Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Arról volt szó, hogy 2018 a családok éve lesz. Ehhez képest néhány kivételezett családnak valóban az éve lett  Orbán család, Mészáros Lőrinc családja, Matolcsy György családja, néhány fideszes képviselő családja, Lázár János kastélya, Kósa Lajos mamájának a sertéshizlaldája. Tehát voltak itt családok, amelyek kifejezetten jól jártak és milliárdokat kaszáltak az elmúlt évben, a családok évében, de összességében azt kell mondjam, hogy mindenki mást vagy az emberek jelentős részét átverték, és nem családok éve, hanem csalárdok éve lett ebből. Az önök csalárdságának lettek áldozatai a magyar állampolgárok. Fogok rá mindjárt példákat is hozni.Nagyon meglepődtem azon, hogy az államtitkár asszony az előbb azt mondta, az ellenzék miért nem nyújt be javaslatokat, mondjuk, a családtámogatásra vagy a szociális ügyekre. Egyet mondjon már nekem, hogy 2010 óta bármilyen ellenzéki javaslatot önök befogadtak-e, egyetlenegyet! Ha azt mondtuk volna, hogy Orbán Viktor a jóisten és Szent István örököse, még azt se fogadták volna el, pedig ha mondjuk, Semjén Zsolt javasolja, akkor nyilván megszavazzák.

Tehát azt kell mondjam, hogy ez egy elég cinikus álláspont, hogy az ellenzék miért nem nyújt be javaslatokat, amikor önök, bármilyen javaslatot tett az ellenzék eddig, bármilyen törvénymódosítást nyújtott be, mindezeket még tárgysorozatba se vették. Ott ülök a Kulturális bizottságban. Enyhén szólva bohózat, ami történik. Az embert már egy második hozzászólástól is megfosztják, hogy minél hamarabb haza lehessen menni, és gyorsan egy szavazással le lehessen zárni egy éppen aktuális vitát.

Azért furcsállom egyébként azt is, amit a bölcsődékről mondott az államtitkár asszony, hiszen ez egy friss adat, amit Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam mondott. Önök három évvel ezelőtt 12 ezer bölcsődei helyet ígértek  2015-ben volt egy ígéret , ebből ezer valósult meg, a 12 ezerből ezer valósult meg. 2017-ben konkrétan 70 ezer gyermek maradt bölcsődei hely nélkül.

A családpolitika egy bonyolult szerkezet, és mondom, nem elég csak a kivételezett családokon segíteni. A történet onnan kezdődik, hogy a születendő gyermekről érdemes gondoskodni. A Gyurcsány-kormány erre vezette be a babakötvényt, amelyet szerencsére önök  valami csoda folytán  nem töröltek el. Én magam is csodálkozom azon, hogy ez hogy történhetett meg, de persze azt sose szokták elmondani, hogy ez egy pozitív öröksége volt annak a 2002-2010 közötti időszaknak.

Tehát a dolog folytatódik onnan, hogy megszületik egy gyermek, és mondjuk, az anyuka, aki otthon marad a gyermekkel, elkezd aggódni, hogy amikor lejár a gyes időszaka, akkor hova fog menni vissza dolgozni, merthogy ilyen ügyben éppen nincsen biztonságban a magyar családanyák döntő többsége, nem tudják, hova fognak tudni visszamenni. Amikor gyermeket vállalnak, akkor lehet támogatni a főállású anyaságot, ez akár lehet pozitív is, de azt gondolom, hogy nagyon sokan szeretnék, ha a karrier és az anyaság egyszerre tudna megvalósulni a család életében, főleg azért, mert a kettő nemcsak személyes ambíció kérdése, hanem a család megélhetésének is a biztosítéka. Azt gondolom, hogy a polgári körülményeket, amikről gondolom, nagyon sokan álmodnak ebben az országban, ilyen körülmények között lehetne megvalósítani.

Aztán nagyon furcsállom azt is, hogy mostanában az ön államtitkártársa, Rétvári Bence időnként Ferge Zsuzsát szokta idézni, aki valóban a gazdasági világválság idején nagyon elszontyolodott azon  hozzáteszem: teljes joggal, mint szociálisan érzékeny, nem politikus, de mondjuk, szociológus , hogy azokat a családtámogatási programokat nem lehetett tovább folytatni a gazdasági válság szorításában. És még mielőtt az mondja, hogy Gyurcsány a hibás, a Lehman Brothers bedöntése nem a Gyurcsány-kormány hatáskörébe tartozott (Nacsa Lőrinc közbeszól.), tehát Ferge Zsuzsa akkor valóban elkeseredett azon, hogy nem lehet azokat a programokat tovább csinálni.

Rétvári Bence ilyenkor mindig elfelejti idézni az egy hónappal ezelőtti Ferge Zsuzsa-nyilatkozatot, aki a következőket mondja az önök családpolitikájáról: „A progresszív adózást, amely legalább nagy vonalakban a jövedelemhez igazította a befizetendő adó mértékét, a Fidesz szüntette meg. Idáig a Bokros-csomag megszorításai sem mentek el a kilencvenes évek közepén.” Idézet folytatása: „A szociális feszültségek robbanásig fokozódnak, nyomorban élők és lecsúszó középosztály tömegei radikális megoldások híveivé szegődnek.” Idézet folytatása: „Azt szokták mondani, hogy a tudás hatalom. Én teszem hozzá: a nem tudás viszont kiszolgáltatottság. Ezért van napirenden a Magyar Tudományos Akadémia szétverése.”

További idézet: „Teljesen unikális módon létrejött a szegénységen bosszút álló állam. Ebben a formában kiszolgáltatottságot, feudális függést teremtett, kéregetőket hozott létre szabad munkavállalók helyett. Amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarország nem lesz a segélyek országa, még nem tudtuk pontosan, mire gondol. Kiderült, ezt nem úgy kell érteni, hogy senki sem szorul majd segélyre, hanem úgy, hogy nem lesz segély.”

És végül: Magyarországon közel 4 millió ember él szegénységben  mondom, 2018-ban, az önök kilencedik éve tartó kormányzásában , ezen belül 1,3 millió mélyszegénységben.

(16.50)

Azt gondolom, hogy az önök családpolitikája sajnos megbukott. Ez nem egy sikeres családpolitika! Az a családpolitika, aminek az a következménye, hogy magyar fiatalok tízezrei hagyják el az országot, és Skype-nagymamákat csináltak magyar nagyszülőkből, akik elvesztették a gyermekeiket és az unokáikat, és számítógépen keresztül kell megnézegetniük, hogy a gyerek integessen, és egyáltalán még érti-e a nagymama nyelvét, mert lehet, hogy már csak hollandul, angolul vagy németül beszél  önök ezt csinálták a magyar családokkal! Önök itt vállrándítva mondják el minden egyes felszólalásban, hogy mi azzal a baj, hogy a magyarok elmennek ebből az országból, és kint dolgoznak. Hát, ez „csak” azt jelenti, hogy ha mondjuk, a papa elmegy Németországba, és itt hagyja az anyát a két gyermekkel, az a család bizony széthullhat. Önök nem védik a magyar családokat. Hát hogy álljon helyt az a kedves mama a két gyermekével, amikor a papa ezer kilométerre lakik a családtól? És akkor ebbe még nem számítok bele olyanokat, hogy ha ez egy mintacsalád, hogy ott is találhat magának a másik egy társat, meg itt is találhat magának a másik egy társat, elválhatnak  mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Önök gyakorlatilag szétzúzzák a magyar családokat. Papáról, mamáról, gyerekekről beszélnek, keresztény családmodellről, ehhez képest mindent elkövettek azért az utóbbi években, hogy ez még csak meg se tudjon valósulni.

De tudom azzal folytatni, hogy egy családbarát kormány nem zárja be az egyetemeket, egy családbarát kormány nem teszi meg, hogy  egy átlagos egyetemet mondok  az ELTE jogi karán egy szemeszter 260 ezer forintba kerül. Önök rendszeresen elmondják itt a parlamentben, és csodálom, hogy nem repednek meg a falak, hogy nincs tandíj. Hát akkor ez mi? Egy szemeszter 260 ezer forint, egy év 520 ezer forint egy átlagos diáknak. Ez mi? Ez nem tandíj? Hát akkor mire fizetjük? És ez csak egy egyetem. S képzelje el, hogy hány olyan magyar család van, ahol ezt a terhet nem tudják kifizetni. Mondjuk, valahol Borsodban, egy kis faluban egy tehetséges gyerek, akinek esélye nincs arra, hogy bejusson egy egyetemre, mit fog csinálni?

Nem tudja kifutni azt a sorsot, amire a képességei alapján lehetősége lenne. Ez lenne a felelős nemzeti kormányzás, hogy magyar fiatalok, magyar gyerekek ezrei fognak belesorvadni a reménytelenségbe és a kilátástalanságba? Rosszabb esetben elkallódnak, jobb esetben pedig fogják magukat, és valamilyen módon elhúznak innen külföldre. Volt olyan gimnázium, ahol megkérdezték az érettségi előtt álló fiatalokat: 50 százalékuk, minden második úgy tervezi, hogy nem fog Magyarországon élni. Ez az a boldog, szabad, prosperáló ország, amiről önök beszélnek? Hát elmennek a fiatalok!

Úgy kell könyörögni nekik, zokogó családfők próbálják meggyőzni a gyerekeiket arról, hogy próbáljanak meg inkább Magyarországon boldogulni. A másik fele pedig már rálegyint, és azt mondja, hogy inkább menjél, fiam, mert itt esélyed nincs. Ez ma egy ilyen ország, miközben önök egy ilyen színes paravánt húznak, és úgy tesznek, mintha itt mindenki boldog és elégedett lenne.

