Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Száz évvel ezelőtt, 1918. november 11-én lett újra független állam 123 év után Lengyelország, és úgy gondolom, hogy a magyar-lengyel ezeréves barátság kapcsán fontos, hogy a Magyar Országgyűlésben is megemlékezzünk erről az évfordulóról, amely lengyel barátaink legnagyobb ünnepe.Ezeréves történelmi barátságot említettem, és ez nem egy költői túlzás, hanem tényeken alapul, hiszen az Árpád-kortól kezdve napjainkig ezernyi olyan közös dolgot lehet felsorolni, ami összeköti a két nemzetet. Számos olyan uralkodónk vagy éppen neves történelmi személy volt, akinek akár lengyel felmenői voltak, közös uralkodóink voltak, Nagy Lajostól kezdve Báthory Istvánon keresztül, számos olyan történelmi esemény volt, amikor megsegítettük egymást, egymás hazájában leltek menedéket magyar emberek, vagy éppen ’48 vagy ’56 kapcsán segítette egymást a két nemzet. Tehát ez egyáltalán nem csak egy szimbolikus dolog, hanem tényeken alapul.

És nemcsak a múltunk közös, hanem a jelenben is számos olyan kihívás van, amely közös a két nemzet számára. Mindkét ország szenved attól, hogy a társadalmának egy jelentős része ment kényszerből külföldre, nagyon fontos ezért, közös probléma, hogy megtörténjen például az a bérfelzárkóztatás, amit a Jobbik is lengyel szövetségeseinkkel közösen zászlajára tűzött, a bérunió megvalósítása, hogy árakban is utolérjük a nyugat-európai színvonalat.

Közös probléma például a brexit kapcsán az ott élő magyaroknak vagy éppen a lengyeleknek a sorsa, hogy ne legyenek másodrangú állampolgárok, közös probléma és közös feladat, hogy megvédjük a migrációtól a keresztény Európát. Úgyhogy számos olyan pont van manapság is, amiben együtt kell dolgoznunk. Mindebből a közös múltból és a közös ügyeinkből, a jelenben lévő közös ügyeinkből fakadóan a Jobbik és a Jobbik ifjúsági tagozata immáron hét éve rendszeresen november 11-e kapcsán Lengyelországba egy utat szervez, és idén is egy nagyon szép létszámú delegációval vettünk részt ezeken az eseményeken, amelyek ezek a hétvégén megrendezésre kerültek.

Szávay István képviselőtársammal, Pintér Tamás és Mirkóczki Ádám képviselőtársaimmal és többtucatnyi ifjúsági tagozatos és Jobbik-taggal vettünk részt ezen a túrán, amelynek keretében a szombati napon lengyel szövetségesünkkel, a Ruch Narodowyval egy saját megemlékezést szerveztünk, megkoszorúzva Roman Dmowski szobrát, másnap pedig részt vettünk a fantasztikus élményt jelentő lengyel függetlenségi meneten.

Az idei meneten a híradások, az objektív híradások szerint 250 ezer, azaz negyedmillió lengyel hazafi vett részt, és szerencsére ott voltunk mi is, magyarok, többek között más országok delegációjával együtt is, és mindaz, amit ott átéltünk, az szavakban nehezen kifejezhető. Nehéz elmondani azt, hogy milyen érzés volt, amikor megjelentünk ott a - mondom még egyszer - 250 ezer lengyel hazafi között magyar zászlóinkkal és az erre az alkalomra készített molinónkkal, amely molinón lengyelül és magyarul az a szöveg szerepelt: ezredévnyi barátság, százévnyi függetlenség, tartson mindkettő örökké!

Amikor ezt lengyel barátaink elolvasták, akkor onnantól kezdve tényleg azt az érzést, amit ott a köszönetük jeleként kinyilvánítottak felénk, azt nehéz elmondani. Megtapsoltak minket, együtt skandáltuk akár a „ria, ria, Hungária!”, akár a „lengyel, magyar két jó barát” ismert rigmusát, odajöttek megköszönni nekünk, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk, részt veszünk a nemzeti ünnepükön. Tehát az a szeretet, ami áradt belőlük, az tényleg, úgy gondolom, hogy minden jelenlévő számára egy nagyon fontos emlék volt. Ezért is voltunk mi ott, és tényleg amit ott megtapasztaltunk, hogy 250 ezer ember, a legkisebbektől a legnagyobbakig ott volt, ez mind nagyon-nagyon emlékezetes volt számunkra. Nekem is megmaradt örök élményként, ahogy hat kisgyermek, kislány ott egy kifeszített lengyel zászlót vitt, vagy éppen mellettük néhány méterre egy idős házaspár egymásba karolva vonult végig a tömegen.

Nagyon pozitív példát láttunk tehát itt a lengyel hazafiságból, és tényleg nagy élmény volt ott lenni lengyel testvéreinkkel ezen a meneten. Én tehát bízom benne, ezen élményen is alapulva, hogy ez a barátság nemcsak egy múltbeli dolog lesz, hanem időről időre meg tudjuk ezt újítani, a közös ügyeink kapcsán tudjuk egymást segíteni. Ezúton is arra kérem magyar és lengyel testvéreinket is, hogy ápoljuk ezt a nagyon értékes kapcsolatot, ezt a nagyon értékes barátságot, és felszólalásomat is azzal szeretném zárni még egyszer, amit a molinóra is írtunk: évszázadnyi függetlenség, évezrednyi barátság, tartson mindkettő örökké! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)