Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök Kósa Lajos felszólalásának, hiszen példaértékű lehet akkor ezek szerint Debrecen városa majd az elkövetkezendő időszakban, ahol majd nem kell a taóból stadionfenntartásra pénzeket igényelniük. Ezzel is spóroltunk a költségvetésnek. Bár több ilyen város lenne!Ha már Gréczy Zsolt szavaira válaszolt, és Gréczy Zsolt  ehhez is csak egy megjegyzés  a nézőszámokat emlegette a labdarúgó-mérkőzéseknél, erre biztos az lenne a fideszes válasz, kedves képviselőtársam, hogy nemcsak a mennyiség számít ám, hanem a minőség is. Gondoljunk bele, hogy hosszú napokon-heteken keresztül az egész magyar futballtársadalom abban a lázban égett, hogy a NER két csúcscsapatának a rangadóján, a Felcsút-Kisvárda mérkőzésen 61 vagy 62 néző volt. Ezen óriási viták voltak egyébként. De nem mindig csak a mennyiség, hanem a minőség is, hiszen a 61 néző között azért milyen személyiségek is lehettek… De ezt csak zárójelben tettem hozzá.

Térjünk vissza akkor ehhez a szerteágazó törvényjavaslathoz, ezért szeretném folytatni a vezérszónoki felszólalásom után most mással. Térjünk rá a sportszerződésekre, valamint az amatőr és a profi sport szétválasztására, ami, meglátjuk, mennyire érvényesül ezzel a módosítással kapcsolatban.

A hatályos sporttörvény értelmében a hivatásos sportoló csak sportvállalkozással köthet sportszerződést. Ezen szabályozás koncepciója az volt, hogy egyértelműen szétválasztásra kerülhessen a professzionális sport és az amatőr sport. Ezt a koncepciót kuszálja össze a jelenlegi módosító javaslat, amely a 6. §-ban foglalt változtatással lehetővé teszi, hogy hivatásos sportolók, azaz olyan személyek, akik foglalkozásszerűen, jövedelemszerző céllal versenyeznek, sportegyesületekkel is köthessenek sportszerződést. Álláspontom szerint a módosítás nem szolgálja a sportfinanszírozást és az azzal történő elszámolás rendszerének tisztulását, illetve átláthatóságát.

Az amatőr sport és a profi vagy hivatásos sport szétválasztása alapkövetelmény, hiszen más a két terület feladata, társadalmi szerepe és gazdasági jelentősége. E két területet összekeverni véleményem szerint súlyos szakmai hiba. A módosítás indoklása arra hivatkozik, hogy a változásra azért van szükség, mert a különféle állami támogatások miatt ma már a sportegyesületek is képesek arra, hogy profi versenyzőket szerződtessenek. Ez ugyan tény, de vajon kívánatos-e a sport és a társadalom kapcsolatának szempontjából? A sportegyesületeket éppen az különbözteti meg a sportvállalkozásoktól, hogy nem törekszenek nyereségre. Az utánpótlás-nevelést, a közösségépítést és a társadalmi szemléletformálást az amatőr sport megvalósítása és kereteinek biztosítása által végzik. Ezzel szemben a sportvállalkozások kimondott célja a profi versenysport megvalósítása és kereteinek biztosítása az anyagi haszonszerzés céljával. Véleményem szerint, ha az amatőr sportnak otthont adó egyesületek számára lehetővé tesszük a profi versenyzőkkel való sportszerződések megkötését, akkor ezzel csak annyit érünk el, hogy ezen egyesületek forrásainak egy részét az amatőr sporttól a profi versenyzés felé tereljük, ami alapvetően ellentétes a hatályos sporttörvény koncepciójával, a magyar sport érdekével, illetve a józan ésszel.

A módosító javaslat a 8. §-ban a sporttörvénybe bevezetni tervezi a sportakadémia fogalmát, mint külön nevesített sportszervezettípust. Erről már mások is beszéltek. A sportakadémia szervezettípus feladatai között a módosító javaslat kiemeli a sportág-specifikusságot, a kiemelkedően magas színvonalú utánpótlás-nevelést, sporttudományos, sportegészségügyi, infrastrukturális és sportmenedzsment-szolgáltatásokat és a versenyzők magas szintű sportszakmai felkészítését. Ezeket a feladatokat a jelenlegi szervezeti kategóriákba tartozó szervezetek, például a sportiskolák vagy az utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítványok látják el. Természetesen a profi versenyzők versenyekre történő felkészítése nem ezen intézmények, hanem a sportvállalkozások feladata a hatályos szabályozás szerint. A bevezetni tervezett sportakadémia tehát egy olyan szervezet, amelyben keveredik ismét az amatőr és a profi sport, keveredik az üzlet és az állami szerepvállalás.

