Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselő asszony, megvontam öntől a szót. Foglaljon helyet!

(9.40)

Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, a KDNP részéről: „Az elmúlt ülésszak eseményeiről” címmel. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt fél év történései a parlamentben és a parlamenten kívül ‑ természetesen a parlamenti történéseknek nem az iménti bemutatására gondolok, hanem azokra az intézkedésekre, amelyek fontosak voltak.

Engedjék meg, hogy ‑ mivel öt perc alatt nem lehet ezeket összefoglalni ‑ egy-két szempontot kiemeljek. Először talán azt, hogy a segítséget igénylő társadalmi csoportok érdekében mik történtek. Említhetném a brókerbotrány kárvallottjainak a kártalanítását, a bírósági végrehajtók visszásságainak a megszüntetését vagy a családi csődvédelemről szóló törvény benyújtását. S ha már szóba került a vasárnapi munkakényszer megszüntetése, illetve visszaszorítása, én ‑ szemben a felszólalóval - minden­képpen a munkavállalók érdekeinek a képviseletét látom ebben. Ezek az intézkedések az elmúlt fél évben olyan társadalmi csoportok érdekében történtek, amelyek segítségre szorulnak.

Voltak olyan döntések, amelyeknek a gazdaság volt a hátterében. Említhetném az állami energiaszolgáltató cég térnyerését, ami tulajdonképpen félig-meddig az előbbi szempontnak is megfelelt, hiszen a rezsicsökkentés folytatásának, de egyúttal a patrióta gazdaságpolitikának az eredménye. Megint csak gazdasági kérdés a szakképzés átalakítása. Úgy érzem, ez lényeges döntés volt ez alatt az időszak alatt.

De talán még ezeknél is fontosabb az országimázs, illetve a nemzeti együttműködés szempontjából két téma. Az egyik a 2024-es olimpia megrendezésének a szándéka, amiben nemcsak a sport, illetve a sportolók szempontjai jelennek meg, nemcsak a gazdaságosság szempontja, hanem elsősorban a nemzeti érdek, hiszen egy olyan összefogás eredményeképpen valósulhat meg, ami egy erőpróbát jelent, és a sikeres rendezés Magyarország tekintélyét is növeli.

De talán a legfontosabb kihívás, a század legnagyobb kihívása a népvándorlás kérdése, ami nem a szándékunktól függ, hanem egy jelenség, viszont annak kezelése már rajtunk múlik. Ez a népvándorlás várható volt, hiszen a demográfiai helyzet alakulása röviden úgy néz ki, hogy Kína és India népességnövekedése lelassul, sőt megáll, viszont a közeljövőben erőteljesen növekedni fog ‑ ami már el is kezdődött ‑ a nyugati iszlám államok lakosságának az erőteljes növekedése és Afrika lakosságának a növekedése. Közben Európa népessége csökken, és várható ennek a vákuumnak a betöltése. De hogy mikor indul el ez a népvándorlás, azt nem tudtuk megmondani. Ezt elő kellett idézni valamivel, mint ahogy a lavinát egy hógolyó is el tudja indítani. Talán nem állok távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy bizonyos esetekben a nyugati államok beavatkozása volt ez a hógolyó, az a beavatkozás, ami a helyi viszonyokat megváltoztatta. Törzsi háborúk, kaotikus állapotok jöttek létre, és ez elől menekülnek az emberek.

Számunkra persze a kérdés az, hogy hogyan kezeljük ezt a problémát. Kettős felelősség van rajtunk, ezt mindig el kell mondani: egyrészt a bajba jutott ember segítésének a kötelezettsége ‑ erről beszélnek az egyházi vezetők, akit üldöznek és aki éhezik, annak segítségre van szüksége; ez az egyénre, az emberi méltóság megőrzésére vonatkozik ‑, viszont van egy másik felelősség is, a közösségek iránti felelősségünk, ez pedig egyértelműen Európa nemzeti közösségeinek a védelmét jelenti, hiszen nem multikulturális társadalmak, hanem monokultúrák zárványai alakulnak ki Európában. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében ismét L. Simon László államtitkár úr válaszol. Parancsoljon! (L. Simon László: Nem én válaszolok, hanem Rétvári államtitkár úr.) Tévedtem. Rétvári Bence válaszol. Megkérem a kormánytagokat, segítsék a munkámat azzal, hogy a gombokon keresztül jelezzék, ki kíván felszólalni, mert akkor nem kell testbeszédből kiolvasnom, esetleg tévesen, hogy ki akar válaszolni. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Elnézést kérünk. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt években a kormánynak a 2013-as gazdasági fordulat bekövetkezése után már volt lehetősége, volt anyagi fedezete arra, hogy fokozottan tudjon odafigyelni azokra, akik leginkább nehéz helyzetben vannak, és olyan politikát folytatni, ami a Magyarországon élő, sokszor nehéz helyzetben lévő, munkát kereső emberek helyzetén javít. Tehette ezt azért, mert a korábbi években azok a pénzek, amelyek kivándoroltak az országból és külföldi nagyvállalatok profitját bővítették, Magyarországon maradtak, illetve teheti ezt azért, mert a magyar nemzeti érdeket képviseli minden kérdésben, legyen az akár szociálpolitikai, akár a nemzetközi népvándorlással kapcsolatos kérdés, mindenhol igyekszik a magyar emberek érdekét más emberek és más cégek érdekei elé helyezni.

