A felszólalás szövege:

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál május 20-án országos választások zajlottak rekordrészvétel mellett. Másfél hónap leforgása alatt a magyar vidék most már másodszor is megmutatta erejét, egységét és jobboldali elköteleződését. A magyar gazdatársadalom olyan szilárd erőt és egységet mutatott föl, mint amilyen szilárd összefogással sorakozott fel április 3-án a Fidesz-KDNP képviselőjelöltjei mögé. Április 3-ára május 20-a tette fel a koronát. E két nap mérlegének határozott üzenete van, mégpedig az, hogy a vidék, gazdálkodók nélkül nincs Magyarország.

Hatalmas büszkeség számunkra, hogy mintegy 79 ezren adták le voksukat a pénteki agrárkamarai választásokon, közel 70 százalékkal többen, mint legutóbb. A 18,5 százalékos részvétel pedig az Európai Unióban szinte egyedülállóan magas. Más országok agrárkamarai választásain jellemzően csak néhány százalék körüli a részvétel; Lengyelországban például a legutolsó alkalommal 2,8 százalék volt. Azonban a negatív rekordot minden bizonnyal csak Magyarország tartja. Még 2008-ban, a baloldali kormányzás alatt működő Magyar Agrárkamaránál volt olyan megyei választás, ahol 30-an választottak meg 40 küldöttet. Jól hallják, kedves képviselőtársak, kevesebb volt a választó, mint a megválasztott  innen indultunk.

A mostani magas részvétel jól mutatja, hogy az agrárkamara tevékenységét elismerik a tagok, s ezen túl a kormányzat vidék melletti elköteleződését is kiválóra értékelik. 79 ezer magyar gazda és élelmiszeripari szereplő adott jelest a kormányzat elmúlt 12 évi teljesítményére, díjazta mostani szavazatával is az agráriumhoz való támogató és építő hozzáállását, amit a vidéki Magyarország és a magyar gazdatársadalom a saját bőrén is érez. És a 79 ezer magyar gazda és élelmiszeripari szereplő minden korábbinál nagyobb felhatalmazást adott a Jakab István vezette Magosznak s az őket támogató 17 szakmai szervezetnek. A Magosz és szövetségesei kétszer annyi szavazatot kaptak, mint 2017-ben, és ötször annyit, mint 2012-ben. Nem mellékes, hogy ezen az egyindulós választáson az érvényes szavazatok aránya 99,3 százalék volt.

Mert a kamarai választáson a Magosz mellett egyébként elindulhatott volna a balliberális politikai elit által kitartott Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a MOSZ is, de nem tették. Nyilván nem szerettek volna beleszaladni az öt évvel ezelőttihez hasonló csúfos vereségbe, amikor is a szavazatok mindössze 11,6 százalékát gyűjtötték be. Most inkább arra buzdították a gazdálkodókat, hogy tartózkodjanak a szavazástól. Nos, azt gondolom, nekik is egy erős üzenet volt a mostani rekordrészvételi arány.

Tisztelt Képviselőtársak! Az országgyűlési választásokon szerzett, sorban a negyedik kétharmados felhatalmazás óriási bizalmi tőkét, erős legitimációt jelent. Ez a kimagasló eredmény a nagyarányú vidéki szavazatok segítségével adódott össze, benne a magyar gazdák szavazataival. Akkor is és múlt pénteken is bebizonyosodott, a hazai gazdálkodók felelősséget éreznek nemcsak saját, de a társaik és az ország egész sorsa iránt is. Aktivitásával bebizonyította a magyar gazdatársadalom, hogy komoly tényező, akit érdemes és kell is figyelembe venni.

A vidék jövője szempontjából kiemelten fontos az agrárium stabilitása. A pandémia alatt is bebizonyosodott, hogy az agrárium stratégiai jelentőségű ágazat. Az orosz-ukrán háború miatt a jelentősége még inkább fokozódik. Növelni kell a termelés hatékonyságát, amihez beruházások kellenek. Ezért is óriási jelentőségű a kormányzat azon döntése, melyet először a NAK javasolt, hogy a korábbi 17,5 százalékról 80 százalékra növelte a vidékfejlesztési források hazai önrészét, jelentősen megemelve, egész pontosan megháromszorozva ezzel ezt a keretet. Nem kérdés, az erős Magyarországnak alapeleme kell legyen az erős agrárium.

