Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először államtitkár úr bevezetőjéhez szeretnék hozzáfűzni néhány dolgot.

Az első dolog az, hogy államtitkár úr azt állította, hogy az egyetemek sikeresen újultak meg a modellváltás után, és egyre jobb helyeket érnek el a nemzetközi rangsorokban. Én tanácstalanul állok ezzel a megállapítással szemben, ugyanis az elmúlt időszakban én áttekintettem négy-öt ilyen rangsort, és egyikben sem találtam azt, amiről ön beszélt; például az Academic Ranking of World Universities-t, a Times Higher Educationt és a Center for World University Rankings-et. Ezek túlnyomó többségében rosszabb helyet értek el a magyar egyetemek 2019-hez képest 2021-22-23-ban.

(12.30)

Nacsa képviselő úr, aki sajnálatos módon nincs itt, a Times Higher Education rangsorára hivatkozott. Kénytelen vagyok most idézni ebből, csak azért, hogy világos legyen, tulajdonképpen miről is beszélünk. A Debreceni Egyetem 2019-ben a 800-1000. hely körül volt, 2023-ban pedig az 1000-1200. helyen, tehát rontott kétszáz helyet. Az ELTE 2019-ben és 2023-ban is a 600. és 800. hely között volt, tehát ő maradt azon a szinten, ahol volt. A Pécsi Tudományegyetem 2019-ben a 600-800. hely között volt, 2023-ban pedig a 1000-1200. hely közé került, tehát rontott négyszáz pozíciót. A Szegedi Egyetem szintén a 600-800. hely között volt 2019-ben, majd 2023-ban a 1000-1200. hely közé került, tehát ő is rontott négyszáz helyet. A Miskolci Egyetem 2019-ben 1000 pluszos helyen volt, majd 2023-ban 1500 pluszos helyre került, vagyis rontott ötszáz helyet. A Budapesti Műszaki Egyetem 2019-ben a 800-1000. hely között volt, majd 2023-ban az 1200-1500. hely közé került, vagyis rontott négyszázat. A Corvinus Egyetem 1000 plusz volt 2019-ben, 2023-ban pedig a 1200-1500. hely közé került, vagyis rontott kétszázat. Egyetlenegy egyetem van, amit államtitkár úr is említett, a SOTE, amelyik 2019-ben a 400-500. hely között volt, és 2023-ra a 200-250. hely közé került. Ennyi az igazság abból, amit elmondott.

Ráadásul én osztom Hiller képviselőtársam véleményét, hogy két-három év alatt nem lehet csodákat elképzelni. Az oktatás és a felsőoktatás egy hosszabb lefolyású folyamat. Tehát amikor államtitkár úr arról beszél, hogy nőtt a minősített publikációk száma, akkor elfeledkezett arról, hogy az, ami 2022-ben megjelent egy nemzetközi A-kategóriás folyóiratban, azt a cikket valószínűleg 2019-ben vagy 2020-ban adták le. S az a kutatómunka, amelyik ezt megalapozza, valamikor 2010 vagy 2015 környékén indulhatott el, mert egy igazi kutatásnál az átfutási idő nem egy és nem két év, hanem öt, hat, nyolc, de akár tíz esztendő is, amíg egy kutatócsoport összeáll, amíg ott valódi kutatások elindulnak, mennek, és amíg egy A kategóriás folyóiratban megjelenésre kerül. Persze vannak olyan prédajellegű folyóiratok, ahol pénzért nagyon gyorsan meg lehet valamit jelentetni, de azokat nem tekintjük se A-, se B-, se C-kategóriás lapoknak.

Államtitkár úr arról is beszélt  nagyon érdekes volt , hogy micsoda nagy eredményeket értünk el, hogy a gyártási csúcstechnológiák alkalmazása területén a negyedik helyet értük el. (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Az ötödiket!) Az ötödiket? Bocsánat! De mielőtt még nagyon ünnepelnénk, azért valamit vegyünk már figyelembe, azt, hogy itt olyan gyártási technológiákról van szó, amiket külföldi tulajdoni többségű vállalkozások hoztak ide. Ez a gépiparban van. Tetszik tudni, hogy mennyi a gépipari exportunk importtartalma? 65 százalék! Ez azt jelenti, hogy mi továbbra is egy összeszerelő üzem vagyunk. A 2020-as ÁKM-ből számolták ki a Statisztikai Hivatal munkatársai, hogy az export közvetlen és közvetett importtartalma 65 százalék a gépiparban. De általában is az export importtartalma 52 százalék, így az exportunk hozzáadottérték-tartalma 50 százalék alatt van, miközben az Európai Unióban az export hozzáadottérték-tartalmának az átlaga 70-80 százalék körül van. Ez azt jelenti, hogy bizony lenne még nekünk hova tovább fejlődni.

