Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen képviselőtársaim hozzászólásait. Többféle módot láthattunk a hozzászólásokra, volt, aki valóban a törvénymódosítás szövegéből indult ki és ott próbálta megtenni azt, amit támogathatónak tart. Nyilván nem nehéz a hallgatói normatíva 40 százalékos emelését megtalálni benne, vagy a doktoranduszi létszám radikális emelését, és ezeket szerintem ellenzékből is könnyű támogatni. Másoknál pedig azt láttam  Arató képviselő úrnak címezném leginkább , hogy keresett mindenképpen valami olyasmit, amivel bele tud kötni a javaslatba, és valami más téma miatti, inkább azt mondanám, hogy politikai ellenszenvét erre a törvényjavaslatra is rávetíti, és teljesen mindegy, hogy mi van beleírva, mivel versenyben van a DK, hogy ki a legnagyobb ellenálló a magyar ellenzéki pártok közül, és ők szeretnének mindenképpen elsők lenni, ezért próbálnak indokot találni arra, hogy miért ne támogassák az ösztöndíjak vagy a hallgatói normatíva emelését és a doktoranduszlétszám emelését. És vannak a billegők, mint Hiller képviselő úr, aki egy későbbi feltételtől tette függővé, hogy ezt megteszi vagy sem. Láthatólag egy rutinos politikus, aki igyekszik minden eshetőségre fölkészülni. Ennyit az általános hozzáállásról. Pár konkrétumra is reagálnék, amit felvetettek képviselőtársaim: hallgatói létszámok, meg általában a fiatalok létszáma. Egyrészről azt örömtelien el tudom önöknek mondani, hogy az államilag finanszírozott képzésre felvettek száma a tavalyi évről az idei évre vonatkozóan érezhetően nőtt. 59 373 volt 2017-ben, az idén, 2018-ban pedig 62 034. Itt érezhető az előrelépés és az emelkedés. Sokféle számról lehet beszélni, de talán az a legbeszédesebb, hogy az állami képzésre felvettek aránya  de nézhetnénk a többi jelentkezőnél is  hogyan viszonyul a felvettekhez, tehát a jelentkezők száma a felvettek számához. Itt ugyanazt a 77-78 százalékot találjuk szinte minden évben.

Tehát lehet sokféle számmal machinálni, bűvészkedni. Nyilvánvalóan az egy adottság, hogyha csak megnézem pár éves távon 2015 óta, hogy akkor mennyi volt a fiatalok aránya, a 15-35 éves korosztály a teljes népességen belül. Ez 26 százalék volt 2015-ben, most 24,8 százalék, tehát jóval csökkent az érintett korosztály száma, a 15-35 éves korosztály mértéke a társadalmon belül. Nyilván ezzel arányosan csökken a felvételire jelentkezők száma, a felvettek száma és az állami ösztöndíjasok száma. Ez a 77-78 százalék viszont állandó, az állami ösztöndíjas képzésre felvettek száma körülbelül ugyanúgy alakul a felvételizőkön belül. Ami változást látnak ebben, az a sajnálatos demográfiai változás, de azt nyilván nem lehet egyik évről a másikra megváltoztatni.

Itt azért pozitív elmozdulás szintén látható, hiszen 200 szülőnek 2010-ben 115 gyereke született, most 200 szülőnek már közel 150 gyereke születik, tehát itt érezhető az előrelépés. De ennek az esetleges kevésbé negatív vagy pozitív változásai legkorábban csak 18 év múlva fognak megjelenni a felsőoktatás keretei között.

Tisztelt Arató Képviselő Úr! Önnek mondanám, hogy a rektoroknak korábban is volt lehetőségük a kancelláriameghallgatásokon részt venni, ott az egyetem érdekeiért fellépni. Eléggé lenézően beszélt ön a rektorokról, hogy nem tudják képviselni az egyetem érdekeit. Szerintem egy ambiciózus rektor ezt meg tudja tenni, eddig is meg tudta tenni, hiszen meghívottként részt vehetett ezeken a meghallgatásokon, most pedig már a törvény is biztosítja számára a részvétel lehetőségét.