A Magosz most felhatalmazást kapott arra, hogy a megkezdett utat folytassa.

(12.20)

Ezzel a felhatalmazással és az ezzel járó felelősséggel a jövőben is a kormányzattal szoros együttműködésben kívánunk tevékenykedni. Számítunk önökre, és bizton ígérhetem, hogy a magyar kormány is számíthat a gazdálkodókra. Építsük együtt a jövő agráriumát! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Elfogadom, köszönöm.

ELNÖK: Öné a szó, Győrffy Balázs képviselő úr.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Az agrárium a koronavírus-járvány alatt is, azt gondolom, egészen kiválóan helytállt, és az elmúlt időszak aszályos időszakában is erejét megfeszítve, de biztosította az ország élelmiszer-ellátását, és bizony itt az energiaszankciók mellett is nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy talpon maradjon az ágazat vagy annak egyes részei. Nagy segítség volt, hogy a kormányzat támogatását mindvégig érezhettük, és hogy a kormányzat próbálta kordában tartani az európai uniós szankciós törekvéseket, ami a mi ágazatunkat is erősen érinti, gondoljunk akár csak a műtrágya árára.

Mindeközben Márki-Zay Péter, a dollárbaloldal megbukott miniszterelnök-jelöltje mit tesz? Hódmezővásárhelyi polgármesterként éppen a gazdákat igyekszik megsarcolni.

(17.30)

Egy régi álmát váltja most valóra, hisz már két évvel ezelőtt is próbált erre kísérletet tenni. Elárulja a gazdálkodókat, földtulajdonosokat, több tíz millió forintot kíván tőlük bevasalni hektáronként tízezer forintos nagyságrendben, arra hivatkozva, hogy szociális érdekeket szolgál ki, miközben több száz millió forintot költ például a városháza tornyának csinosítgatására, szökőkutakra, de akár jutalmakra is. Idézem a polgármestert: „A legtehetősebb emberek elmúlt években keletkezett extra bevételeiből kérünk segítséget a legrászorultabbak részére.” Nem tudom, milyen extra bevételre gondol Márki-Zay Péter, miközben a megyéjében közel százezer hektárra jelentettek be aszálykárt.

Más településeken egyébként legalább a helyi gazdákat mentesítették a kötelezettség alól, itt ilyesmi nem történt. Márki-Zay Pétert láthatóan csak a guruló dollárok érdeklik. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy miközben a kamara és a Magosz is felszólította a baloldali képviselőket, a hódmezővásárhelyi közgyűlés mégiscsak elfogadta ezt a javaslatot és hatályba is fog lépni úgy, hogy egyébként  nem kell nagy jósnak lenni  mindez be fog épülni az élelmiszerek árába is.

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Kérdezem, hogy számíthate a gazdatársadalom a kormányzat figyelmére ebben a kritikus helyzetben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr támogató szavait. Azt gondolom, hogy a gazdák nem felejtenek, és tudják, ki áll mellettük és ki az, aki ellenük dolgozik.

Egyébként valóban a példa rossz értelemben véve ragadós, és egészen extrém elképzelésekről is hallani, akár aranykoronánként ezerforintos földadóról, ami egy jobb minőségű terület esetén akár 40 ezer forint is lehet, az uniós támogatásnak akár a felét is elviheti. Régi időket idéző gondolatok ezek: aki egy kicsit is ügyesebb, attól el kell venni, azokat a gazdákat, akik előrébb tartanak, meg kell adóztatni, a kulákmozgalom ezek szerint újra a baloldal fejében szöget ütött, és újra az a céljuk, hogy egyfajta mezőgazdasági járulék is  hisz így hívták annak idején a kulákadót  újra bevezetésre kerüljön.

Abban bízom, hogy a kormány elkötelezett a magyar gazdatársadalom mellett, és azt tudom mondani, hogy a kamara és a Magosz is a gazdálkodók pártján áll. Nem engedjük, nem engedhetjük, hogy a baloldal ellehetetlenítse őket. Köszönöm szépen.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, elnézést kérek a hangomért, de sajnos ez egy olyan körülmény, amit az ember nehezen tud befolyásolni. Ugyanakkor mindenképpen fontosnak gondoltam, hogy a témát idehozzam az Országgyűlés elé. Nem is először tesszük ezt, hiszen nem is olyan régen ez a téma már volt itt. Miről másról lenne szó, mint a földadóról, amit Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen akar a magyar gazdálkodók nyakába akasztani, és nem meglepő módon ez a gazdatársadalomban komoly ellenállást váltott ki.

(10.20)

Azt lájuk, hogy a bukott miniszterelnök-jelölt  miután országos szinten csúfosan leszerepelt  úgy gondolta, hogy helyben fog valami maradandót alkotni; sajnos mindezt a magyar gazdák rovására. Figyelmen kívül hagyja azt, hogy az elmúlt esztendőben egy egészen történelmi mértékű aszály sújtotta a magyar vidéket, és nem feledkezhetünk meg a tavalyi év egyéb más nehézségeiről sem. De csak áterőltette végül a közgyűlésen ezt a régi álmát.

A kamara és a Magosz még a szavazás előtt kérte a képviselőket, hogy utasítsák el ezt a méltatlan terhet. Azt láttuk, hogy ebben a helyi jobboldali képviselők partnerek voltak, ugyanakkor a baloldali képviselők megszavazták ezt, mint ahogy egyébként országosan is rendre kiállnak a szankciók mellett; mondhatnánk azt, hogy  Madáchcsal szólva  a baloldal nem adhat mást, csak mi lényege.

Mi azonban nem hagytuk ennyiben a dolgot. A kamara és a Magosz aláírásgyűjtésbe kezdett, és napról napra több ezer gazda, több ezer magyar állampolgár írta alá ezt a tiltakozást. Mára mintegy 120 ezer aláírás van a mögött a szándék mögött, hogy a földadóval egyszer s mindenkorra leszámoljunk.

Úgy gondoljuk, hogy nem lehet földadót bevezetni sem Hódmezővásárhelyen, sem az ország más pontján. Nem engedhetjük meg, hogy a gazdákkal való egyeztetés nélkül a gazdákról döntsenek, legyen az önkormányzat vagy akár az ország kormányzata. Nem lehet kiszipolyozni a társadalomnak azt a rétegét, amelyik jó minőségű élelmiszerrel látja el az ország egészét.

Mit mondhatunk? Volt kitől ellesni ezt a technikát, hisz a baloldal jellemzően csak kiszipolyozni tudja a gazdálkodókat. Van ennek hagyománya. Mindannyian emlékszünk rá  többségünk így nyilván csak történelemkönyvekből , hogy volt idő, amikor a gazdákat kulákoknak hívták, és a gazda félt attól, hogy mikor jönnek a padlást lesöpörni. Régi baloldali tradíció a gazdatársadalom megsarcolása, és úgy látszik, hogy ettől nem is nagyon akarnak megválni. Mit látunk? Azt látjuk, hogy nem elég nekik a külföldről érkező dollármilliók, szükségük van a gazdák pénzére is, a nehezen megtermelt javaikra.

Magyarországon mintegy négymillió földtulajdonos van, akiket joggal aggaszt a földadó kérdése, és természetesen aggódnak a gazdák is, hisz a bérleti díjba beépülve ez természetesen az ő költségüket fogja majd jelenteni. És mi lesz akkor, hogyha kedvet kapnak ehhez mások is, és többen is arra gondolnak, hogy ki lehet zsigerelni a gazdákat?

Okkal gondoljuk azt, hogy nem lehet megbízni a baloldalban, hisz akárhányszor kerültek hatalomra, abból a gazdatársadalom még soha nem jött ki jól, abban még soha nem volt köszönet. A nemzeti kormány azonban több alkalommal is bebizonyította, hogy a gazdálkodók, a magyar vidék mellett áll.

