Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy élvezettel hallgattam Szilágyi képviselőtársam fejtegetését. (Derültség.  Magyar Zoltán tapsol.) Gondolom, a pirotechnikai eszközök használatával kapcsolatban kizárólag személyes tapasztalatokra támaszkodott, mint a valamikori hírhedett Fradi B-közép oszlopos tagja, Hypós Ferenc őszinte híve. De a helyzet az, hogy lám-lám, csak nem lehet… (Szilágyi György: Én a barátja voltam, nem a híve!) Híve és barátja, őszinte híve. Gratulálok hozzá! (Szilágyi György: Köszönöm szépen.)Mindenesetre a helyzet az, hogy nem tudunk jót tenni, bár pont a Jobbikkal kapcsolatban, azt hiszem, nincsen ilyen kormányzati vagy frakció-célkitűzés, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy lám-lám, lehet persze ezt ironikusan is előadni, de van, amiben egyetértünk a miniszterelnök úrral, van, amiben pedig nem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Van olyan? Hoppá!) Természetesen például a pirotechnikai eszközök használata a stadionokban az ilyen kérdés, én magam például, megvallom őszintén, ellenzem pirotechnikai eszközök használatát a stadionokban, kifejezetten veszélyesnek tartom, és azt gondolom, hogy egy labdarúgó-eseményt nagyszerű akciókkal fel lehet dobni, de ezek között a pirotechnikai eszközök alkalmazására inkább csak később gondolnék. Jobban örülnék annak, hogyha mondjuk, kulturáltan buzdítanák a szurkolók a csapatokat.

De ezzel csak azt akartam mondani, hogy lám-lám, nem kell mindenáron törni magukat, mert egész egyszerűen mi is úgy működünk, mint minden normális politikai erő: van, amiben egyetértünk, van, amiben vitatkozunk.

Amiben inkább hozzá szeretnék szólni, az az, amit az akadémiai rendszerről és az akadémiákról mondott képviselőtársam, mert abból, amit elmondott, világosan kitűnt, hogy a képviselőtársam az akadémiai rendszert nem nagyon érti. Legalábbis olyanokat mondott, amelyek erősen alátámasztják ezt a vélekedést.

Ugyanis a helyzet az, hogy az akadémiai rendszer nagyon jelentősen különbözik az átlag sportegyesülettől. Ráadásul sportágspecifikus is, mert ahány sportág, annyiféle jól működő akadémiai rendszert lehet elképzelni. De az nagyon fontos, hogy míg az alapszabály az, hogy a sportegyesületeknél természetesen sportoló gyerekeket juttatunk infrastruktúrához, lehetőséghez, edzőhöz, az akadémiai rendszer attól jelentősen más, hogy egyébként ott biztosítani kell a gyermekeknek az ottlakását. Tehát sokkal inkább emlékeztet egy sportkollégiumra, mint egy átlag egyesületre, azt talán még Szilágyi képviselőtársam is tudja, hogy az átlag sportegyesületek bentlakást nem biztosítanak a sportolóknak, sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek. (Szilágyi György: A sportiskolák sem!) Magyarországon pedig, képzelje el, Szilágyi képviselőtársam, egy sor olyan sportág van, amely csak akkor tud eredményes lenni, hogyha egyébként akadémiai rendszerben próbálja, tehát ilyen sportkollégiumi rendszerben próbálja a versenyzőit felkészíteni, egészen egyszerűen azért, mert a magyar adottságok ezt teszik lehetővé.

Csak egy példát szeretnék mondani önnek: a magyar sortrek ma a világ vezetői között van. Nemrégen voltak a világkupaversenyek, nyugodtan mondhatom, hogy a nemzetek versenyében a negyedik helyet értük el, és rommá vertük a világot, fiúk, lányok egyaránt.

Magyarországon igazolt sortrekversenyző  ez a rövidpályás gyorskorcsolya  105 van. 105! Dél-Koreában 300 ezer, Kínában milliós. Vagy a lehetőségeket tekintve: Kanada szintén erős ebben a sportágban, Kanadában a sortrekversenyzésre alkalmas pályák száma 3 ezer, Magyarországon 22. És mégis megvertük Kanadát, megvertük Kínát, megvertük Dél-Koreát.

(19.00)

Ez kizárólag úgy lehetséges, hogy a sportág rendelkezésre álló erőforrásait koncentráljuk, és egyfajta akadémiai rendszerben próbáljuk ezt megcsinálni, mert egyébként nem tudunk lépést tartani azokkal az országokkal, akik mind a lélekszám méretében, mind a gazdasági erőforrásokban sokkal nagyobbak, mint mi.