Többen érintették a különböző eljárásokat, például a fellebbezési eljárást. Egyrészről az új rendszer abban is segítségére volt a hallgatóknak vagy hallgatójelölteknek, hogy az Oktatási Hivatal már önmagában saját hatáskörben is a jogorvoslati kérelmek felét tudta kezelni.

Másrészről pedig szeretnék mindenkit megnyugtatni  az LMP-ből is érkezett erre kérdés és más frakció részéről is , hogy az ítélkezési szünetben, a törvénykezési szünetben  így hívjuk eredetileg, törvényhozás zajlik a parlamentben, törvénykezés a bíróságon , tehát a törvénykezési szünetben is el kell bírálni ezeket a kéréseket. Itt nem lehet különösebben sokra számítani, de azokat mindenképpen el kell bírálni, hogy még a szeptemberi beiratkozások előtt ezekben döntés szülessen.

Szintén az Oktatási Hivatalt érintette több felszólalás annak kapcsán, hogy a közösségi felsőoktatási képzési központok vizsgálatánál miért nem kell a MAB-nak közreműködni. Megpróbálom ezt önöknek érthetően elmagyarázni. A közösségi felsőoktatási képzési központok nem új képzést hoznak létre, hanem már meglevő egyetemi székhelyeken működő, akkreditált, minden irányból megvizsgált képzéseket kihelyezett helyszínen valósítanak meg, és ott a közösségi felsőoktatási képzési központ csak a helyszínt biztosítja ehhez, az épületet és a szervezést, de a tudományos tartalmat, hogy ez valóban megfelel-e a tudományos igényesség elvárásainak, már korábban, amikor az anyaintézmény képzését vizsgálták, akkor megvizsgálták. Ezért ha a MAB ezt megvizsgálná újra, akkor igazából ugyanazt a tartalmat egy másik irányítószámon vizsgálná meg, de ugyanazokkal az oktatókkal, ugyanazokkal a tananyagokkal, ugyanazokkal a követelményekkel.

Éppen ezért, mivel csak az infrastruktúra állapotát kell megvizsgálni, nincs szükség egy tudományos testületnek, a MAB-nak a vizsgálatára, hanem az Oktatási Hivatalnak is ez a fajta formai vizsgálata megvalósulhat, hiszen ugyanaz a képzés valósul meg, csak egy másik helyszínen, pontosan azért, hogy közelebb kerüljön a fiatalokhoz a felsőoktatás, ne kelljen utaznia valakinek ahhoz, hogy diplomát tudjon szerezni. Másrészről pedig a piacképes és olyan képzések, amelyekre nagy igény van, minél közelebb legyenek a hallgatójelöltekhez, ez volt a célunk.

Ennél a pontnál reagálnék egy másik felvetésre is. Talán Mellár Tamás mondta, hogy mikor bírálta felül a MAB döntését a kormányzat. Azokban az esetekben, alapképzések esetében, amikor a gazdasági racionalitás, tehát a környékbeli munkáltatók igénye igényelte, hogy az a képzés megvalósuljon, szükség volt rá, hiszen azokra a képzett emberekre szükség volt a munkáltatóknál, cégeknél, intézményeknél azon a földrajzi területen. Később természetesen minden hiányosságot pótoltak ezek a képzések, de egy év is versenyképességi szempontból kiesést jelentett volna. Tartalmi alapból azért a korábbi időszakban, ha megnézi a számokat, 2010 előtt sokkal több módosítás volt. Mi azokra korlátoztuk ezt, amikor a munkáltatók igénye azt követelte meg, hogy bizonyos alapképzési szakokat indítsunk el.