A szégyenteljes szavazás után itt a parlamentben kérdeztem Farkas Sándor miniszterhelyettes urat, aki megerősített abban, hogy a kormány a gazdálkodók mellett áll, és tiltakozik a földadó bármilyen formája ellen, különösen egy olyan esztendőben, amikor az aszály, illetve a szankciós infláció miatt az egekbe szöktek az árak. Nem egy újabb bőrt kell lehúzni a magyar gazdatársadalomról, hanem segíteni őket abban, hogy biztosan tudják teljesíteni azt a kötelességüket, hogy a magyar emberek asztalára jó minőségű élelmiszert tegyünk.

Gazdatársaimat szeretném biztosítani arról, hogy a Magosz és a kamara továbbra is határozottan a magyar gazdák pártján áll, valamint a magyar lakosság pártján is; ne legyünk naivak, természetesen ez a fogyasztókat is fogja érinteni, hisz be fognak épülni ezek a költségek a fogyasztói árakba.

Felháborító ez az aknamunka, és sajnos azt látjuk, hogy ez a rossz példa ragadós is lehet, hisz a hódmezővásárhelyi után látunk példát arra, hogy egyes településeken akár 1000 forint/aranykorona mértékben is állapítottak meg földadót. Ez forrást von ki az ágazatból, begyűrűzik az élelmiszerek árába, így aztán mindannyiunk pénztárcája megsínyli ezt az intézkedést. Nem csoda, hogy egyre nagyobb a társadalmi igény, hogy ennek egyszer s mindenkorra véget vessünk. Ez a 120 ezer aláírás, azt gondolom, nagyon nagy erő, nem engedhetjük, hogy a baloldal ellehetetlenítse a magyar gazdákat! Nincs más hátra, összefogásra van szükség a gazdatársadalom és a kormányzat között.

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Szeretném jelezni, hogy a magyar vidék és a gazdatársadalom kész az összefogásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Az elmúlt időszakban kevés dolog aggasztotta jobban a magyar gazdálkodókat, mint a ránk zúduló ukrán gabonaimport, ami alapvetően csak tetézte azt a bajt, hogy a termelési költségek az egekbe szöktek, illetve az elmúlt esztendőben egy rendkívül súlyos aszálykárt kellett a magyar gazdatársadalomnak elszenvednie.

2022 nyarán az Európai Unió egyoldalúan felfüggesztette a vámmentes kontingensek és a vámok használatát Ukrajna vonatkozásában. Ez azt eredményezte, hogy hónapokon át kontroll nélkül, szabadon áramolhattak be az ukrán termékek az EU-ba, így aztán ezek elárasztották Közép-Európát, így aztán Magyarországot is. A lengyel, a szlovák, a román, a bolgár és a magyar piac telítve van gabonával, olajos magvakkal, repcével, és ez egy olyan verseny, ahol nem egyenlőek a feltételek, így aztán nagyon kevés esélyünk van a győzelemre. Lássuk be, hogy az ukrán termények előállítását semmilyen formában nem nyomja az az uniós szigor, ami bennünket mégiscsak terhel. Náluk engedélyezett a génmódosított termékek előállítása, és nagyon sok olyan növényvédő szert használnak, ami Magyarországon, az Európai Unióban évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt már betiltásra került.

Egészségügyi kockázattal és gazdasági veszteséggel egyaránt számolnunk kell. Jóval alacsonyabb színvonalú és jóval alacsonyabb árú termék, ami beözönlik, így aztán versenyhátrányba kerülnek a hazai termelők. Az Ukrajnával szomszédos uniós tagállamok esetében ez hatványozottan igaz, és az a problémánk, hogy ez a következő időszakra, 2023-ra is egy érdemi kockázat, komoly piaci zavarok alakulhatnak ki.

A kormánypártok és az Agrárgazdasági Kamara üdvözli a kormányzat által az ukrán gabonára, olajos magvakra és más mezőgazdasági termékekre április 18-án elrendelt és június 30-áig tartó importtilalmat és minden ehhez kapcsolódó intézkedést.

A helyzet orvoslásának segítésére létrehozott kamarai munkacsoport még két területen javasolna előrelépést. Az első a raktárak kiürítése lenne, hiszen nagyon rövid időn belül, két hónap múlva már aratni kell, az őszi árpával és a repcével megkezdődik a betakarítás, és azt látjuk, hogy komoly raktárkapacitás-problémák lehetnek. A másik pedig, hogy a tranzitfolyosót szabályosan üzemeltessük, és valóban a tranzit szerepét lássa el mindez.

A napokban egyeztettem a lengyel agrárkamarák szövetségének elnökével is az ukrán gabonahelyzetről, annak gazdasági hatásairól. Wiktor Szmulewicz barátom elmondta, hogy csakúgy, mint Magyarországon, a lengyel raktárak is megteltek gabonával, és egyébként az ő kikötői kapacitásaikat javarészt leköti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a tranzit, tehát nagyon nehéz nekik ezzel bármit kezdeni.

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Kérdezem, hogy milyen intézkedésekkel készül a kormány megvédeni a magyar gazdákat (Az elnök újból csenget.) az import káros hatásaival szemben. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Köszönöm megnyugtató szavait. Jó látni, hogy ahogy eddig, ezután is számíthatunk a kormányra, és a magyar gazdák, magyar családok és a magyar fogyasztók nyugodtak lehetnek ilyen szempontból, hogy a magyar érdekeket fogjuk Brüsszelben képviselni, és ezután is fel fogjuk hívni a figyelmet a súlyos problémákra.

Ugyanakkor szeretném csatasorba hívni egyébként azokat a zöldszervezeteket is ebben a helyzetben, akik az európai gazdákat nagy előszeretettel vegzálják különböző előírásokkal és elvárásokkal, majd most, amikor teljesen bizonytalan eredetű élelmiszer áramlik az Európai Unióba, akkor valahogy nagyon csendben vannak. Azt gondolom, hogy érdemes lenne most is nagyon harcosnak lenni, és most is nagyon erélyesnek lenni.

Látható, hogy ez a megoldás, amit Brüsszel alkalmazott, nem segít az éhező országoknak, viszont óriási problémákat okoz egész Európa agrárgazdaságának, aminek egyébként súlyos ellátási problémák is lehetnek a következményei. Miniszterhelyettes Úr! Köszönöm szépen a válaszát, amit elfogadok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy nagyon súlyos tavalyi esztendő után azt gondoltuk, hogy további csapás már nem igazán járja a magyar gazdatársadalomnak, és a magyar vidék ebben az elképzelésünkben mellénk állt, hiszen nagyon rövid idő alatt mintegy 120 ezer aláírást tudtunk összegyűjteni annak érdekében, hogy megállítsuk azt a fajta őrült elképzelést, aminek Márki-Zay Péter mint bukott miniszterelnök-jelölt állt neki; és az volt a célja, hogy a gazdálkodókat, akik tradicionálisan nem az ő szellemi értékrendje szerint szavaznak, valamilyen formában megsarcolja.

Egy olyan esztendőben jutott erre a következtetésre, ami az elmúlt évtizedek, de talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évszázadok legsúlyosabb aszályát hordozta. Nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy háború dúl a szomszédunkban, ami önmagában is tragédia, ugyanakkor a magyar mezőgazdaságra nézve is súlyos következményekkel járt.

Az Európai Unió egy nagyon elhibázott döntéssel nyakló nélkül ránk öntötte az ukrán gabonát, ami alapvetően a magyar gazdatársadalom értékesítési lehetőségeit, versenyképességét, likviditását alapjaiban változtatta meg nem a jó irányba. Ez természetesen, a háború mint olyan mindig magával hozza az inflációt, ami Magyarországon is meglehetősen magas szintet ért el, és őrültségnek gondoljuk azt a hozzáállást, hogy a gazdálkodók megsarcolásával, a gazdálkodók terheinek további emelésével, ezáltal az élelmiszer-előállítás költségeinek a növelésével további lendületet adjunk az inflációnak.

(21.20)

Ezért azt gondolom, azt gondoljuk előterjesztőtársaimmal együtt, hogy soha többé földadó, soha többé nem akarunk olyat látni, hogy a magyar gazdatársadalom sarcolva legyen, ezért nagyon reméljük, hogy az Országgyűlés elfogadja ezt a kezdeményezésünket. Kérem is a képviselőtársaimat, hogy álljanak mellénk, és szavazatukkal támogassák ezt a törvényjavaslatot. Azt gondoljuk, hogy véget kell vetni annak a politikának, ami a magyar vidék gerincét alkotó gazdatársadalmat sarcolja.