Muszáj arra is emlékeztetnem mindenkit, hogy nem lehet úgy csinálni, mintha 2010 előtt Magyarország egy romhalmaz lett volna, és senki nem csinált volna semmit ebben az országban, és nem kormányoztak volna, és nem segítették volna a magyar állampolgárokat. (Közbeszólások.) És nem segítették volna a magyar állampolgárokat! Így van! Orbán Viktor azt mondta  hadd idézzem Nacsa képviselő úrnak  pár évvel ezelőtt, hogy több millió bevándorlót kell fogadnia Magyarországnak ahhoz, hogy Magyarországon lehessen pótolni a kieső munkaerőt. Az ön főnöke, Nacsa úr, azt kérte, hogy több millió bevándorlót fogadjunk be! Önök itt simicskáznak meg sorosoznak, miközben mind a kettő a maguk embere volt. (Nacsa Lőrinc: Ki mondta azt, hogy el lehet menni ebből az országból?) Hát most mondom, Orbán Viktor-idézetekkel ki tudom magának tacepaózni az egész parlamentet, a Liberális Internacionálé volt alelnökével, aki egyébként a múlt héten szavazta meg a Néppárt csúcsjelöltjének azt a Weber urat, aki megszavazta a Sargentini-jelentést. Hadd gratuláljak önöknek ezúttal is! (Tordai Bence: Lúzerek!) Így hívják a lúzerkormányt.

Muszáj arra is emlékeztetni önöket, mert fontos néhány adatot idézni, hogy mi zajlott itt 2010 előtt. Tudom, akkor önök ezt nem szerették, de azért néhány adatot mégiscsak megosztok önökkel, mert azt gondolom, hogy ezek fontosak.

A családi pótlékot utoljára a Gyurcsány-kormány emelte, ezt azért rögzítsük. Önök tíz éve nem emelték. Ma már megtudtuk Rétvári Bencétől azt is, hogy a nyugdíjminimumot sem kell emelni, mert úgy látszik, a legszegényebb nyugdíjasok is nagyszerűen élnek ebben az országban. Itt jegyzem meg megint, hogy utoljára a nyugdíjminimumot a Gyurcsány-kormány emelte. Nem önök, a Gyurcsány-kormány. Tudom, Nacsa úr, hogy ez fájdalmasan érinti önt, de engem ez különösebben nem zavar. 2002 és 2008 között 31 ezerről 53 ezerre nőtt azok száma, akik  s máris mondom pontosan  ápolási díjban részesülnek. 175 ezerről 326 ezerre emelkedett a pénzbeli vagy természetbeni lakásfenntartási támogatásban részesülők száma. Ez is annak a nyolc évnek az eredménye. Célzott szociális támogatássá vált a korábban alanyi jogon járó gázártámogatás, 2007-től a család egy főre jutó jövedelmétől függött a gáz- és távhőtámogatás, míg korábban mindenkinek járt az elfogyasztott energia mennyisége alapján. 2009 májusában 1,6 millió háztartás részesült szociális alapon gáz- vagy távhőtámogatásban, és további 350 ezer távfűtéses lakásban lakó család kapott havi 1150 forint támogatást. Kis lépésekben 2008-tól mérsékelték a magasabb jövedelműek támogatását. Abban a nyolc évben, szeretném jelezni, hogy a legszegényebbek és leggazdagabbak közötti olló bizony zárult.

És végezetül, a 2002-2006-os kormányzati ciklus kiugróan gyors nyugdíjnövekedését követően a kiigazítás után is, ami a világválságra esett, a következő adatok születtek: 2010-ben a nyugdíjak vásárlóértéke több mint 32 százalékkal volt magasabb a 2001-es évnél, amikor önök kormányoztak. Lehet, hogy most is emelkedtek bizonyos számok, én ezt nem vitatom, de ne felejtsük el, hogy önök előtt is léteztek kormányok, szociálisan érzékeny kormányok, nagyon sok szegény emberen segítettek, felújítottak több mint háromszáz általános iskolát. A Gyurcsány-kormány nem stadionokat épített, hanem hat új egyetemi központot. A Corvinust is, amiből önök most magánegyetemet csináltak, a Gyurcsány-kormány építette, és még hosszasan sorolhatnám a SOTE-tól a szegedi egyetemig.

Ilyen volt az a világ, és azt kell mondjam, hogy több megbecsülést érdemelne még önöktől is. Tudom, hogy ez ugyan hiú ábránd, de ez nagyon fontos lenne, hogy lássák önök is és lássa a közvélemény, hogy nem önöktől indult el a spanyolviasz, hanem már korábban is létezett családtámogatás, létezett szociálpolitika. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)