A sportfinanszírozás elmúlt években tapasztalt átláthatatlansága, illetve ellenőrizhetetlensége csak tovább fokozódik az új szervezeti kategória bevezetésével. Az új kategória révén egyértelműen arra nyílik majd lehetőség, hogy a kormányzat a számára kedves intézményeknek, sportágaknak, illetve személyeknek ellenőrizhetetlen módon juttasson forrásokat. Ez nem szolgálja a magyar sport fejlődését, ez nem szolgálja az egészséges aktív életmód terjedését, a módosító javaslatban foglalt sportakadémia mint intézményi forma nem hoz újat a meglévő intézményi kategóriákhoz képest, ezért a törvénybe foglalása ellentétes mind a jogalkotási törvénnyel, mind a józan ésszel. A jelenleg is létező intézményi kategóriák bővítése csak jogbizonytalanságot és az átláthatatlanságot növeli, ami az élet semmilyen területén nemkívánatos jelenség, különösen nem a sportban.

Beszéljünk kicsit a taóról és az akadémiákról! A gombamód szaporodó és üzemeltethetetlen labdarúgó-stadionok minden magyar választópolgárt emlékeztetnek kedves vezetőnk hobbijára. Önmagában ez a jelenség is komoly társadalmi és pénzügyi problémák forrása lesz a későbbiekben, mint amit láttunk jelenleg is a benyújtott törvénymódosító kapcsán. Azonban ha ez az őrültség más sportágakra is hatással van, az hirtelen sokkal több embert érint. A tao megjelenése a sportban rengeteg olyan hatással járt, amelyre a Jobbik évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet, és a fideszes képviselőtársak csak nevetgéltek a szakmai felvetéseinken. Azóta az idő minket igazolt, és egypár dologban belátták hibájukat, természetesen nem önkritikával élve.

A tao módosításán kívül a másik probléma, ami ugyancsak a teljes magyar sportot érinteni fogja, az a teljesen értelmetlen akadémia-rendszer kiépítése. Kedves vezetőnket bizonyára meggyőzték, hogy a kiválóan működő magyar futballakadémiákhoz hasonlóan be kell vezetni a látvány-csapatsportágakban és a 16 kiemelt sportágban az akadémia-rendszert. Képviselőtársaim, egy dologban biztosak lehetnek. Ha bevezetésre kerül a magyar sportéletben ez a fajta sportszervezet, akkor most még sikeres sportágaink is a magyar futball szintjére fognak süllyedni.

A törvénymódosítóban az akadémiákra meghatározott feltételek egyike sem olyan, amit egy jól működő sportegyesülettől nem várna el az ember. Miért van szükség mégis arra, hogy szakmailag nem indokolt intézményeket hozzunk létre? A cél itt is az, hogy értelmetlen és a sportszakmai munkában nem hasznosuló beruházások révén a fideszes haveri körök, cégek gazdagodjanak.

A sportági szakszövetségek viszont sarokba lesznek szorítva. Szakmailag tudják, hogy teljesen értelmetlen az ilyen jellegű akadémiák létrehozása, a magyar sport erejét a már működő sportági műhelyek adják, amelyek általában jól működő sportegyesületekhez kapcsolódnak, létrehozni központilag és ezzel pénzügyi és infrastrukturális előnybe hozni edzőket, versenyzőket másokkal szemben, a sportágak halálát fogja jelenteni.

A kormány szándékával éppen ellentétes lépésre lenne szükség. Diverzifikálni kellene a támogatásokat, centralizálás helyett decentralizálni a támogatásokat, nem egy-egy értelmetlen presztízsberuházásra költeni, hanem a sportágfejlesztési támogatásokat kellene növelni, ezzel például a vidéki klubokat támogatni, a szülők terheit csökkenteni.

Az előttünk fekvő javaslat nemcsak a csapatsportágakra lesz negatív hatással, gondoljunk itt például a Mocsai-féle Kézilabda Akadémiára, hanem elsősorban az egyéni sportágakat fogja érinteni, ahol edző-versenyző kapcsolatok mehetnek tönkre egy-egy akadémia létrejöttével; illetve nem támogatott műhelyek szűnhetnek meg. A sportági szakszövetségek Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben vannak, szakmai véleményükre senki sem kíváncsi, sok szövetségnek az egyetlen lehetősége, hogy pluszforráshoz jusson, az, ha belép az akadémia-rendszerbe, annak ellenére is, hogy szakmailag semmilyen egyeztetés nem folyt erről a szövetségekben.

A törvénymódosítás felhatalmazza a kormányt arra, hogy rendeletben állapítsa meg a sportakadémiai minősítés megszerzésének feltételeit és eljárásrendjét. A 2019. évi elfogadott költségvetésben is szerepelnek elkülönített források akadémiákra, az országos sportági szakszövetségek akadémiai rendszerének kialakítása címen több mint 7 milliárd forint összeggel.

