Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: „Az évszázad kihívása” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Harrach Péter frakcióvezető úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem is az évszázad kihívásáról kell most szólnom, talán néhány olyan szempontot is megemlítve, ami az okokra is felhívja a figyelmet. A magyar emberek elsöprő többsége azt kívánja a parlamenttől, hogy ezt a vészhelyzetet gyorsan és hatékonyan kezelje. Természetesen, amikor az okokat keressük, akkor vannak középtávú és hosszú távú feladataink is, amit nem mi magyarok, hanem az európai kultúra többi tagállama és nemzete együtt tud csak megoldani, de először talán ezt a jelenlegi helyzetet néhány gondolattal hadd elemezzem.

A határainkon egy olyan tömeg jelent meg, amelyik képtelen integrálódni, és az integráció szándéka sincs meg benne; ez a probléma gyökere. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) A másik: persze, nézzük meg azokat a képeket, amelyeket a média állít elénk, mert a kérdés nem úgy merül fel, hogy emberiesség vagy önvédelem, hanem emberiesség és önvédelem, mert ott van a vízbe fulladt gyermeknek a képe, és mellette ott van annak a terrorcselekménynek a képe, amit azok követtek el, akik ma a nyugat-európai országokban, egy nem integrált körülmények között, hanem egy monokulturális tömbben élő személyek voltak. Tehát emberiesség és önvédelem.

Persze, felmerül rögtön a kérdés, hogy kik tudnák megoldani ezt a súlyos problémát. Nyilvánvaló, ma már többször elhangzott, ezt az európai vezetők képesek. De mi a probléma náluk? Én nem osztom azok véleményét, akik tudatosságra gondolnak, én azt mondom, hogy ez tehetetlenség, márpedig a tehetetlenség az ő hozzáállásukból, vagyis eszmeiségükből fakad. Az a multikulturális társadalomba vetett hit, liberális dogma, amit ők vallanak, régen megdőlt. Ilyen jellegű bevándorló tömeggel kapcsolatban ezt értelmetlenség említeni, mert lehet multikulturális társadalom az Európában évszázadok óta élő nemzetek között, de nem lehet egy idegen kultúrából, egy egészen másfajta és minden mással szemben intoleráns világot képviselőkkel egy olyan társadalmat építeni, ami egy integrált társadalom.

Engedjék meg, ha már az okokra hivatkoztam, akkor ennek két szintjéről is szóljak valamit. Azokban a kibocsátó országokban - Irak, Szíria -, ahol ma olyan állapotok vannak, ahonnan menekülnek az emberek, esetleg meg kellene nézni, hogy vannak-e nyugati országok, akik ennek előidézésében részesek voltak, de ezeket az országokat éppen a globális együttműködés eszközével kényszeríteni kellene arra, hogy emberi körülményeket teremtsenek. Tehát a kibocsátó országokban békét kell teremteni.

A másik ezzel kapcsolatos megoldás, hogy a szomszéd országokban, akik képesek az azonos kultúrából származó menekülteket befogadni, ahogy be is fogadják őket, hiszen millió számra vannak már ott menekültek, ezeknek meg kell adni azt a segítséget, amivel képesek ezt a feladatot elvégezni, hiszen a probléma gyökere abban van, hogy a két kultúra között akkora különbség van, hogy Európa maga nem képes ezt a feladatot ellátni.

Tegyünk azért említést néhány mondatban arról is, hogy milyen, ennél sokkal mélyebb okok is játszanak közre, amiket már nehezebb befolyásolni, de a befolyásolás szándéka nincs is meg. Gondoljunk csak arra, hogy milyen demográfiai feszültség van: Európában vákuum, túlnyomás pedig a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Közép-Afrikában, és ez a kettő kiegyenlítődni akar; ez ellen is kell valamit tenni. Vagy az éghajlatváltozás, Afrikában a vízprobléma; vagy a gazdag országok és a szegény országok közötti különbség, ez ellen is tenni kell valamit. Nem Magyarország feladata ez, a nemzetközi összefogásnak a dolga.

Magyarország és kormánya, reméljük, a parlament is mindent megtesz a maga részéről, hogy ezt a kérdést kezelje.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány részéről az elhangzottakra Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr!

LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány alkalommal fölmerül az ország Házában, itt a képviselőházban, hogy mit képvisel Orbán Viktor vagy kormánya Brüsszelben, mi milyen megoldási javaslatokkal élünk az európai vitákban, amelyek az elmúlt hat hónapban ebben a kérdésben jelentős mértékben föllángoltak. Harrach frakcióvezető úr bölcsen és okosan figyelmeztet bennünket arra, hogy tünetkezelésben vagyunk, és a betegség alapkezelését semmiféleképpen nem oldottuk meg, hiszen öt éve, a Szíriában zajló konfliktus kezdete óta tucatnyi olyan ország van, ahol a világ nyugati közössége képtelen a problémákat orvosolni, és nem csökken, hanem nő azoknak a száma - az ENSZ kimutatása szerint 60 millió ember van menekülőben -, akik el kell hogy hagyják a hazájukat, vagy egy jobb élet reményében elhagyják a hazájukat.