(12.30)

Köszönöm szépen a Jobbik hozzászólásait. Sok mindent érintett főleg Farkas képviselő úr, ami nem tartozik talán ennek a törvényjavaslatnak a tárgyához. Ezt interpellációkban, kérdésekben kiveséztük, és attól tartok, még fogjuk is érinteni. Az viszont kérdés, hogy ön azt mondta, hogy a hallgatók jó része dolgozik is az egyetem mellett. Mi itt Palkovics miniszter úrral egymásra néztünk, hogy mi is dolgoztunk az egyetem mellett egyébként, én másodévtől folyamatosan. Lehet, hogy ön is. Nem tartom én ezt feltétlenül rossznak. Én az egyetemi tanulmányaimhoz is tudtam használni, a hozzáállásomat is megváltoztatta sok mindenhez, hatékonyabbá is tette az időbeosztásomat. Tehát bizonyos tekintetben segítség is volt.

Nyilván, akik nagyon rossz szociális körülmények között vannak, azoknak segítséget kell nyújtani. Ez egy ettől független kérdés, és alaptétel számunkra is. Ezért fontos, hogy a cigány származású egyetemisták száma a duplájára nőtt, ezért fontos, hogy a hátrányos helyzetű hallgatók száma nőtt, ezért fontos, hogy azok az édesanyák most már nagyobb léptékben tudnak bekapcsolódni a felsőoktatásba és szereznek diplomát, akiknek már gyerekük van. Tehát azok száma, aránya nőtt a felsőoktatáson belül, akik nehézséggel küzdenek valamilyen élethelyzet miatt. Úgyhogy itt az esélyteremtő és méltányossági funkciója szerintem a mostani rendszernek jobban megvan, a szociális támogatások növekedésével a következő időszakban nyilván ez még inkább meglesz. De azt, hogy valaki dolgozik az egyetem mellett, ne tartsuk ördögtől való dolognak!

A diplomások aránya és száma. Az igazság kedvéért engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, az elmúlt 8-10 évben folyamatosan nőtt, 17 százalékról 20,5 százalékra emelkedett Magyarországon a felsőfokú végzettségűek aránya. Az is fontos, hogy a felsőoktatásra jóval többet fordítunk. 2010 és 2019 között 46,1 százalékkal nőtt a költségvetésben a felsőoktatásra, a hallgatók képzésére fordított összeg. Ennek jó része arra a 27 százalékos béremelésre ment, amivel szintén a nagyobb anyagi megbecsülést is meg tudtuk erősíteni az egyetemeken.

Önök itt a kancellári rendszerre általában inkább negatívumot mondtak; voltak páran, akik méltányosabb véleményt alkottak. De azért a kancellári rendszernek is köszönhetjük azt, hogy nagyobb az egyetemek stabilitása. A 13,3 milliárdos kintlevőség, adósság, pontosabban tartozás és adósság helyett most már csak 3,3 milliárd ez az összeg. 13 milliárdos adósság helyett 3 milliárdos. A pénztartalék esetében pedig még nagyobb a pozitív változás, ott 64 milliárdos pénztartalék helyet már 289 milliárdos pénztartaléka van az egyetemnek.

Ezt nem érhettük volna akkor el, ha nincsenek kancellárok. Önök is fontosnak tartják az egyetemek pénzügyi stabilitását, bízom benne. Semmilyen más mód nem volt, ami ezt elősegítette volna korábban. A kancellárok ezt meg tudták tenni, és nekik számszerűsíthető az eredményük. Önök kicsit képzelt dolgokról beszélnek, meg adott esetben előforduló személyes konfliktusokról, amelyek nyilván egy gazdasági főigazgató és egy rektor között is máskor előfordulhatnak, de a kancellárrendszer bizonyított, pontosan ezekkel a számokkal.