Az akadémiai rendszert jelen esetben úgy kell elképzelni, ami tényleg nem hasonlít egy egyesülethez, hogy az oda behívott gyerekeknek teljes ellátást, kollégiumot, oktatást és napi felkészülést csinálunk, úgy egyébként, hogy a felkészülésükhöz igazodik az oktatási program is. Ez nagyon különbözik attól, amit egy átlagegyesület tud. Persze lehet valakinek az az álláspontja, hogy minek ez, mert egyébként Magyarország a sportsikerei nélkül is pont olyan ország, mint azzal, és itt jelentős különbség van közöttünk. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar nemzeti identitás, a magyar közösségi érzés, a magyar habitus számára egyfajta közös gondolkodást, közös élményt, közös pontot jelentenek azok a sportsikerek, amelyeket egyébként a magyarok elérnek szerte a világon, és nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország az olimpiai eredményesség tekintetében a világ tíz első nemzete között van. A tízben mi vagyunk a legkisebbek, mi vagyunk a legalacsonyabb GDP-vel rendelkezők, és mi vagyunk általában a leggyengébb erőforrásokkal rendelkezők a sportadottságokat tekintve.

Persze ki lehet emelni egy-egy akadémiai fejlesztésből látszólag irreálisnak látszó dolgokat  jakuzzi , én viszont annak a híve vagyok, Szilágyi úr (Szilágyi György a helyén ülve telefonál.), hogy ha már akadémiát építünk, akkor azt csináljuk meg úgy, hogy a multifunkcionalitás is benne legyen. Önnek persze nem kell tudni, de például a Santa Monica Club a minta. Annak az a lényege, hogy olyan sportegyesületet működtetnek Santa Monicában, ahol az olimpiai bajnokokkal az egyébként pénzes polgárok együtt edzenek, mert nekik ez a presztízs, ahhoz viszont építenek jakuzzit is, de ebből tartják el magukat egyébként.

Tehát lehet azt kifogásolni, hogy az akadémiai rendszerben működtetni szándékozott kisvárdai komplexumban van bár, de ha egyébként a kisvárdai polgárok egy része, akinek van pénze, ettől gondolja azt, hogy akkor őneki ez egy klubélet, egy társadalmi, közösségi élet, és a versenyzőkkel együtt van, akkor azt gondolom, ezt meg kell tenni, mert ha az akadémiai rendszert nem úgy építjük meg, hogy beleépítjük azokat a lehetőségeket, amelyek adott esetben jövedelmet termelnek, akkor biztos, hogy a fenntartása sokkal többe kerül.

Ezért én az akadémiai rendszert messzemenőkig támogatom, és azért is tartom hasznosnak a törvényi szabályozást, mert ma tulajdonképpen az akadémiát az különbözteti meg a nem akadémiától, hogy akadémiának hívják. Tehát ezzel az erővel az Akadémia utcában lévő edzőterem is akadémiai sportközpont, mert nincs semmifajta szabályrendszere annak, hogy finanszírozásban, működésben, akkreditációban mit lehet akadémiának nevezni és mit nem. Ebben az értelemben ez kifejezetten zavaró, mert vannak nagyon jól működő akadémiák, vannak nagyon jól működő műhelyek, amelyek sosem voltak akadémiák, de kiemelkedően teljesítettek, lásd a legendás szombathelyi dobóiskola, és természetesen vannak nagyon nagy egyesületek nagyon nagy finanszírozással, és semmi közük az akadémiához. Tehát hogy ebben valamelyest rendet teszünk, az szerintem kifejezetten támogatandó.

Még valamit szeretnék mondani, mert ez állandóan előkerül minden sporttal kapcsolatos vitában, ez az úgynevezett sportlétesítmények fejlesztésének, üzemeltetésének mikéntje. Ezt persze van, aki csak lefordítja egyszerű stadionkérdéssé, de egyébként ezt bonyolultabban is meg szokták fogalmazni.

Az alapnézőpontunk különböző. Mi azt gondoljuk, hogy a sport a kultúra szerves része, attól elválaszthatatlan (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), ami azt jelenti, hogy a kulturális infrastruktúra fejlesztésének a részeként gondoljuk el a sportlétesítmények fejlesztését is. És nem kérdezzük meg, hogy mi az ördögnek építünk magyar Természettudományi Múzeumot, ha csak 140 ezer látogató van egy évben, a debreceni állatkertben 500 ezer egy rosszabb évben; akkor az egészet dobjuk ki, adjuk el a csontokat, a dinókat, nem tudom, micsodákat, mert ez aztán nem hozza a pénzt, helyette csináljunk kilósruhavásárt, az hozza a pénzt.

Csak azt gondoljuk, hogy a kultúrát nem így kell mérni, azt gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Galériát akkor is üzemeltetni kell, ha a benne összegyűjtött csodálatos anyagnak a 80 százalékát sose állították ki. Ez tény, mint ahogy a múzeumokban összegyűjtött anyagok döntő többségét nem szokták kiállítani, mert olyan mennyiségű anyag keletkezik régészetben, vásárlásban, amire nincs elég kapacitás, de ettől nem gondolnám azt, hogy akkor amit nem állítunk ki soha, az minek, adjuk el, abból is befolyik a pénz.