Köszönöm szépen a Törvényalkotási Bizottságnak a módosító javaslatokat, amelyekkel pontosabbá és betarthatóbbá tették ezt a jogszabályt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány friss adatot hadd osszak meg önökkel! Ezek uniós adatok, frissek.

Az Európai Unió második legnagyobb agrárimportőrévé lépett elő Ukrajna, már csak Brazília előzi meg. Mindezt úgy sikerült neki elérni, hogy az elmúlt két esztendőben a duplájára emelkedett a mezőgazdasági termékek és élelmiszeripari termékek behozatala, amely elképesztő nagy terhet ró mind a magyar, mind az európai uniós mezőgazdaságra.

A tavalyi év egy rendkívül nehéz esztendő volt, hiszen a súlyos aszály mellett (Zaj.  Az elnök csenget.) a kvóták és a vámok eltörlésével az Európai Bizottság rendkívül nehéz helyzetbe hozta különösen a frontországokat, hiszen ennek az intézkedésnek az volt a következménye, hogy az ukrán élelmiszerimport átterelődött a tengeri szállításról a szomszédos országokba.

Az aszálykár, az infláció, a termelési költségek növekedése épp elég lett volna kihívásnak, de övön aluli ütésként még megkaptuk a nyakunkba az ukrán gabonát. Néhány évvel ezelőtt csak pár tízezer tonna érkezett Ukrajnából, majd ez felment több millió tonnára. De nemcsak gabonáról van szó, hisz hoznak baromfit, tojást és mézet is olyan áron, ami kiszorítja az európai uniós és a hazai termékeket a piacról.

Az Európai Unió 2022-es döntése után 100 ezer tonna baromfihús érkezett Ukrajnából. Tojás esetében egészen hajmeresztőek a számok (Folyamatos zaj.  Az elnök ismét csenget.)

A ’21-es adatokhoz képest csak ’23 márciusában magasabb értékekkel találkoztunk. Na de milyen élelmiszerek ezek, tisztelt képviselőtársak? Az Európai Unióba igyekvő Ukrajna semmilyen olyan szabályozást nem kell hogy betartson, amit az európai uniós élelmiszer-előállítóknak be kell tartani. Olyan növényvédő szereket használnak, amelyek nálunk évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt már be voltak tiltva, és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy GMO-s növények érkeznek ide: olyan transzgenetikus eljárással előállított növények, amelyekbe teljesen más fajok génjeit ültették bele. És ez nem a génszerkesztés, amiről most az Európai Unióban megy a vita, ez annál sokkal durvább.

Az Európai Unión belül állatjóléti, környezetvédelmi, természetvédelmi szempontokat kell betartani, és az a helyzet, hogy ezt nagyon szigorúan valóban be is tartatják velünk, bezzeg az importélelmiszerek vonatkozásában semmilyen szabályozást nem vesznek komolyan, legfőképpen nem tartatják be azokat; beszélhetünk Ukrajnáról vagy akár a Mercosur-országokról is.

És ez miért fontos, tisztelt képviselőtársak? Azért, mert ezek a régóta betiltott szerek rendkívül olcsó és rendkívül hatékony megoldások (Az elnök ismét csenget.) a mezőgazdasági termelés vonatkozásában, viszont nem véletlenül vannak betiltva, hisz nagyon súlyos károkat okoznak ott, ahol előállítják az élelmiszert. Rombolják a vizeket, az élővilágot, mindent, ahol a termelés zajlik.

Én nem akarok súgni a zöldszervezeteknek, de számomra egészen döbbenetes, hogy nem emelik fel a szavukat az ellen, hogy ilyen egészen extrém környezet- és természetromboló módon előállított élelmiszer nyakló nélkül áramolhat be az Európai Unió területére. Bezzeg ahhoz van eszük  már elnézést, hogy így mondom , hogy még újabb hatóanyagokat vonassanak ki az európai uniós mezőgazdaságból, tovább drágítva egyébként ezzel az európai élelmiszer előállítását; miközben egyébként a mezőgazdaságunknak, az élelmiszeriparunknak fejlődni kellene, hisz a hazai társfinanszírozás mértéke egészen extrém magas, olyan lehetőségek állnak előttünk, mint korábban még soha.

