Bizottsági arcképcsarnok
Felszólalás adatai
45. ülésnap (2015.02.16.), 13-16. felszólalás | |
---|---|
Felszólalás oka | Napirend előtti felszólalások |
Felszólalás ideje | 10:45
|
Felszólalások: 1-12 13-16 17-20 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezetője: „Az elmúlt két hónap eseményei” címmel. Parancsoljon!
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyenkor, az ülésszak elején talán érdemes visszatekinteni arra az időszakra, ami az elmúlt ülésszak óta történt, hiszen elég hosszú szünetnek voltunk részesei. Elsősorban külpolitikai, de néhány belpolitikai esemény is történt.
A külpolitikaiak közül természetesen nagy súlya van a terrorcselekményeknek. Ha ezt a kérdést a személy, az emberi jogok oldaláról nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy az első számú emberi jogi kérdés, az élet tisztelete sérült most egy olyan súlyos cselekménnyel, amelynek mindnyájan szemlélői voltunk, és amit mindnyájan elítélünk. De ha a társadalom oldaláról nézzük, akkor az egészséges társadalom elleni súlyos merényletről van szó, hiszen ez nemcsak egyének, hanem közösségek ellen is irányult.
A terrorcselekményeknek van egy sajátos színezete, a keresztényellenesség. Mai hírben is kivégzésekről hallottunk, amire azt tudjuk mondani, hogy az üzenet, amit megfogalmaztak, nem a hívő emberek ellen szól, hanem egy kultúra ellen, és ez talán még veszélyesebb ebben az akcióban, hiszen arról van szó, hogy ezek a terroristák a nyugati kultúra országai ellen támadnak. Ez a tény, ez a szemlélet egy sajátos védelmet is igényel, és talán nem érdemes csodálkozni azon, hogy a terrorcselekményekkel kapcsolatban a bevándorlás kérdése mintegy sajátos, immár belpolitikai kérdésként is megjelenik.
De maradjunk egyelőre még a külpolitikánál. Most esett szó arról, hogy a szomszédunkban, Ukrajnában mi történik. Ki kell mondanunk, egyetlen célunk az, hogy a béke megvalósuljon, méghozzá úgy, hogy a határon túli magyarok ne sérüljenek, és ne legyenek vesztesei ennek az eseménysornak.
Visszatérve a belpolitikát is érintő kérdésekre, két dologra szeretnék kitérni, egyrészt a most említett bevándorlás kérdésére, másrészt pedig arra a folyamatra, ami a családok támogatásában most egy új szakaszhoz érkezett el. A családi csődvédelem immár révbe jutott, és erről is kellene néhány szót szólnunk.
A bevándorlás kérdésében a kereszténydemokratáknak világos és határozott álláspontjuk van: tegyünk különbséget a menekültek és a megélhetési bevándorlók között. A menekülteket, amennyiben életük és épségük veszélyben forog, természetesen fogadnunk kell, ez alapvető emberi kötelezettség, ha úgy tetszik, a kereszténydemokrata gondolat régi eleme. De aki nem az életét vagy nem az épségét védi, hanem a jobb megélhetés reményében keres lehetőséget nálunk, annak éppen a hazai munkavállalók érdekében nem szabad nyitott kaput mutatni. Meg kell tennünk azokat az intézkedéseket, amik, ma úgy tűnik, hogy az Unió irányvonalával ellentétesek, viszont meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy az osztrák és a német intézkedések előbb-utóbb egy olyan zárat fognak jelenteni, ami végül is a bevándorlókat Magyarországon fogja hagyni. Ez nem lehet cél, ezeket a törvényeket minél előbb meg kell hozni.
Néhány mondat az előbb említett családtámogatásokról. A családi csődvédelem beleilleszkedik abba a képbe, amit részben a devizahiteles családok problémáinak megoldása, részben pedig az ettől függetlenül nehéz helyzetbe került családok megsegítése jelent. Sorolhatnám nyugodtan azokat a hosszú időt és energiát igénylő törvényeket és intézkedéseket, amelyek ebben a sorban vannak: a devizahitelesek esetében a végtörlesztéstől kezdve az árfolyamgáton keresztül, az eszközkezelőn át sok intézkedés történt. Most ez az alkalom arra jó, hogy ezeknek a nehéz helyzetbe került családoknak a kilábalását, az újrakezdését segítse elő. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy az ön által említett három-négy témára nagyon röviden reagáljak, kezdve azzal, amivel ön is kezdte, a terrorcselekményekkel. Sajnos, Európa nagy államainak a fővárosaiban, sőt most már a közepesebb államainak a fővárosaiban sem érezhetik magukat biztonságban azok, akik az utcákon járnak-kelnek, akik reggel felkelnek, dolgozni mennek és este hazatérnek, hiszen Párizsban, Londonban, Madridban, legújabban Koppenhágában is hallhattunk olyan terrortámadásokról, amelyek célpontjai ugyan elsődlegesen valamiféle szűkebb csoport tagjai vagy akár vallási csoport tagjai, ettől függetlenül olyan emberek is áldozatává váltak ezeknek, akik csak véletlenszerűen jártak-keltek arra. Semmiképpen nem elfogadható, hogy bárki bármilyen követelésének hasonló eszközökkel próbáljon érvényt szerezni.