Mint ahogy azt gondolom, Operát is kell működtetni, sose lesz nyereséges, és mindig majd számon lehet kérni, hogy a színpadra állítás több száz millió, adott esetben milliárdos költségeihez képest néhány száz látogató van, és annak a fele külföldi vagy a nagyobb fele külföldi, aki betéved az Operába  minek ez? Minek ez? Adjuk el, biztos tud valaki egy jó szállodai befektetőt hozni.

Na most, a helyzet az, hogy nem így gondolkodunk. Képzeljék el, ha az a nézőpontunk  egyébként ezt nem mi találtuk fel, talán önök is értesültek róla, hogy volt egy antikvitás és abban egy görög felfogás, ami egyébként a testkultúrát a kultúra részeként fogta fel, sőt azt mondta, ha nem tudsz úszni, akkor műveletlen vagy. Tehát mi azt gondoljuk, hogy igenis, a sportlétesítmények fejlesztése a kulturális létesítmények körébe tartozik. Az egy másik történet egyébként, hogy adott esetben kulturális létesítményben lehet jövedelemtermelő eseményt is rendezni. Miért ne? A debreceni Modemben, az egy kiállítótér, például ki szoktuk adni magát a kiállítási teret a kiállítással együtt  mindig megkérdezzük, hogy engedélyt adnak-e hozzá  például vállalati fogadásokra. Az nem kulturális esemény, de hozza a pénzt, egyébként a vállalatoknak meg presztízs, szeretik.

Na most, a helyzet az, hogy ez ne tévessze meg önöket a tekintetben, hogy a világon mindenütt, egyébként még talán az Egyesült Államokban is, viszont az már aztán tényleg nem sport, hanem szórakoztatóipar, a nagy bajnokságok infrastruktúráját leszámítva, a sportinfrastruktúra-fejlesztés nem nyereséges, még a Bernabéu Stadion építése sem hozta be a pénzt, a Wembley-ről nem is beszélve. Ezzel együtt nem tanácsolnám azt a katalánoknak, hogy bontsák el, mi a fenének, ezen csak buknak (Derültség.), mert egész jó, amit csinálnak, és egyébként az a katalán öntudatnak szintén szerves része.

Tehát az alapvető vita a tisztelt képviselőtársaim között az, hogy mi azt gondoljuk, és következetesen ezt a magatartást visszük végig a létesítményfejlesztésben meg a hozzáállásban  ezért értelmes egyébként a taót kinyitni a fenntartás számára, mint ahogy szerintem értelmes a kulturális létesítmények szempontjából is az állami finanszírozást mindig újragondolni és támogatni, a forint-fillér támogatást a színházak fenntartásában, és a többi, és a többi , tehát hogy a kultúra egy olyan dolog, amit nem piacosítva, piaci alapon képzelünk el.

Na most, mindenki, aki a stadion feleslegessége mellett érvel, implicite, mert szégyelli bevallani, igazából azt gondolja, hogy a sport nem a kultúra része, ezért különállóként kell kezelni, mint az Operát. Azt mondani, hogy zárjuk be az Operát, mert drága és minek, és nem hozza a pénzt, az ciki, viszont az a helyzet, hogy akkor következetesnek kell lenni. Ez egy érvényes álláspont, vitatkozzunk róla. Önök nyilvánvalóan azon az alapálláson vannak elvi alapon, és ebből vezetik le ezt az egész stadion- meg sportinfrastruktúra-kérdést, hogy valamiért a sport és a testművelés nem az emberi kultúra része, hanem valami más. Lehet így is megélni a világot, de mi azt gondoljuk, még egyszer mondom, hogy a sport és ezért a sportingatlan-fejlesztés is a kultúra része. Nem véletlen, hogy a sport nem sportbizniszalapon van valamilyen gazdasági minisztériumban vagy önállóan, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériumában, tehát még ez a nyilvánvaló szervezeti megoldás is ezt kifejezi.

Mindezt azért szerettem volna elmondani, mert ha néha ezt nem mondjuk el, akkor mindig összekeveredik a végén az az érvelés, amit önök mondanak, hogy minek az a sok sportlétesítmény, hiszen ritkák benne az események, meg egyébként is kevés benne a néző, de azt nem teszik hozzá, hogy ezzel egyébként azt az alapállást képviselik, hogy a sport nem az emberi kultúra része. Mi azt gondoljuk, hogy az emberi kultúra része, ezért egyébként a stadion megítélése ilyen értelemben, elvi alapon az Operaház, illetőleg a Nemzeti Galéria, vagy még mondhatnék jó néhány dolgot, alapján ítélhető meg.

(19.10)

Ha önök ezt feleslegesnek gondolják, ez is egy érvényes álláspont, és egyébként biztos van ország, ahol nincs operaház, viszont van helyette kilós ruhabálás vásár, de úgy is lehet élni. Mi mégis azt gondoljuk, hogy a mi alapállásunk szerint szeretnénk a sportlétesítmények fejlesztéséhez hozzáállni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)