Emlékezhetünk, hogy akkor, amikor egy korábbi időszak volt, vessék ezt önök is magukban össze a korábbi időszakkal, azért szolgálta-e az egyetemek autonómiájának kiteljesedését, hogy PPP konstrukciókkal adósították el a felsőoktatási intézményeinket tengerszámra. Miután ezt ennek a kormánynak kellett kiváltani, 2016-ban 12 PPP projektet 29 milliárd forint értékben, ami további 14 milliárd forintos megtakarítást eredményezett, ’17-ben 5 milliárd forint értékben, ’18-ban további 2 milliárd forint értékben. Nem lehet, hogy inkább ez a fajta eladósodás és PPP konstrukciókkal való agyonnyomás az, ami az egyetemek szabadságát igazán korlátozta?

Azt pedig szeretném mindenképpen definitíve is rögzíteni itt a vita végén, hogy semmifajta korlátozásra nem kerül sor természetesen az akadémiai és tudományos szabadság tekintetében. Csak arra kerül sor, hogy nem biztos, hogy aki a legjobb tudós egy-egy tudományterületen, és kollégáival kapcsolatban a tudományszervező képessége szintén arra méltóvá tette, hogy tudományos vezetője legyen az egyetemnek, hogy feltétlenül őt kell megterhelni a mindennapi gazdasági, pénzügyi, munkajogi, felvételi és egyéb kérdések vitelével is.

Lehet, hogy jobb, sőt az elmúlt évek azt bizonyították, hogy jobb az, ha a nem tudományos és nem akadémiai kérdésekkel, hanem az üzemeltetési, gazdasági, pénzügyi, igazgatási kérdésekkel egy csúcsmenedzser foglalkozik az egyetemen, és így a tudósok a tudományos élettel és a hallgatók képzésével tudnak foglalkozni. Ez itt bizonyított, más országokban is hasonló modelleket találnak. Nyilvánvalóan, ha egy cégnél tapasztalnák ezt, önök nagyban tapsolnának, itt most nem ezt teszik. Márpedig a béremelésnek és a felsőoktatásra fordítható források emeléseinek, az egyetemek gazdasági stabilitásának ez azért alapja volt az elmúlt években. Bízom benne, hogy ezt önök is elismerik.

Sokan említették a Soros-egyetem kérdését. Ez teljes mértékben független ettől a javaslattól. A Soros-egyetem sorsa egyedül a Soros-egyetemen múlik Magyarországon. Ha be akarják tartani a jogszabályt, akkor be fogják tartani. Egyébként Hiller képviselő úrnak a thai nyelv részletes ismeretében való jártasságához gratulálunk, hogy ezt így el tudta itt mondani, de az ön által felsorolt egyetemek és más egyetemek is, amelyeket ne becsüljünk le, mert nyilvánvalóan a saját országukban jelentős teljesítményt hoztak létre, és magyar diákok akarják ott a diplomájukat megszerezni, ne írjuk fölül a magyar diákoknak ezt a döntését.

De ha mások be akarták tartani a törvényt, valódi képzésük van a honos országukban, valódi oktatók valódi diplomát adnak ki, és erre erőfeszítéseket tettek, és így hozzák Magyarországra a képzésüket, ez a törvénynek való megfelelést jelenti. De a Soros-egyetem esetében, amikor kiderül, hogy igazából Amerikában egy darab frissen festett faházra rakták rá a „CEU” feliratot (Szabó Szabolcs és Kunhalmi Ágnes közbeszól.), amikor maga a tanulmányi osztály vezetője ismeri el, hogy ők igazából a CEU-val közös képzésben nem adnak ki diplomát, és itt igazából egyfajta kurzusról van szó, ami valamiféle oklevelet ad, de ez nem egy valós együttműködés (Közbeszólás az MSZP és a DK soraiból.), hanem egy pro forma együttműködés, és ezt nem én mondom, nem a magyar kormány bármely tagja mondja, nem az Oktatási Hivatal mondja, hanem a Soros-egyetem amerikai partneregyeteme tanulmányi osztályának vezetője, hogy valós képzést nem folytat Amerikában a Soros-egyetem.

