hogy az előző miniszter által kinevezett főigazgatók mellé az új miniszter is szeretne egy saját embert tenni, és ilyen módon a szakképzés irányításával személyes befolyást is szerezni. Hozzá kell tennem, hogy ebből csak baj lesz, őszintén mondom, ennek nincs semmi értelme. Szabályozzák újra a főigazgatók hatáskörét, írjanak ki új pályázatokat, ha nem bíznak a mostani főigazgatókban! Itt nem autonóm döntések vannak, önök nevezték ki a főigazgatót is. Most kineveznek mellé egy kancellárt is, hát tényleg, ennek semmi teteje nincsen.

De őszintén szólva, az egész rendszer rossz, ezt hozzá kell tennem, tehát nem irigylem a főigazgatókat sem, de nem azért, mert nincs még ott még egy ember, aki segít nekik a hátsó ülésről bekiabálva, vagy rángatja a kormányt a másik ülésről, hanem azért, mert az egész mostani szakképzésiközpont-koncepció egy alapvetően elhibázott, téves koncepció, ami nem veszi tudomásul azt, hogy ez alapvetően egy oktatási tevékenység.

És itt elértünk a lényeghez, tisztelt képviselőtársaim. Mert a törvényjavaslat konstrukciós hibáinak és problémáinak legalapvetőbb oka az, hogy nem lehet az oktatást félbevágva irányítani. Nem lehet úgy irányítani, hogy a felsőoktatási törvényre benyújt az egyik minisztérium is egy törvényjavaslatot, meg a másik minisztérium is egy törvényjavaslatot. Hát legalább a kormányon belül beszélgessenek már egymással, ha velünk meg a szakmával nem állnak szóba! Hát ne csinálják már ezt! A szakképző intézményeknek ma is van egy sor közoktatás típusú feladata is. Ehhez képest most akkor innen a szakképzési centrumokat majd itt egy törvénnyel jól megváltoztatjuk. Nem nagyon tudja, nem is tudhatja ez a minisztérium egyébként, hogy milyen hatása van az intézményeknek a közoktatási törvényben szabályozott feladataira és működésére, ez a dolog meggyőződésem szerint koncepcionálisan hibás, koncepcionális tévedés.

Nem lehet szétszakítani egymástól a tudásmenedzsmentnek az állami rendszerét, az oktatás állami rendszerét. Az óvodától az egyetemig, a szakképzéstől a gimnáziumig, az egy rendszer. Ezt a rendszert egységesen kell irányítani, egységes szemléletben. Hozzáteszem: volt a mi időnkben is megosztott felügyelet, de akkor elképesztő energiákat fordítottunk arra, hogy a minisztériumok, illetékes minisztériumok között egy erős egyeztetés legyen, és úgy jöjjenek be törvényjavaslatok, hogy mind a két szempontrendszer érvényesül, hogy ezekben egyetértés és egyforma szemlélet van. Most nem ez a helyzet. Kétfelé rángatják a szerencsétlen szakképzést, és kezelhetetlen ma már az a helyzet és azok a következmények, amivel a szakképzés szétverése jár.

Én nem vonom kétségbe, és a törvényjavaslatból is ezt látom, hogy miniszter úrnak komoly ambíciója van arra, hogy a szakképzés égető problémáit orvosolja. Ha ez így van, akkor arra kérem, hogy ne félmegoldásokat, ne ilyen látványos, „küldünk még egy embert oda, és akkor azok majd sokkal okosabbak lesznek, mint az eddigiek, és jobban fogják csinálni” típusú megoldásokat keressen, hanem álljanak neki, üljenek le a szakmával, nézzék meg a működő, jó nemzetközi gyakorlatokat, és kezdjék elölről ennek a szakképzési rendszernek a felépítését. Mert ha van olyan területe az oktatásnak, ahol az elmúlt 8 évben, amikor egyébként rendkívül sűrűn váltakozó felelős miniszterek, államtitkárok és főigazgatók csak kárt, káoszt és zűrzavart csináltak, az a szakképzés.

(13.30)

Ezt nem lehet tovább folytatni, tisztelt képviselőtársaim. Látják a munkaerőpiaci adatokat, lassan rámegy a gazdaság és rámegy az ország erre a típusú szakképzési politikára. Rakjuk ezt rendbe, csak ne ilyen látszatintézkedésekkel, hanem menjünk vissza az alapokig, mert egyébként önök is tudják, hogy ma már a munkaerőhiány, a szakképzett munkaerőhiány az, ami a legtöbb kárt okozza az egész gazdaságnak. De ezt nem lehet csak a szakképzésben elkezdeni, államtitkár úr, már a közoktatásban is nagyon sok mindent rendbe kéne rakni ahhoz, hogy ez működjön.

Azt kérem önöktől, hogy ezt a részét a törvényjavaslatnak hagyják, ezzel csak újabb kárt okoznak, újabb szervezeti zűrzavart, és kezdjünk el egy érdemi szakmai, szakpolitikai vitát arról, hogy hogy lehet megmenteni a magyar szakképzést. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK soraiból.)