(10.30)

Szörnyű, hogy nem uniós, hanem hazai hatáskörben kell döntéseket hozni, és szeretném megköszönni a kormányzatnak, hogy nemzeti hatáskörben határozottan ki is állt a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszeripar mellett; bezzeg Brüsszelben!

És tegyük fel a kérdést, hogy kit képvisel az Európai Bizottság, mert azt is látnunk kell, hogy itt nem ukrán mezőgazdaságról beszélünk, hanem Ukrajnában előállított élelmiszerről. A tíz legnagyobb ukrán cégből kilenc nem Ukrajnában van bejegyezve, a legnagyobb több mint 500 ezer hektár nagyságon gazdálkodik. Ebben a kilenc nem Ukrajnában bejegyzett cégben  az első tízről beszélek  van szaúdi, de van nyugat-európai és többségében az Egyesült Államokban bejegyzett cég. (Zaj.  Az elnök csenget.) Azt gondolom, a választ ebből ki is tudjuk olvasni. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nem fognak meglepődni, hogyha én az agrárium szemszögéből fogom ezt a témát megközelíteni, de előtte, azt gondolom, el kell mondjuk azt, hogy őszinte részvétünket fejezzük ki a hozzátartozóknak, akiknek személyi veszteségük volt a harcok során, a halottakat pedig a Jóisten nyugosztalja.

Arról lehet vitatkozni, hogy kelle, lehete, és ha igen, milyen módon Ukrajnának segíteni, vele szolidaritást vállalni, de meggyőződésem szerint egy európai uniós tagság nem szolidaritás kérdése. Nézzük meg, hogy hogyan viszonyul egymáshoz az Európai Unió egésze, illetve Ukrajna egy esetleges csatlakozás esetén! Ukrajna mezőgazdasági területe a mostani európai uniós mezőgazdasági terület egyharmada. Ez önmagában jól mutatja, hogy egy rendkívül nagy jelentőségű döntést hozunk meg abban az esetben, hogyha Ukrajna felé nyitunk, és úgy gondolom, hogy az a fajta megalapozottság, amit látunk, alapvetően lehetetlenné teszi ennek a vitának az érdemi lefolytatását.

Nézzük meg, hogy néz ki az ukrán mezőgazdaság szerkezete! Azt látjuk, hogy magyar szemszögből nézve egészen elképesztő, sőt mondhatom, elképzelhetetlen méretű gazdaságok vannak. Van olyan mezőgazdasági termelő, aki több mint 500 ezer hektáron gazdálkodik. Csak hogy legyen viszonyítási alap, Magyarországon senki nem szerezhet 300 hektárnál több földet. Ezek a viszonyok jól mutatják, hogy milyen elképesztő nagy különbségekről beszélünk.

Hogy egy kicsit a tulajdonosi szerkezetnek is utánajárjunk, azt látjuk, hogy a tíz legnagyobb ukrajnai mezőgazdasági termelőből egyetlenegy az, aki Ukrajnába van bejegyezve, kilenc külföldi tőkés vállalkozások kezében van, jellemzően egyébként tengerentúli, az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett vagy oda kötődő vállalkozásokról beszélünk.

Mindemellett azt gondolom, hogy az ukrán mezőgazdaság egyébként meg nem EU-kompatibilis. Nem azért, mert nagyobbak az üzemméretek, hanem maga a működési logika az, ami nem alkalmas arra, hogy hozzáigazítsuk az Európai Unióhoz.

(12.40)

Mi történik most? Hozzák be a termékeket nyakló nélkül egy felelőtlen brüsszeli döntés következtében úgy, hogy nekik semmilyen szabálynak nem kell megfelelni, amit az Európai Unióban termelő gazdálkodóknak, élelmiszer-előállítóknak meg kell tenniük. Gabona, méz, tojás, baromfi, óriási volumenben jön be. Tojásból például egy hónap alatt több jött be, mint az azt megelőző egész évben. Azt gondolom, hogy ez is jól mutatja, hogy mekkora a baj.