Nem mi mondjuk, ő maga mondja. A képek önmagukért beszélnek. Önök azt mondják, hogy a vezető magyarországi egyetem, a legfontosabb magyarországi egyetem, a legnagyobb tudományos értéket felmutató magyarországi egyetem  arról az egyetemről mondják ezt, amelyik egy faházban működik az eredetileg honos országában, és elvileg az abban a faházban létrehozott csúcsteljesítményt hozza el egyfajta másolatként Magyarországra. (Kunhalmi Ágnes: Nincs rajta magyar zászló, az a baj.)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Közép-európai Egyetem, a Soros-egyetem magyar identitása továbbra is működni fog és működni tud azon feltételek mellett, amelyek minden más magyarországi egyetemnek biztosítottak. De mellette a Soros-egyetem másik, nemzetközi identitása, amerikai identitása, a CEU viszont be kéne tartsa a magyarországi törvényeket. Látjuk, hogy ez jó üzleti modell, mivel a külföldi identitás, az amerikai egyetem nem kaphatna az Európai Uniótól támogatásokat.

Ezért kellett egy klónszervezet, egy Közép-európai Egyetem, amelyik fogadja az európai uniós támogatásokat, mellette a vonzerőt nyilván az amerikai diploma adja meg, hiszen így töredék áron lehet amerikai diplomát szerezni, nem kell kiutazni sem Németországba, sem Amerikába, hogy valaki ilyen diplomát szerezzen. (Kunhalmi Ágnes folyamatosan közbeszól.) Tehát látjuk, hogy ez egy jó üzleti modell. A vonzerőt adja az amerikai diploma, a közpénzlehívási lehetőséget adja a magyar identitás. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Látjuk, hogy ez létezik, de ennek a helyzetnek semmi köze nincs ehhez a törvényjavaslathoz.

Ne eszerint döntsék el, hogy ezt megszavazzák vagy sem! A Soros-egyetem sorsa egyedül a Soros-egyetemen múlik. Ha betartja a magyar jogszabályokat, akkor, ugyanúgy, mint mások, továbbra is működhet, ha pedig nem, akkor nem. De továbbra is mondom, amit önöknek már sokszor elmondtam, mi úgy gondoljuk, hogy ha ezekbe az épületekbe önök bemennek, ahol most is működik a Soros-egyetem, ott egy-két-három év múlva is tanárokat és hallgatókat fognak találni, és ugyanúgy folyik tovább a képzés.

Abban viszont, ugyan fordított előjellel, de igazat adok Hiller képviselő úrnak, volt miniszter úrnak, hogy ez politikai kérdés. Csak ebből nem a kormány csinált politikai kérdést, hanem Soros György és a Soros-egyetem csinált politikai kérdést, mert úgy gondolta, hogy jobban szolgálja ennek a nemzetközi hálózatnak az érdekeit, ha ez egy politikai csata a magyar kormánnyal szemben, és ez egy alkalom a magyar kormány lejáratására, mintsem ha nem politikai, hanem igazgatási kérdésként kezelik, és esetleg nem egy faházban egy nem diplomát kiadó képzésről állapodnak meg egy másik amerikai egyetemmel, hanem valós képzést folytatnak. Az ő kezükben volt a döntés, de igaza van Hiller képviselő úrnak, csak más előjellel: a Soros-hálózat akart ebből igazából politikai kérdést csinálni.

Ettől függetlenül tehát azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a törvényjavaslatról alkotott véleményüket a törvényjavaslat befolyásolja és ne az egyébkénti hírfolyam. Kérem, hogy támogassák ezt, mert akkor önök is részesei lehetnek annak, hogy megemeljük 40 százalékkal a hallgatói normatívát, és részesei lehetnek annak, hogy radikálisan megemeljük az állami ösztöndíjas doktoranduszhallgatók számát. Azt hiszem, ez egy szép cél, kérem ehhez a támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.40)