(18.50)

Ez az összeg nem hirtelen lett kitalálva, több országos sportági szakszövetség már az EMMI sportállamtitkárságának segítségével a kormány elé nyújtott be konkrét akadémiai előterjesztéseket. Amennyiben nem létezik még az a kormányhatározat, amely a feltételeket meghatározta volna, vajon mi alapján készültek ezek az anyagok, illetve mi alapján került be a több mint 7 milliárdos tétel a jövő évi költségvetésbe, amelyre az adott sportági szakszövetségek már 2017ben beadtak pályázatokat? Ez egy nagyon lényeges kérdés, államtitkár asszony, hiszen ez egy elég érdekes állapot.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha látni akarjuk, hogy milyen a magyar kormány elképzelése egy-egy akadémiáról, akkor engedjék meg, hogy egyet bemutassak. Vessünk egy pillantást a magyar csodára, a kisvárdai teniszakadémia terveire. Elsőnek már felmerül az átlag választópolgárban az a kérdés, hogy pont Kisvárdán van kereslet egy teniszakadémiára? Tehát miért nem Nyíregyházán, mondjuk, ahol Fucsovics Márton ismerkedett meg a sportág alapjaival?

Bizonyára fideszes körökben a kisvárdai tenisz méltán híres, az akadémia egy gyönyörű helyen, egy halastó partján épült, bruttó 3 milliárd forintból. Sportszakmai szempontok nem hátráltatták a tervezést természetesen, így valósulhatott meg, hogy tornateremmel nem rendelkezik majd a létesítmény. Helyette van egy betonburkolatú sportfolyosó, helyette viszont lesz 10 milliós luxusjakuzzi, bár, klubhelyiség, kültéri úszómedence, VIP-részleg. Természetesen a wellness-részleget csak a VIP-vendégek használhatják majd. A VIP-vendégek bizonyára nem akarják megerőltetni magukat, ezért konditermet felesleges is volt tervezni az akadémiára, és önökkel ellentétben nem szeretek elvileg populista szólamokat hangoztatni, de 3 milliárd forintból a teljes magyar vidéki teniszéletet fel lehetett volna virágoztatni.

Kérdezzék csak meg a teniszegyesületeket, mit jelentett volna ez a pénz a sportágnak. A szomorú az, hogy önök ezt a törvénymódosítást meg fogják szavazni, és ezt a szemléletet fogják elterjeszteni a többi sportágban is.

Szeretnék még beszélni majd két dologról, az első  és nem tudom, hogy bele fogok-e férni megint az időbe, akkor majd lehet, hogy ismételten kérem képviselőtársaim türelmét , az egyik, ami nincs benne ebben a törvénymódosító javaslatban, hiszen mi vártuk képviselőtársaimmal, hogy bele fog kerülni, hiszen a választások során Orbán Viktor tett egy olyan ígéretet, amiről úgy gondoltuk, hogy be is lehetne tartani.

Történt ugyanis, hogy Orbán Viktor  mert beszéltek a biztonságról meg a szurkolókról, meg hasonlókról  Diósgyőrbe látogatott, és ott találkozott a diósgyőri szurkolókkal, akiknek azt az ígéretet tette a választások előtt, hogy ő bizony egyetért velük abban, hogy pirotechnikai eszközöket lehetne használni a stadionokban, mert ugye, nincs hangulat. Tehát ők sem tudják feltüzelni azt a 61 nézőt, aki kiment a Felcsút-Kisvárda meccsre, mennyivel jobb lenne a hangulat, hogyha lehetne pirotechnikai eszközöket használni, és ő megígérte, hogy a választások után (Magyar Zoltán: Így van!) lehet majd pirotechnikai eszközöket használni. Most vártunk, vártunk, eltelt több hónap, nem lehetett, beadtunk mi egy módosító javaslatot, hogy segítsük Orbán Viktort és mégis legyenek esetleg pirotechnikai eszközök. Erre lehetne egyébként normális és biztonságos megoldást találni. Valahogy, hogy, hogy nem, a fideszes képviselők a Kulturális bizottság ülésén szembementek bölcs vezetőnk iránymutatásával, és leszavazták ezt a módosító javaslatot. Tehát vártuk, hogy esetleg majd most bejön, hogy ne egy jobbikos képviselő által beadott módosítás legyen a sporttörvényen, de hiába vártuk, nem, nem és nem érkezett meg ide ez a javaslat.

Mondom még egyszer: elnézést kérek önöktől, megígérem, hogy a következő részben már rövid leszek, hiszen egyetlenegy olyan felesleges dolog van még ebben a törvényben, amit én nem is értek, hogy egyáltalán hogy került bele, miért került bele, nem változtat semmin. Ez a közreműködő fogalmát határozza meg. Az én véleményem szerint ez semmin nem változtat, és majd még egy-két mondatot néhány paragrafusról mondanék az elkövetkezendő időszakban. De kérem államtitkár asszonyt, hogy a hátralévő időszakban, amíg esetleg majd a módosításokkal lehet foglalkozni, fontolják meg bölcs vezetőnk iránymutatását, és esetleg nézzük meg, hogyan lehetne pirotechnikai eszközöket használni a stadionokban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)