Azt hiszem, hogy bölcsen tesszük, amikor nem törünk pálcát azok fölött sem, akik valamilyen oknál fogva úgy érzik, hogy kilátástalan a helyzetük, és el kell hogy hagyják a hazájukat, még akkor is, hogyha nem politikai ok, faji, vallási hovatartozás, meggyőződés vagy identitás kényszeríti őket erre. Tehát én azt gondolom, hogy azok, akik a jobb élet reményében indulnak el, ők is megértést érdemelnek, ezért nagyon fontosnak gondolom, hogy az Európai Unió határai védelmét kitűzve meg kell teremteni a szervezett, rendezett befogadás föltételeit is, amellett, hogy a gyökérnél lévő bajt is kell orvosolni. Tehát az első feladat, amit frakcióvezető úr szóba hozott, hogy a magyar kormány vegyen részt minden olyan nemzetközi, európai uniós vagy ENSZ-beli akcióban, amely arra törekszik, hogy a problémás országokból, ahonnan elindulnak az emberek, megpróbáljunk segíteni, nyilván erőnkhöz, gazdasági lehetőségünkhöz mérten.

A második dolog, hogy arra hívjuk föl az Európai Uniót, hogy a határ védelmét, amelynek ma a felelősségét, az Európai Unió határa védelmének felelősségét hat ország viszi lényegében, vegyük rá arra, kezdeményezzük azt, hogy az európai határvédelem megerősítésére sor kerüljön. Az európai határnál, a határon kívül kell olyan pontokat létesíteni, ahol a felénk induló bevándorlók közül, gazdasági bevándorlók közül, amelyik országnak ez a terve vagy a szándéka, válassza ki azokat, akiket beenged, befogad, integrál és implementál a saját gazdaságába vagy a saját társadalmába, de semmiféleképpen nem lehet egy kötelező folyamat. Ezért a magyar kormány a kötelező befogadást, a kötelező kvótát a leghatározottabban elutasítja, és az önkéntest pedig tudomásul veszi, hogy mindenki annyit fogad be, amire képes, vagy amire szüksége van.

Beszéljünk világosan! Vannak Európában olyan országok, akik munkaerőhiány miatt vagy demográfiai okok miatt azt a megoldást akarják választani, hogy a járulékfizetők számát növelik. Hogy kikből válogatják össze a járulékfizetőket, az az ő dolguk, mi azonban nemzeti megoldásban gondolkodunk, nekünk fontosabb a nemzet, mint a járulékfizetők száma, fontosabb a nemzet száma és ereje, mint a járulékfizetők száma.

Ha mi valakit be akarunk fogadni ebbe az országba, mert munkaerőhiány miatt szükségünk van rá, vagy be akarunk valakit fogadni azért, mert demográfiai problémáink vannak, akkor kivételes helyzetben vagyunk, hiszen olyan ország vagyunk, amelyik saját magával határos és a határ mellett mindenütt magyarok élnek. Ha valaki számára ezt a lehetőséget meg kell adjuk (Gőgös Zoltán: Akik jó sok pénzt fizetnek az állampolgárságért.), akkor ők legyenek azok.

(14.00)

Ezért mondjuk azt, hogy a kötelező kvótát elutasítjuk, és az önkéntes kvótával pedig nem fogunk élni. De nem vonjuk kétségbe, akár Németországnak vagy más országoknak azt a jogát, hogy ők maguk elhatározásuk alapján bárkit is befogadjanak. Kétségtelen, hogy a magyar kormánynak meggyőződésbeli kötelessége, hogy figyelmeztesse Európát arra a veszélyre, hogy nagyon messze kerültünk már a keresztény Európa eszményétől, és azok a veszélyek, amelyeket megfogalmazott frakcióvezető úr, azok időnként Európa identitását, Európa szellemi létezését is megkérdőjelező folyamatok. De egy-egy tagállam befogadópolitikáját nem kívánjuk kritika tárgyává tenni, tiszteletben tartjuk a döntésüket. Szeretném azt mondani, hogy a magyar kormány ezért ma és a következő napokban arra törekszik, hogy először is arra próbálja terelni az Európai Bizottságot és a tagtársakat a V4-gyel közösen, hogy nem a kontrollálatlan befogadás, hanem az ellenőrzött, szervezett, transzparens belépés teremti meg a folyamat kézben tartásának a lehetőségét.

Az Európa számára felér egy öngyilkossággal, ha elfogadjuk azt a tézist, hogy bárkit és mindenkit be kell engedni Európába, ellenőrizetlenül és kontrollálatlanul. Ellenőrzött, szabályozott, rendezett keretek között kell kiválogatnia azokat az Európai Uniónak, akiket befogad.

És itt szeretném felhívni a figyelmüket egy nagyon fontos különbségre: folyamatosan menekültekről beszélnek, holott a német becslés szerint a belépők egy jelentős része nem politikai menekült, hanem megélhetési bevándorló, gazdasági bevándorló. Kérem, önök is tegyenek e két fogalom között érdemi különbséget, mert más elbírálás jár a politikai menekülteknek és más a gazdasági bevándorlóknak! (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai