Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt előttünk egy salátatörvény fekszik, amelyben vannak nyilván olyan elemek, amelyeket lehetne is vagy lehet támogatni, és vannak olyanok, amelyeket nem. A kormány előterjesztése szerint tulajdonképpen olyan intézkedések jogi kodifikációs átvezetéséről van szó, amelyek jogalkalmazási szempontból pontosítják, egyszerűsítik az eljárásrendet. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a kormány salátatörvényszerűen próbálja a társadalomra, az emberekre ráterhelni a saját kapkodásából, felületességéből és egyéb működési hibákból adódó problémákat. Én két kérdéskörrel szeretnék most kiemelten foglalkozni, az egyik a tartási kötelezettség folyamatos kiszélesítése, a másik pedig a nyugdíjakból levonható adósság kérdése. Mi úgy látjuk, hogy a tartási kötelezettségnek ezzel a folyamatos kiszélesítésével a kormány gyakorlatilag átesik a ló túloldalára, és túlterheli az érintetteket, ugyanis egyre nagyobb anyagi nehézséget okozhat a gyermekeknek, unokáknak, hogy a velük szemben érvényesíthető összes tartási igény elérheti akár a jövedelmük felét is. Számolnia kellene a kormánynak azzal, hogy nagyon sok családban  egy-, két- és háromgyermekes családban  a szülőknek sok esetben még annyi jövedelmük sincs, hogy a saját gyermekeikről, tehát lefelé a korfában, tisztességesen gondoskodni tudjanak, és egyszerűen nem teszi lehetővé a jövedelmi helyzetük, hogy az idős szüleikre is áldozzanak. Ráadásul azzal is szembe kell nézni, hogy az ápolás, gondozás sok esetben egy behatárolhatatlan dolog abból a szempontból, hogy az idős, ápolásra szoruló rokont nem csupán gondozni szükséges, hanem orvosi vizsgálatokra, kezelésekre, adott esetben például gyógytornára kell elvinni, ami akár 250 kilométeres távolságban is lehet, például Szombathelyről a Kékgolyó utcába kell valakit elvinni, és akkor a gyógyszerek horribilis áráról még nem is beszéltünk.

(17.00)

Azt is látjuk a gyakorlatban, hogy emberek sokszor emberfeletti küzdelemmel ápolják szüleiket, gondoskodnak a családtagjaikról, és ha valaki ezt nem teszi bármilyen oknál fogva, akkor negatív bélyeg kerül rá. De, képviselőtársaim, végül is azért fizetjük a közterheket, a szociális hozzájárulást, hogy gondoskodjunk időseinkről, duplán kifizetni ezt nem igazságos. Nem szeretnénk a jövőben, ha az idősek, arra rászorulók gondozását teljesen a családokra, hozzátartozókra terhelné a kormány. Ugyanis a magyar társadalombiztosítás pontosan erre és ilyen esetekre hivatott létrejönni, azért, hogy az időseket, az arra rászorulókat támogassa, az aktív dolgozókat pedig tehermentesítse.

Bár a családok sokszor szívből, belülről jövő kötelességből gondozzák, ápolják, támogatják saját időseiket, de számos esetben ezek a családok, mint ahogyan mondtam, maguk is támogatásra szorulnak. Látnunk kell azt is, hogy családi kapcsolatok, karrierek, emberek egészsége megy rá sok esetben az idősek vagy az arra rászorulók gondozása miatt. Igen, legyünk felelősek a társadalmunkért, ne nyomorítsuk meg azonban sem a fiatal családokat, sem az időseket. Ez az intézkedés a szociális állam valóságát kérdőjelezi meg, ezért javasoljuk mindenképpen felülbírálatra a szülőtartás kérdését. Egyébként korábban az LMP egyáltalán nem támogatta a szülőtartást azon okoknál fogva, amit már érzékeltettem.

A másik sarkalatos probléma, ami a törvénymódosítási csomagban felmerült, az a nyugdíjasok kérdése, pontosabban: a nyugdíjakból levonható adósság kérdése. Abból, ahogy a kormány már most is folyamatosan a nyugdíjkérdéshez hozzááll, látszik, hogy mennyire nincs tisztában a nyugdíjasok helyzetével, mennyire nincs felelősséggel, tisztelettel az idősek iránt. Pedig aki végigdolgozott tisztességesen 40 évet vagy a munkájából adódóan a megfelelő időt, fizette a járulékokat, annak igenis becsülje meg a kormány a becsületes munkáját, és ne alamizsnát, hanem tisztességes nyugdíjat kapjanak. Mint ahogyan a napokban érkező nyugdíjprémium is pontosan ilyen alamizsna a számukra ahelyett, hogy a stabil, a munkabérekhez, de legalább a napi megélhetéshez igazodó, kiszámítható ellátást kapnának.

Azt gondolom, hogy itt mindenképpen szólni kell a nagyon alacsony nyugdíjakról. Tudjuk azt, hogy ma Magyarországon közel 600-650 ezer embernek 100 ezer forint alatt van a nyugdíja, a minimálnyugdíj 28 500 forint. Azt is tudjuk, hogy nagyon sok nyugdíjasnak azért halmozódik fel a tartozása, mert nem tudja fizetni a közművekkel kapcsolatos díjakat, vagy akár valamilyen hirtelen felújításból adódó kiadása keletkezik. Tehát itt tulajdonképpen a nagyon alacsony és az alacsony nyugdíjakat kellene először is a kormánynak rendeznie, mielőtt esetleg olyan kötelezettségeket és olyan levonási lehetőséget biztosít, aminek az eredménye az, hogy nem marad annyi nyugdíj a nyugdíjasnak, hogy utána abból normálisan például étkezni tudjon.

És még mindig az alacsony nyugdíjakhoz: önök azt mondják, hogy most fantasztikus dolog a nyugdíjprémium. Igen, tudjuk, hogy önmagában a kisnyugdíjasok örülnek neki, de azért ezzel még számos más probléma van. Egy: a nyugdíjprémium nem épül be a nyugdíjba, ez egy egyszeri dolog, lehet, hogy a következő évben nem lesz 3,5 százalék feletti gazdasági növekedés, akkor a nyugdíjasoknak ebből semmi nincs.

Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugdíjasok csak majdhogynem véletlenszerűen részesülhetnek a gazdasági növekedés hasznából, és biztos, hogy felül kellene vizsgálni a nyugdíjrendszert abból a szempontból, hogy ne csak inflációkövető legyen, hanem a gazdasági növekedés hasznából is részesüljenek ők. Ráadásul azt látjuk, hogy nagyon szakad le a nyugdíjas-társadalom az aktív dolgozók mögött, persze annak örülünk, hogy az átlagbérek növekszenek, viszont az alacsonynyugdíjasoknak jobban kellene segíteni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát fontosnak tartjuk azt, hogy a kormány tegye meg először azokat a lépéseket, hogy az alacsonyabb nyugdíjak magasabbak legyenek. Fontos lenne a nyugdíjasok mellé állás.

Tudjuk azt is, hogy több esetben olyan dolog miatt tartoznak a nyugdíjasok, mert jó szándéktól vezérelve hitelt vettek fel, hogy támogassák a gyermekeiket, unokáikat, és olyan adósságba keverednek, amit nehezen vagy nem tudnak kifizetni. Persze, mi is azt gondoljuk, természetes, hogy teljesíteni kell a törlesztést, csak nem mindegy, hogy hogyan és miből.

Az önök indoklása szerint arról szól a módosítás, hogy egyszerűbb eljárásban gyorsabban tudják majd törleszteni az adósságukat, de szerintünk sokkal inkább arról szól, hogy egyre kilátástalanabb, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az amúgy is megélhetési nehézségekkel küzdő kisnyugdíjasok. A kormány, a társadalom feladata lenne őket megvédeni, támogatni, a ledolgozott éveik miatt megbecsülni és nem megnyomorítani őket.

Szükséges lenne a nyugdíjasok védelmében olyan intézkedéseket foganatosítani, hogy minél kevesebben kerüljenek kilátástalan helyzetbe adósság miatt. Nem veszélyeztetheti a megélhetést egy adott esetben önhibán kívüli adósság törlesztése. Nem könyöradomány jár a tisztességesen megdolgozott évekért, hanem emberi méltóságon alapuló, rendes megélhetés.

Kérjük a kormányt, gondolja át, hogy hogyan tehetné könnyebbé a nyugdíjas éveket, hogyan lehetne szabályozni az adósságrendezést úgy a nyugdíjasok számára, hogy a mindennapi megélhetésüket ne veszélyeztesse.

Egyébként, ha a kormány nyitott rá, akkor az LMP készen áll arra, hogy erre és a másik elemre is törvényjavaslatot nyújtson be, amennyiben önök nyitottak erre, de sajnos mi is azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy bármilyen területen bármilyen jó és bármennyi törvényjavaslattal éltünk, soha semmit nem fogadtak be. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)