Egyébként én is nagyon örülök neki, hogy van egy olyan célkitűzés, hogy a legjobb száz egyetem között legyen magyar egyetem. De azért azt megjegyzem, hogy a cseheknek már van, a Károly Egyetem valahol a nyolcvanvalahányadik helyen van, és tudomásom szerint a lengyelek is nagyon közel vannak ehhez, ott vannak valahol a századik hely környékén. Ha nekünk ez 2030-ra sikerül  adja isten, hogy sikerüljön , akkor se mi leszünk itt az úttörők és az elsők ebben a történetben.

Ami magát a törvényjavaslatot illeti: ez egy salátatörvény, ahol 33 törvényt kell módosítani. Én azt gondoltam, amikor a kezembe vettem az anyagot, hogy a kormányzat valószínűleg most fogja majd a nagy adósságát törleszteni, azt az adósságát, amit a korábbiakban követett el. A 2019-es törvényt, amely létrehozta az Eötvös Loránd Kutatóhálózatot, mi annak idején megtámadtuk az Alkotmánybíróságon, és az Alkotmánybíróságnak van egy 2022. december 6-ai határozata, amely határozatban mulasztásból megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, és azt szabta feltételként, hogy ezt a mulasztást 2023. június 30-áig teljesíteni kell. Itt ugyanis két dologról van szó: a 2019-es törvény egyfelől a tudományos szabadságot sértette meg, másfelől pedig a Magyar Tudományos Akadémia alkotmányosan védett tulajdonát, amely egy célhoz kötött közvagyon, és ezt alaptörvény-ellenesen korlátozta. Ezt nem én mondom, ezt az Alkotmánybíróság határozatából tudhatják önök is; ha akarják, akkor elolvashatják és megnézhetik. Ebben viszont semmit nem láttam, hogy bármi is történhetett volna ebbe az irányba. Viszont hallottunk vagyonátadásról, hogy újabb vagyonokat adnak át ennek a kutatóhálózatnak, de nem lehet látni, hogy tulajdonképpen mi is lesz itt a biztosíték.

Pósán képviselő úr is arról beszélt, hogy a kooperatív doktori képzés mennyire pozitív dolog, de azt is mondta, hogy ez nem egy új dolog. Ez kétségkívül így van. Én emlékszem rá, hogy ez volt a szocializmusban is, amikor a szocialista nagyvállalatok együttműködtek az egyetemekkel, s akkor a nagyvállalatok adtak jó pénzes KK-munkákat, költségvetésen kívüli munkákat az egyetemi oktatóknak, cserébe viszont az egyetem adott doktori rangot nekik. Remélem, hogy nem ez lesz, ezt el fogjuk tudni kerülni, és nem ebbe az irányba fog menni a dolog, mert én nem így képzelem az egyetemek és a gazdaság együttműködését. Valószínűleg nagyon nagy szükség lenne arra, hogy ez így legyen.

Még van egy dolog itt, amit Hiller István képviselőtársam is említett már, nevezetesen, ebből az egész előterjesztésből az olvasható ki, hogy ennek az irányító testületnek egyre centralizáltabb jellege lesz, tehát ennek az irányító testületnek a vezetője olyan hatalmat és olyan döntési jogköröket kap, amelyek indokolatlanok, és amelyek tulajdonképpen egy egyszemélyi vezetést, egyszemélyi döntést hoznak létre. Márpedig ez a tudományos életben igazából veszélyes, mert a tudomány arról szól, hogy sokfajta alternatíva van, amiket végig kell járni, amiket meg kell próbálni végigkutatni, míg az ember rátalál valami jó eredményre. S ha valamilyen külső szóval próbálják megszabni, hogy mi is legyen, merre legyen, akkor nagy valószínűséggel el fog veszni a lényeg, és akkor nem találjuk meg a megfelelő megoldást. Tehát nagyon fontos lenne a tudományos szabadság biztosítása úgy, ahogy azt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta az előterjesztésében. Erre sem látunk példát ebben a törvénytervezetben.

Én a magam részéről nem tudom támogatni ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Jobbik soraiban.)

(12.40)