Kipróbáltuk, tisztelt hölgyeim és uraim, milyen az, amikor az ukrán mezőgazdaságot ráengedjük az európaira, és ki kell jelentenünk, hogy nem megy. Ebbe mi  értem ez alatt a magyar gazdákat  tönkre fogunk menni. Írd és mondd: tönkre fogunk menni. Nem elnagyzolt szavak ezek, hanem egyszerű ténymegállapítás. Az Európai Unió a világ legszigorúbb állatvédelmi, növényvédelmi, környezetvédelmi, és most már lassan megjegyezni sem tudjuk, hogy milyen szabályozók mellett próbálja az európai élelmiszer-előállítást keretek közé szorítani, amit egyébként Ukrajnában nem tartanak be. Mégis jöhet be az a sok, a jó isten tudja mivel kezelt növény az Európai Unióba.

Az ellenzékkel megy a verseny, hogy ki a zöldebb. Én nem akarok súgni nekik, de egy nagyon jó pálya lenne, például harcolhatnának azért, hogy ezek az egyébként meglehetősen környezetromboló körülmények között előállított élelmiszerek ne kerüljenek be az Európai Unióba. De nem szól senki, és azt gondolom, hogy ez jól mutatja azt, hogy önöknek, tisztelt képviselőtársak az ellenzékben, a környezetvédelem nem egy cél, hanem egy eszköz, hogy politikai felületet kapjanak.

De játsszunk el a gondolattal, ha Ukrajna belépne az Európai Unióba, az mit jelentene a számok nyelvén, a pénz nyelvén! Nagyságrendileg 100 milliárd euró járna nekik csak mezőgazdasági kifizetések jogcímen. Ez 30 000 milliárd forint. Ide, a papírra leírni is meglehetősen sokkoló volt. Na de, hogy ezt ki kapja meg? Először is tisztázzuk, képviselőtársaim, ne egy ukrán kisparasztot képzeljenek el  az előbbi számok ezt jól mutatják , de a helyzet még rosszabb, még csak ne is ukrán embert képzeljenek el. Ennek a pénznek a nagyon nagy része egyetlenegy ukrán embernek a látókörébe sem kerülne, nemhogy a tulajdonába. Egyébként Ukrajna szerintem nem is tudná teljesíteni ezeket a feltételeket, amiket nekünk kell teljesíteni, és úgy gondolom, nem is akarja.

Egy példa arra, hogy amikor hozták be a napraforgót Ukrajnából, akkor jelezték nekik a feldolgozók, hogy ISCC-papírt kellene produkálni hozzá  ugye, ez a fenntarthatósági dokumentum. Megkérdezték, hogy az mi. De lám, mit ad isten, másnapra volt. Kiderült, hogy mégis volt nyomon követés. Tilki képviselőtársam elmondott szavaira reagálnék, ez körülbelül a jogosítványhoz hasonló beszerzési mód volt.

A múlt hét végén V4-es agrárkamarai egyeztetés volt a Magas-Tátrában, ahol volt szerencsém a V4-es gazdaszervezetek vezetőivel tárgyalni. Egyhangúlag elfogadtunk egy nyilatkozatot, hogy semmilyen formában nem tudjuk támogatni ezt a fajta belépési szándékot, ami Ukrajna részéről megnyilvánult. De ugyanezt gondolják a német, az olasz és a francia gazdálkodó parasztok is. Teljesen mindegy, hogy mit mond a kormányuk, a gazdálkodók ezt így gondolják.

Zárógondolatként annyit, tisztelt képviselőtársak, hogy én azt gondolom, ez az egész felvetés méltatlan. Méltatlan a Nyugat-Balkánnal szemben, méltatlan Törökországgal szemben, mert egész egyszerűen úgy érezhetik, hogy nevetségessé tesszük őket. Úgyhogy én azt tanácsolom saját magunknak, tisztelt képviselőtársaim, hogy sem bohócot, sem földönfutót ne csináljunk magunkból. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)