Ahogy ön is mondta, az emberi élet és az emberi méltóság a két legalapvetőbb érték, a két, az Alaptörvényünkben is legelsősorban garantált része az emberi jogoknak. Éppen ezért közös fellépésünk, hogy az ilyesfajta európai civilizációt ért támadások ellen mindenhol, minden parlamentben felszólaljunk, és szolidaritást vállaljunk akár a párizsiakkal, akár a koppenhágaiakkal, akiket ilyen támadás ért.
(13.30)
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy ez egy hosszabb folyamatnak egy nagyon súlyos későbbi következménye, ugyanis az Európai Unióban sajnos, úgy látszik, egy hibás útra léptek sokan a bevándorláspolitika tekintetében, és ennek vannak olyan következményei, amelyekkel talán sokan nem számoltak. Mindezt párosítva azzal, hogy sokan eközben úgy gondolták, hogy az a helyes út, ha a multikulturalizmust építik, amiben ők azt látták, hogy a saját keresztény gyökereiket, a saját keresztény identitásukat gyengítik, és úgy gondolták, így érzik majd a bevándorlók otthonosabban magukat Európában. Mi nem ezt valljuk. Mi büszkék vagyunk Európa keresztény gyökereire, büszkék vagyunk a keresztény európai hagyományokra és a vallásunkra is, és nem ezt legyengítve próbáljuk a bevándorlókkal kapcsolatos politikánkat kialakítani.
Ugyanakkor ennek a kérdésnek a nyilvánvaló összetettségét pontosan Ahmed rendőr esete mutatja, aki maga is muzulmán bevándorlók leszármazójaként, gyermekeként védte pontosan azt a franciaországi szerkesztőséget, ami ellen a támadást indították, és aki maga is halálos áldozatául esett az ottani terrorcselekmény elkövetőinek. Jól láthatjuk tehát ebből, hogy itt egy rendkívül összetett és bonyolult kérdésről van szó Európában, de az is nagyon fontos, hogy Magyarországnak ebben a magyar érdekek szerinti egyértelmű véleményét megfogalmazzuk, és büszkék legyünk a magunk európai identitására.
Ahogy frakcióvezető úr is mondta, a keresztényellenesség mindezzel párhuzamosan a mediterrán térség Európán kívüli részein ismételten fellángolt. A korábbiakban is tudtuk, ismertük, hogy minden ötödik percben meghal egy keresztény hívő a hite miatt, tíz év alatt körülbelül egymillió ember vesztette életét vallásüldözések miatt. Az ön által is említett vérengzések az utóbbi napokban zajlottak. A Boko Haram terrorcselekményeiről is, amelyeket ők maguk valamelyest összefüggésbe hoznak az európai eseményekkel valamilyen halálos logika szerint, hallhattunk a híradásokban. Tehát a világ elég sok helyén, jó pár tucat országban a keresztényeket üldözik, és vallásuk miatt nagyon sokakat meg is ölnek közülük. Az ez elleni fellépés is, úgy gondolom, minden parlamentnek ugyanolyan kötelezettsége, hiszen itt egyetemes emberi értékekről van szó.
A bevándorláspolitikát említette tisztelt képviselő úr, tisztelt frakcióvezető úr; ebben a kérdésben Magyarország valóban nem ülhet ölbe tett kézzel, hanem cselekvésre van szükség. Meg kell védjük a Magyarországon élő, dolgozó emberek érdekeit. Jól láthatjuk, hogy soha nem látott mértékben indult el ilyesfajta megélhetési bevándorlási hullám Magyarország déli határánál. Az Európai Uniónak nincs olyan szárazföldi határszakasza, ahol nagyobb mértékű, nagyobb létszámú lenne az illegális megélhetési bevándorlás, mint a magyar-szerb határszakaszon. Semmilyen más országnak Európán belül nem kell ilyennel szembenéznie. Ha pedig az ezer főre eső illegális megélhetési bevándorlók számát, arányát nézzük, akkor Magyarország a második, leginkább ezzel a problémával terhelt ország az Európai Unión belül.
Ahogy ön is mondta, a politikai menekültek kérdésétől teljes mértékben el kell választani ezt a kérdést, ugyanakkor láthatjuk, hogy ha nyugat-európai országok, Ausztria, Németország szigorítana a szabályozásán, és bezárná valamelyest a lehetőséget ezen megélhetési bevándorlók előtt, a magyar határon pedig korlátok nélkül jöhetnének át, akkor ez Magyarország számára egy nagyon nehéz helyzetet eredményezne. Ezért fontos, hogy mi a következő hetekben és hónapokban megkérdezzük a magyar választók, a magyar állampolgárok véleményét, mire kívánnak felhatalmazást adni a kormánynak, milyen megoldást találjon erre az elmúlt években hússzorosára, harmincszorosára nőtt problémára.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
Felszólalások: 1-12 13-16 17-20 Ülésnap adatai