Ezért mondhatjuk el, hogy a két évvel ezelőttihez képest ma már 241 ezerrel kevesebb ember van, aki valamilyen módon a nélkülözés vagy a társadalmi kirekesztettség veszélyében élne. Ez sok apróbb számból, sok összetevőből adódik össze, hiszen ma már 130 ezer fővel kevesebbnek van lakhatással kapcsolatos fizetési hátraléka egy két évvel ezelőtti számhoz képest, azok száma pedig, akiknek anyagi okokból nincs személygépkocsijuk, 70 ezerrel csökkent, miközben a forgalomba helyezett autók aránya 20,3 százalékkal nőtt. Azok száma, akik évi egyhetes üdülést nem engedhetnek meg maguknak, nagyon nagy mértékben, 700 ezer fővel csökkent, tehát 700 ezerrel többen tudnak elmenni nyaralni. Ebben nyilván része van annak, hogy az Erzsébet-programban nagyon sokan kedvezményesen tudnak elmenni üdülni, legyen szó nagycsaládosokról, fogyatékkal élőkről vagy pedagógusként dolgozókról. Sok kedvezményezetti köre van ennek a csoportnak. Így lehetséges az, hogy 700 ezerrel többen engedhetnek meg maguknak egy nyaralást.

Azok száma ‑ ez szintén egy fontos szegénységi mutató ‑, akik kétnaponta nem engedhetnek meg maguknak egy húsételt, 580 ezer fővel csökkent, tehát most már 580 ezerrel, közel 600 ezerrel többen engedhetik meg maguknak azt, hogy kétnaponta húst egyenek. De a lakás megfelelő fűtésének a hiánya is 250 ezer emberrel kevesebbnek jelent problémát, tehát negyedmillióval többen tudják a fűtésüket jól megoldani. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a rezsicsökkentés következményeként 30 milliárd forinttal csökkent a családok kintlévősége a közműszámlák miatt, tehát 30 milliárddal kevesebbel tartoznak a közműszolgáltatóknak a családok most, mint pár évvel ezelőtt.

Abban is látható az elmúlt időszak szociális és gazdasági intézkedéseinek a pozitív hatása, hogy a hírek most már ingatlanpiaci boomról szólnak, arról szólnak, hogy ha valaki Budapesten vagy a Balaton partján egy ingatlant felkínál eladásra, akkor azt másodpercek alatt szinte elkapkodják, az első ajánlattevők perceken belül jelentkeznek és elviszik. Az ingatlanpiac ilyetén való fölgyorsulása, fölpörgése nyilvánvalóan az elmúlt időszak jó gazdaságpolitikai és szociálpolitikai döntéseinek a következménye. Ezt a július 1-jétől hatályba lépő, családok otthonteremtési kedvezménye még szélesebb körnek nyitja meg; a gyermekszoba vételének, a saját új családi ház, saját lakás vásárlásának a lehetőségét ez nyilván tovább fogja pozitív irányba terelni.

De ugyanígy fontos a munkavállalók számának 445 ezer fővel való növekedése. Ez szintén segíti azt, hogy valaki egy polgári életformát tudjon megengedni magának, az, hogy munkajövedelemből él. Szintén fontos ‑ képviselő úr is említette ‑ a végrehajtásokkal kapcsolatos módosítás, amely a végrehajtási eljárások szakmaiságát, törvényszerűségét hivatott javítani. De emellé fontos odatennünk, hogy a végrehajtási eljárások száma 29 ezerrel csökkent, ami pontosan annak lehet a következménye, hogy az állampolgárok különböző kintlévőségei szintén csökkentek.

(9.50)

A fogyasztás ütemének növekedése nem változott, továbbra is, most már talán másfél-két éve nő hónapról hónapra a lakossági fogyasztás. Ez teremtette meg a lehetőségét annak is, hogy a szabad vasárnap bevezetésével, a vasárnapi munkavégzés tilalmával egyszerre hozzunk egy fontos szociális döntést, és egyszerre tudjuk biztosítani a kereskedelmi forgalom növekedését. Ebben szerintem mindenkinek azt a kérdést kell föltenni, elsősorban magának, hogy szeretné-e, ha saját felesége, saját férje vasárnap dolgozzon. És ha ezt nem szeretné, akkor a kereskedelemben dolgozók férjére és feleségére is gondoljon, és nekik is biztosítsa a szabad vasárnapot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai